Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-22 / 34. szám

1901. szeptember 12. MAGYAR PAIZS 3 szempontból a népkönyvtárok felállítására még ott is, a hol csak egy tanitó működik, erről meggyőződhetünk, ha betekintünk a szegény nép életébe. Sok szülőnek nevelési ismerettára oly csekély, hogy a legszükségesebbe'' is nélkülözi: képzeletei homályosak, gondulatai ferdék, következtetései hamisak. Ily szaraz kútnál szomjazó és tudományt sötétben kereső polgártársaknak második megváltást hozna az ismeretek biztos kutforrásához vezetése. Fel tehát kartársak ! Vértezzük fel magunkat a szegény néposztály nevelésének szent eszméjével és fegyverezzük le a felvilágasódas nehézségeit. E magasztos hivatásnak főkép falvakban és nagy községekben van meg a tere. — A hol a tanítónak morális kötelessége a néppel érintkezni és előkelőbb, tiszteletreméltó gazdákat minden lealázás nélkül meg is látogathatunk a kik a nép előtt ugy szólván vezérlő példák szoktak lenni, ugy szokásokban, mint magukviseletében, de még a gazdálkodásban is. Ilyenek által nyujthatunk a népnek segédkezet a jó nevelésben, az ifjúságtól kezdve fel, a legmagassabb korig. — Először is a tanitó családja szolgáljon a többi családoknak minta képül. A tanitó mint szakember legyen a népnek ve/.érlő csillaga, legyen komoly, vallásos és önfegyelmezett. Ugy tekintsen a nép az ő tanítójára, mint egy fény oszlopra, mely körül oly varázszsal bir a világosság, hogy a ki ezen fénykörbe bejuthat, az mind vallásos, müveit, becsületes emberré és jó hazafiva válik. Ilv helyzetben nevelheti a tanitó a népet, tudományokban, műveltségben, hazaszeretetben és a törvényeknek tiszteletben tartására. Némely egyszerű leplezetlen elbeszélés sok apának vagy anyának szolgálhat intésül, jó például gyermekeik jó nevelésére és szivük nemesítésére. De tartózkodjunk a túlzó vagy mély tudományoskodástól, ép ugy, az üres beszédektől; mert ez olyan hatást szülne, mint a sas megjelenése a verebek közt. A népnevelő soha se legyen megbélyegzett, hanem mindig a tiszta jeliem előképe. Mintegy ösztönszerűleg ügyes tapintattal mutassa meg, hogy bizonyos kényesebb esetekben is, mik a teendők; melyek az át nem léphető korlátok, vagy mikor szűnjék meg az engedelmesség és kezdődjék az ellentállás és hogy vele senkit se sértsünk, sem azokat kik fölöttünk, sem azokat kik alattunk állanak. — A néppel szemben mindig barátságos és előzékeny, a hatalmasokkal szemben pedig hajthatlan és szilárd legyen akkor : midőn valamely elvnek megvédéséről van szó. A tanitó mint tapintatos népnevelő soha sem is fog elégületlenségre alkalmat szolgáltatni, mert ez részint saját balsorsát idézné elő, részint gyűlöletet és elkeseredést szülne. Becsület, tudomány és erős jellem legyen a huszadik század fegyvere. Közgazdaság. Vajtermelés. Minthogy az ország több pont: ján létesültek már vajtermelési központok, a zalavármegyei gazdasági egyesület is inditlatva érzi magát, hogy ezen üdvös és különösen a kisgazdák érdekében nagy fontosságú ügyet szintén felkarolja és saját hatáskörében a leghathatósabban támogassa. Ép ezért Keszthelyen f. évi szeptember hó 1-én a mely napon d. e. 11-órakor a gazdasági egyesület rendes évi közgyűlését tartja, d. u. 3 órakor a városháza nagytermében, — és tekintettel megyénk földrajzi fekvésére ez ügyben folyó évi szeptember hó 9-én Zalaegerszegen >s, a megyei gazdasági egyesület helyiségében előértekezletet tart a vajtermelési központ és az ehhez szükséges tejszinállomások létesítése érdekében. Tekintve, hogy vármegyénk ugy fekvése, valamint gazdasági viszonyai folytán ily intézmény létesítésére hazanlíban ugy szólván legkedvezőbb helyzetben van, amely körülmény ennek felvirágzását mar eleve is biztosítja: \ felhívjuk a gazdaközönség figyelmét és kérjük hogy a fent jelzett napokon tartandó értekezleten saját jól felfogott érdekünkben minél számossaban megjelenni szíveskedjenek. Zalaegerszegen, 1901. évi augusztus hó 16-án. A zalavármegyei gazdasági egyesület nevében. Ifj. Voigt Ede, Hertelendy Ferencz, gazd. egyl. titkár. gazd. egyl. elnök. Az életből. Külcsönkönyvtárban. Segéd: Ez olyan mü, a mit ö Nagyságának nem illik olvasni. Szobalány : Csak adja ide kérem ! Ö Nagysága épen azt szereti, a mi nem illik. Papucshős : Utánna kell néznem a házassági jogban, ha nincs-e valami joga a férfinek is Pozsonyi párbeszéd : I. Magyarországon volt, mielőtt idejött ? II. ? ) ? Plébános: MÍDdig innod kell neked Imre? nézd azokat az ostoba állatokat .... Imre : Ja, azok épen azért nem isznak mindig, mert ostobák. Sok ember minden csekélységért annyira feltátia a száját. mintha minden ember búvár volna. A remény olyan tyúk, mely több tojást tojik mint a mennyit kikölteni képes. Egymá-hoz hasonló érzést sympathiának, hasonló gondolatokat pedig — plágiumnál; nevezünk. Kapualatti (Li Tsüng.) Helyreigazítás. A .Magyar l'aizs» utóbbi számában közöltetett, de tévesen, hogy Háromszékmegyében Bölönben nagymérvű eloláhosodás tortént elannyira, hogy a 3 —4000 magyarlakosság az ö magyarságában teljesen veszélyeztetve van. Ez pedig nem áll. Én abban a kö/ségben születtem s ismerem annak a községnek egész genesisét és tájékozásul itt le is irom 70 évi tapasztalatom szerint, hogy hogyan áll ez az eloláhosodás. Bölön 1848-ig kétág székely-katonaságból állott, úgymint székely-huszárig és székely-gyalogkatonaságból. Nagy erdősége és kitűnő marhalegelöje volt s ezekért özönlött oda települni sok idegen, mert az ingyen fairtás és legelő vonzotta őket, mint igen jó élhető hely. S minthogy a betelepülök többnyire oláhzsellérek voltak, az addig gye'jce gör. keleti hitközség meg is erősödött s valami primitív iskolát is iparkodtak tartani, de olyan tanitót tartottak rendeden, aki va y szűcs, vagy szabó volt, s miután maga sem tudott, tanitani sem volt képes és igy a tanítás az irás és olvasás legelemibb részét képezte. Maga az oláh lakosság, ha tudott is oláhul, mikor betelepült, de mikor a magyír elemre volt utalva s attól élt, ez pedig állandóan magyarul beszélt: ö is elsajátította gyermekeivel együtt a magyarnyelvet s az övét elfeledte. Igy volt ez az utóbbi 70 év alatt, igy volt azelőtt s igy van ma is, hogy Bölönben akármilyen nyelvű ember egy emberöltő alatt nemcsak nyelvében, de viselk^dese, szokásai, építkezésében, sőt gazdasági eszközeiben és életében is magyarrá lett és lesz. Hát a legméltatlanabb vád érte Bölönt, mikor azt írták róla, hogy eloláhosodott, mert ez nem áll. Hanem 1848 után, a polgáriasult életben, miután nincs székelykatonaság, az oláhok is vagyonuk szerint alkotmányos jogokat élveznek ; de a tanácskozásokban mindig magyarul szólalnak meg és nem is lehet őket a magyaroktól megkülönböztetni még viselkedésükben sem. Más egyebekben lehet Bölönt vádolni, hogy mint nagy község nem fejlődött kellőképen. Igy például az, hogy iszonyú nagy erdőségeket tarolt le és ujakat nem telepitett ; s hogy sok fája van, ma is jobbára fából építkezik ; nem ismeri földből a tömést és kő, tégla s cserépből csak a vagyonosabbak épitenek. A gazdaság terén óhajtott modern fejlődés nincs és az ugar vagy nyomás rendszert ináig is taitják. Edes és savanyuviz forrásaik is elvannak némileg hanyagolva. Sok tava és nádasa pang, pedig okosan kihasználva sokat jövedelmeznének. Gyermekjáték-eszközgyára nincs, holott itt talajra találna. Háziiparilag semmi kézi foglalkozás nem űzetik. Elemin kivül más iskolával nem rendelkeznek, mert ha ezek rendben is vannak, 3—4000 lelket számláló községben elkelne még magasabb tankörü iskola is. Utczái szabálytalanok, régi ezopfos érthetetlen nevekkel. Fásítás nincs, söt a községet átszelő patak sem sain, természetes növésük teljes épségben hagyásával, bizonynyal nem láttunk seholsem ! Csoda-e, ha gyermekes elfogultságunkban a mi kertünknél szebbnek még a paradicsomot sem képzelhettük. Ehhez járul még a környező vidék szépsége is. A távolban kéklő Hola havasoktól övezett széles völgy, melynek mélyéből a vízvezeték hatalmas vizezésének moraja közben szüntelenül felhangzanak a vashamor pőrölyének ütései, mintha a föld szívverése volna. Szamtalan kristályvizü patakocska siet gyors futamban a túlsó hegyek lábához hízelegve simuló Garam hullámaival egyesülni. Nem volt az a havasi patakocska, melynek friss vizében nyáron ne lubiczkoltunk -és nem volt vidékünknek olyan része, melyet ki nem kutattunk volna. Az volt ám csak a felséges mulatság, mikor édes apank vezetése mellett napokig elbolyonghattunk a hegyek erdősségeiben, a völgyek virányain 's hol egy nevezetesebb növényre, hol egy különös gombafajra, egy rovar vagy hüllőre, hol valamely feltűnő föld -vagy kőformatióra hivta fel figyelmünket. Órákig csendesen ülve, figyeltünk meg egyegy hangyabolynak mintaszerűen beosztott államrendészetét, -hősi népének hadvezéri tudományát ; vagy lélekzetünket visszafojtva lestük meg az erdei madarak, a hüllők ténykedéseit stb. Majd otthon a górcsővön át az üvegcsében magunkkal hozott mocsárviz egy csepjének microcosmicus életébe is vethettünk egy-egy pillantást, épen ugy, amint gyakran féléjjeleken fenvirrasztva, édes apánk kicsiny telescopja mellett az égi csodavilág jelenségeit magyarázgatta nekünk 's igy peripatheticusan, szinte játszva szereztette meg velünk a szükséges természettudományi ismereteket. Hogy ritka nagy tudásának csak ily szemernyi menynyisége szivárgott be agyamba, az nem neki, hanem koponyám kephalotomicus alkotásának tudandó be. — — — Különös vonzerővel bírtak azonban a fák is reánk, gyermekekre. Ok voltak a mi legjobb barátaink örömünkben és bánatunkban, ők a mi menedékünk jóban és rosszban. Annyi bizonyos, hogy leánylétünk daczára, többet tartózkodtunk a fákon, mint a fák alatt. Ott hallgattuk a méhek döngicsélését, a madarak énekét közvetlen közelből és ettük a legjobb izü gyümölcsöt, a mit magunk szakítottunk, még ha nem is volt mindig a legérettebb. Ott tanultuk a leczkét holnapra és főztük a terveket a jövőre ; odamenekültünk rossz lelkiismeretünkkel és szivünk töredelmével. sokszor persze, egy-egy kellemetlen látogatás háborgatásai vagy valamely csíny következményei elől is. Később, mikor a hosszú ruha akadályozott már a felmászásban, én önként is kezdtem belátni ezen sport nemének nagyleanykorom méltóságával való összeférhetetlenségét 's kedvenczeim árnyékával, tisztes koruk és pompás növésük plátói bámulásával voltam kénytelen megelégedni : kedvencz tanyámat akkor is egy magányos fa allatf ütöttem fel a kert távoleső részében, hová életreébiedt szivem bánatával szoktam volt elbujdosni, a magányban lelkem gyógyulását keresve. A véletlen ugy akarta, hogy hosszú évi kesergés után ugyancsak e helyen teljesedjék be szivemnek leghőbb vágya 's életem ezen válsága egész jövő sorsomra irányadó kihatással legyen. — Szivem egész meleg hálájával köszöntlek, te csendes szentély titoktartó magánya : «Husz esztendő!» az idő de eljár, Cserebogár, sárga cserebogár* ... — — Élénk emlékezetemben vannak még a távoltöltött iskolaévek és drága enyéimtől való bucsuzások keservei, de viszont a jólteljesitett kötelesség után való visszatérés és a vacatioi szünidők örömünnepei is. És eszembe jut az a nehéz pillanat, mikor drága véreimtől elszakadva, szivem választottja oldalán a szülői ház biztos védelméből végkép kiléptem a küzdelmes élet önállóságába uj «otthont» alapítani. hogy ezután már csak, mint szívesen látott vendég jöhessek vissza az ősi fészekbe, mert kell <hogy a nő elhagyja apját, anyját, testvéreit és kövesse férjét® amint meg vagyon irva a Könyvek Könyvében. Igy széledtünk el aztán a szélrózsa minden irányában. És ha ideiglenes tartózkodásunk után onnét •saját itthonunkba vissza-visszatérünk : a szülői ház áldása a távolba is elkísér és velünk marad mindenkor, mert a mi a hivő muzulmánnak a mekkai zarándok ut; a puszták szomjas vándorának az üde oázis; a tengeren hányódó hajósnak a kikötő ; az éhezőnek a falat kenyér: az nekünk ez az édes megpihenés a családi fedél alatt. A küzdelmes élet bajai között elfáradt léleknek egyensúlyát, a csalódott kebelnek hitet: a megtépett kedélynek üdülést ád, 's igy beteljesül az, amit a rámaba foglalt felírás a szülői hajlék bajaratanál igér : «Áldas és béke legyen mindi zo kon, kik e házban ki és be járnak*.