Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-16 / 3. szám

III. év Egy érre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed érre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K Nyilttér sora 1 korona. Szerk és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. MEGJELENIK H E T E N K E N T CSXJTÖIRTÖI^ÖIN" ESTE. Tiszt elittel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt a küldött utalványokon lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap síétlü de'se fennakadást szenvedjen. Nincs nyár, sem izzadás. De lesz. Fürödni azonban télen sem árt. De ha nem is fürdőnk, legalább elmélkedjünk róla. Ismeretesaz a tétel, hogy valamely népnek kulturális fokmérője az általuk elfogyasztott szappan mennyisége! Tehát a szappan a mosdás és fürdés, a műveltségnek egyik tényezője. Egerszegre knühtp észt magában sincs földieimet mosdatlansággal védolni. Ellenkezőleg, konstatálom, hogy itt az emberek rendesen mosdanak, jól öllözködnek, sőt valószínűleg löbb pacsulit fogyasztanak el, sem mint kívánatos volna... Egyszóval: irigykedhetnek, filymálodhatnak az én nagykanizsai polgártársaim bármiként, de avval el m m üthetik azt az örvendetes igazságot, kogy Egerszeg sem az utolsó város a földtekén. Kicsinynek kicsiny ; sötétnek is elég sötét a városunk ;de mircm természetesebb, minthogy kilenczezer ember nem tud akkora lármát csapni, akkora forgalmat produkálni mint p. o. huszonnégyezer lakos; de határozott tény, hogy városunk szép fekvésű, eléggé tiszta — és intelligens város! És mert az, tehát annál inkább érezzük hiányát egy — gőzfürdőnek. Zalaegerszeg kies hegyláncz között fekszik, tehát szorgalmasan látoga^Thgz«ránk a hegyláncz közé szorult északi és déli szél, és igy kézenfekvő dolog, hogy itt is sok a reumás ember! (Kedves szerkesztő urnák diskretió mellett elárulom, hogy én nem vagyok még reumás.) Fölösleges magyarázni, hogy a reumatikus bajoknak, ha nem teljes gyógyszere, de lényeges gyógyilója az — izzadás! A meleg víz, a gőz s az azt követő pihenés. Sokszor a kénes viznek nagyobb gyógyhatást tulajdonítanak sem mint megérdemli Pedig a kén nem szjvódik föl a testbe. Nem is direkte gyógyít; hanem a kénes vizek melegebb hőfokuak lévén, jobban melegségükkel, izzasztással gyógyítanak. Azme géppenséggel bizonyos,hogy a reumát és evvel rokon betegségeket okozó viz-és sárlerakodásokat izzadátsai üzheljük ki testünkből, A kúrát különben majd » rendelik « szabályozzák a t. orvos urak ; mesterségükhöz nem értek, abba nem avalkozhatom. Ezen czikknek czélja ráterelni az intéző, a hivatott körök figyelmét, egy gőzfürdő létesítésére. Szerintem, egy olyan nagyságú s olyan komforttal bíró gőzfürdőt mint p. o. a szombathelyi vagy nagykanizsai, felállitan lehet nyolez tiz ezer forint költséggel. Nem hihetem, hogy Egerszegen és vidékén ne akadjon olyan nyolezvan vagy száz ember, aki egy-egy száz forintot ne jeg^e , nem törődvén azzal, ha az a százfo.inFKét-bároin %-os kamatot, vagy legrosszabb esetben — esetleg — semmit sem jövedelmez is. Miért ne alapithatnánk olyan valamit isf, ami nem hoz osztalékot! (De hoz osztalékot szegényebb embertársainknak: százaknak, ezekeknek. Szerk.) Az a körülmény esetleg, hogy az ember a fürdésben kellemes szórakozást, bajára orvoslást talál, mindenesetre meg ér évi néhány forint kamat veszteséget! Mert hiszen hányan vannak olyanok, a kik kénytelenek bizonyos időközökben vagy Bpestre, vagy más gőzfürdővel rendelkező városba rándulni, hogy fájdalmukon enyhítsenek!? Háujan takaríthatják meg az idegbajok ellen rendelt hidegfürdőket, amikor a rendes hideg ledörzsölések^f, szélfürdőket s edző lemosásokat helyben is megkaphatják! Az, hogy a mi fürdőnk kényelem tekintetében nem vetekedhetik majd a főváros ismert világhírű füidőivel, az ne ríaszszon vissza senkit, mert szép a pompa, a kényelem, de a Jő a gőz-szoba, az izzadás és az ezt követő lehűtések. Azt hiszem, nem túlzok, ha egyenest kimondom, hogy egy gőzfürdőnek mielőbbi Nők tevékcüyscge a házi ipar terén. Egv izben már kifeje/ést adtam azon szerény nézetemnek, hogy a nőegyletnek kellene a háziiparpártolást, mint a jótékonyság gyakoi lásána k egyik eszközét felkarolniok. Ma egy lépéssel tovább megyek és csak azt mondom : a nőegyleíi tagoknak nemcsak támogatniok kell vidékük háziipará!-, de jó példával oda kellene ha'niok, hogy az uriosztály is megtanulja az egyes háziipaii foglalkozásokat, hogy ezek a középosztály között is meghonosodjanak. Ha a szegény nép látja, hogy azok is szívesen dolgoznak, a kik nincsenek ráutalva, hogy ily módon keressék kenyeiüket, ha látja, hogy az ő kényéi keresete nem részévül megvetésben, akkor a munka, a kö/ös foglalkozás les^ az, mely minket a néphez közelebb hoz, a munki fog kibékíteni egymással, az fog elegyengetni sok oly akadályt, melyre a kutató nem tud rájönni. Ili mi nem tudjuk a népet magunkhoz emelni, ereszkedjünk le hozvájuk. És erre a háziipari foglalkozás a legalkalmasabb módot nyújtja. Vele dolgozom, sőt tőle tanulok. Mily nagyra veszi azt a munkás. Kétszeresen megbecsüli foglalkozását, ha látja, hogy az urinép is érdemesnek találja azt megtanulni. És' valljuk be őszintén, hányan lennének közöttünk is, a kik rászorulnak és szívesen dolgoznának pénzért, ha az, gyarló nézetünk szerint, nem lenne szégyen. A példa legjobban hat. Ha az irnok felesége látja, hogy főnökének neje sem restel dolgozni — a ki rá sem szorul — dolgozni fog ő is. Előbb csak saját használatra, később pénzért is. Minden in'nek kötelessége lenne megtanulni vidékének háziiparát. Ezzel nem mondok semmi lehetetlen^. A nőknek megvan rá a hajlandóság, csak akarni kell — c

cak kezdje meg valaki — oly valaki, a kit szívesen utánozunk, a kit örömmel követünk. Eg> pár lelkes ember divatba hozta a hazai ipar pártolását s íme, hogy haladunk utánuk. Félő azonban, hogy, ennek a lelkesedésnek is az lesz a sorsa, a mi minden felkapott divatnak — jön más — és mi ugy ráununk, ugy elvetjük, mint anyáink a krinolinos szoknyát s csak mint különlegességre fogunk rágondolni. Mélyebb maradandóbb alapokra kell fektetni a háziipar pártolását. Meg kell ta i ulnunk becsülni a munkát s annak értékét felismerni. Ez c. ak ugy lehet, ha magunk is tudunk dolgoznirOtt lebegnek előttünk a százados pétdik Szexetettel mutogatjuk azt az abroszt, melyet még nagyanyánk iont, szőtt, azt a takarót, a mit dédanyánk hímezett és sóhajtva tesszük hozzá : „Ilyit már manapság nem tudnak csinálni." Dehogy is nem, csak tanuljuk meg. Fonni, szőni, melyik rokka melleit megőszült úrasszony unokája tud manapság? Nagyanyáinknál a zongora helyét szövőszék foglalta el, ma az iparosleány egyetlen „tiszta

11 szobájában is jut helye a zongorának, de a szövőszék réges-rég kiszorult már. Az olcsó, de rossz gyári holmi tétlenségre szok'atta a nőket. Ma csak drága fén)űzési czikken dolgozunk, a házhoz való dolgokat olcsó pénzen megvehetjük készen és nem gondoljuk meg, hogy a házilag előállított vászon, vagy szőnyeg tartósságával dúsan kárpótolja a ráfordított időt. De kitől és hol tanuljunk dolgozni? Az iskola nem neveli munkára a leányokat. Az előirt kézimunkákat hamar elvégzik a leánykák s azután törheti fejét a munkatanitónő, hogy milyen szorgalmi munkát végeztessen velük ? NJ m lenne-e helyesebb, ha az esetleg megrövidített tananyag helyett is, vidékük háziiparát tanulnák meg a leánykák? Ha a 12-15 éves polgári iskolás leány odaülne a szövőszék mellé, ha megtanulna i-zőni vásznat és szőn\ eget, ha a kalotaszegi varrottas, a torontáli szőnyeg- és vászonkészitésre már az iskolában megtanítacák leányainkat? Talán eljön ez az idő, de jöjjön is el, hogy igy legyen. Addig is ne vesztegeljünk, a mit pótolhatunk erős akarattal, azt tegyük is meg. Példával is megvilágosíthatom ailitásornit. Ez év tavaszán abban a szerencsében reszesültem, hogy a keíeskedelmi minisztériumtól tiz darab teljesen felszerelt (vászon és szövegkészítésre való) szövőszéket kaptam, hogy a szegény munkás nép között kioszs'zam. A szövőszékek tavaszra érkeztek meg s mert a mezei munkával foglalkozó nép tavaszra a szövőszékeket a padlásra teszi fel — őszig n em osztom ki. De mert másrészt a munkásnak magának is előbb meg keli ezeken a modernebb szövőszékeken szőni tanulni; béreltem hát egy lakást s ott felállítottam néhányat. __ / Mikor a szövőszékekkel bebutorozott lakáson végig néztem, valami ellenállhatatlan vágy hajtott hogy tanuljak meg szőni. De mért (gyedül, há. ha más is velem taita ra? Es i.cna jáiUmisnt