Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-19 / 25. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. ju

lius 31. A. fogyasztási szövetkezetek. A Hangya kötelékébe tartozó fogyasztási szövetkezetek f. hó 15 én délelőtt kongresszust tartottak Pestvármegye székházán, miután előzetesen a Hangya központi szövetkezet Károlyi Sándor gróf elnöklése alatt megtartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a szövetkezet a mult évben 3717 koronát nyert ós az igazgatóságnak a felmentvényt megadta. A szövetkezeti kongresszust Károlyi Sándor gróf nyitotta meg, mire Balogh Elemér a Hangya igazgatója vázolta a s/övetkezeti eszme terjedését és hatását. Végül javaslatot tett, hogy a szövetkezetek támegatását ajánlják a kormány és a társadalom fig) elmébe. A kongresszus egyelőre még nem hozott határozatot. Sport. A »Sárvári Kerékpár Egylet« 1902. julius 13-án Sárvárott a »Várkert«-ben saját czéljaira megyei jellegű kerékpár versennyel egybekötött zártkörű nyári táncz mulatságot rendez, melyre tisztelt czimet és b. családját tisztelelettel meghívja a vigalmi bizottság. Belépő dijak: a táncmulatságra személyenuint 1 kor, a versenyre: számozott ülőhely 1 korona, II. ülőhely 60 fillér, állóhely: 20 fillér. Verseny kezdete délután pont 47a órakor, a tánc/mulatság kezdete 6V2 órakor. Felül fizetések köszönettel fogadtatnak. Verseny sorrendje a következő: 1. Megnyi'ó verseny : 2000 m. Tét 2 kor. Elsőnek nagy ezüst, másodiknak kis ezüst, harmadiknak bronz érem. 2. Föverseny : 5000 ra. Tét 4 kor. Elsőnek hölgyek dija és nagy ezüst érem, másodiknak kis ezüst és * harmadiknak bronz érem. 3. Egyle'i verseny : 3000 m. Tét 2 kor. Elsőnek urak dija és nagr ezüst érem, másodiknak kis ezüst és a harmadiknak bronz érem. 4. Viyasz verseny: 2000 m. Tót ninc<. Elsőnek nagy ezüst, másodiknak kis ezüst, harmadiknak bronz érem. A hegyvidéki nép érdekében. Kazy Józsefnek, a hegyvidéki kirendeltség vezetőjének elő terjesztésére Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter julius elsejétől a Podhern'g határai an a Latorczán átvezető kö uti híd vámját megszüntette. Az intézkedés nagy örömet keltett az érdekelt helyen, mert súlyos terhet vesz le a hegyvidéki nép vállairól. A Latorczavölgyi községek állattenyésztő lakóinak ez egyetlen átjárója s a hidvám régi fölpanaszolt hátrány volt. A szesz. A kereskedelmi miniszter jun. 5 én jelentést terjesztett be a Híznak, melyben közli, hogy az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvényre való hivatkozással megengedte hogy a szeszipar, valamint a szeszfinomifás vasárnapokon ós Szent István napján is végezhető, továbbá a bognároknak megengedte, hogy addig, mig a borvásárok vasárnapon tartatnak, áruikat eladás czéljából kirakhatják. Irodalom. Művészet. A „Pálinkadalok" második melléklete. „Pálinkadalok." Irta Thewrewk Árpád. Ara 6 kr. Hogy a lelkészek, tanitók, tanárok tömegesen terjeszthessék e nagy fontosságú Íratott, 30 példánynak az ál a csak 1 frt. azaz 2 korona. Megrendelendő a szerzőnél. (Czime : Thewrewk Árpád tanár, Budapest. II. Csalogány-utca 62 ) Nála 20 krajezáréri „Petőfi" (Jeligéje: „A mit mondok, mondom hazánknak javára; a kinek nem inge, ne vegye magára.") és 30 krajcárért az „Internátus is kapható. Dr. Bókay Árpád, egyetemi tanár, szerint az alkohol a testet elsatnyitja, a lelket elhomályosítja, az életet megrövidíti, a fiatal nemzedéket testileg, lelkileg elkorcsositja." (L. „Gyakorlatilag fontosabb mérgezések." 1900.) Ezzel egyezőlep a „Pálinkadalok"-ban igy szólok: „A ^pálinka agyrombolyó szesz; a ki iszssa, hamar rabja lesz; szerencsétien az a ki bilincseit viseli. Annak a ki pálinkát iszik, teste lelke megfogyatkozik. Ki pálinkáz, az elkorcsosul, teste rokkan, esze eltompul. Pálinkázás az a görbe ut, melyen a nép koldusbotra jut. Van, nyomor, csőd, ház- s földeladás ott, hol divik pálinkaivás. Elzüllésnek az oka a pokoli pálinka, A pálinka Isten csapása a magyarnak sírját megássa. Pálinka, a népirtó a magyarnak nem való. D . Friedrich Vilmos a „Közgazdasági szemle XXV évfolyam 98 lapján igy szól: „A székely vidéken egy 2800-3000 lakosú helyen évenként 50.000 liter pálinka fogy el. E vidéken nem csak az asszonyok, hanem a leányok isversenytisznak a férfiakkal és alig van gyermek, kinek szájából a pálinkaszagu leheletet nem lehetne élezni." Ezért szólok a „Pálinkdalok-"ban igy; „A székely hely állt eddigelé; megrontja most a pálinkáié: a pálinka, székely nép rád romlást hoz mindenkép. Pálinkázva meg nem őriztek hazánk kulcsát, Erdélyt, székelyek! Lesi mái az ellenség, pusztul-e a székelység ?„ Az „Internatus"-ban ezt irtam: „E kéttagú szóc ka váltó tette máris félig tönkre és fogja — raathematikai bizonyossággal —egészen tönkre tenni a magyar népet, ha a törvényhozás mihamarabb gátot nem vet a végromlásnak! A magyar nép még nagyon is gyermek; e gyermek saját javáról gondoskodó gyámságra szorul. A gyermeket nem szabad egészen magára hagyni. Ez bűnös gondalan«ág! A magyar földbirtokosok vagyonbukása, fájdalom, az illető vidéken gyakran a magyarság elpusztulását jelenti. Igy Erdélyben a tönkre jutott magyar földbirtokosok jószágai egymásután román pénzintézetek kezébe kerülnek, melyek azokat számos kis telekre osztván román letelepedőknek adják ki. HÍ a románok Erdély földjét ily békés uton, kardcsapás nélkül "foglalandják el: nem lesz-e akkor az európai areopág előtt, napi renden egy erdélyi kérdés is? nem fogják-e akkor a románok hangoztatni, hogy Erdély földje az övék levén a magyar ura'o nnak ott nincs mit keresnie többé? Videant con^ules; Ne feledjük, hogy Magyarország (sztrategiai) kulcsa Erdély!" Ezt 12 év előtt irtam a azóta mi történt; Az hogy mig a székely népet, mely sokáig őrizte a magyarság számára Erdély', a pálmkavész végelpusztulással fenyegeti: — a román tanügyminiszter a román iskolatermek falaira oly képeket akasztatott, melyek aromán tanulót az alkohol élvezet iszonyú következményeire foI/ton foiyvástfigvelmeztetik. Mig nálunk nem tudjuk, mi lesz 20 óv múlva: Romániában ugy látszik, jól tudjík azt, mi lesz 20 év múlva a pálinka özönében vergődő, testileg, lelkileg romlásnak induló magyar nemzetnek a sorsa Ébredjünk! Józanodjunk ki! Még nem késő! Kelt Budapesten, 1902. május 12. Thewrewk Árpád, az „Országos magyar alkokolelenes egyesület" igazgató-választmányi tagja. Különfélék. Az egri Dobó-szobor bi/ott<-ág elnöke, Jaukovics De/ső polgármester felkéri mindazokat, kikhez e szobor ügyben gyűjtőiv érkezett, hogy a gyüjtőiveket a gyűjtött összeggel együtt, vagy anélkül is küldjék be hozzá Egerbe. A Tanitók háza gynfája. Mikor lesz vége a szédelgésnek s a haza.trulasnak ? Mert ha a honi ipar fejlesztése helyeit a külföldi ipart fejlesztjük 8 ha a honfitársainkat megillető pénzt a külföldieknek adjuk, ez hazaárulás. Ezelőtt egy-két évvel is megjegyeztük már, hogy Gyulai gyártmány Tanitók háza gyufája-íé\t honi czégért ragasztottak külföldi iparportekákra s hazai ipar gyanánt árulták. Gondoltuk, hogy legalább lassan, lassan leszoknak arról a rossz természetről, megemberelik magukat s itthon gyártják, a mit lehet s aki amihez hozzá fogott, hogy a mi iparunk fejlődjék s benn maradjon a pénz. Nem ugy cselekesznek. — Még most is küldözgetnek a szerkesztőségbe gyufadobozokat, melyeken rajta van: „Gyulai gyártmány, Tanitók-háza gyufája* S ez alatt ott van a másik ragasztók evvel a rettenetes Írással. Sackerhets Tandstickor fahrik, Parafinerade utan sva/el och fosfor." — A gyáros mindenre tud valami okosat mondani De már erre csak nem mondhatja, hogy elfogyott a magyar felirás. Ennek van magyar felírása Í3 svéd is. Pedig egyik is elég volna. Nem ugy van a dolog. Ezt a gyufát nem Magyarországon csinálták. Fénzünket is a külföldiek teszik zsebre érette. Kár az ilyen hazafiatlan gyárakat, melyek ellenségei a magyar ügynek, még segélyben is részesíteni. ^Megvadult biczikli« czimen a Z. H.-ban egy czikkecske jelent meg s ízetlen tréfájában kellemetlenkedik velem ; azt mondta, hogy bicziklizés alatt egy szekeret ki akartam téríteni a — csengeíy'ivel; a szekér nem tértki, a lovak megböki osodi ak s elrontották a szekérszerszámot — Ez a valóságnak csak fcligmeddig megfelelő — inkább éretlen tréfából oda etett beszéd eleg vérszemet adhat Pordinánd kocsisnak, hogy feljelentsen engem a kapitányságnál s vérszemet adhat minden álmos kocsisnak, hogy a bic/iklistákat feljelenthessék. Pedig a dolog ugy áll, hogy az országutját a P^rdinand kocsis is használhatja, de meg ón is használhatom s ha neki ijedős lovai vannak és ő álmos, arról én nem tehetek. Annyit azonban mégis megteltem, hogy leszállottam a biczikliről, látva az ijedős lovakat s tudtommal nem is történt semmi baj akkor. Ili pedig történt, akár akkor, akár máskoi : nem én vagyok a felelős. Még az országutján is van előzékenység ós udvariasság s ez azt kívánja, hogy kölcsönösen térjünk ki egymás elől; s ha a bicziklista le tud ugrani veszély idejeu, a kocnsnak is kötelessége veszély idején megragadni a kantárszárat, minthogy akkor nincsen egyéb dolga. — íternfeid Jenő. Egy krajczárrai nem teremtünk ha?ai ipart. Dehogy nem! Tessék csak a Sándor József Emke főtitkár jelentését a hazai gyufagyártásról megolvasni, akkor örömmel fog mindenki arra a véleményre térni, hogy azokkal a fillérekkel, melyeket egypár év óta hazai gyufákra kiadtunk, most az országban kevesebb jön be éveuként több mint 6 millió korona értékű osztrák gyufánál. Rövid pár év alatt egyetlen egy czikknél o.jan szép eredmény, hogy kalapot emelhetünk azok előtt, a kik ily módon próbálják a hazai ipart megteremteni. S mindezt fillérekkel értük el. Azért sohse vásároljon senki mis gyufát e hazában, csak a mi magyar. S igy tovább a többiekkel is. Gyanús viszhang. Olvasok egy czikket egyik vidéki társlapban. Szabó József van aláirvd. Ugy kezdi, hogy furcsa „psrtóka" megyénknek egyik heti „lapocskája," mely „dirreg-durrog a takarékpénztárakra," hogy hát tönkre teszik a magyart; — pedig azt mondja — ő tud egy embert, a ki pénzt vett fel a takarókból, bornyut vett vele, meghizlalta s mikor eladta, nyert csomó pénzt. Ergo „A takarék pénztárak nem tönkre, de boldoggá teszik a magyart.* —É'jen! Igy végződik a megdönthetetlen argumentumokkal ellátott czikk. Mindezt pedig a heti lapocskával szemben egy nagy világlapban adja az emberiség tudtára Szabó ur — Tapolczán. — Közben még halleluját. zeng a helybeli kereskedőknak, kik a szegeny embernek adnak kongóra portékát. „Áldja is meg az Isten őket m:nd a két kezével." Tegye utána kérem: És áldjon meg mínketis az Isten Szent egyszerűségünkben — észozel. Hoch/ „D8braczin, Presburg. Temesvár". — Dreimai Hoch! Ez az a három iparpártoló város, mely legújabban adta ismét jelét annak, hogy m kép kell a magyar ipar fejlesztésének fáradságos munkájából az őket megillető részt kivenni. Debreczen város szénszükségletének, évi 4000 métermázsának szállítására igy hirdet pályázatot : »A szállítandó szénnek a Charlotte, Anna vagy Laura nevü poroszsziléziai bányából való elsőrendű darabos szénnek kell lennie." Pozsony város tanácsa az újonnan építendő tüzérkaszarnya kivitelevel egy Rieger nevü bécsi technikust bízott meg. Temesvár városa a millennium emlékére 1,000.000 korona költséggel monumentális templomot epitett: most arról értesülünk, hogy a temesvári lelkészi hivatal a tizenkét dombirmivii képet, a mely Krisztus kínszenvedését ábtázolja és a templom belső felszereléséhez tartozik, a magyar egyházi műipar tüntető mellőzésével külföldről, Demetz Domokos sz.-ulriki műhelyéből rendelte meg. Ugyancsak onnan hozatták az oltárok ékítményeit is. Hiába, „Gegen Dumtaheit Kainpfen . . Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül a budapesti kereskedők mozgalmát sem, mely a fogyasztási szövetkezetek ellen, tehát reszben a hazai iparczikkek eilen is irányul. Legkülönösebb azonban a Ganz és társa Cióg értesítése, mely arról szól, hogy a nagyobbitásra szorult dél-walesi villamos erőtfejle3ztő társaság 5 drb. egyenkint 2500 lóerejü uj elektromos-gép szállítását a fenti ezógre bizták. Oh du lieber! . . . Egyik fővárosi újságból ollóztuk ki a következő czikkecskét : Hogy az uralkodóház tagjai — teljes hódolat