Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-30 / 22. szám

1901. május 23. MAGTAR PAIZS 5 Üres, sivár élet az, és nyomorult, melynek édes emlékei nincsenek, vagy azokat emlékezetébe visszahozni nem képes. * • Nincs gyötröbb mint kinok közepette, Emlékezni meg eltűnt boldogságról.* Igy mondatja Dante a boldogtalan Riminii Franceskával. Pedig mennyivel szomorúbb az az élet, melynek nincs mire viszaemlékeznivagy visszaemlékezvén, nincs életében oly pil, lanat, melynek emlékénél boldogan megnyugszik a lélek, és melyre édes a visszaemlékezés. * «A mozdulatlan, a holt nyugalomnál, Hidd el többet ér az élő szenvedés.» Az élő szenvedés életet jelent, és mig az élet a mienk, a remény is biztat, és ez elviselhetővé teszi a szenvedést. A fásult nyugalom pedig maga a halál, már itt az életben, mert a közöny a társa, nem a remény. Amaz érzéketlenné tesz mindennel szemben : a szépet nem látja szépnek, a jót nem jónak, az aki közönynyel tekint a világba, és ezek folytán életében nincs sem öröm, sem bánat. Ez a halál az életben. H -né — K. L. Heti jegyzetek. Ha becses hogylétéről kérdezed ismerős ember tarsadat, rendesen azt kapod feleletül, hogy «Jobban is lehetnék.» Panaszkodik továbbá drágaságról, az altalános szegénységről. Ám egészen nincs igy, mert hisz van a magyarnak pénze arra is, hogy különvonaton utazzék megnézni Barnum kardnyelőit, elefánt j jait, majmait akkor, mikor ilyeneket itthon is láthat. Ilyenkor nincs, csak akkor van panasz, ha adót kell fizetni, vagy hazafias, jótékony czélra adakozni. * * * Elmultak a fagyos szentek hetei, kezdődik a meleg idö s ha Isten nem segit, a város öntözteti a Kossuth-utczát. Nem kell hát félni a járványos nyavalyáktól a Kossuth-utczában. A Pap- és Sip utza beliek ha félnek az arkokban rothadó viz- és az utczára hordott szemét kipárolgásától, akkor építsenek a Kossuth-utczában emeletes házat s ott tartózkodjanak. * * * A rendőrség megengedte, hogy a kutyákat most már szabad pórázon vezetni, de szájkosárral. Én ugy értelmeztem, hogy a kutya fejére kell alkalmazni a szájkosarat, azért meglepetve láttam, hogy szolgálók vezettek kutyákat, de kosár csak a vezetők karján volt, abban is zöldséget s egyebet vittek. Láttam kutyát szabadon szaladgálva, szájkosár és ebiléta» nélkül. — Nem hibaztatom a rendőrséget, hogy nem látta, mert az az egy pár rendőr eléggé el van foglalva a «boulevardokon* való posztolással. Hogy mégis megemlítem, ez csak az emberek rendkívüli könnyelműségén való csudálkozásom. Szemlélő. Az életből. Bucsun egy éneklő koldusnak odaszól az egyik ember: Józsi bácsi ! énekeljék kée egy szép éneket, adok 20 fillért. El is kezdte : »Czédrusfa tartotta Krisztus Urunk testét* stb. Midőn elvégezte, odaszól a másik ember : én is adnék kéednek 10 fillért, mert több pénzem nincs, ha még egyet énekel. Énekelni, énekelek ; de ennyiért nem lehet olyan szépet, volt a válasz. A valódi szeretet, melyből barátság nem származik, már ; elejétől fogva nem volt az, csak prosztitutió. A tuczat ember minden tapasztalás daczára, nem lesz bölcsebb, legfölebb csak elővigyázóbb. (Li Tsiing.) Heti hirek. A koronázási emlékünnepélyt jun. 8. megtartja a helybeli főgymnázium. Ünnepi beszédet Tuczy János tanár mond. Azonkívül Medgyesi igazgatónak megnyitója, két diák szavalása s a dalkör egészíti ki a műsort A király is velünk van. Mult héten volt Budapesten egy mezőgazdasági kiállítás, melyet a király őfelsége is megtekintett. Feljegyzésreméltó, hogy a többek között igen rokonszenvesen érdeklődik a király a kisgazdákról, a szegény emberekről. Kérdezősködött a Fertő lecsapolásáról, hogy jó termőföld lesz-e ott ? s mennyi jut ebből a kisgazdák kezére ? A baromfi tenyésztésre is azt a megjegyzést tette, bog}': ez igen fontos a kisgazdákra nézve. Azt is meg tudakolta, hogy : hát juttatnak-e ingye7i a népnek nemesítésre szánt tenyészállatokat ? Melegen érdeklődött a munkás-ügyekről s a munkások helyzetéről. — Serban János tejgazdasági felügyelőt, aki az e téren elért fényes sikerrel számolt be, különösen megdicsérte a király és örült annak, hogy szövetkezetek létesítésével a népnek a szegényebb vidékeken Is jövedelmet nyújtanak. A király a Dunántulon. A katonai kincstár Veszprémmegyében megvásárolta volt a palotai Zichy grófok és a vészprémi püspökség uradalmanak Öskű és Várpalota közti részét egy állandó tüzérségi lövőtér céljaira. Az első i tüzérségi gyakorlatok szeptember 2. és 7-ike között lesznek, e helyen a király jelenlétében. I Ez alkalomból a király — mint a «Magyar\ ság»-ot értesítik el fog latogatni Balaton-Almádi fürdőbe is, azután pedig a zirci-monostor vendége lesz. A király azonkívül meg fogja nézni Veszprém várost is, ahol 1857-ben járt egyszer a dicsőült emlékű Erzsébet királynéval. Az első majális. Pünkösdhétfőn volt a zalaegerszegi felső kereskedelmi iskola idei majálisa a kaszaházi kertben, mely szokásszerint az idén is fényesen sikerült. Áz ifjúság és a közönség éjfélkor oszlott szét. Felülfizetések, melyeket ezúton is köszön az intézet, a következők voltak : Udvardy Ignácz igazg. 7 k., Kummer Gyula 380, Dt. Gráner Adolf és neje 5*80, Desits Géza, Németh Géza, Breisach Sámuel 2-80—2.80, Dr. Szigethy Elemér, Balassa Benő, Vas Jenő, Németh Gábor, Juhasz József, Fischer Emil, Kende Arnold, X. Y. 2—2, Hajnal Stefania, Somogyi N., Dr. Fürst Béla, Baly B. 160—1-60, *N. N., Marginean Sándor, Vörös Gyula, Kovács Aladar, Rechnitzer Sándor 1—1, N. N,. X. Y., N. N. Zollner Izidor, N N., Grész Károly, X. Y., Schmidt Józsefné, Singer N.. Körössy Sándor, Kun Béla, Neumann Albert, Lázár Antal, N. N. 80—80 fii., Jámbor S., X. Y., Szalay L. Fritz József, N. N„ Morandiri T., Tanár S., Kosztelicz M.-né, N. N., Kardos Samu, Hajmásy Gyuláné 60—60 fii., Pochner F.-né, Medvésy Gyula, Gyarmathy N.-né, Izsó Alajosné, Lendvay N., 40—40, Kluger J -né 30, Rechnitzer N. 20, N. N 10, összesen : 73 kor. 60 fillér. A fögymnáziumban junius 8-án kezdődnek a vizsgák. Zárvizsgálat. A zalaegerszegi m. kir. állami elemi iskola fiúosztályaiban a róm. kath. tanulók vallástani vizsgálata f. évi junius hó 1-én tartatik, melyre a t. cz. szülőket és tanügy iránt érdeklődő nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Ez időelőtti vizsgálat megtartásának okául tekintjük azon körülményt, hogy Desits Géza, a zalaegerszegi plébánianak eddigi segédlelkésze, mint az itteni állami elletni fiúiskola földön is egyszer a latin, máskor a németnyelvnek. Az iskola, a hivatal s a közélet is főleg a magasabb társadalomban mint a bolygó zsidó nyelvét használta, pedig nekik nem az idegen adott kenyeret, Luther és a reformatio kezdette hirdetni, hogy műveljük az anyanyelvet, mert jó keresztények azért lehetünk, ha előbbre becsüljük nemzetiségünket Róma nyelvénél. Ennek a szellemnek volt apostola Keresztúri, kinek iskolájából bukkant ki mint egy tűzokádó, a hatalmas Apáczai, Toldyként a század harmadik nagysaga. — Igy ő különösen Apáczaival a magyar művelődés történelmének nagy lendületet adott . . . De térjünk vissza szükkörü iskolajába. «01vasni és irni egyszersmind azaz egyszerre tanított,» mert a megtanulandó «vocabulákat» a gvermekkel íratta le. — Tovább az értelmes tanulás mellett azt tette, hogy a megtanulandó dolgot a tanuló kitörölhetetlenül szedte magába és pedig az első alkalommal, mert ismétlés nem volt. A grammatika, syntaxis, prosodia szabályainak velős rövidsége lehetett az, a mit könyvnélkül jól betanultak, mert ezzel kevés időt töltöttek, mindcsak ad exempla et praxim sietett és abban assiduuset indefessus volt (kitartó és fáradhatatlan). Miután ilymódon «a minimis usquead maxima» az abc-től kezdve annyira vitte a dolgot, hogy az anyatejjel szopott nyelvet elvihatatlan kincsévé tette a gyermeknek : csak azután tanította a latin nyelvet. Itt a declinatióra és conjugatióra volt «derék gondja, nem amaz sovány regulákra. Kevés szabályt, sok szót és szólásformát bekönyvnélkülöztetvén, sietett a gyakorlatra ; minden időt a stílusokra fordított, melyekben is mind munkája, mind mestersége nagy volt.» Gyermekek között gyermekké lévén, ugy folytatta ezt is, mint játszótárs. «Könyü, néha nevetséges dolgokról volt a stílusunk — mondja a tanítvány — ugy hogy mig dictálta s irtuk, sokszor bizony eleget nevettünk rajta; ugy hiszem Bebelius

1 és más hasonlók munkáiból sokat szedett! Mondja továbbá Bethlen, hogy nem tudná megmondani, egy végtiben hány száz ilyet írtak, mert egyszer talán két hónapig mind csak stílust írtak. «Voltak virtus és jó erkölcsre indító példák, históriák, fabulák etc.» Ezeket magyarból kellett latinra fordítni, holmi ajándék vagy megdicsérés ígéretével versenyre keltvén őket. Közbe-közbe gyakoroltatta a magyar stílust tárgyat adván (tűz, viz, ember, falu, város), hogy írjanak «valami magyar conceptust; mi irtunk, mondja Bethlen, nem tudom, bizony hihető, igen jó derék dolog nem volt, de ő megdicsérte ! 1. a hibát megjelölve, magának a tanulónak kelle kijavitni, hogy igy kétszer s ha kell háromszor is fáradjon elméje, csakhogy minél tökéletesebbet készítsen ; máskor a hibát is a tanulóval kerestette s ha igy sem ment: «a roszabbaknak munkáját a jobbakkal corrigáltatta cum laude hujus et vivituperio istius, mely nagy aemulaliot csinált és a koronánál haszontalanabb disputationál többet tett.» Szélesedvén a gyermek elméjének látóköre 1 Ez a Bébel Henrik a 16. száz elején tübingai tanár volt : szerencsésnek mondják a latin kifejezésben, érett gondolkozását csípős élczekbe rakja; nevezetesebb müvei «Triumphus Veneris,» s «Opuscula nova et floruenta® Bohozatók és tréfák. fokozatosan haladott tovább a logica philosophia s theologiával. A rethorikat átszökve érdekes és becses dolgot mond róla s utána helyesli Bethlen Miklós is, hogy t. i. «haszontalan dolog, avagy ha ember tanítja, vagy tanulja is, hátrább kell mind azt, mind a derék poézist tenni : tanuljon dolgot, valóságot előszer és azokkal a dolgokkal együtt azoknak neveit, nemeit, minemüségeit, hadd legyen aztán miből s mivel poemát, orátiot csinálni!! A philosophiaból is vékonyan csepegtettek az idő szelleme miatt a tanulóba, mig Apáczai fel nem emelte hatalmas szavát ; azt tartották, hogy naturalismusra és bűnre vezet. — Mathematikai tudományokat nem is tanultak, «ugy hiszem — mondja Bethlen M. maga Keresztúri sem tudott, mivelhogy azok a magyar nemzetségben hirrel sem hallattak Apáczai János idejéig — a négy első specziesen kivül. Külföldön tanult ifjaink csak »prédikátorságra készítették magukat. Jus, medicina, philosophia s kivált mathesis és a valóságos Iiteratura, ethica, politica, história újság s csuda volt a magyar akadémikusnál.* Ezért nem tudott alunni Apáczai. — Keresturi is csak «prédikátorságra» készült. Theologus volt inkább, mint egyéb féle tudós, s iskolájában főleg a nyelvtanitásnak van nagy szerepe. E téren meg kell említenünk azt a reformatori szellemét is, hogy a klaszikus nyelv mellett hozzáfogott az uj nyelvek tanításához is, Egyszer csak reágondolá magát — mondja Bethlen, hogy idegen nyelvet tanuljunk, oláhul, tót, vagy lengyelül, törökül, németül, francziául, de ezeket nem egyszersmind, hanem egymásután, először oláhul.» A gyakorlati czél ve-