Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

J.yUi. február i. MAGYAR PAIZS K i) Azután literszámra meg is mértek, de csak vizzel . . . A «Cilinderes® ifjú ur, rögtön megalkudott a kádárral és kifizette az áramat is, egy szurtos inasgyerek pedig a hóna ala fogott, és két kalimpáló lábát mozgásba hozva, velem, fütyörészve futásnak eredt, s a«Fehérképi-utczában, egy czinos ház udvarába letett. Volt még annyi időm, a parkírozott udvarban körültekinteni és akkor lattam, hogy a gyönyörű «Krisantemumokat® már megcsípte a dér és hogy lehajtják bájos fejecskéjüket ... és eszembe jutottak az illatos erdei virágok, a Cyklamen és a Gyöngyvirág, a melyeket ép ily sors ér, ha eszükbe jön ősszel virágozni, de az erdő illatos virága, okosabb ; és csak ha megjön a «szép kikelet®, akkor dugja ki a bájos fejecskéjét, a föld meleg öléből . . . de előbb nem, se utóbb! . . . . De nem is fagy meg. Nem volt sok időm, a zöld erdőről ábrándoznom, mert alig, hogy a tágas udvaron voltam, már is bevittek egy sötét pinczébe és ott egy szál gyertya mellett megtöltöttek jó «zalaí» borral. Oh, be teli szívtam magam, a jó szőlőnedvvel! . . . Első italom ugyan a viz lehetett volna, de ettől óvakodtam, egy cseppet is bevenni. Mert a viz veszedelmes portéka, s átlukasztja, olykor a tengeri hajókat is és behatolva, elsiilyeszti . . . Erős gátakat kell épeni, hogy a szilaj vizeket meglehessen fékezni, de a legerősebb zsilipekkel is, olykor ugy bánik, mintha csak vékony sétapálczikák volnának . . . A viz egyszóval : tör, zuz és rombol ! Es az «uj Leanderek®, óvakodnak is ezért az uszó-árba vetni magukat, azt mondva : «das Wasser hat keine Baleken!

1 . . . Ezt a kis tudományt, mind az újságból merítettem. Mert az inasgyerek az ipariskolába® járt vasárnap délutánkint és olvasni is tudott és minden este vett a főtrafikban egy «sportot» és egy szam «Friss Újságot® és abból a «májszter® urának azután előolvasott. Nagy csendesség uralkodott ekkor a műhelyben, mert a gyerekek aludtak és én ugy figyeltem, hogy még azt is tudom : hogy a ki sok vizet iszik, annak béka nő a gyomrában, a «májsztram» uram azért is csak bort ivott . . . A vizbe mindent ellehet temetni : a but és a bánatot is . . . Nem régiben tgy hatalmas nagy ur a Dunába temette magát . . . Mégis jobb a bor mint a viz ; mert ebbe is be lehet fullasztani a rossz kedvet és senki bele nem hal, ha mindjárt egy kicsit el is szédül tőle, ugy, hogy egy helyett kettőt is lát . . . Hisz «Göre Gábor biró Ur» is azt mondta : «Ez a világ mi vóna,» «Ha egy kis lyó bor nem vóna.» Megtöltöttek tehát jó «kék nyelű badacsonyival® és jól be is dugaszoltak, hogy valahogy ki ne párologjak az uton . . . Azután bevarrtak egy nagy darab zsákvászonba, hogy kikerüljék a fogyasztási hivatalnok — okuláris — szemét és erre nagy sötétség fogott körül . . . nem láttam semmit, még azt sem, hogy hova visz az az «ördöngős maschina® a mely gyorsabban röpít mint a villám és olyan nagy robajjal mén; mint az orkán, mikor az erdei fák koronáin átvonul, egy-egy hatalmas bükkfa, százados törzsét ketté hasítva . . . Rendeltetési helyemre szerencsésen megérkeztem. Itt megint egy kis kamara lett az egész világom, s nem láttam egyebet: mint lekvárosüvegeket és mindenféle ezók-mókot. A fehérre meszelt genendákról azonban, sötétre füstölt kolbászok, rózsás sódarak és piros paprikás szalonna-szaüagok kacsintgattak rám kaczéran. Elkellek azok «hegyibe» gondolám, és nem hiába: Mert a «Zatyafiak> engem csapra verve, olyan dáridót csaptak, hogy még a «Jánkahegy» sem látott ennél külömbet; mikor a hegyen szüretelnek és megszólal a «sárga zongora® is, meg a czigány , . . Ezeket is a «majszram» mondta . . . A »zatyafiak» nem ismervén a «Zalai murczi® ') A víznek nincsen gerendája. erejét ugy benyeteszeltek® tőle, mint a Noé a bibliában ... és midőn mar egy árva csepp bor sem jött ki belőlem, vizzel kiöblögettek és újból megtöltöttek, de fenyő-palinkával. Oh és ez aromatikus illatot mohón magamba szíva, tudtam meg csak, hogy hol vagyok talajdonképen. Mert hisz az erdő aljában, a mely a bölcsőmet ringatta, ép ilyen fenyő-illat volt, a melyet az alacsony tüskés levelű zöld bokrok, terjegettek, s a melyeken csak ugy feketélett a sok apró bogyó, a melyekből ezt az cisteni italtí készítik . . . Hogy ekkép megtöltve, ismét a «fejérkép»utczai — csinos házba kerülök — ezt ugyan nem álmodtam meg, de azért megtörtént . . . * * * xA szerecsen megtette a kötelességét.® «A szerecsen mehet,» mondja a «német sógor.» Es egy «német lapban» olvastam a következő hordó történetkét is. Még hajdanában áz «egerszegi éjjeli-zenék® fénykorában . . . A történetke ekkép hangzik : Két «hóbortos angol» valami miatt összeveszett és «amerikai-parbaj» lett a következménye. Es abban állapodtak meg, hogy mind a ketten leülnek egy egy puskaporral megtöltött kis hordócskara, természetesen egy nagy szigeten, és a kellő távolságban egymástól és egyszerre meg lesz gyújtva az egyforma hosszúságú kanócz, és a ki előbb a levegőbe repül, az meghal, a másik pedig vizzel eloltja az égő kanóezot a leggyorsabban és ekkép megmenekül .... Közelükben e czélra egy egy kánná hideg viz állott. A segédek pedig ez alatt elérhetlen távolságból távcsövön nézték a párbaj korrekt lefolyását A párbajozókat ez alatt egészen elhagyta az «angol hidegvér», ép ugy, mint most a «burországban; és a haláltusának minden rémséges rémét, a pokloknak minden kinját kiállották. Soká tartott e szenvedés, mert az égő kanócz meglehetős hosszú volt és a harmatos gyepen, csak lassú tűzzel égett. Mindegyik leste a másiknak a levegőbe röpülését, a hordócska felrobbanását, hogy gyorsan egy korty vizzei, a saját életét megmentse, mert hisz egy korty untig elég az égő kanócz eloltására . . . , Annyi bizonyos, hogy nem kellemes dolog lehet, egy puskaporral megtöltött hordón ülni és türelmetlenül várni, ennek fölrobbanását . . . A két angol is elképzelhetni, hogy milyen «druckban» volt : de valaki azt a tréfát követte el, hogy a hordócskákat homokkal és nem puskaporral töltötte meg és a kanócz végig égett és a hordócska közelébe érve azt levegőbe nem röpitette .... a két angol egymásra nézett — Tableaux / . . . „gyopár." Válasz. A mult számból maradt. A «M. P.» 2-ik számában megjelent < Igazító levél»-re szükségesnek tartom felelni nem csak azért, mert annak t. irója czikkemet több pontban félre magyarázta, hanem azért is, mert alevélben sok téves nézetnek ad kifejezést. Első sorban már nagyon téves az az állítás, hogy fehér hollóként akar csak iparbarát! Vannak iparbarátok, kik nem csak frázissal, hanem tettel is támogatják a honi Ipart. De mint czikkemben is, ugy most is azt állitom, hogy iparosainknak kötelessége a közönséget meggyőződtetni arról, hogy honi iparunk termékei vannak oly jó minőségűek, ha nem jobbak, mint az a «külföldi összetákolt kiselejtezett áru. Itt igen is oly gyógyszerről van szó, melyet legnagyobb részben csakis az iparos szolgáltathat. A tisztelt levélíró azt is mondja, hogy magyon sürü fályolon keresztül» szemlélem azt a kérdést, melyszerint csizmadiáink, czipészeink, szabóink nem értékesitik a honi termékeket. De ugy látszik a tisztelt levélíró ur átláthatatlan fátyolon szemlélte ezt a kérdést. Azt mondja, hiába vásárolná meg a czipész a honi bőrt, az abból készült munkát fitymálva dobná oda a közönség. Csak nem rég jelentette a sófiai főkonzul, hogy a talpbőrt melyet eddig nagyobb részt Olaszországból vittek oda, mert legnagyobb menyiségben tőlünk szerzik. Ha pedig külföldön előnyben részesitik a honi bőrt, ugy hiszem a mi közönségünk is meg volna vele elégedve, csak kaphatna teljesen honi gyártmányú czipőt. Vagy talán annak is a közönség az oka, hogy asztalosaink Steierbe mennek fát venni ? Hogy iparosainknak namcsak gyakorlati, hanem szellemi képzettségre is szükségük van, azt én is állitom czikkemben. De az iparos fiát inkább ügyvédnek, orvosnak, és hivatalnoknak neveli és csak ha semmi hajlama sincs a tanulásra iparosnak. Ebben tehát egyet értünk. Azt pedig senki sem fogja zokon venni és iszákosságnak minősíteni ha az iparos végzett munka után 1—-2 órát a szórakozásnak szentel. Hanem igen is azt, ha a délelőtti sörözést egybeköti a délutáni és estéli borozással. Azt is szememre dobja a tisztelt levél iró, hogy annyira le akarom alacsonyítani az iparosokat, hogy önérzetükről is megfeledkezzenek. Dehogy! Sőt ellenkezőleg, szószerint azt írtam : «A mig nem lesz állandó, kitartó és önérzetes iparos osztályunk, stb- > Ki olvashatja ebből ki azt, hogy az iparosok legyenek ^rabszolgák ?» Végül, mint azt a tisztelt szerkesztő ur is megjegyezte, nem akartam czikkemben gáncsolni sem a tudást, sem az ügyességet, sem a művészetet, hanem azt mondom, ne leginkább ezzel foglalkozzanak az iparossegédek, első legyen előttük az ők ipari foglalkozásuk. Azt hiszem most már nem fogja tisztelt levélíró ur sem arczul csapásnak minősíteni czikkemet, már csak azért sem, mert ugy mint abban is, most is azt mondom : «Tisztelet a kivételnek.® N. P. Heti hirek. Sajtó pör. Mende-monda. Azt mondják, hogy a iMagyar Paizs® ellen sajtópört indítanak i azért a ezikkért, mely a mult számban jelent meg s melynek az a czime, hogy «A takarékpénztárak koldussá teszik a magyart.* Azt ; mondják, hogy a zalaegerszegi takarékpénztárak közül egyiknek az ügyésze — hihetőleg a magyarorszagi összes takarékpénztárak megbízásából — már be is adta a rendszeres feljelentést. Azt mondják. A zalaegerszegi ipartestületnek február 3-án délután iy

2 órakor kezdődött az évi közgyűlése, s tartott este 7 óráig a városháza tanácstermében Kováts László ipartestületi elnök vezetésével. Jelen volt Dervalits Lajos ipart, biztos és Németh Elek főjegyző. Még lesz azonban folytatása, mert sokan, köztük az elnök is, le fog mondani, s uj közgyűlés fogja pótolni a választást. Ez a leghatalmasabb testület a városon. 450 tagja van, csak a szava, zásnál is 144-en működtek. A gyűlés viharosnak Ígérkezett, s olyan is lett, egyik-másik szónoknak az asztalra kellett felugrania, hogy szavát érvényesítse. Kezdetben ugyan elég nyugodtan — csak egy két szó közbekiáltásával — hallgattak meg a jelentéseket. Ktosovszky Ernő titkár adta elő az év történetét, az erkölcsi és vagyoni gyarapodást. A költ ségvetés (évi tagdij 2 korona) szerint 3003 K. 20 f. a bevétel, 1830 K. 56 f. a kiadás, s tiszta pénz vagyon 1092 K. 36 f. Gazdag volt ez az év erkölcsi és vagyoni gvarapodasban. Ez évben avatták fel nagy fénvnyel a testületi zászlót, s Skublics Jenőnének a zászlóanyaságért jegyzőkönyvileg is kifejezték köszönetüket. Jöttek ezután a zavargások. A tagok egy része már a megelőző este összegyűlt, hogy ellenzéket képezzen. Nevűkben Cséber Imre interpellált legtöbbet. Hibáztatja a zászlószentelés rendezését, hogy idegenek miatt a tagok háttérbe voltak szorulva. Heincz János, Baly Béla, s Berger Samu és többen evvel szemben illetlennek tartják a vendégjog megsértését czélzó eme beszédet. Cséber kérdőre vonja az elöljáróságot azért is, hogy az elnök arczképét megszerezték a terem számára, vagy ha megszerezték, fizessék ők ki. Többen méltatlankodnak, s felvilágositjak, hogy e néhány forint erejéig joga van az elöljáróságnak rendelkezni. Azonkívül a mostani elnöknek áldásos működése volt, a zászlószentelés körűi. Ezer forinton felül gyarapította a pénztart stb. A másik párt