Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-29 / 22. szám

III. év. Zalaegerszeg, 1902. május 29 22. szám flgy évre 4 korona. Ml évre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. Ügyes szám 8 fillér. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirde ' tése féláron: egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-n. 25. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. $ SÓ. Magyarországnak legtöbb sója van. Az isten adta ingyen a begyekben. Csak vágni kell, mint a répát. Hanem azért a legdrágább Magyarországon a só. Drágább, mint a kenyér. Olyan drága, mint a kalácsliszt. Kilója 28 fillér. A kenyérliszt kilója csak 18, 20, 22 fillér. A sót könnyebb bányászni, mint az aranyat és ezüstöt. Nem kell ugy robbantani, törni, zúzni- kohókban olvasztani a követ, földet, sárt, amig belőle tisztára szedegetjük az értékes részecskéket, mint a vasat, ezüstöt, aranyat stb. Nem kell vetni, ültetni, kapálni, gyomlálni, érlelni, learatni, kicsépelni, megőrölni, mint a gabonát — csak vágni kell mondom, mint a répát s enni. Mégis milyen drágán jutunk hozzá ! A legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb élelmiszer, vagy hát amint mondják fűszerszám, inkább ásvány, vagy foldszerszám, — akármi, de legnélkülözhetetlenebb szer; nemcsak kellemes az Ízlésre, de hasznos az egészségre <.'s erőre. Jelentéktelen, silány holminak tetszik s a leghasznosabb! a legtöbb van s mégis a legdrágább. Olvastam a napokban egy kis polémiát a sóról. Perczel Gyula panaszolja el a Magyarországban, hogy rengeteg sok kincsünk mellett is milyen szegények vagyunk, nem gondolunk kivitelre, holott milliókat lehetne belőle szerezni s miért nincs szabad sóbányászat és kereskedelem slb. Erre aztán »illetékes helyről«, hihetőleg füPdőfcörVéity bírálata. — A*. E. K. E. felterjesztése a belügyminiszterhez. — Nagyméltóságú belügyi m. kir. miniszter Ur! Kegyelmes urunk! Egyesületünk, a balneolo„iai szakosztálya utján, immár 10 éve szolgálja a hazai fürdőügyet és ez idő alatt számos oly tapasztalatot szerzett, hogy f. hó 8-án tartott gyűlésünk határozatából kötelességünknek tartjuk a sajtóban is közzétett fürdőtörvény tervezetre vonatkozó észrevételeinket nagy méltóságod elé terjeszteni, mély tisztelettel kérvén, hogy azokat figyelmére méltatni kegyeskedjék. Í. Általánosságban az a megjegyzésünk a törvényjavaslatról*) hogy fogalmazása és stilusa igen nehézkes, nem világos, sőt helyenként (pl. III. cz. 7. és 8. §.)majdnem érthetetlen, holott a törvénynek főkeüéke, hogy világos, rövid, mindenki által könnyen megérthető, félremagyarázásokat meg nem tűrő és imperativ legyen. Továbbá kifejezései is ugyanilyenek és legalább is szokatlanok. Hegy csak néhányat hozzunk te) a sok közül, mint »rendszeresitett gyógyhely-orvos®, »közérdekü czél", ^veszélyeztetett gyógyhelybatás«, ^belterjes kiaknázás«, »törzsfelszerelés* stb. stb. Igen nagy kibája továbbá, hogy rendelkezései nem imperativek, hanem oly kifejezé éktől hemzsegnek, »gondoskodása tárgyát képezi«, nfelügyel intézkedik®, »eljár«, »határoz«, »lehetőleg«, stb. mindmegannyi olyan kifejezés, melyhez az illető *) L. „Erdély" mult év 1. számában. a Magyar kereskedelmi Részvénytársaság kebeléből czáfolatot irtak. Azt mondja a czáfolat, hogy Németországban van szabad sóbányászat és kereskedelems mégis van szegény ember ott is (De hátha nem épen annyi s nem épen annyira, mint nálunk). S mondja, hogy igenis gondolnak sókivitelre, csakhogy nem igen kell, mert más országban is van só; csupán Szerbiában nincs; ez pedig szerződéssel lekötötte magát Romániának; Bulgáriában is van egy kevés só. Ide pedig igyekszik vinni a Részvénytársaság, kire a só kivitele bizva van; és igyekszik Amerikába és bizonyos orosz területekre, slb. Tehát, rendben van a dolog. Dehogy van az ebadtát! Ez mind szép dolog ez a szellemi tornajáték, irodalmi sózás, de ebből nem él meg a magyarországi szegény ember. Mennyivel fontosabb dolog volna azt feszegetni, hogy miért nem jut a magyarországi ember saját Országában olcsóbban a sóhoz? Miért jut a magyar sóhoz a bnlgár ember olcsóbban, mint a magyar? Azonban nem netóő eltalálni, mért jut hozzá a bulgár. Helyes lehet az a megfejtés, hogy a bolgárokat — legalább kezdetben — édesgeti a Részvénytársaság, hogy kedveltesse meg s szerezze meg oda a kivitelt. Országgazdasági szempontból tiszta dolog ez és helyes. De általában bajos azt megérteni, hogy Bulgáriától, meg Braziliától teljesen függetlenül, mért nem juthat kevesebb pénzzel is sóhoz a magyarországi ember? Azért, mert. a só állami jövedelmet kéhatóság, vagy „közeg" úgy alkalmazkodik, amint épen neki tetszik. Már pedig a törvénynek rendelkeznie, világosan megszabni és elöirni kell, hogy ki hogyan járjon el és kinek mi az adott esetben kötelessége, nem pedig rájok bizni, hogy gondoskodjanak, felügyeljenek, eljárjanak, intézkedjenek, kinek a hogy tetszik. Végül kifogásolnunk kell a törvényjavaslat nyelvét. Az ilyen kitételeket — eltekintve a szófüzéstől — mint qyógyczél, gyógyhely, gyógydij, irda, távbeszélő, lakhely, hatály, közeg, gyógyvállalat, czimlet stb. ma már máshelyt sem nézhetnök el, nem eg> törvényben. Legelsöbben is tehát okvetlenül szükséges, hogy az egész javaslat a magyar nyelv szempontjából is átdolgoztassék. 2. A részletekben megjegyzéseink a következők : Mindjárt az 1. §. alaki hibában szén/ed, mert 2. a, 2. b és 2. c pontja van. Továbbá az 1. §. 2-ik pontját összeirnók a 3-ik §._ 5-ik bekezdésével, mert ugyanazt mondják, És itt. mindjárt arról az alkotandó szabályrendeletről megjegyezzük, hogy annak »megállapításáról ne a törvényhatóság gondoskodjék«, hanem irja elé a ministerium, hogy milyen legyen a szabályrendelet, mit tartalmazzon? mire terjedjen ki, szóval mit akar? Leghelyesebb lenne, ha a ministerium egy mintát készíttetne, mint pl. az építkezési, húsvágási, stb. rendelettel történt, ezt a mintát küldje meg a törvényhatóságok útján valamennyi fürdőtulajdonosnak, kik a helyi viszonyok tekintetbe vételével ahoz alkalmazkodnának. Ha nem pez. Minél drágábban vesszük és esszük a sót, annál inkább gyarapodik az állami kincstár. Ha az emberek nem volnának olyan szegények, nem is volna baj; de az állam jótéteményekben csak visszaosztja azt a pénzt a szegénységnek. De emigy nem használ annyit, mintha sóban kapnák ki azt az emberek. Nem tréfából mo.idom. Ha nem volna olyan drága a só, jobban élnének az emberek. Erősebbek és egészségesebbek lennének. A katonaságot többen és jobban elbirnák. A szegénységben, a rosz élet miatt csenevészül a nép. A szegény embernek takarékoskodnia kell még a sóban is. S takarékoskodik is. És talál az a hunczlut paradoxon, hogy inkább nem eszik, csakhogy megélhessen. Hát bizony igy él Magyarországon a szegény ember. Pedig mennyi a só Magyarországon! Erdély derekán egy egész hegység vonul keresztül az északi kárpátoktól a déli kárpátokig. El sem fogyna, ha egész Európa nyalná tizezer esztendeig is. Előfordul szilárd alakban is, folyadékban is. — Tordaváros lakosai ingyen kapják a háztartásra szükséges sót folyadék alakban, sósviz néven. Evvel sütnek, főznek. Ha egy város olyan szerencsés, hogy mellette sóbánya van s ezért ingyen kapja a sót, — mért nem lehet olyan szerencsés egy ország lakossága, hogy ingyen kapja saját országának a sóját ? — nem egészen ingyen, de nem drágábban a bányászás és fuvaroz'-5 költségénél? így lesz, akkor minden törvényhatóság és fürdő más és más szabály; ndeletet fog készíteni, ami között aztán senki sem fog eligazodhatni, legkevésbbé a ministerium; egy czélra törekvők és egyöntetűek pedig a szabályrendeletek semmi esetre sem lesznek. Az 1. §. e) pontjában a „fertőző" szó helyett inkább ragályos, va- v jobban ragadós kifejezést használnánk, mert nem minden fertőzési betegség ragadó, is és a/, ilyeneket nem kell okvetlenül rágáh kórházba szállítani. A 2. §-ban először is a „gyógyhely" helyett a régi „gyógyító fiirdJ" elnevezés mellett maradnánk, mert gyógyhely minden oly hely, hol betegeket gyó. vilanak, tehát minden magán és nyilvános kóiház, sanatorium stb., melyekkel a fürdőket egy L lap alá venni nem lehet, hanem, meg kell különböztetni. A »ógyi: .y eh- vezés« adományozására pedig az a me

r , - először, hogy ne elnevezést adom :. a, Á, hanem „jellegetMásodszor mif' -ie és :uk Ital kiállított vokmányok" kellenek a kérv mikhez? Harmadszor: minek ahhoz a köziga/.g -i i-izottság és a többi miniszterek? Mi ezt ., § ; alkalmaznék: »A gyógyít® fürdő jelleggel való f. Iruliázást, ha a törvényhatóság igazolja (ezt eléynek tartjuk), hogy a fürdőaz 1. §-ban előirt kellékekkel el van látva, a belügyminister adja meg.« A 3-ik és 4-ik §. igen össze van halmozva mindenfélével. Egy lélekzetre, egy garmadába van itt összehányva fürdőorvos, fürdőbiztos, szabályrendelet, jelentések és ministeri intézkedések