Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-12 / 24. szám

A „Magyar Paizs" önálló melléklete az 1902. évi 24-ik számhoz. Audiatur et altéra pars — IKIé-b fej ezet"ben. — úttal illő czimeikkel ruháztam fel az >azt mondják« köpenyébe rejtőző alakokat. Pár napra rá, kaptam a Csertán Károly Zalavármegye alispánjától aláirott, 1901. ápril 12-én 8934. sz. a. kelt határozatot, mely szerint lemondásomat ideiglenesen elfogadja s a törvényhatósági bizottsághoz beterjeszti. Ez a törvény, ez a jog, ez az igazság. Ám ha Csertán alispán tiszteli a törvényt, nem tiszteli azt Árvay főjegyző. Arvay ur daczára annak a határozatnak, 1901. ápril 29-én 10227/901. sz. a. homlokegyenest ellenkező határozatot hoz s a panaszt átteszi az ügyészséghez. Feleslegesnek tartja véleményt kérni a tiszti főügyésztől, feleslegesnek taríja foglalkozni is az alispán, a vármegye feje által hozott határozattal, de még azt is feleslegesnek tartja, hogy erről a határozatról engem értesítsen, aki akkor még mindig árvaszéki jegyző voltam, mert a törvényhatósági bizottság még nem mentett volt fel. Pedig e határozatot nekem jogom lett volna megfelebbezni, s akkor ki tudja, jutott volna e ez a panasz a kir. ügyészséghez. Ki adott jogot Árvay főjegyzőnek arra ? Mi jogosította fel arra, hogy az alispánja által 17 nappal azelőtt hozott határozatot télre dobja s önkényüleg intézkedjék? Engem Zalavármegye törvényhatósági bizottsága választott; felettem senki mis nem határozhatott, csak ez a bizottság. Az 1886. évi XXIII. t. cz. 1. §-ának utolsó bekezdése világosan rendeli: „A lemondás végleges elfogadása iránt a fegyelmi hatóság véleménye alapján azon hatóság határoz, melytől az illető választás, vagy kinevezés utján megbizatását nyerte". Avagy ürvay ur, a vármegye hivatalos fegyelmi referense ne tudta volna ezt? Igen jól tudta, de önkényt akart elkövetni és elkövette: először az alispánnal szemben, mikor az ő határozatát semmibe sem vette, másodszor a törvényhatósági bizottság ellen, mikor annak jogkörébe vágott, harmadszor ellenem, mikor az sem fájt neki, ha kenyér . nélkül maradok. Az 1886. XXI. t. cz. 68. §-a értelmében az alispán vezeti a vármegyei közigazgatást, s ugyanezen törvény 69. §-a értelmében az aljegyzők és főjegyző fogalmazzák a határozatokat és azokat az alispán nevében intézik el. Fő és aljegyzők a nekik kiosztott ügyiratokat elintézik, azután az alispánnak eireferálják, ki azt ha jónak látja, kiadmányával ellátja, s (Reflexiók.) Másfél évvel ezelőtt, 1901. évi ápril havában egy beérkezett panas;, alapján, valóságos hajszát indítottak ellenem. A komédiának vége van. Független magyar bíróság, a zalaegerszegi kir. törvényszék immár jogerős ítélettel kimondta, hogy a panaszban nekem tulajdonított cselekményben ártatlan vagyok. Ha csak erről volna szó, nem vetnék egy betűt sem papírra. Magyar ember vagyok a chauvinismusig, s a felmentő ítélet nekem teljes elégtételt is adott. Ha csak airól volna szó, hogy beérkezik ellenem egy panasz, s mert az illetékes hatóság a törvényes formalitások megtartása mellett átteszi azt a büntető törvényszékhez, semmi szavam sem volna. De mert Árvay Lajos várnagyéi főlegyző eljárása önkényes volt: ez önkényes eljárást a közérdek szempontjából nyilvánosságra hozom, nyilvánosságra kell hoznom. Ez az önkényes eljárás igen könnyen egy család életébe kerülhetett volna. A ki megszegi tisztviselő társával szemben a törvényt, épp ugy megszegheti azt a jogkereső közönséggel szemben is. És ezt tudni közérdek és szóvá tenni is közérdek. Hodie mihi, cras tibi. Engem Árvay Lajos önkénye 14 hónapi bünvizsgálatba hajtott. Közérdek kívánja, követeli feltárnom : miként volt ez lehetséges, s közérdek elmendani ezzel kapcsolatban valamit ez ügy másik szereplőjéről, Trszlyánszky Ödönről is, hegy Trsztvánszky elnök miképen lett gazdag. Hiszen ő az árvaszék integritásának czime és örve alatt üldözött engem, mert jogtalan szereztem hasznot magamnak, amint ő fejezte ki, vagyis 200 frt gazdagságot szereztem, — nos ezért kell hát megemlítenem. Hadd tudja meg e vármegye közönsége, miért kellett nekem ezt a hajszát végig szenvednem. És ha mindeneket elmondtam, azt hiszem, hogy Deák Ferencz vármegyéjének közönségében feltámad a mult emlékeinek hálás kegyelete, s Árvay Lajostól számon kéri tetteit, —legalább gondolatban. I. fejezet Arvay Lajos vármegyéi főjegyző. Mult 1801. évi ápril 4-én özv. gróf Scmsich Jánosné, mint kiskorú ; yejmekeinek gyámanyja paraszt tett ellenem Trszlyánszky árvaszéki elnöknél. Trsztyánszky e panaszról jegyzőkönyvet vett fel, azt maga szövegezte, pedig a gróthénak ellenem ilyen hajszát rendezni, — saját szavai szerint — sóba eszében sem volt, s e panasz alapján Anay Lajos -.által önkényesen folyamaiba tétetett bűnügyet saját initiativájából soha sem inditotta voina meg. Ennek a jegyzőkönyvnek a tartalmát velem nem közölték. Ebben az időben nagyfokú idegbajom miatt, melyet éppen a Trsztyánszky ur vezetése alatt álló árvafzéknél végzett iszonyú munkának köszönhettem, Laufensuer egyetemi tanár gyógykezelése alatt Budapesten tartózkodtam. Onnan folyamodf?m szabadságért, melyet azonban azzal utasítottak el, hogy ellenem panasz merült fel. A beteg, neurálgikus embernek nircí distinguáló képessége, az csak beteg, az csak a sérelmet látja, izgatott, de nem törődik a következményekkel. E határozatra aszal feleltem, hogy beadtam lemondásomat és elutaztam Budapestre. Mihelyt e lemondásomról Trsztyánszky ur tudomást nyert, azonnal jelentést lett a Belüg^ministeriiinl'a, előadva, hogy ellenem súlyos vádak merültek fel ; mindezt pedig azért hozza a magas ministerii:m tudomására, mert hallcmása szerint engem belügyministeri fogalmazónak akarnak kinevezni. Most aztán megindul' a hajsza. A vadat nem űzik jobban a vadorzók, mint engem üldöztek. Megindult a mindenható sazt mondják.« Az a halom parvenü, aki az »azt mondják«-ból élt, colportált minden el és el nem lrhető dolgot. Trsztyánszky ur szabad előadást tartott rólam és a jogtalanul szerzett haszonról. Feleségem nevét piaezra viszik, onnan be holmi uj keletű salonba és suttognak, csipkednek. Akad lelkiismeretlen ember, aki eljön hozzá s elmondja a piaezra vitt piszkokat s gyönyörködik keservesen hulló könnyein. Pedig még senki sem tud semmit, csak »azt mondják.« Mikor aztán ezt 4 nap múlva megtudom s betegen hazajövök, hírlapban teszem közzé, hogy igaz, özv. gróf. Somssicbnétól magán munkákért, n(mességi ügyében tett fáradozásomért, — melyet ő maga hozzám intézett levelében elismer — kaptam 2C0 frtot. Egyigy jut kiadóba. Hzt azonban Árvay ur mm teszi, ö saját nevében iniézktdik. Ezért kapott ő aztán 1900. tavaszán fegyelmit, mert megtagadta az alispánjának a köteles engedelmességet. De hát Csertán alispán megbocsátott és a büszke Árvay ur megmenekült. Hogy ez így nem jól van, az bizonyos, s még akkor sem volna jól, ha Árvay ur a világ legjobb embere volna, mert hát Árvay ur nem alíspáD, csak főjegyző. Az 1886. évi XXIII. t. cz. vagyis a fegyelmi törvény értelmében, ha a tisztviselő ellen panasz merül fel, ügyében a tiszti főügyész meghallgatása nélkül határozat nem hozható. De hát mit neki tiszti főügyész, mit neki alispán, mit neki törvényhatósági bizottság! És itt a turpis causa. Árvay ur bölcsen tudta, hogy az alispán az én lemondásomat elfogadta, azt is tudta, hogy e felett véglegesen a törvényhatósági bizottság dönt, azt is tudta, hogy az. a bizottság ezt nem fogadja el, hanem fegyelmi útra tereli, s azt is tudta, hogy az a jegyzőkönyvi panasz gyönge alapon ál), tehát el nem csapnak. Itt más nem segit, mint az önkény. Vár, míg eljön a kedvező pillanat, mikor nincs itthon az alispán. Most épen távol van pár napig. Mert rendesen csak pár napig szokott távol lenni. S most a Trsztyánszkytól felküldött panasz jegyzőkönyvet átteszi az ügyészséghez. Árvay ur! ez az eljárás örikényes. Az 1886. XXI. t. cz. 69. §-a értelmében ön az alispánt akadályoztatása esetén helyettesíti, de ez a helyettesítés csak arra vonatkozik, hogy a közigazgatás meg ne akadjon, vagyis az ön jogköre csak a "halaszthatatlan teendőkre vonatkozik, de nem arra, hogy a vármegye területén mindenért felelős alispán által hozott határozattal ellenkező határozatot hozzon, s mégkevésbé arra, hogy így járjon el. Olyan sürgős volt áttenni ezt az ügyet a kir. ügyészséghez,, hogy e miatt fennakadt volna a közigazgatás menete?