Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-15 / 20. szám

156 MAGYAR PAIZS 1902. április 24. más néven a bimetalizmus kérdésével, melynek czélja, hogy az ezüst értékébea emelkedjék. A vélemény nagy többségben erre nézve az, hogy ha az ezüst értékében emelkednék, ak­kor az árak minden téren feltétlen javulnának. Jó példa erre a negyvenes évek gazdasági válsága, minek oka a kevés pénzbea rejlett és az ezt követő pénzbőséggel járó áremelkedés. Az ötvenes években a kaliforniai aranybányá­kat felfedezték. Egyszerre nagy mennyiségű arany kezdett forgalomba jönni. A pénz több lett. Ugyan­azon czikket jobban meg lehetett fizetni, mint azelőtt s az árak folytonosan emelkedtek. A több pénzzel beköszöntött a kedvező ár­alakulás és megszűnt a gazdasági válság. E ked­vező viszonj tartott 1873-ig, vagyis addig, mig Németország az ezüstöt, mint törvényes fize­tési eszközt meg nem szüntette. Ebhez hozzá járultak más nemzetek is és egyszeire az arany lett az ur, mert ezzel az eljárással egyszerre a világ pénzkészlete mintegy felére redukálódott. És mi lőtt azután ennek igen természetes eredménye? Az árak folytonos esése, mig végre beállt a gazdasági válság, vagy másszóval az általános elszegényedés. Huszonöt év alatt, vagyis 1873 tói 1895-ig pl. a buza ára 6 5 forint átla- ;o árra szállt az 1873­iki 12 forintos árról. Ez pedig 25 éven át nem nagyobb időközökben, hanem minden évben fokról-fokra szállt alát.b évi átlagban 3 száza­lékkal. A kereskedelmi czikkek ára is esett, de nem oly nagy mértékben, mint az elöbbeni, mert ezek árverése évenkénti 2 százaléknak felel meg. (Ezeknek a nagy gonddal összeállított táblázata S a u r b e k-nél található fel.) Már most ha Magyarország 1873-ban gazda­sági terményekből pl. bevett 50 milliót, akkor már 1895 ben csak 26 milliót. Tehát ami az egyest sújtotta, az sújtotta az egész nem­zetet. Visszatérve az elöbbeni tárgyra, felmerülhet az a kérdés, hogyha az aranyat fogadták el fi zetésí eszközül, akkor is 25 éven át sok az árak következetes esése, mert ez idő alatt a foly­tonos bányászattal nagymennyiségű arany került lorgalomba. Ez igaz, de az is igaz, hogy az aranyterme­lés az emberek, gaz üzletek és a fényűzési czikkek szaporulatával nemhogy versenyt tartana, hanem a mögött marad. És igy, ha ujabb arauymező­ket nem találnak, vagy az ezüst értéke nem emelkedik, a pénz kevés és drága lesz, az áru­czikkek előállítási áron is alig lesznek értéke­síthetők. Tehát mindaddig, mig ez az irányzat megma­rad, válságos lesz a gazdasági helyzet s aprán­ként ezrek és ezrek jutnak koldusbotra. És ezen az aggasztó helyzeten nincs mit csudálkozni, mert az árak jstek, a termelési költségek ma­radtak, sőt nagyobbodtak, a társadalmi igények pedig megkétszereződtek. Ha ezeket az okokat vizsgáljuk, világos lesz előttünk hazánkban a magyar középosztály bukása. Ugyanis terményeit valaha magas áron érti ke sitette, kiadásai kicsinyek voltak. Ámde a ter­ményárak esésével a jövedelem jóformán felére szállott, a családi én társadalmi igények pedig megkétszereződtek. Gazdálkodni, a meglévővel takarékosan bánni nem tudott, mert az ad­digi viszonyok nem utalták rá s nem szoktatták hozzá. Most pedig megindulhat ezen a lejtőn a kis gazdák osztálya és ha uj alakulások fel nem tartóztatják, egy-két év rossz termése után ez is ugy esik össze, mint a középosztály, mert csak jó termés mellett képes az óriási köz- és magántermészetű terheket fedezni. Világos példa erre a székely nép, melyet a két utóbbi rossz gazdasági év a tönk szélére juttatott. De térjünk vissza az általános viszonyokhoz. Épen néhány hete hallottam, hogy a kamatláb leszállott. A kereskedelmi irányú sajtó pedig azon kesereg, hogy nincs a pénznek kelete, a bankok pangnak stb. Az elmondottak után szinte lehetetlennek lát­szik ez a pénzbőség. Pedig ez lehetetlenség. Csak kissé gondolkozzunk felette s könnyen rájövünk, hogy pénzszükség mellett mint lehet pénzbőség. Ugyanis a bankokban felhalmozott pénz a forga­lomból van elvonva. Ilyen viszonyok mellett apad a nyereség, a vállalkozásban nincs erély, a foldmivelés is pang s csak az állampapírok értéke emelkedik. A kamatláb leszáll s a kormányok konverzi­ókra adják magukat. Vájjon a nemrég oly hevesen tárgyalt kon­verzió is nem ezen állapotok eredménye? Igen! Cs. csatószegi Peterffy József A munkások nyugdíj szövetkezetéről. A zalaegerszegi iparos ifjak önképző kórének közgyűlésében Papp Alajos alelnök a következő felolvasást tartotta e nemes emberbaráti intéz­ményről. Tisztelt közgyűlési A mai nehéz viszonyok között ugyhiszem, mindnyájan görcsössen 'lagaszkodunk egy mentő csolnakhoz, különösen akkor, midőn rólunk, mindenkitől elhagyatott munkásokról s a ten­ger hullámain lebegve, szétroncsolt hajóuk fősz lányainak megmentésére törekszik az a mentő csónak. Nézzük csak jól át, ezt a mindent fóntartó munkás osztályt. Egy iparos 13 éves zsenge korától fogva két kérges tenyerének munkája után kell hogy keresse mindennapi kenyerét. »Csak a mindennapi kenyerét. 50—60 éves koráig kell neki küzdeni a mindennapi létfen­tartásért. Mindnyájan tudjuk azt, hogy a lehe­tőség kivan zárva, hogy csekély munkadijukból, bármelyik is olyan tőkét gyűjthessen magának, hogy a bekövetkező rokkantság esetén, a mun­kás és családja biztosítva legyen. Ki van zárva az, hogy sok évi fáradságos munkája gyümöl­cséből, minden támasz nélkül, a kegyetlen nyo­mor szemébe nézhessen. Tudjuk azt, hogy az a munkás osztály mint­egy államfentartó gépezet működik, de ha ez a gép főrésze a munkás kéz, szolgálatra képte­lenné válik, akkor mindenkitől ü...*gy va uinos más választása a számára megmaradt koldus botnál. Kedves iparos ifjaink! Én tehát ugy a v i-'.l­mány, mint a magam részéről Sgyelmükl j aján­lom ezt az egyetlen támaszt, ezt a nem? em­ber baráti szeretetet istápoló intézetet. A magyar­országi rokkant és nyugdíjintézetet. Ahol csekély heti befizetés után, nem mondom úrias kényel­mes agkort, hisz mi ilyenhez szokva nem va­gyunk sem családunk, hanem nélkülözésektől ment tisztességes megélhetést biztosíthatunk ugy a magunk, miat családunk számára. Ezen nyugdíjintézetnél a heti befizetéseket a tagok tetszés szerint szabadon választhatják, Ugyanis beiratási dij egyszer és mindenkorra 3 korona. I. osztályú heti befizetés 20 fillér. II od osztály heti befizetés 24 fillér, lll-ad os/.tályu heti befizetés 30 fillér. Az élvezeti jog 10 évi tagság után veszi kez­detét, még pedig a következő módozatokkal: Teljes munkaképtelenség esetén I. osztályú segély 8 kor. 40 fillér. II. oszt. segély 9 kor. 80 fillér. Ill-ad oszt. heti segély 11 kor. 90 fillér vagyi* a teljes 40 évi tagság uLán járó összeg 7Ó°/o-át élvezi s 10 év után minden év­ben 1%-kal emelkedik a nyugdíj segély, ugy hogy egy iparos segéd, ki élte 17 ik évében tagjává vált a nyugdíj intézetnek 57 éves korá­ban vagyis 40 évi tagság után 1. oszt. 12 kor. II. oszt. 14 kor. III. osít. 17 korona heti segélyt élvez, élte fogytáig, ugy szinte kihat ezen nyug­díj jogosultság a családfő elhalálozása esetén a hátramaradott özvegy és árvák segélyezésére. Tisztelt iparos ifjaink gondolkozzunk csak jól saját jövőnk felett, ugyhiszem egyetlen egy mun­kásnak sem kerül nagy megerőltetésébe, ha hetenkint megvonja magától azt a pár fillért, amely fillérek oly tökévé növekszenek, hogy biztos megélhetést nyújt a munkaképtelenné vált munkásnak és családjának. Annál is inkább megbízható ezen nen in­tézmény. mert ma már 18 ezer józanul gondol­kodó tagja van és alaptőkéje 538532 koronát tesz, amelv összeg nagyobb része állami kötvényekben van képviselve sszabad legyen még az összes magyarországi munkások azon óhajának kifejezést adnom, hogy talán a magas kormány se n fog szűk keblű lenni amikor ez a legnemesebb intézmé nvek egyike meg fogja kezdeni áldásos működés ét. Tisztelt közgyűlés ugy hiszem rövid előadásom­ból eléggé megtudják bírálni az intézmény üd­vös és hasznos voltát és a választminy azon indítványát, hogy a mai közgyűlés mondja ki ab­beli határozatát, hogy lehetőleg testületileg, de még a testületen kívül is igyekezik a magyar­országi munkások rokkant és nyugdíj intézetébe tagul belépni és tagokat gyűjteni és a zalaeger­szegi fiók intézet megalakulását szükségesnek tartja, az alakuló közgyüló3 egybehivá sát elren­Persze az országú! n sincs por. Olt ismeiik áz utkészités módját. Mondom, Auszt L mégsem fóldmivelo ország­nak hívjuk, — a t van egyebe, amire még na­gyobb büszkeség 1 hivatkozhatik. A müveit népnek kincse van még az ország­utak sánczábau is. De aemcsak füvet, hanem fát és gyümölcsöt is teremnek az árkok és sánczok oldalai. Baibárnak és kannibálnak, vandalnak szokták elnevezni, a ki a fát rongálja. A müveit ember tenyészti ós ápolja azt. A műveltségnek jelzője és fokmérője ugy az általános földművelés, mint annak egyik ága, a fatenyésztés. Hogy milyen felemelő, áldásos hatása van a fóld kultúrájának, vagy csak egyik faja tenyészetének, a gyümölcs­fának, megmondja egy közönséges vándor, a ki Németországon át a nap égető hevében az utak árnyas fája alatt üdülést nyer, éhét csillapítja s szomját eloltja gyümölcsével. Másként utazik a vándor keleten. Bulgáriában a rengeteg Balkánnak van fája, őserdőből, önkényt nőtt fája, de tovább emberi kéz nem fárad, hogy uj helyeken plántáljon; Oláhország sivatag Dobrudsájában kiszáradhat a vándor torka, mig napi járó földeken egy gyümölcsöt lel; a kopár török oldalokon elperzselheti a nap, mig -egy árnyékos fára talál; Kisázsiában a parton még csak suhog egy-egy czipruserdő, de tovább a kietlen száraz pusztaságba már tekinteni is félel­metes. Magyarország közbül van. Nyugatról hozta a föld kulturáját s hozott egy-egy gyümölcsfát az országút szélére is, de a keletiek puszlaságát is szereti még. Mondjuk, hogy mivelés alá fogtuk a földet, legalább hogy a gabona számára felszántunk minden tért s n'j vegyük észre Torontálnak, a Kisalföldnek s a mezőségnek rengeteg burjános messzelátó térségeit, — mondjuk hogy egy-egy gyümölcsfa is van itt-ott az országutak szélén hajtásnak indulva, egy pár év óta: de azt el kell ismernünk, hogy általában mégis csak gyümöl­csőzetlenül hever az a rengeteg utszél, mely az országot keresztül-kasul járja, s azt is el kell ismernünk, még pedig jól megjegyezve, hogy ezek a sánczo!dalok énenként több milliót jöve­delmeznének csupán a gyümölcscsel. Csodálatos, hogy egy földmivelo országban, mely hozzá még szegény is, hogy olyan későre s olyan lassan lehet ráterelni a ügyeimet, hogy a gyümölcsfa nemcsak zárt kertekben, hanem az utczákon és az utakon is emelheti az egye­seknek és a közönségnek a boldogságát. S az is csudálatos, hogy nálunk, hol az igazgatás már meglehetősen központosítva van, olyan szórvá­nyosan mutatkozik az utak befásitása. Vagy a figyelmeztetés szórványos, vagy a teljesítés szór­ványos. Vagy nincs is figyelmeztetés? Pedig kár volna várni, mig a közönség mindenik réte­gének önként a vétébe száll az a tudat, hogy a gyümölcstenyésztés nemcsak poétikai szépség, de hatalmas közgazdasági tényező, hogy az or­szágnak gyümölcsfái alig hanem jövedelmeznének annyit, amennyit az adók összetétele kitesz. Azt mondják, hogy Afrikának egy Kongó nevű államában a félvad ember, ha gyereke születik, mindannyiszor fát ültet el. Költői és közgazdasági nagyobb tekintetek mellett nézd meg csak embertársam és honfi­társam : mennyi gyönyörűséget, hasznot és ked­vességet szerez neked apránként is az a gyü­mölcsfa, melyet az orszigut szélére, vagy a házad mellé ültetsz. Az ízléses gyümölcs nemcsak nyalánkság, de igen szükséges a rendes vérkeringésre, a jó emésztésre öreg­nek, ifjúnak egyaránt. Egyensúlyban tartjuk vele egészségünket; gyermekeidnek pedig nagyobb boldogság két alma, mint nekünk egy klrályilag teritett astal. Ha kimész a mezőre, árnyékába ülsz s eny­hülten törülöd homlokodról a verejtéket, mig a sárguló gyümölcs öledbe hull. Igy jár itt a szom­jas idegen utas is s megáldja a kezet, mely a

Next

/
Oldalképek
Tartalom