Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-10 / 2. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. január 10. Jegyzetek. Azt mondják, hogy 40.000 embet hagyta el a fővárost, mert nincs mit ennie, s még ott maradt olyan 10.000, a kinek nincs munkája, vagyis nincs kenyere. Erre az eseményre vonatkozik Bartha Miklósnak múltkori vezérczikke, melynek az élét vonatkoztathatja az ember politikai vezér férfiakra is, de vonatkoztathatjuk a társadalmi vezér férfiakra is. Aztán ne gondoljuk, hogy csak Budapesten van baj. A hol ma nincs, holnap lehet. A világbölcsek azt mondják, hogy csak vándoroljatok ki! itthon maradunk mi. Annál nagyobb darab vajaskenyér jut nekünk. Szerenként jajgatunk, hogy nincs miből megélni, mégis ti jobb módúak kiátkoztok berniünket a világból, hogyan merünk mi szóvetkezni, mi szegény emberek arra, hogy könnyebben megélhessünk ! Talán az is farizeuskodas a szátokban és tollatok hegyén, hogy egyenes érdeketeket bántja a szövetkezet. Talán csak azt nem szeretitek, hogy mi is élni akarunk. Fáj nektek, ha olcsóbban hozzájuthatunk az ételhez, italhoz és ruházathoz ? Az iparvédő egyesülethez czitra czégéről kiáltja a «Nyilt-levél», hogy pártoljuk a hazai ipart! s a sorok között boszut esküszik a hazai iparnak, csak azért mert a szövetkezet is talpra állott. (Lasd a mult előtti számban közölt Nyilt-levelet.) Sohasem is pártoltátok a hazai ipart ugy, a mint kellene. Ellenkezőleg. A mi kis házi ipar volt, azt is megölte a külföldről behozott csipke és gyolcs. A népet dologtalanná teszi az ilyen kereskedelem. A hol az ilyen kereskedelem felvirágozik, ott többet nem fonnak, nem szőnek az asszonyok. Zalamegyében már nem fonnak, nem szőnek az asszonyok. Pedig a hazai ipar védelme azt akarja, hogy az amúgy is elpusztulandó gyümölcsből maga a gazdasszony csináljon boreczetet, s ne adjon pénzt azért a «vinaczct»-ért, a mit Triesztben, vagy Velenczében kotyvasztanak; azt akarja az iparvédelem, hogy termeljünk kendert, s dolgozzuk fel mi a föld terményét . . . Mit is beszélek? Maga az a kiáltvány, a melyben anathémát szórtok ellenünk, maga az a kiáltvány is hamisul irja alá a neveket . . . I (Lásd a múltkori számot.) Bizonyos, hogy sok embernek nem tetszik sem a szövetkezet, sem az iparvédelem. Hanem arra a sok emberre a még nagyobb közönség nem tekinthet. Mert bizonyosabb az, hogy szegényedik, pusztul és vándorol ki a nép. S legbizonyosabb az, hogy mindenkinek kötelessége ez ellen tenni valamit, a mit csak tehet. Megerősödött nézet az mar mostanában, hogy e nagy baj mellett legjobb orvosság a nép szövetkezete. De ne gondolja ám senki, hogy egy két nap alatt segíthet már a szövetkezet. Csak Botond volt, a ki egy szekerczecsapással bevágta keleten a nagy érczkaput. Nekünk apró hangya embereknek sokat kell karczolgatnunk, mig egy kis rést tudunk vájni. b. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8-án dr. Jankovich László gróf főispán elnöklete alatt tartotta ez évben az első havi ülését. A főispán boldog újévet kivan a bizottság tagjainak, Deák Mihályt a bizottság újonnan megválasztott és a jelen ülésen felesketett tagját üdvözölte. Az alispán jelentése szerint deczemberben a sertéseket kivéve, az állatok között semmiféle járványos vagy fertőző betegség nem fordult elő. A sertésvész is szünöfélben van, csak öt község van zárlat alatt. Megjegyzi a jelentés, hogy január 1-től fogva m. k. állami állatorvosok látják el az a'latorvosi közszol-' gálatot. A személy és vagyon biztonsagra nézve, egy mérgezési kísérlet, par tü/. és egy pár lopás eset volt. A pénzügyi adminisztráczió terén fennakadas nincs, az egyenes adó összeirasa és a kivetési munkalatok folyamatban vannak, a kincstári tartozások befizetése körül ,az 'eredmény elég kedvező volt, vannak községek, njplyck^ nek kátraléka nincs. 1 A törvényhatósági pótadók egyenkénti kivetése targyában beérkező felszólamlások elintézésére hivatott küldöttség tagjaira a közigazgatási bizottság választott tagjai közül a folyó 1901. évre Eperjessy Sándor, dr. Gyömörey Vincze, Skublies Jenő és Barcza László, a gyámi és gondnoksági ügyek felebbviteli elintézésére hivatott küldöttség kiegeszitéseül pedig Skublics Jenő megválasztatott rendes taggá, a főispán pedig Barcza Lászlót rendes és Bogyay Mátét póttagga nevezte ki. A fegyelmi választmány tagjai lettek 1901-re : Eperjessy Sándor, Hertelendy Ferencz rendes és Deák Mihály póttag, a kormány közegek közül pedig Odor Géza kir. pénzügyigazgató, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő rendes és Lányi Kalinan kir. főmérnök póttag. A bórtónvijssgáló küldöttség tagjaivá 1901-re a főispán a következőket nevezte ki : a zalaegerszegi kir. törvényszéki börtönre Deák Mihály, Hertelendy Ferencz, Skublics Jenő és Thassy Kristóf, a tapolczai és balatonfüredi kir. jbirósági fogházakra Hertelendy Ferencz, a sümegire Barcza László, az alsólendvaira Az arra hivatott tényezők megteszik Muraközben magyarosító kötelességüket. Hogy miért nem terjed a magyar ny^elv még gyorsabban, annak más oka van, még pedig a műveltebb osztályból alakult társadalom. A ki Muraközben — habár kevés ideig élt is — kezét szivére téve meg tud-e hazudtolni, ha elmondom, hogy a beköltözött magyar ember, ha már csak kicsit tud is horvátul, a muraközi néppel csak horvátul beszél, bár tudja hogy magyarul is beszélhetne vele. Valami ingerlő a muraközi tájszólás a mássalhangzóknak egymásut^ni ropogtatásával és a mellett az ajkak különféle fe'fdeségekbe való alakításával. Ez Muraközben az urak egyik kedélyeskedése. Következetesen beszéljen a magyar származású muraközi lakós a' néppel is — kivel lehet, pedig sokkal lehet' — anagyarul a hivatalban is, kint is. Akkor majd idővel kisebb lesz a magyarosító tanitók fájdalma, mikor azt mondják, hogy nem az iskola, hanem a bíróság magyarosított. \ * Az előbb emiitett társadalom az oka a tanítók torzsaikodasának is. Vegyük pld. Perlakot. Van ott sok hivatalnok és 10 tanerővel bíró áll, iskola. De a tanítókat csak akkor számitjak az urak közé, ha báli jegyeknek kell elkelni, vagy valami ünnepélykor szónokolni, vagy tiszteletbeli olyan társadalmi hivatalt vállalni, a mi a";jbirósági aljegyzőnek mar kényelmetlen. Egyébként pedig a jb, aljegyző odaérkezesekor utasítva van, hogy ide meg oda menjen bemutató vizitre, de még tanítóhoz egy sem ment. Mégis a tanitók ügyét targyalják a kávénénikék, a mi dehogy is marad a kávés asztalnál, hanem kiszivárog s a tanítókat egyttiásrá ingerli. Mert máskép nem lenne beszédtárgy. Megtörtént, hogy egy T kávénénike az ablakon'át meglátott egy tani^Qnőt az utczán mecvni; sietve kihajolt az ablakon, hogy lassa ki az. Csalódottan kiáltott fel : «Ah! esak egy tánitónő !« — Ha egy férfi tanító kopott ruhában van, az már ott cinikus, ki figyelemre nem méltó; ellenben ha tiszta gallért tesz, akkor <a kó.dis henczeg.», Külqnben miért volna Perlakon a' tanitók között az iskola fennallása — 1884 — óta folytíónos súrlódás. Nemcsak mindig»az igazgatóval vélt áui baja egyiknek-masiknak, hanem egymás közt épen annyi. Nem kell azonban azt hinni, hogy a személyi bajok az iskolai magyarositásnak kárára vannak. Sőt, ha torzsalkodnak, akkor fokozottabb erélylyel vannak azon, liogy hivatásbeli kötelességökben a legkisebb.,-,-kifogás alá se essefíek. Különben mindeniknek személyisége — békében is — garantirozza a kifogástalanságot. — Barátom egyéb dolgokról nem akart beszélni, de heti jegyzetnek most talán ez is elég. Szemlélő. Ziegl er Kálmán, a nagykanizsai kir. törvényszéki börtönre Eperjessy Sándor, Koller István és Ruzsicska Kálmán, a perlaki és csáktornyaira Ziegler Kálmán, a keszthelyire Bogyay Máté és a letenyeire Koller István tagokat. A munkaadók és a mezőgazdasági munkások között jogviszony szabályozásáról szóló törvény értelmében alakított Il-od fokú bíróság kiegészítéséül rendes tagok Barcza László és Skublics Imre, póttagok pedig Bogyay Máté és Deák Mihály. — Az erdei kihágási Il-od fokú biróság kiegészítéséül rendes tagokká Barcza László és Skublics Jenő, póttagokká pedig Bogyay Máté és Deák Mihály. — Az erdőrendészeti albizottság kiegészítéséül pedi" Deák Mihály és Skubbics Jenő, — és végre a zalaegerszegi kir. törvényszék székhelyén alakított felügyelő bizottság kiegészítéséül 1901 — 1902 évekre Skublics Jenő és Deák Mihály tagok választattak meg. s. Kérés iparosainkhoz. — A « Hazai beszerzési források, olvasásakor. — A ihazai beszerzési források* időszaki fü.zetének megjelenése bátorít fel, hogy itt nyilvánosan beszéljek oly tárgyról, mely jelenben kell, hogy minden magyar nő figyelmét magára vonja, s kell, hogy ez ügynek kész legyen minden erejét szolgálatába adni. Kényelem, kishitűség] kételkedés, mind száműzve legyenek már most szótárunkból s e helyett aranybetükkeí legyen lobogóinkra írva : <íA hazai ipar megismertetése és pártolása.'» Megjelent ez a füzét is, mely átláttatja, megismerteti velünk, hogy már régóta volt nemzeti iparunk, csak békóba volt verve s sokan lenézték, kicsinyelték, elnyomták, sőt mégis tagadták, ugy, hogy már gyakran közel volt az elsatnyuláshoz, a megsemüléshez De ütött neki is a felszabadulas, az újjászületés órája ! S most már pótolni igyekszünk azt a nagy szeretetet, melyet oly huzamos időn át nélkülözött ; meggyötrötten, elkinozva, de nem megtörve öleljük keblünkre. A «beszerzési források» megismertetnek beniinket a nemzeti úttörőivel, a hazai képviselőivel, s mindegyik, mint egy földre küldött apostol jelen meg előttünk, hogy hivatását, küldetését teljesítse. Tanulmanyozva, olvasva neveiket, egy sajgó érzés sir fel bennem. Nem allitom, hogy az idegen nevü férfiak kebelében erősen nem doboghatna magyar sziv, de mégis lesújtó az a tudat, az a tapasztalat, hogy oly kevés magyar névvel találkozunk a fűzetke tartalmában, mint «a hazai beszerzési forrásokban*, s igy nem lehet rosz néven vennünk, ha naponta megujulni halljuk e kifakadást: hogy iparosaink nem magyarok, hanem idegen nemz£tbeliek, kik csak letelepedtek nálunk. Azért nekünk, magyar nőkfrék is lenne hozz.átok egy nagy, egy fontos kérésünk. Szívleljétek meg hazam polgárai, hisz mindannyian egy haza gyermekei vagyunk. Mi tudjuk kötelességeinket, tudjatok ti isi Ha mi áldozatot nem ismerve, minden egyes fillért, a ti kezetekbe adunk, mindig .jps, mindenkor a ti általatok készített czikkeket fogyasztjuk, hogy esak minden honfitársunknak ;cs nem külföldi gyárosnak, munkának jusson és ha mi folyton, ma éppen ugy, mint holnap és örökké csak azt hallatjuk, hogy pártolják a hazait, vegyék mindig és mindig a hazait és boldogítsák' mindenben a magyar honpolgárt, akkor mi is elvárhatjuk, hogy iparosaink is megteszik, a mit tőlük kérünk. • Annyit kérünk csak: hogy megmagyarosodjanak. Igyekezzenek magyar hangzású nevekkel cserélni fel a régit. Hisz ez nem rendkívüli, nem is^ uj, nem is szokatlan, mert az állam szolgálatában levő birói, tanítói pályán működők közt, hazánk fő- és székesvárosának szolgálatában levő hivatalnokok között és egyéb lateinerek között is ez mindennapi. Vájjon csak a magyar iparos idegenkednék a magyar név használásatól?SOh nem, az lehetetlen ! . .. Én nekem erős hitem és meggyőződésem, hogy ez be is következik, mert az általános törvényeken kívül meg kell szólalni a sziv, az ész és a belátás szavának s igy iparosaink