Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-17 / 42. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. október 17. nek figyelmen kivül hagyása mellett ások vi­rágzásra nem juthatnak Már pedig jól meg kell jegyeznünk magunk­nak azt, hogy e téren vagy jót és életképeset alkossunk, vagy semmit se. Ne kompromittál­juk helytelen intézkedések által a szövetkezeti intézményt, mert az ily eljárás sokkal többet árt ezen ügynek, mint használ. Arra nézve pedig, hogy ezen a téren jót és életképeset alkossunk, sok mindenféle tudásra van szüksé­günk. Azon voltam, hogy a kik munkámat jól megtanuljak, ne csak megkedveljék a szövet­kezetek minden nemét, de ebből maguknak a szükséges ismereteket is megszerezzék. Csudálatosnak, egyúttal veszedelmesnek is tartom azt az eljárást, hogy hazánkban mind­sürübben és sűrűbben keletkeznek a szövetke­zetek a nélkül, hogy szövetkezett utmutatónk volna, mely útbaigazítással szolgálná. Munkám­nak czélja, hogy ezen hiányt pótolja, s a szö­vetkezeti ügyet előmozdítsa, hogy megismer­tesse és megkedveltesse a kis-emberekkel a j különféle szövetkezeteket, kézzel-foghatólag feltárja az ezek altal elérhető hasznot, figyel- j meztesse az illetőket mindazon akadalyokra, | melyekkel számolnunk kell, s melyeket le kell győznünk. Közli mindazon ismereteket és tör­vényeket, gyakorlati példákkal és mintákkal felvilágosítva, melyekre a szövetkezet vezetői­nek, igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag­jainak és a napibiztosoknak szükségük van. Többféle alapszabálymintát is közöl, ügyviteli és üzletrend szabályzattal együtt. Szóval ut- | mutató akar lenni a szövetkezetek minden terén, melyet mindaz, ki a szövetkezetek iránt érdeklődik, haszonnal tanulmányozhat. A szö­vetkezeteknek egyik-másik terén való fejlődé­sét, vagy hátramaradasat tanulságosan és ér­dekesen világosítja meg az általam a «Köz­ponti Értékesítő* alapján közölt, eddig még sehol meg nem jelent, s a magyarországi összes bejegyzett szövetkezeti czégekre vonatkozó j statisztikai kimutatás. Alapnak és legfontosabbaknak tekintem a fogyasztasi és értékesítő szövetkezeteket. Ezek­kel kell az akcziót megkezdenünk, s ezekre kell a többit is alapitanunk; miért is ezeket részletesen és kimentően tárgyalom és elő- ; adom példakkal és mintákkal felvilágosítva, I hogy milyen legyen az értelmi kereskedői, \ könyvelői, pénztái i vezetés és az ellenőrzési Ki a szövetkezetek ezen ágaban tökélete­sen jártas, az bármely más szövetkezetet is minden nehézség nélkül elvezethet, s a magá­nak szükségeseket könnyen kiválaszthatja; s ha a közönség megkedvelte egyik, vagy má­sik szövetkezetet: a megalakitasa nehézség­gel nem jár s tanácsokért nem kell több helyre fordulni. Az eddig e téren megjelent munkák több­nyire csak hangulatkeltés czéljából adattak ki, s a legfontosabb része, vagyis hogyan kell a szövetkezeteket szervezni, vezetni és ellen­őrizni, súlyt egyáltalában nem fektettek s igy szolgalatot véltem tenni ezen humánus intéz­ménynek, midőn e munkámat többnek kérése, s úgyszólván közóhaj folytán, könyv alakban is a nyilvánosságra bocsájtom. Ha ezen sok tekintetben úttörő munkám nem volna minden részében tökéletes, legyünk azon, hogy közös jóakarattal és igyekezet­tel tökéletessé tegyük. Bárhonnan jövő jóindu­latú felvilágosítást köszönettel veszek, s azt a legközelebbi kiadásnál fel fogom használni. Ha a szövetkezeti intézményt az egész or­szágban elterjeszteni akarjuk, első dolgunk, hogy egy megbízható utmutatónk legyer. Az ily munka sok botlástól, kártól, veszedelem­től óvhatja meg a kezdőket és számos élet­képes szövetkezetnek vetheti meg az alapját. Ha bármily kis mértékben is közreműköd­hettem ez által arra nézve, hogy a szövetke­zeti intézményt megkedveltessem, az eziránt való érdeklődést a legkiterjedettebb mérvben fölkeltsem, s annak ügyét jobb útra tereijem, s ha felvirágzását előmozdíthatom és az életké­pes szövtkezeteknek alapjat megvethetem: fáradozásom bőven jutalmazva leend, s az évődésekkel pedig nem törődöm. Alakítsunk minél több erős és életképes szö­vetkezetet, mert ezeké a jövő. Szövetkezzünk! Igy lesz a sok porszemből szikla, a sok csepp vízből tenger, a sok kis emberből hatalmas tábor, s végeredményé­ben : boldog, megelégedett ember, család, s vi­rágzó és hatalmas Magyarorszag! Zalaegerszegen. 1901. szeptember 29-én. Dr. Kele Antal, ügyvéd ; a Zalavármegyei magyar iparvédő egyesületnek és a Zalaegerszegi központi fogyasztási és érték, szövetkezetnek elnöke. A honi mészárosoknak hazai iparpártolása. A budapesti mészáros ipartestület október 9-én Varga István elnöklésével rendkívüli köz­gyűlést tartott- A közgyűlés a faggyugyár létesítése dolgában hatósági szerződések meg­kötését tárgyalta. Három ajánlat érkezett be: Kettő hazai gyártól s a harmadik egy bécsi gyártól. Az égyik magyar gyár 43,5000 koronát kér a berendezésért, a másik magyar gyár 44,500 koronát; a bécsi gyár pedig kér 48,500 koro­nát. Nyilván azért volt a verseny ajánlat és kell tartanunk, hogy liczitácsión veszítjük el Magyarországot, s hogy a legdicstelenebbül pusztulunk el . . • Mert nem közömbös dolog, hogy a föld kinek a kezében van ; a megbízható magyar elem kezében-e, vagy másjokéban ? S ha a megbízható magyar elem kezében van is, váj­jon azt teherrel megrakva, vagy anélkül birja-e? s vájjon a tőkék után fizetett rengeteg kamat az országban marad-e, vagy a külföldre ván­dorol ? A megdönthetetlen statisztikai adatok min­den kétséget kizárnak arra nézve, hogy hazánk gazdaságilag szomorú viszonyok közt van. Az is kétségtelen, hogy a bajokon addig kell se­gíteni, mig nem késő. A bajok oly nagyok és sokoldalúak, hogy azoknak orvoslasára apró gyógyszerek már nem elégségesek : itt már szükség van ugy a kormanynak.mint a törvényhozásnak az intézke­désére, valamint minden egyes polgárnak, nem különben az össztársadalomnak jóakarátu okos és czéltudatos tevékenységére is szükség van. Hogy minők legyenek az állami intézkedé­sek, jelen munkám keretébe ez nem tartozván, azokkal e helyütt nem foglalkozom, csupán azokról a teendőkről szólok inkább, miket a társadalomnak kell mielőbb keresztül vinnie. Ezek: 1. a versenyképes hazai ipar és ter­melés pártolása, a hazai kézmű- és gyári ipar emelése, fejlesztése, tökéletesítése, virágzasra juttatása, a gyári ipar megteremtése, a keres­kedésnek, s mindannak, mi ezzel összefügg, magyarrá tétele. Ilyesmire máshol oktatni sem kell a polgárságot, magától is megteszi; ná­lunk azonban mások a viszonyok. Itt még nevelni kell erre a népet. 2. Az egészséges és életképes szövetkezeteknek minél nagyobb számban minden teren és formá­ban való létesítése. Munkámnak legfőbb tárgya ez. A dolog természetéből következik, hogy minden egyes magyarnak arra kell törekednie, hogy testileg és anyagilag erős, önérzetes, saját szakmájá­ban müveit, takarékos és munkás legyen, mert csak akkor lehet az állam erős, hatalmas, ha egyes polgárai is erősek, s czéltudatosan mind­egyik arra törekszik, hogy a versenyben he­lyünket becsülettel megallhassuk. A humánus szövetkezeti intézmény nálunk még csak gyermekkorát éli. Az embereket még nevelni kell erre. Kevesen vannak, kik tisztában vannak ezeknek lényegével, az ezek által elérhető nagy erkölcsi és anyagi haszon­nal, még kevesebben vannak, kik ismerik azoknak minden ága-bogát és tudjak azt, mi­kép kell atokat szervezni, vezetni, ellenőrizni stb. Mindennek a világon, ugy a szövetkezeteknek is megvannak a maguk alapfeltételei, melyek­á%ntónius hattyú-dala.*) Nem Actium jáj, nem az elbukás, A csillagnak sem fáj a lefutás, De fáj, hogy égett, fénynek született, S átkozza azt a véges kezdetet, Mely létesült, hogy semmivé legyen. Ki kell aludni egy vak éjjelen . . . S mig annyi millió tovább ragyog, Ki sajnálná ezt as egy csillagot ? Hullása olyan mindennapi látvány . : , Tölts egy pokár bort, édes Kleopátrám\ A rút hízelgés tán napnak nevez, Melynek letűntén a föld éjbe vess, Melyet mig egyik félgömb megsirat. Tapsolni hallod rá a másikat . . . Óh, nem lesz még éj— ne gyászoljatok! Ott sem virrad még — ne tapsoljatok! Nem voltam nap, ha fény is, csak maga A szerelemnek hulló csillaga, Egy tündöklő, de múlékony szivárvány.. Tölts egy pohár bort, édes Kleopátrám 1 Mi fájhat mégis ? mert hisz fáj nagyon, 'Ián légióim vesztét siratom 1 Gyáva futásuk marja lelkemet ? Vagy ez a seb, mely holnap eltemeti Dicsőségemnek romja mit nekem! A véres jogart büszkén elvetem. As fáj, hogy tőled igy eltéptenek A szerelmünkre irigy istenek. •) Mutatvány az 1 koronás köutből. S mámortalanság hideg sírja vár rám . .. Tölts egy pohár bort, édes Kleopátrám ! Fáj, hogy e hold-ezüstös ablakon, A hajnalt kelni már nem láthatom, S bár kiürítem ezt a poharat: Még annyi serleg színültig marad, Bár virág-tenger less ravatalom: Még újakat szül róna, völgy, halom; Bár jéghideg lesz fáradt tetemem: Lángolni fog még milljó szerelem, De egy se szórhat egy picziny sugárt rám .. Tölts egy pohár bort, édes Kleopátrám! Bolond, ki izzad, mint Octávián. Kaczagnék a szerencse e fián, Ha elbújhatnék koldusként veled Ember-kerülte, nem ismert helyett, Hol vig szerelem lenne életünk, S ki sem törődne többé mi velünk Mi sem törődnénk senkivel tovább . . . E sors tejében én a koronát A bámész fórum szemetjébe vágnám . . . Tölts egy pohár bort, édes Kleopátrám t De itt a vég, az ébrenlét rohan, S as álmoknak örökre vége van. Miért is éltem ? Ó, feleljetek Tt tovább élő, bűnös istenek! Én csak szeretni vágytam végtelen . . . Ti polcsra toltatok fel véresen, Majd ledobtatok, lelkem összetört, Látván jutalmát, egy mély sirgödört. Est érdemelte annyi bűnök árán ? . . . Tölts egy pohár bort, édes Kleopátrám / Aztán bocsásd le ágyad függönyét, Hadd élvezem még ajkad gy önyörét! Tudom, mire a holnap-est leszáll, Téged as ellen sátrában talál. Tán Róma zsarnokát ölelgeted, Hogy megmaradjon bukott életed . . . Históriánkat feljegyzi Klió, Követni fogja még sok millió, Mit nem őriz meg semmiféle márvány ... Virrad . . . Jójszakát, édes Kleopátrám ! FARKAS ANTAL. Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. XXVIX. A lelkészek. Külön fejezetet szentelek a vidék gör. kath. lelkészi karának. Ha ez a kis mü ugy marad fönn, mint a ruthén-akezió egyik szerény em­léke : akkor ennek az emléknek a dísze Da­rányi miniszter, az erősége Egán Ede és a talapzata a lelkészi kar legyen. A lelkészek buzgósaga nélkül nemhogy si­kerekről beszélhetnénk, de még megmozdulni sem lehetett volna. Ezt a hazafias, czéljában tiszta, eredményében nemzeti akcziót Ftrczák Gyula gör. kath. püspök tartotta a keresztvíz alá. ő dajkálta kezdettől fogva az uj szülöt­tet. Bátran el lehet mondani, hogy az Egán gazdasági és nemzeti törekvéseit ő avatta föl és szentelte meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom