Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-17 / 16. szám

1902. február 20. MAGYAR PAIZS 17. legnagyobb örömömre kedves collegájának szóllitott s biztosított, hogy kettőnknek mint szakembereknek hamar fog az ilyen renduzés menni s következőkép adta elő a ozerzett tapasztalatát. „Első sorban a honoráriummal kell tisztába lenni, mert lássa jó azt előre kialkudni s ha lehet előre fel is venni, akkor nincs az ember kitéve oly csekély díjazásnak, mint például én, mert az én munkául saját szakvéleményem szerint 2000 koronát ér meg s képzelje el csak majdnem nem felét adták meg, no hanem azért diskrét, elmondva nem volt. sok kész kiadásom, mindössze a papírok desinficiálása végett minden négy óránként egy pakli c-erebi dohányt szászámitva 184 óra esik négy forint hatvan kr. az igaz, hogy egyezer órát kértem működésembe tudni, de ezt csak azért tettem mert féltem, mert, ebből is lealkus'nak egy pár száz munka órát. Szerencsém volt, a felülvizsgáló szakértőkkel; ők inkább a külső benyomás után Ítélték munkámat s ha nem lettek ™iua oly értéktelen holmik azok az ir:tok, akkor egy pár levéllel tisztázhattam volna, de ezek a holmik összehányása és becsomagolása tetemes időmet vette igénybe, csakis szaktevékenységemnek tekinthetem azt is, hogy nem az a két dilletáns nyelte el a munkát,

4azok bizonyára még most is dolgoznának, mert a mint hallom latinul is tudnak; e szerint át kellett volna olvasniok az összes latin leveleket is, én megkíméltem magamat ily feiesldges fáradságtól hisz a latin ugy is holt nyelv, temessük el egészen, haladjunk a korral, — ez az fgjik legtalálóbb mondat mit erre tehetek, —látom hogy ön is osztja nézetemet. Ilyfele sok más jó tanácscsal ellátva keidéin meg működésemet; igyekeztem széjjel rakni a holmikat s nagy buzgalommal olvasgattam a sáiga leveleket hátha akadna köztük olyan is, melyet ha nagyon szorítana szerkesztőm lehetne egj pár oldalas értekezletet irni. Nagybátyám a rendezés befejezését mindig jobban sürgette s hogy lá3sa h^gy előre haladok a munkámban, minden sürgetésre egy-egy elolvasott levélcsomót vagy érdektelen számadási iratot hamaiosan becsomagoltam s szép betűkkel a csomag tetejéie irtam a cziruét, — s pár heti olvasás után be is fejeztem a rendezést, de hogy a honorárium nagyobb legyen, még pár hónapig délutánonként nagybátyára lakására mentem, hol egy nagy pipa társaságában elmélkedtem az örökségről s a szép jövőről. Egy napon reggel nagybátyámat az enyészet hűvös szele megérintette s elköltözött a másvilágra magával vive reményeimet, — s azóta búskomor lettem, egyedüli vigasztaló barátom az útbaigazító coliegám, ki naponta el .jön hozzám az esteli órákban, hol a cserebi dohány kellemes illata mellett szaktílmélkedück a sárga levelekről, miközben alapos szakszerű tanácsaibíl gyakran részesülök, meg is fogadtam, hogy jövőben első sorban a honorárium kérdését tisztázom és hasonló lendezéskor a munka diját előre felveszem, mert magamévá tettem szaktársam jelmondatát, hogy : ))Jtíib ma egy túzok, mint holnap egy veréb u M ... \ Zalaegerszegi közp. fogj. és ért. szövetkezet. & szövetkesetekről. (74. Folytatás.) A szövetkezetek többíele szempontból szükségesek:* 1. Magasabb állampolitikai szempontból. a) A kivándorlás megakadályozása. Ezt nem ugy értem, hogy az államhatalom, azokat, akik itthon nem képesek megélni, a költözködési és személyes szabadság megsértésével erőszakosan visszatartsa. Toldozással, foltozással, ideiglenes szükségmunkávalkenyérmorzsákkal, kenyér, élelmi szerek, tej, ruházat stb. időleges osztogatásával a bajt alaposan és véglegesen nem orvosolhatjuk. Alapos és gyökeres kúrára kell elhatározni magunkat. Ezek lehetnek államiak és társadalmiak. Állandóan védelmezze ugy az államhatalom, mint a társadalom tehetősebb része a produktív * Dr. Kele Antalnak „Szövetkezeti Útmutató" cz. könyvéből 308 oldal. elemet az improductiv elemmel szemben. Pártoljuk a versenyképes hazai ipart és termelest, honosítsuk meg minden vidéken a házi ipart, akkor lesz keresete, munkája mindenkinek, s nem bsz szükség a kenyérmorzsákra. A nép kisiipolyozóit tegyük ártalmatlanná a szövetkezetek által. Ne engedjük meg, hogy a henyék, dologtalanok a munkásosztályon élősködjenek; azok duskálkodjanak, ezek ruhállankodjauak, éhezzenek s midőn már mindkettőt tovább nem tűrhetik: kivándoroljanak s elhagyják ezt az áldott földet, melynél szebbet, jobbat ugy sem találnak soha és sehol, de lehet, hogy jobb intézményeket és embereket: igen. Nálunk nem a föld a hibás, de hibásak sok tekintetlen intézményeink, s hibás a társadalom, hogy a szegény népet eddig tehetetlenségében magára hagyta, s kellő gondoskodásban nem részesítette. Egészen mások lesznek a viszonyok, ha a müveit társadalom szeretettel felkarolja az elmaradt, magára hagyott kisemberek ügyét, s országszerte mindenütt megalapítja az életképes szövetkezeteket. Ezzel kapcsolatosan az állami túltengés is mérséklendő. A községi, törvényhatósági és állami terhek folytonos szaporításával is felkellene hagyni, mert a hurt sem lehet a végletekig feszíteni, annál kevésbbé, ha az — gyenge. Szükséges a kozterheknek igazságos megosztása; a létminimum megállapítása stb. Igy és ezek által megakadályozhatjuk a veszedelmesen növekedő kivándorlást. Mert attól nem kell tartani, hogy aki itthon jól érzi magát: itt hagyja otthonát a kétes bizonytalanért. bj Az adóképesség fokozása. Semmiféle intézménynyel sem lehet az adóképességet annyira fokozni, mint a szövetkezetek létesítése által. Az adóképesség egyenes arányban van a vagyonosodással és a jövedelemmel. Hogy az egyes szövetkezetek által, mennyi hasznot hajthatunk, s az állam fentartó elem jövedelmét mily mértékben fokozhatjuk, az a fentebb előadottakból minden kétséget kizár. Különösen állami érdek továbbá az is, hogy az állam polgárai ne csak gazdagokból és koldusokból álljanak, hanem maradjon meg és erősödjék a közép osztály, melynek leghatalmasabb védelmezői a szövetkezetek. c) .zi véderő harczképessége. Az általános elszegényedésnek egyik szükségszerű következménye a silány táplálkozás, ennek az elesenevészesedés, satnyulás, ezé pedig a véderő gyengülése. I A statisztikai adatok e tekintetben is már elég szomorú és el nem vitatható jelenségeket mutatnak, melyek mindaddig nem javulnak mig a nép testileg és lelkileg meg nem erősíttetik, mit leghathatósabban a szövetkezetek által érhetünk el. d) A nyugodt társadalmi rend. Az általános elszegényedésnek másik következménye a közeléguletlenség, az erkölcsösségnek s vallásosságnak megromlása ós elfajulása. Társadalmunk-egy valóságos erkölcsi nyomorék. A csalóknak, hamisítóknak, tolvajoknak sikkasztóknak stb. se szeri, se száma. A keresztény-erkölcsök megromlottak, elmételyesedtek, a vallásosság meglazult. Ezen bajokon teljes erejéből segíteni minden jó hazafinak erkölcsi kötelessége. 2. Keresztény-erkölcsi szempontból. A keresztény erkölcsök nem engedik meg, hogy az emberek egyrésze kifosztott, elhagyott, kizsarolt, nyomorult legyen, Nem engedik meg, hogy egyesek, az önzők, s kapzsik martalékául dobassanak oda, száműzessenek ajóból, kenyérből és jogból. A népnek ádáz gazdasági barcza dúl, melynél ha nem érvényesülnek a keresztény-erkölcsök, s kerékkötőül nem létesíttetnek az ezeken alapuló szövetkezetek, puskapor és ólomgolyó nélkül öl, rombol, napról-napra irgalmatlanul szedi áldozatait, s egész productiv, de gyámoltalan néposztályokat tehet tönkre. Ha ezen gazdasági hareznak iriuyitó elve csupán az önzés és kapziság, s ha ez ellen a kisebb erők nem egyesíttetnek : nagyobb pusztítást visz véghez, mint bármely véres harcz. A mindinkább elhalalmosodó keresztény-erkölcsök elleni támadásokkal szemben is a leghatalmasabb, legbékésebb slegczélravezetőbb védő eszköz a szövetkezet. Ho^y ezen irány mily meggondolatlan vakmerőséggel meri feiütni tejét: egyszerűen felemlítem az egyetemi kereszt-botrányt, s az 1901, április hó 19-én dr. Petz István budapesti VI. ker. járásbirósági albiró hivatalos szobájában történt botrányt, hol Ladányi Miksa zsidó vallású ügyvédjelölt annyira megfeledkezett magáról, hogy az említett bírónak, mintegy kérdőre vonva azt, ezeket mondotta: „Kormányhatósági rendeletből tette-e a feszüleletet az asztalra, vagy pedig saját iniciativájdra f Aztán pedig, a mikor az albiró felszólította, hogy üljön le, .mert az ő ügyének tárgyalása került sóira, igy felelt. „ Olyan asztal előtt, a melyen fezzület áll, nem tárgyalok Hát ugyan ki hívta őt ide ? ! . . . Mindezek és ezekhez hasonlók a keresztényerkölcsök lazulását, a kereszténység nagy türelmét bizonyítják. Pedig Magyarországota keresztényerkölcsök tartották fenn eddig, s tartják fenn a jövőben is. 3, A versenyképes hazai ipar és termelés pártolása érdekében. Hogy fülig uszunk az adósságban, a magyarföld óriási mértékben megterhelve van, s egy része idegenek kezébe került, az államfentartó elem felette nagy mértékben elszegényedett, annak az egyik oka az is, hogy nem támogattuk eléggé a hazai ipart és termelést. Évenkint milliókat adtunk oly iparczikkekért és terményekért, melyeket itthon is megkaphattunk volna. Ennyivel mi évről-évre szegényebbek lettünk. , Különösen a hazai fogyasztási és ertékesitő szövetkezetek e téren is igen sokat tehetnek. A magyar iparpártolás és a magyar fogyasztási szövetkezetek: iker-testvérek. Mig az első szóval agitál a magyar érdekek mellett, addig a fogyasztási szövetkezetek tettel szerezhetnek érvényt mindannak, mit a magyar iparpártoló szakosztály vagy a magyar iparvédő-egvesület hirdet s jónak tart. A kettő egymást szépen kiegészíti (elmélet és gyakorlat), mert czéljuk egy és ugyanaz: virágzásra juttatni a magyar ipart s Magyarországot és talpra állítani a magyar népet! De minden egyes magyar ember tartsa kötelességének, bogv önként, hazafiságból és saját jól felfogot érdekünkből is pártolja a versenyképes hazai ipart és termelést, vagyis hasonló minőség és ár mellett mindig a magyarnak adja. az elsőbbséget. Legyen az általános aöiérzés, általános divat. 4, A kereskedés megkedveltetése, a házi ipar meghonosítása s iparvállalatok létesítése érdekében. A szóvetkezetek módot és alkalmat nyújtanak arra, hogy a kereskedelem ismerete minél szélesebb körben elterjedjen, azt sokan megismejék, s megismerése után: megkedveljék. A szövetkezetek segítségével mindenütt az országban könnyen meglehet honosítani a vidéknek megfelelő házi ipart, mely által elérhetnők azt, hogy a földművesek, kőművesek stb. kik eddig úgyszólván csak az év fele részében voltak számottevő munkával elfoglalva; a téli hónapokban is állandóan foglalatoskodhatnának, s jövedelmüket szaporíthatnák és jólétüket ezáltal is előmozdíthatnák. A szövetkezetek, ha már megerősödtek, iparvállalatokat is létesíthetnek, mert az sem közömbös dolog, hogy az iparvállalatok kiknek a kezében vannak. Végül 5-ször szükségesek a szövetkezetek azért is, hogy az államfentaitó elemet talpra állítsák, a takarékosságot fejleszszék, az erők egyesítéséből eredő előnyöketa közérdekében kihasználják, s a tisztességes eljárást az egész vonalon meghonosítsák, s állandósítsák ; kell, hogy a szövetkezetek, korunk túlságos realismusának, aranyborjú imádásának, a kapzsik, s önzők határtalan hírvágyának, szeretetlenségének altruisztikus kerékkötői legyenek ! Ha a célt vagyis Magyarország regenerálását és az állam fentartó elem talpraállitását igazán akarjuk, s ez nemcsak üres szóbeszéd, akkor az ehhez szükséges eszközöket és módokat is igazán akarnunk kell. Erre nézve egyik elengedhetlen föltétel, hogy a szövetkezetek minden faját az egész országban életerősen szervezzük, s létesítsük lángoló hazafias lelkesedéssel egy akarattal, egy értelemmel és egy czéllal. — Ily nagy feladat megoldásánál kicsinyes magánérdek a közérdekkel szemben és ennek határozott rovására és kárára figyelembe nem jöhet. Hiszen ha a magánérdek lenne a döntő; akkor semmiféle közérdeket megvalósítani nem lebetne.