Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-12 / 37. szám

II. év. » Zalaegerszeg, 1901. szeptember 12. 37. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-uteza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Tej, Yajtermelésre szövetkezés Zalamegyében. A kis gazdák olyan részei az ország­nak, mint a milyen része a háznak a fundamentum, a talapzat. A talapzat pe­dig nagyon fontos rész, mert akármilyen czifra az ablak, bármilyen drága a me­nyezet s erős a fedélzet: összeomlik, ha alól baj van. Azonképen összedűl az ország az előljáró kormányzókkal együtt, ha a kisgazdák nem tartják a vállukon. Meg kell tartani és segitni kell tehát a kisgazdákat önmagukért is; de meg az ország érdekéért is. Ezt mondta Sierban János gazdasági felügyelő, miniszteri kiküldött hétfőn a zalaegerszegi értekezleten. S ez. az el­mélet első sorban bizonyosan Darányi Ignácz földműves miniszternek az elmé­lete. A jelenlevő kis gazdáknak jól is esett ez a beszéd. Jól esik, hogy segí­teni akarnak rajtok; büszkeség töltheti el, hogy felismerik az ők fontos szere­püket az állam épületben és államház­tartásban ; s jól esik főképen az, hogy magas helyről jön a tanács, a támogatás, az útbaigazítás, a jó akarat, mert nincs mit tagadni, a mi népünk el van szokva attól, talán hozzá sem szokott, hogy az urak vezérei legyenek. Azt is mondta Sierban miniszteri ki­küldötthogy reméli a tejszövetkezet lé­tesülését, kivált ha még a főispán is az élére áll; mert hát a nemzeti közvagyo­nosodásnak az ügyében,a nép érdekéért elől kell járni a főispánnak. — S a kö­zönség ezt morajló helyesléssel vette. Ez az értekezlet talán épen azért volt szeptember 9-ére téve, hogy ekkor vár­megyei közgyűlés vala összehiva s kis gazdák, nagy gazdák, a megye szine-java Zalaegerszegen jártában érdeklődni fog majd ez ügy iránt is. Hanem azért alig lehetett egy pá"* elsőbbrendü gazdát látni. Ezeken kivüi egy orvos, egy ügyvéd, egy kereskedő, egy pár iíjságiró s a többiek falusi ki­sebb gazdák voltak. Farkas József országgyűlési képviselő eljött s a gazdasági egylet elnöke helyett megnyitotta az értekezletet s bemutatta Sierbán felügyelőt, aki alapos szakértelmű előadást tartott a kicsinynek látszó tej­szövetkezet nagy fontosságáról. Megczá­folhatatlan számokkal beszélt. A pénzügyi hitelszövetkezeteknél szükségesebbnek és fontosabbnak tartja a fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezeteket, hogy legyen előbb pénze az embernek, amit megta­karíthat. Dánia, az északi tengermelléki ország, csak négy akkora, mint Zalamegye, s a földje soványabb, mérís évenként 72 millió forint értékű vajat szállít Angliába. Egy tehén tejéért mi is kaphatunk 45 forintot. Egy község határán csak elél 300 tehén. Ennek a teje 13 ezer 500 forint. Zalamegyében több van 600 köz­ségnél. De minthogy ezek aprók, legyen csak 300 község. Igy a 90 ezer tehén tejének az ára csak 4 millió 50 ezer frt. Aránylag is sokkal kevesebb, mint Dá­niának a 72 millió forintja. De mégis több a semminél ez a négymilliócska is — egy megyének áz'^vtejjövedelméül. — Ha jól tudom, Magyarországon 64 megye van. Ez 256 millió jövedelme volna az országnak. A leghíresebb ter­mékünkből, a búzából, lisztből csak 40 millió forintot kapunk pénzben. S ennél több milliót kiadunk sajtért, vajért. A 256 millió forint tejjövedelem nem­csak akkor jövedelem, ha pénzül kapjuk. Akkor is nemzeti erőnket gyarapítjuk vele, ha tejben, sajtban, vajban használ­juk fel, a helyett, hogy krumplit, ugor­kát s paprikát együnk s parmezán saj­tokért külföldre küldjük a milliókat — s 100 millió forint értékű állat kallódik el gondatlanságunk miatt. Mert a tej és vajértékesitő szövetkezet óriási haszna nemcsak abban áll, hogy a háznál felesleges fél liter, vagy másfél liter tejet értékesítjük, hanem abban áll, hogy kinyilik a gazdának a szeme, job­ban gondozza az állatját, s ha egy borzos tehén helyett négyet tart gondozva, — akkor már megnyolczszorozódott a jöve­delme csak a tejben; de megkövéredett a szántóföldje is. Előadás után az összegyűlt gazdák kinyilatkoztatták, hogy igen is, ők szük­ségesnek tartják az ilyen szövetkezet létesítését s rajta lesznek, hogy meg is valósuljon környezetükben. Sierban felügyelő megmagyarázta ez­után, hogy mi módon létesülhet, a tagok­nak mik a jogaik és kötelességeik. A Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. XXVI. Hitelszövetkezet. Az első hitelszövetkezet megalakult 1899. augusztusban. Én 1900. szeptemberében jár­tam meg azt a vidéket. Ekkor már, tehát ke­rek egy év leforgása múlva Dombostelkén, Volóczon, Szolyván, Alsó Vereczkén, Kis-Biszt­rán, Zsenyován, Zugón, Kis-Szolyván, Felső­Vereczkén, Kereczkén, Vezérszálláson és Bu­kóczon találtam kitelszövetkezeteket. A tagok száma együttvéve 1867, a kik 2791 üzletrészt jegyeztek. Kölcsönhöz jutott egy év leforgása alatt 1639 egyén. A kölcsönzött összeg 146,236 ko­rona. Van a ki 4, olyan is van, a ki 800 ko­ronát kapott kölcsön. A szövetkezet tagja lehet minden feddhet­len életű honpolgár, a ki öt éven keresztül hetenként 20 fillér befizetésére kötelezi magát. Ez tehát egy összesen 52 koronára szóló kö­telezettség, mely a befizetés napjától kezdve, barmikor 100 korona hitelre jogosítja föl az üzletrésztulajdonost, feltéve, ha két elfogadható kezest állit és ha a kölcsön összeg hováfordi­tását annak rendje és módja szerint megtudja indokolni. Kölcsönsegélyben mindenek előtt azok ré­szesülnek, a kik az uzsorától akarnak megsza-. badulni. Azután azok, kiknek orvosságra és élelmi szerre van szükségük; később az adó­hátralékosok. Ezek után azok, kik marhát, telket, földet vásárolnának vagy építkeznek. A kölcsönöket az igazgatóság szavazza meg felelősség mellett. Az igazgatóság elnöke min­denütt a helybeli g. k. lelkész, erre hárul a pénztárosi és könyvelői munka is. Az igazga ­tósági tagok kizárólag a jobbmodu földmüvei ő parasztgazdák közül választatnak. Kereskedő, korcsmaros, czukrász, vállalkozó, pénzzel és áruval üzérkedő egyén az igazgatóságnak tagja nem lehet. Vagyis: rókát nem tesznek liba­pásztornak, Részt vettem az egyik hitelszövetkezetnek szeptember 10-én tartott évi közgyűlésén. A szövetkezetek czéljáról, hasznáról, működéséről és sikeréről tájékoztatott az elnök beszéde. Nem lesz érdektelen, ha közlöm ezt a beszé­det, a mely igy hangzik: Igen tisztelt Igazgatóság és felügyelő bizott­ság ! Első sorban is melegen üdvözlöm kedves vendégeinket és forró köszönetünknek adok kifejezést kegyes megjelenésükért. Az eddigi elhagyottságban és nemtörődömségben nagyon jól esik szivünknek, látván azt, hogy a sze­gény népünk iránti érdeklődés teljesen lerom­bolta azon falat, a mely mögött oly sok nyo­mor és szenvedés tanyázott. Most hála Istenünknek és forró köszönet jó­tevőinknek, megismertek bennünket, És midőn köztudomást nyertek hazánk és királyunk iránti hűségünkről és szeretetünkről, de köztudomást szereztek nyomorgó szegény­ségünkről is, ennek okozóiról és okairól: ér­deklődni kezdtek népünk életviszonyai iránt és ezen érdeklődés felköltötte az emberekben az igazi szeretetet, az őszinte sajnálkozást. Ezen igazi szeretet és őszinte sajnálkozás azon boldogitó elhatározásra ösztönözte a jó lelkű embereket, hogy rajtunk segítsenek, hogy ment­senek meg bennünket gonosz elnyomóinktól, hogy kenyeret adjanak nekünk, hogy igy ki­szabaditvan bennünket a kétségbeesés örvényé­ből, szabadokká és elnyomóinktól függetlenekké tegyenek bennünket. És a jó lelkű embereknek ezen szent és bol­dogító óhaja megvalósult. Hazánknak, a Kár­pátok által koszorúzott eme felvidékén lakó része már szabadás független! Szabad, mivel már nem kell munkájával, vagyonával áldoznia elnyomóinak csak azért, hogy életét nap-nap után tolhassa; független, mivel munkájával és vagyonával már szabadon kezd rendelkezni. A jólelkű emberek, hogy segítsenek rajtunk, a segítségnek sokféle nemét vették alkalma­zásba. Igy gróf Sehönborn uradalmának gaz­daságilag kezelt földjeit bérbevették és ezen földet albérletbe kiosztották a nép között; ez­zel a nép kenyérhez és szénához jutott. Hogy legyen jófaju és saját marhácskája, külföldről importáltak éghajlatunknak és a helyi körül­ményeinknek nagyon is megfelelő anyaállato­kat és hogy ezeket megszerezhesse a legsze­gényebb gyermeke is népünknek, 4—5 évi törlesztéses kifizetésre szétosztották azt népünk között. Ezzel népünk saját marhájához jutott. Továbbá osztottak kedvezményes árban jó vetőmagot. Ezzel is nagyon segítettek népün­kön, mivel népünk olyan maghoz jutott, a mely megháromszorozta fáradozásainak jutalmát. De mindezek segítsége mellett is népünk még nem lett szabad és független. Körülötte repkedett' még mindig a vámpír, a mely szi­polyozta, a mely még mindig élősködött vérén, Köztudomásu dolog, hogy népünk, közsé­genkint 1—2 kivételével kisebb-nagyobb tömeg­ben adósa volt zsidójának. Bocsánat ezen el­nevezésért. de máskép nem tudom nevezni ezen hitelezőt, mert itt csak ez a neve. Es a hány zsidó lakott a községben, az mind hite­lező volt. Egyik adott pénzt, másik sót, 3-ik

Next

/
Oldalképek
Tartalom