Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-14 / 7. szám

6 MAGYAR PAIZS 1901. február 52. egyébről tett és teendő felszólalásnak a jogosultságát senki kétségbe nem vonhatja, hiszen az épen nemcsak joga, de kötelessége a közgyűlésnek, hogy ellenőrizzen, legalább is bíráljon. Csupán kicsinyes dolgokért nem szokás éles bírálatot csapni Levelének utolsó része, hogy személyét névtelenül támadják, kik 1 hol 1 miért ? s mi módou f arról nincs tudomásunk, s nem is elegyedhetünk annak bírálatába. Honny soi . . . Valamenüyi. Non, non, no, no, no ! —• H. A vers csak nádsipon szól, s még sem népies. — —. J. Kolozsvár. Köszönöm. Üdvözöl a mi népünk is. Országgyűlés. A földmivelés költségét tárgyalják. Magyarországon ez az első. Ennek kell elsőnek lenni. Major Ferencz és Benyovszky Sándor gróf a költségvetés ellen szóltak ; hiszen 15 millió korona elenyésző csekélység a mezőgazdasági ügyek rendelkezésére. Széchenyi Aladar a lótenyésztésről beszélt. 7-én nem tudtak tárgyalni az országházban a marosvasárhelyi véres választás miatt. Itt ugyanis 6-án zsandárokkal ment a képviselő választás. Négy embert agyon lőttek, többet megsebeztek. Megszokták magyarországon a katonás választást. Követelték a házban a főispán elcsapatasát, s a rendőrkapitány felfüggesztését. Másnap megint evvel telt az idő. Szakadatlan interpellácziók. Közbe kiáltások: «A csendőr Lipótrendet kap !» A miniszterelnök vizsgálatot rendelt el. 9-én folytatják a földmivelés ügyet. Degen Gusztáv és Rigó Ferencz az adók csökkentését és a rossz bor kiöntését kérik. Magyary-Kosss Géza a dohány termelőket ajanlja a miniszter figyelmébe. Visontai Soma az olasz borvám felemelését sürgeti. Daranyi Ignácz földmivelő miniszter számot ad a baromfi tenyésztés, lótenyésztés, sclyemtenyésztés és szőlőtermelés fellendítése körül kifejtett tevékenységéről, s telepítési akcziójáról. Általános elismeréssel találkozott. Masnap Blaskovits Ferencz,Horváth Ádám, SzuchányiFerencz, Rohonczy Gedeon és Bessenyey Ferencz szóltak, utóbbi a csatornázást sürgetve. A vita véget ér. „Zalayármegyei magyar iparvédö-egyesület." Évi közgyűlés. A Zalavármegyei magyar iparvédő-egyesület évi közgyűlését tartotta f. é. febr. 10-én vasárnap d. u. 4 órakor a társaskör helyiségében. Jelen voltak : Dr. Kele Autal elnök, Balogh Gyula, Fülep Imre, Paukovics György, Cs. Péterffy József jegyző, Gombás István, Záborszky József, Duzár István, Jády Károly, Péterfi Sándor, Wapper Ignácz, Gerencsér Mihály, Bencze György, Sebestyén János, Mentes György, ifj. Rédei, Hutter Ferencz, Pais Kázmér, Szalóky Géza és Borbély György jegyző. A gyűlés az alapszabályok szerint megtartható a tagok szamara való tekintet nélkül. Elnököl Dr. Kele Antal, jegyez Cs. Péterffy József. A jegyzőkönyvet hitelesiti Fülep Imre és Gombás István. Megnyitás után Borbély György jegyző kezdettől fogva az első év történetére mutat rá, előadásától eltekintenek a tagok, minthogy az részletesen le van irvá már s utolsó betűig megjelent a «Magyar Paizs» eddigi 19 számában, Felolvasottnak tekintik. Tuczy János pénztárnok betegsége miatt nem jelenhetett meg, s a pénztári állásról a számvevő bizottság elnöke Gombás István tett előterjesztést. A közgyűlés elfogadta a jelentést s pénztárnoknak a felmentvényt megadta. 1900 végén 211 K, 85 fIII. bevétel, 179 K34 fill, kiadás s 34 K. 46 fill. maradás volt. A tisztviselői kart következőleg választotta meg a közgyűlés : Elnök: Dr. Kele Antal, alelnök: Borbély György és Kováts László. Jegyzők: Cs, Péterffy József, Záborszky József, Klosovszky Ernő és Jády Károly. Pénztárnok : Tuczy János. Ellenőr: Balogh Gyula. Könyvtáros : Vágó János, Ügyész : Dr, Gombás Aladár. Felügyelő bizottság: Duzár Isván. Gombás István és Wapper Ferencz. Választmány : Helybeliek : Csertán Karoly, Dr. Ruzicska Kálmán, Árvay Lajos, Skublics Jenő, Szupits Antal, Fülep Imre, Königmayer János, Farkas Ferencz, Kiss Lajos, Paukovits György, Nóvák Mihály, Fángler Mihály, Gerencsér Károly, Bencze György, Péterfi Sándor, Preszler Gyula, Baly Béla, Keszli Ferencz, Mentes György, Zsuppán Gergely, Mihálovits Béla, Várhidy Lajos, Baján Ferencz, Szalóky Géza, Vörös Gyula. Kummer Gyula. Vidékiek: Vécsey Zsigmond, Halis István, Elek Lipót, Feszelhófer József Nagykanizsa. — Ziegler Kálmán Csaktornya. Dr. Czempesz Kálmán Letenye. Hajós Mihály Alsólendva, Nagy Isván Keszthely. Eitner Zsigmond Sümeg. Glazer Sándor Tapolcza. Botfy Péter Zalaszentgrót. Mayer István Nova. Kováts Gyula Légrád. Marton Lajos Zalalövő. Egyesületi főfelügyelők : Keller Mihály, Tikk László Zalaegerszeg. Hlatko János Nagykanizsa, Horváth Mihály és Tóth István Csáktornya. Koller István Rajk. Merkly Antal Letenye. Segesdy János B.-Füred. Thassy Imre és Jusztusz Izidor Zalalövő. Dr, Isoó Ferencz Alsólendva. Darnay Kálmán Sümeg. Hertelendy Ferencz Tapolcza vidéke. Pránger György Zalaszentgrót. Persay Gyula Nova. Tóth Sándor Perlak. Nagy Sándor Bellatincz. Dietzl Sándor Stridó. Stadel János Zalatárnok. Strausz Sándor Nagylengyel. Gadó Mátyás Légrad. A közgyűlés a o-Hfagyar Paizs»-t az Egyesület hivatalos lapjának választja s a tagok figyelmébe ajánlja. — A lapot irattárában megőrizni rendeli. Borbély György indítványára elhatározza a közgyűlés, hogy egy mezőgazdasági termény és iparkiallltást rendez, mefynek a hely, idő és módbeli előkészítését — a választmány ra bizza Megsürgeti a közgyűlés, hogy kérjen az elnökség a minisztertől az egyesület számára igyenes postai levelezést. A közgyűlés bevégződött. Cg Pé

terffy József jegyző. „Zalaegerszegi közp. fogy. és ért. szövetkezet." A szövetkezetekről. (18. Folytatás.) Ipari szövetkezetek. Tagadhatatlan, hogy országunk regenerálásában iparos osztályunkra hárul a legnagyobb és a legnehezebb feladat. Meg kell hóditaniok első sorban a mi, téves nézetben és felfogásban levő közönségünket : szakértelmükkel, tudásukkal, pontos, rendes kiszolgálásukkal, s készítményeik méltányos áraival, hogy necsak hazafiságból pártolja közönségünk egy része a ha/.ai ipart, hanem azt pártolja, tamogassa mindenki, nemcsak azért, mert az hazai, hanem azért is. hogy nem is drágább, nem is rosszabb, mint a külföldi. Nagy nemzeti érdek, édes mindnyájunknak közös érdeke az, hogy se meggondolatlanságból, se nagyzási hóbortból, se szeszélyből pénzünket ne adjuk a külföldnek, mert minden fillér, a mit igy kiadunk, magunk ellen való vétek ; egy-egy ásó föld sírunkból, melyet ha milliók szórnak napról-napra, évrőlévre : a külföldit vagyonossá, gazdaggá, magunkat pedig koldussá tesszük. Persze, valamint az egyes ember reá szorul a másikra, ugy egyik ország is reá szorul a másikra. A mi egyiknél nincs, másiknál meg van. Feleslegünket mi is eladjuk a külföldnek, viszont szükségleteinket, miket ittben nem termelünk, készítünk, vagy gyártunk, a külföldről szerezzük be. Azon kell lennünk, hogy minden egyes családnál, gazdaságban, s igy egész országunkban több legyen a bevétel mint a kiadás, ezt pedig csak számitó észszel, takrékoskodással, s kitartó munkával érhetjük el. Ipari tekintetben ezeken felül, még sok jóakaratra, fejlődő iparunk szeretetteljes felkarolására is szükségünk van, más különben iparunkat, s ez által magunkat soha talpra nem állithatjuk. Gondoljuk meg, hogy fejlődő iparunknak, a külföldi kifejlődöttebb kézi, technikai és gyári iparral kell fölvennie a versenyt, mit csak ugy és akkor tehet meg, ha első sorban iparosaink egymással szövetkeznek, másodsorban pedig közönségünk és a kormány őket jóakaratú támogatásban és állandó pártfogásban részesiti. Iparosainknak át kell látniok, hogy a művelődés haladásával, s a technika és tudomány fejlődésével napról-napra nagyobb tért hódit a gyáripar. Ezt megakadályozni senkinek, sem egyeseknek, sem a kormánynak nem áll módjában és hatalmában. Ez oly szükségszerű következménye a haladásnak, mint a mily bizonyosan követi a napot — az árnyék ! . . , De, ha a gyáripar fejlődését nem akadályozhatják is meg, de igenis életképes szövetkezetek létesítése által a versenyt evvel is fölvehetik sikerrel, még pedig abban az esetben is, ha sem kormánytámogatásban, sem az 1898. évi XXIII. t -cz. kedvezményében nem részesülnének, vagy részesülni nem akarnának. Azonban az ipari szövetkezet ugy az 1898. évi XXIII. t.-cz. alapján felállított Országos közp. hitelszövetkezet, mint maga a kormány is nevezetes kedvezményekben részesiti. «Az ipari hitelszövetkezetek föl vannak jogosítva egyes nagyobb iparagakra nézve a hitelszövetkezetekkel kapcsolatban külön szakcsoportokat is felállítani. Ezek a szakcsoportok azutan egyes szakmakban a nyersanyag szerzésre, ipari készítmények elárusitására, vagy ilyenek közös előállítására, az az termelésre alakulnak és a központ által külön kidolgozott szervezeti szabályok szerint működnek. Az Orsz. közp. hitelszövetkezet az ipari szövetkezeteknek szintén oly módon nyújt leszámítolási hitelt, mint a gazdasági szövetkezeteknek, s ez alapon az ipari szövetkezetek a jegyzett üzletrészek értékének kétszeres összege erejéig élveznek hitelt a központtól. Csakhogy e mellett a kereskedelemügyi minisztérium még mindegyik ipari hitelszövetkezetet külön államsegélyben is részesiti, s kötelezi az Országos közp. hitelszövetkezetet arra, hogy ezen államsegélynek megfelelőleg az ipari hitelszövetkezeteknek még külön oly összegű hitelt nyújtson, mint a mekkora az állami segélyösszeg.* Iparosainknak ezeket az előnyöket és kedvezményeket a maguk javára, s a honi ipar felvirágzása érdekében egész lelkesedéssel kellene felkarolniok — országszerte. Abból a körülményből, hogy az orszagban még csak 4.2 ipari szövetkezet van, (melyeknek összesen 2,584.490 korona, s igy egy-egy szövetkezetnek 61.535 korona áll rendelkezésére) az következtethető, hogy iparosaink vagy nem ismerik ezen előnyöket és kedvezményeket, vagy nincsenek tisztában azon sokféle haszonnal, miket az ipari szövetkezetek létesítése által elérhetnének, vagy vezetőik nincsenek, s oly annyira le vannak nyűgözve, hogy kishitüleg már saját jól felfogott érdekükből sem merik megtenni azt, mit előbb vagy utóbb saját boldogulhatásuk végett okvetetlenül megtenniók kell. Jobb előbb mint utóbb. Fel tehát magyar iparos a munkára egyesitett erővel, önbizalommal és kitartással. A munka nem lesz könnyű, de siker esetén annál nagyobb lesz a jutalom és dicsőség. Mindenütt meg kell alakítani az életképes ipari szövetkezeteket, melyek által képesek lesznek a haladó tudomány és technika, ugy a tömörülés által nyerhető összes előnyöket kihasználni : motorokat, gépeket közösen alkalmazásba hozni, az iparczikkeket a modern kor igényeinek megfelelő tökéletességben, s nagyobb mennyiségben előállítani, uj iparágakat létesíteni, a nyers anyagot első kézből nagyobb mennyiségben és jobb minőségben olcsóbban beszerezni, közönségünket a magyar iparnak meghódítani, ez által a vagyonosodást és jobblétet megteremteni, s a hazai ipart virágzásra juttatni és a versenyt a külföldi iparral minden téren fölvenni! Ha a központhoz csatlakozni nem akarnak, s magukban elég erőt éreznek, önállóan megalakíthatják az ipari szövetkezetet. Kevés áldozatkészséggel, összetartással felette nagy eredményeket lehet elérni. De hát le kell küzdeniük az irigységet, féltékenykedési, torzsolkodást, s életre kelteni a szeretetet, összetartást és az egymás támogatását. Ne féljenek attól, hogy igy nehezebben élnek : sőt ellenkezőleg: csak akkor tudják meg, hogy mi az igazi iparos élet.