Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-31 / 44. szám

4 MAGTAR PAIZS 1901. október 31. vonyarcz-vashegyi. Kovács Dezső, jegyzői Írnokot a kisko­máromi. Tar Árpád segédjegyzöt a sármelléki, Vajda Ákos jegyzői Írnokot a karmacsi anyakönyvi kerületbe anyakönyv­vezető helyettesekké kinevezték. — Sáfár Sándor zala­egerszegi pénzügyigazgatósági állandó napidijast segélydijas kezelési gyakornokká nevezte ki a pénzügyigazgató. Reh­berger Ernő Alibánfán .Rózsá.-ra változtatta a nevét. Síig­liti Ármin óras Tapolczán a magyar állampolgárok közé felvétetett. — Nemesapátiban tököt akartak sütni a gyere­kek s Vas Sándornak ttlégették 18 korona érfcékfl szalma­kazalját. Különfélék. A helyi megrendelők szíveskedjenek az 1901. év végéig járó dijakat a lapkihordó gyereknek átadni egy-egy koronás értékű czédula átvéte­lével. Előfizetést lehet eszközölni a szövetkezeti boltban is. Kereskedők figyelmébe! A kereskedelmi mi­niszter körrendelet utján megengedte, hogy a könynyen romlásnak alávetett élelmi­szereket ezentúl vasárnapokon és Szent-István napjan déli 12 óráig teheráruként lehessen fel es leadni a vasúti állomásokon. Arczképes vasúti igazolványok. Az állami alkalmazottak féláru vasúti menetjegyek vál­tására jogosító arczképes évi igazolványainak a következő évre való érvényesítése gyakran kisebb nagyobb késedelemmel szokott járni, a minek oka abban rejlik, hogy az érdekelt hivatalok alkalmazottaik arczképes igazolvá­nyait töbnyire az előző év utólsó hónapjában küldik a m. kir. államvasutak igazgatóságá­hoz, ami által torlódás támad és a munkálko­dásban zavart idéz elő. Éppen ezért a m. kir. államvasutak igazgatósaga felhívja az érdekelt hivatalokat, hogy a hivatal főnökök, kir. fő­igazgatók és tanfelügyelők a kerületeik arcz­képes igazolványait gyűjtsék össze és legké­sőbb november hó folyamán küldjék be a m. kir. allamvajutak igazgatóságahoz, hogy azok még a karácsonyt ünnepek előtt érvényesitve visszaérkezhessenek. Iparszövetkezeti akczió székelyföldön. Hege­dűs Sándor kereskedelemügyi miniszter leg­újabb keletíi rendeletével intézkedett, hogy az országos központi hitelszövetkezet kikül­döttje és a marosvásárhelyi ker. iparfelügyelő s az iparkamara megbízottjai tauulmányozzák azt a kérdést, mily módon lehetne a székely­földet az iparszövetkezeti akczió keretébe fo­kozottabb mértékben bevonni, nevezetesen mi­ként lehetne az iparossagot községenkint szö­vetkezetekbe tömöríteni. A kérdés tanulmá­nyozását a kiküldöttek e hó közepén kezdték el. A sárvári ezukorgyárban nagy forgalom van. Szállítják oda a temérdek répát s szállítják onnan a temérdek ezukrot — mindenfelé, Indiába cs Japanba is. A mult héten 10 vasúti kocsival küldött a gyár Japánba. A szentgoihárdi óragyárat feltámasztják. A Keresk. miniszter hajlandó támogatni évi 24 ezer koronával ha 200,000 koronát fektetnek a vállalatba. Az agglegény sorsa. Ahol a társasélet nem fejlődött ki teljes virágaban, az agglegénynek rossz dolga van. Amig fiatal, csak megjarja valahogy, de ha megvénül és ha Öreg korában szerelmes lesz . . . Akkor kezdődik csak a baj. A mi agglegényünk szerelmes. Szegény leányt szeret. Szegény leányt oltár elé vinni egy szegény agglegénynek kész veszedelem! Mit tegyen? Tanácskozik jó barátaival, gyógyító balzsamot keres szerelmes szivére. Mindhiába. A józan ész és barátai azt tanácsolják neki, hogy házassága által egy szegényből ne csi­náljon két koldust. Lelkének egyensúlya kezd inogni. Már-már lemondani készül az életről, midőn megjelen előtte szerető anyja képe, ki­nek ő az egyetlen kenyéradója, támasza. Előtte lebeg imádottjának szerelmes tekintete. A sziv szeretete folyton harezban áll az ész józansá­gával és ismerősei ugy bánnak vele, mint a kibe csak hálni jár a lélek Egy napon azutan hivatalából sürgős ügyben kérették laká­sára. Két ur várta már. Minden bevezetés nél­kül egy rakás pénzt olvastak le asztalára. Ellen­értékül csak a nyerő sorsjegyet kérték Török A. és Tsa bankháza (Budapest, V., Váczi­körut 4/a.) kiküldöttei, akik azért jöttek, hogy a nagy nyereményt kifizessék. Anya és fiu örömkönnyezve, egymás nyakába borulnak és épp e pillanatban érkezik a most már szeren­csés leányzó is. Az eljegyzésen a vendégek számtalan lelkes pohárköszöntőkben emlékez­tek meg a szerencséthozó bankházról és egy­hangúlag hangoztatták a beszédek végén: lÉIjen a szerencsét hozó Török bankház!» Czérnagombgyárat szándékozik felállítani Körmenden egy nagyobb külföldi czég. A vállalkozó czég már hosszabb idő óta tárgya­lásokat folytat Körmend város tanacsával. A gyár, hir szerint, 400 munkást foglalkoztatna. Ringatják a hazai fonóipar bölcsőjét. Ugy értesülünk, hogy a kereskedelemügyi minisz­ter rendeletéből egy hazai eredetű, uj szer­kezetű kis kézi fonógéppel kísérleteznek. Ha ez uj találmány a gyakorlatban beválik, ol­csóságával a kisiparnak hozzáférhetővé téte­tik, kiszámithatlan haszonnal fog birni s nem­csak a fonó, hanem főleg a szövő kisipar és háziipar fejlődésére fog korszakot képezni, mert ezek apró, de együttvéve mégis nagy menyiségü pamut és gyapjufonal szükséglete ezután itthon olcsóbban lessz előállítható. (Kézmű iparosok Lapja.) Ruscsukl konzulátusunk irja augusztus havi jelentésében, hogy a monarchiának Bulgária felé irányuló bőrkivitele jelentékenyen foko­zódott. A jelentés megjegyzi továbbá, hogy a monárchiából küldött borjubőr-mintakülde­mények a kívánalmaknak még mindig nem felelnek meg; nagyon előnyös volna, ha a hazai gyárosok az idegen versenyezégeknek (német és franc/.i) kelendőbb fajtáit megfelelő utánzás czéljából nagyobb figyelemmel tanul­mányoznák, i annál is inkább, mert a borjubőr fogyasztás Észak-Bulgariaban igen jelentékeny. Brüder Braun Budapest. Dátum des poststem­pels. Nyomtatott német levelet irt a zalaeger­szegi központi fogyasztási és értékesitő szö­vetkezetnek, felhiva a figyelmet, hogy nemso­kára látogatást tesz itt Herr Ignatz Pollátschek. — Hiábavalóság ! Heti piacz. Métermázsánként Buza 15'— K. rozs 13 — K, arpa 12 80 K, zab 13 50 K, ku koricza 13"— K, krumpli 4-— K. Káposzta százankint 8-tól 16 koronáig. Tudakozódnak egy árva leány után, aki eláru­sitó hivatalt viselne. — Uri-utcza 4. (3—3) Hol lehet zongora-leczkéket venni, — meg­mondják a kiadóhivatalban. Országgyűlés. Az országos képviselőket ötévre megválasz­tották. Október 26-an volt az első ülés. Az országgyűlés képe változott. Régi öregek ki­maradtak, fiatal ujak bekerültek. Különös, hogy a nagyhirü Apponyinak is kellett küzdenie a megbízó levélért. Nagyfontossága van annak, hogy a nagy Tisza Kálmánt Nagyváradon Barabás Béla elbuktatta Bejutottak fiatal 25, 26, 27, évesek. Dr. Boross János, gróf. Cse­konics Gyula, gróf Vilczek Frigyes, Borbély György (Torontál), gróf Bethlen István és Szüllő Géza. Legnevezetesebb köztök dr. Ba­ross János, aki a legfiatalabb, de tömérdek közgazdasági tanulmánya van. Ismerheti a közönség egy év óta a Magyarország vezér­czikkeiről. Magyarországon most a közgazdaság tanulmányozói és hirdetői kell hogy a vezér­szerepet vigyék. — Az országgyűlés megnyi­tását tartalmazó királyi beszéd meghallgatá­sára a függetlenségiek nem mentek a királyi várba, mert mint Barabás Béla szónok mondá, ott sárga fekete zászló is van. — A trónbe­szédnek fontos részei vannak : a teendők közé veszi a tisztviselők szolgálati szabályzatát és a Jizetésjavitást, a közigazgatás reformját, a bevándorlás és kivándorlás kérdését, az egye­nes adók reformját, a katholikus autonomiát,, a büntető törvények módosítását s a telek­könyvek rendezését, a viziutakat, a Szövetke­zeti eszmének erőteljesebb propogálását, a telepítési akcziót, a kisiparosok versenyképes­ségének fokozását, a mezőgazdaságnak, ipar­nak, a kereskedelemnek s áltálán a közgazda­ságnak a javítását, s az ausztriával való viszonyt stb. — A királyi leiratot azután felolvasták az országgyűlésen. — Az első napokon itt is, a főrendi házban is a megalakulás tart. — Gróf Apponyi Albert házelnök lesz. „Zalavármegyei magyar ipamdö-effiesiilet." A szabó iparról. (I. uri szabók.) (Ezt a cziksorozatot városunk egyik derék szabómestere irja. Méltó, hogy rá a figyelmet felhívjuk.) Ha végig tekintünk magyar iparosaink ipa­rán, a figyelmes szemlélő tekintetét nem kerüli el, hogy a ruházati iparunkról, a mely testün­ket felékesíti, a szabó iparról bővebben ne fog­lalkozzunk ; az utolsó évtizedekben mint a többi iparág, ugy a szabó ipar is nagy átala­kuláson és igen nagy előrehaladáson ment ke­resztül. A szabó-ipar 3 csoportra oszlik, /-só' az uri­szabók akik csakis megrendelés után dolgoz­nak u. m. uri-, és fiu-öltönyöket, papi, és katonai egyenruházatokat, és díszmagyar ruhá­kat, 2. csoport a magyar szabók vagyis a ké;z­ruhák előállításával — foglalkozók, kik jobb­részt a földmivelő népet látják el ruhákkal kik helyi és vidéki városainkban sátrakban árulják a ruhákat különböző alakokban, mivelhogy helyenkint a nép viselkedése egymástól küíön bözik; 3. csoport a női-szabók, kik úrhölgye­ink részére készítik szebbnél szebb ruháikat; ezek közé tartoznak a női szabónők és a házi varró leányok. Zalaegerszegen van 23 uri szabó, kik meg­rendelés után dolgoznak, ha ugyan dolgoznak, de sajnos, hogy kevés kivétellel csak sopán­kodnak és nyomorognak; oka pedig ennek nem az, hogy talán sokan volnának, mert egy 9—10 ezer lakosú városhoz nem sok a számuk, és még hozzávéve a vidéket is, és a hol annyi az inteligentia mini nálunk, a birák, ügyvédek, orvosok, tanárok, városi, megyei, pénzügyi, nagy- és kishivatalnokok, kereskedők, iparosok, magánzók, szóval nem volna szabad a szabó iparosoknak nyomorogni, mert fogyasztóközön­ségünk van elég, csak hogy sajnos, uraink ke­vés kivétellel vidékről fedezik szükségleteiket azon tudatban, hogy szebbet és jobdat kapnak mint helyben, és azokat pártolják, nem helybeli : iparosainkat, mert hogy állításukban jobban mondva véleményükben tévednek, az már több­j esetben igazolást nyert, mert hogy itt egy öl­1 tőny ruha 30 frt. Bécsben vagy Pesten vagy bárhonnan való meg 50 frt. az még nem ele­gendő ok arra, hogy az szebb és jobb iegyen, mert annak a Bécsi vagy Pesti szabó-czégnek, nem csinálnak extra kelmét mint a zalaegerszegi­nek ; ittis épen ugy van jó és silányabb minő­ségű is, mint ott; tehát az anyagban nem ta­lálhatnak kifogást. Ami az elkészítést illeti ott is emberi kezek készítik a munkát és vajon azon úgynevezett előkelő szabó-czégek alkal­mazottjait ki tanította és képezte ki az iparára? vájjon az talán mind ott tanult ? oh nem! azo­kat a jó munkásokat és magukat, a szabó-czég és üzlettulajdonosokat ha ugyan szabók legna­gyobb részit, kisebb és nagyobb városok szol­gáltatták és képezték ki oly hírnevesekké, tehát a fő ok itt van, hogy nincsenek bizalommal helybeli szabó iparosainkhoz, mert ezek a vi­déki szabó iizletulajdonosok elküldik vigé­czeit az országnak szélrózsa minden irányába megrendeléseket gyűjteni, (igaz hogy végre életbe lépett a megrendelések gyűjtéséről szóló törvény és 1901. jul. 15-től életben is van de mihaszna, mikor ugy van csinálva, hogy ki játszák) szedik össze minden féle rábeszéléssel a munkát, és ezáltal alkalma van alkalmazott­jait munkával biztosítani, egész éven át nem csak a fő saisonban, hanem a holt idényben is, és természetes a munkás is jobban megma­rad olyan helyen, h 0! egész éven át dolgozhat és kereshet, mint nálunk a hol csak a fő idény­ben kaphat munkát, de ha uraink mind itt dol­goztatnának, majd idejönnének azok ajómun­kások és itt is tudnának kifogástalan ruhákat előállítani, mert a zalaegerszegi szabó-iparo­sok is elég képzettek és szakmájukban járta­sak, mint a nagyvárosiak, mert csak nem teszi azt fel valaki hogy ne terjessze ismereteit mi­kor az előnyére válik, járatnak divat példányo­kat a legújabb ruhák alakjairól, szaklapokat, és szakfolyóiratokat, melyekből szakmájukat fej­lesztik, és meg is felelnek hivatásuknak, hisz az itteni szabó iparosok nagyobb része dolgozott nagyvárosokban, szereztek elég bő tapasztala­latokat, itt van Mentes Oyörgy, Neufeld Izidor, Orsits Ferencz, Pintér Qergely, Jády Károly, Veisz Ignácz, Kelemen Jenő, Zucker Imre, Né­meth Ferencz, Feili Béla és a többi mind kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom