Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-15 / 20. szám

1902. április 17, MAGYAR PAIZS 15. Meghívó. A zalaegerszegi munkások betegsegélyéíyző egylete, saját pénztára jávára a Kaszaházi kertben f. évi junius 8-án kedvezőtlen idő esetén folyó évi junius 15-én népmulatságot rendez. A tapoiczai szőlészeti tanfolyamon megjelent tanítókat Mokk Gyula vinezellér i>k. ranito vezette be a gazdasagi ág fogásaiba s ké' hét multán sikeres vizsgát áliitotrak ki Tuss Antal viucztíllér i>k igazgató előtt. Ugyanazok a tanítók ősszel megint résztvesznek az ugyancsak két hétig tartó borászati taníolvámon. Névváltoztatás. Kohn Adél A'sóleridván s gyermeke Rosenbnuro Ilka esiládi nevöket Keményre, kiskorú Gibsz Oszkár Nagykanizsán Gárdonyira változtatták a nevöket. Tombola játék. A pénzüg) miniszter a nagykanizsai népkonxha es kisdednevelő egyesület kérelmére megengedte, hogy c/éljai előmozdítása javáia tombolajáféköt rundezhessen, s e czélra 3000 drb. 40 filléres tombolajegy tbocsáthasson ki. Járvány. S őcz községben a fellépett kanyarójárvány miatt a/ oitani iskolát b(válták A kivándorlás ellen. A belügyminiszter valamennyi törví-iiy hatóság hoz » következő körrendeletet adta ki: »\ Maj name! itt ti Frankfurtb • ri székelő osztr. magyar ÍŐKonzuI jelentése szerint 70 magyar alatvaló érkezt-tt oda munkakeresés végett, mivel azonban munkát sem ott, sem a vidéken nem kaptak, a főkonzulátus közbenjárása folytán hazájukba visfeaaz-illittattak, A szóban forgó egyénekkel híveit jegyzőkönyvbői kideiiil, hogy bizonyos Pe

;chke Antal frankfurti munkaközvetitő-c/Hg őket azon igémre! csalogatta ki, hogy számukra jó bél uiwllelt állandó munkít fog kizveúfeni. Mint! Petchke Antal csábítására Magyarországból már korábban is érkezett oda egy munkáícsapat, mely szintén nem jutott munkához, minthogy továbbá a nevezett hasonló módon az ország több vidékén bujtogat kivándorlásra, felhívom a czimet. hogy sürgősen intézkedjék miszerint a Németois^ásba kiutazni szándékozó munkások a nevezettnek omlárd űzelmeire iíg} e!meztessenek. Kivándorlás To na vármegyéből. Tolna vármegyének legutóbbi közgyűlésén Dóry Pál alispán sajnálattal jelentette, hogy' a íwimregyt'yen pár év előtt keletkezet kivándorlási ruozgalom aggasztó mérvben terjed. A mull évben 1094 Amerikába szóló útlevelet adtak ki, a folyó év első két hónapjában pedig 520 darabot. De sokan útlevél nélkül is kivándoroltak. S ennek az általános nyomor és a keresethiány az. oka, Külföldi levezés A kik külföldre leveleket küldenek, figyelmezteti a postahivatal, hogy leveliiket helvesen bérmenttsi ?ék. A közönség tájékozatlansága következtében igen nagy számban adatnak fel külföldre szció levélpostai küldemények, melyek teljesen béi mentetlenül, vagy hiányosan Vannak bérmentesítve. Az ebből származó kellemetlenségek es kezelési nehézségek megszűntetése czéljából a közönség a külföldre szóló levelezések szabályszerű bérmentesítésére már a saját érdekében is fordítson IHlő gondot és e tekintetben szorosan alkalmazkodjék az előirt díjszabáshoz. Mindennemű felvüágc 'fásért a possatisztekhez v. posta főnökhöz kell fordulni. Háromszögelési jeleket állított fel vidékenként a földtani intézet s a belügyminiszter %yelmezíeti az embereket, hogy azoknak megr. - páíása vétséget képez. Horváth Vendel zalapatakai 14 éves cseléd fru e hó 13-áii felakasztotta magát r. ni tudni miért. A legközelebbi országos vásAr Z?:"aegarszegen május 20-án lesz. Pünkösdivásé . A tűzhányó elborította Martinhjrie sziget részét St. Pierre nevii várost, a franeziák birtokát mintegy 20 ezer lakosával. Martinique sziget a Kis-Antillákon van Középamerika mellett. Tözes lovak. A megjei törvényhatósági gyűlések alkalmával Zalaegerszeg lakossága megbámulja a vidéki urak lovait és hintóit, a mikor egyúttal egy kis élénkség és forgalom is kerül a városba. Emberi hiúság arra törekedni, hogy a rendes mértéken tul is megbámultassék az ember. — Sokan ennek tulajdonítják, hogy hétfőn egymásután két kocsit ragadtak el a lovak a zalaegerszegi piaezon. Egyik kocsiban csak két ló volt, a másikban négy. Egyikben a kocsi rud -tört el, másikban a ló esett el s csak igy lohadt le az állatokban a felkergetett tüzes vér s szerencsére nagyobb kár nem förtéu*. Rózsa Sándor 11 é\es fiúgyermek már másodízben elment hazulról Zalaegerszegen s nem talí Különfélék. Szíveskedjenek a megrendelők az esetleges hátralékokat a lap fentartásara elküldeni. kz elet szanolma fS.tv stati-ztikus számlása s/.einit 50 e^es jó egészségit ember életében 6500 napot (nai-ját 24 ólával szamitva) dolgozott, 6000 napot átaiudtt, 4000 napot mul tott, 19.000 kilométert utazott, 500 napig beteg volf, 36 000 étke ésen vett részt, és összesen 7000 kiló hust, 1800 kiló halat, tojást zöldséget és 28 000 liter italfélét fogyasztott e

1. Navető örökösök. Nem rég halt meg B. máv. tisztviselő, ki az utohfei években uri módon élt és ez. az életmád mindenki előtt rejtély maradt annál is inkább, mert-a csekély uvugdijbM nem juthatott a költséges 'elvezetekre Az örökösök kíváncsian leitek a végrendelet t.nuhnát. I) • ebben csalódtak. Nem . maradt se pénz, se érték papit. Ellenben csakhamar rábukkantuk a jöv delmi forrásra, mely a/ elhunytat éveken át, ellátta pénzbe!. Ki- jegyzőkönyvének egy púi „dalán a Töriik A és Társa név volt felje-ív-j/ve és a jegvzetek magvai ázó, része bebizonyította, hogy B. rövid egy pár óv alatt sok kisebb nyerem myen kívül négyszer tekiiittíl.vas összeget, köztük két főnjereméuyt. nyert Tfrök A. és Társa czégnél, kinek Teréz-körut, 46. Váczi körút 4; Muzeumküiut 11., Érzsébet-körut 54, é3 Kerepesi-ut 32. sz. alatt vannak a banküzletei. A további kutatások alkalmával e«y 'lexikonban egy 300.060 koronától szóló bankléféti elisnervónyt és egy osztálysorsjegyet találtak az örökösök. A véletlen ú_;y hozta magával, hogy .ez a sorsjegy is nagv összeget nyert török 'bakházában Elképzelhető, hogy az, eddig szomtffú örökösök arcza mint dtrűlt ki a nem várnagy örökség felfedezése folytán. 0 \ • Heti piacz. mm. kor. fill Búza - . ". , n 80 Hozs . . ... V,, . . 13— 13 80 Árpa " . 13— 13 40 Zab 13.80- 14 20 Kukűricza . . '-'. . . ' - 13 Krumpli . . . P. . . 5 — Minden magyar orvos magyar fürdőre küldje betegét! f

j. fi • 3 ' - - . J. G^eVegés csarnoka, A díván. .3 ! Ilarman ü'tünk a köpött öreg divánon, kedélyes diskufáfgatúsba^-merülve, tertnészetes az irodalomról, mint a mi mindhármunkat egyaránt érdekel. Barátomnak, a házigazdának, azon véleményét vitattuk, hogy az író, mindé: csekélynek látszó tárgyból, <jrdekes dolgot tul csinálni ha akar, mig a másik barátom a dol or, azt a külömbséget állította, hogy nem ha ak <•,- hanem ha hangulata van az; írásra, máské; bármiuő szép, szellemes, poétikus, vagy hum .os tárgya akad is, nem tud vele mit csinálni, mert a hangulata ninos meg az íráshoz. Ezen azután okoskodtunk pro és contra, az én nézetem is az volt, hogy az, iró csakugyan tudhat bármiről is irni, ha akar. Egyszer azután az ellenkezőt vitató doktor barátom azt mondja: »Hát hiszen győzzetek meg, mind a ketten elég jól forgatjátok a tollat, én adok nektek tárgyat, ti csináljatok belőle, amit tudtok; nem bánom ha egész szerény lesz is, de megelégszem egy négy soros verssel i\ Nó. mit szóltok? Barátnak a házigazda szörnyen megrökönyödött és meglátszott az. ábrázátán, hogy tisztességes kibúvót keres az elméjében; de engemet tüzelt a dolo„. Eh! gondolám, próbáljuk meg, ha nem sikerül is, legalább megkísértem, annál is inkább, mert theoriámban feltétlenül biztam, csak írói tehetségemben nem. »Legyen« szóltam végre »én ráállok, de azzal a feltétellel, hogy ha nem is siiterül fényesen, a becsületes törekvést is jóakaró elnézéssel honoráljátok, mert az is azt fogja bizonyítani, hogy igenis lehet, de az én tehetségem nem írói tehetség* A házigazda még mindig hallgatott, de azután látva az. én határozatomat, beleegyezett ő is, hogy hát kísértsük meg. Mire a meggyőzetni óhajtó doktor barátunk azt mondja, körülnézve a szobában: »Hát írjatok édes barátim, erről az. öreg diváutól" és nagyot nevetett. Mi összenéztünk, mintha mondtuk volna: »No pajtás, ebl>e ugyan benne vagyunk, de hogy hogyan jövünk ki belőle, azt jó volna, ha tudni nem is, de legalább sejteni.« Éa ha nafább s/.óhoz jöttem^és azt mondtam: »Jól van, űe legalább egy hetet *kérünk« Barátom a házigazda arcza mosolyra derült, hiszen egy hét alatt lehet esetleg hangulatot is találni és azt nyakon csipni, mert minden disputáhísa daczára, ugy látszott nem hisz feltétlenül a theoriájábati semmit, süt ti tartoztok nekem hódolattal, Inyy megmutattam nektek az igazságot. Mit volt mit tenni, belementünk, én némi siker reményében^ de házigazda barátom teljes csüggedé-sel, amint arczárói láttam. Elváltunk. Én hazamentem és kis legényszobámban asztalhoz, ültem s még az iménti beszélgetés behatása tüzelvén, irni kezdtem amint itt következik. * * * Még gyermek voltam, mikor feltűnt nekem az. öreg nagynénémnéi egy ócska diván, melynek színehagyott huzata, sehogy sem illelt a többi c-íno-s bútor közé. M.nt gyermek megbámultam, aztán később megszoktam és észre sem vettem. Aztán hogy elkerültem a kis városból felsőbb iskolákba, ritkán kerültem haza és azt a kevés időt is, inkább szülői körben töltém, miat látogatásokkal És igy történt hogy elmúlt néhány év, én nagy diák lettem és a öreg Rózi nénit meg sem látogattam. Sokszor mondta édes jó anyám, hogy miért nem látogatom meg, de én ugy sajnáltam minden perczet, amit szüleim házán kivül kellett volna eltoltenem. Egyszer aztán elérkeztem az érettségihez és annak sikeres letevése után, ugy elfogott a diad.il utáni vágy, hogy még az útszéli fáknak is elmondtam volna, hogy ime én már tul vagyok azon a nagy hatáskörön, amin oly sok jó fiu megbotlott. , . . . 1/y történt aztán/hogy mikor édes anyám szóba hozta, hogy Bózi nénihez is el kellene már menni, én rögtön készen voltam reá, hogy 'menjünk. Anyám mosolyogva nézett rám: »Ime az ilju önállóság" mondá nevetve »most már vessük bele magunkat a világ áradatába és kezdjük Rózi nénin « Hamarosan elkészült és elmentünk. Bózi néoi összecsapta kezét, már amint szokás és elhalmozott kérdésekkel, amik annyi év óta gyűltek benne, amióta nem látott, mert csakugyan ott kezdte a kérdéseket, ahol ezelőtt négy évvel elhagytuk. »Szeretek-e még fára mászni ? Hányszor törtem be a fejemet? Miért nem hagyom nagyra nőni a hajamatMert hiszen művész leszek ? s több efféle, amire ugyan mind emlékeztem, de gondolni rá nem találtam érdemesnek. Felelgettem itt ott, és lassanként a rendes csendes mederbe térült a társalgás, de az én szememet az ócska diván nagyon bántotta, mert még azon mód állott, mint régen. Ha perezre el is tekintettem róla, mintha ismét és ismét bűvös erővel vonta volna magára. Mint ez szokott lenni, ha az ember valami kirívót lát, hiába boszankodik, mert újból és ujbó'i szemébe ötlik. Ugy voltam én az ócska divánnal. Egyszer aztán a társalgás megakad és én már nem halgathatva tovább, minden apropos nélkül azt kérdem: »Ugyan Bózi néni, maga olyan derék jó ízlésű asszony, hogy tudja tűrni azt a kopott bútordarabot, a többi igazán csinos és ízléses bútor köz.ötV Rózi néni szemrehányóan tekintett reám és aztán megindult hangon azt mondá: »Béla! te nem is sejted miről beszélsz, hát nem gondolod hogy komoly okaim lehetnek arra, hogy azt a régi bútordarabot megbecsüljem ?« Megszégyeltem magam; valóban erre gondolhattam volna. Azután azt mondta Rózi néni: xEzen a díványon ült utoljára az én szeretett vőlegényem, aztán elment oda, ahova akkor minden jóravaló férii elment, a csatába és soha sem jött többé vissza. Hát ne becsüljem-e meg utolsó, egyűtlétünk tanuját? Hát ne őrizzem-e meg emlékét? És Rózi néni könvnyes szemmei elhallgatott.