Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-24 / 4. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. január 10. Paizs» erkölcsi érdeme, hogy öt poétát indított meg az ipar érdekében, melyet száraznak prózainak gondolnak az emberek, melynek pedig van költészete. De még fényesebben sikerült a lényegben, minthogy az öt költemény között az egyik nemcsak aranylag értékesebb a többinél, de általában is magas színvonalon áll költői erejével, j kivált ezen a téren : a magyar ipar dicsőítésére nem ismerünk hasonlót. Egyenként igy következik : /. sz. Jeligéje: «jAz iparos az anyag világ költője.» A fóti dal vers alakjára van irva. Nyolcz szakaszból áll. Egypár lényegtelenebb rythmus-döczczenésen kivül könnyed folyékony menetű az egész, népies hangon tartva, magyar hangsúlyos lejtéssel; itt-ott egy-egy lendület is van a munka nemesítésére : • Munkaközben meg-megzendül Énekük, Verejtékes, — mégis boldog Életünk — s a hazafiságra: • Kinek szive a honiért Nem lángol, Ki kellene verni e szép Országból* Azonban a többi része egy hangú ismétlő felhívás, sokszor köznapi szavakkal, tartalmasabb eszme nélkül. 2. sz. Jeligéje: «Védd Isten a magyar ipart!» Négy szakasz 8—8 sorral, melyből 4—4 refrain. A sorok 10—10, 11—11, s a refran 9-9 szótagu párrimek. A hangsulyossag és a jambus és trochaeus menet összekuszálódnak benne. Értelme is nehézkes az ilyen sornak: «Az ipar szülöttjét a dics fonja át.» Egy kis tetszetős hang a refrainban van : • Áldás száll arra, a ki kitart ; Védd Istenünk a magyar ipart ! !• Tartalma is van egy két sornak, mely Gábor Áronra czéloz: «Magyar ágyú elől futott az ellen.» Egyebütt tartalmat a felkiáltó jelek akarják pótolni. j. sz. Jeligéje: «A magyar ipar nem volt, de lesz.» Ötödfeles és négyes jambusban van irva félrimmel, három 8 soros szakasz. Azután két 4 soros szakasz hetedfeles trochaeus pár rímmel. Pontos dolgozat, mint a sonette ; de épen azért inkább csak iskolai izü. 4. sz. Jeligéje: «Nagygyá csak fiaid szent akaratja tehet. * Négv szakasz 8—8 sorral, melyből 4—4 refrain. 9 és 8 szótagos félrimek. Szavakkal való felhívásból áll. Kezdetleges. Alakjaban azok a hatrányai, melyek a 2. számúnak. j. sz. Jeligéje : «Udv az iparnak !» Három strófás dalban három korszaknak összesen ezer évnek története. Az első az ős pogány korszak a honszerzéssel, a nép babonás lelki világába is betekintve, hogy a kohó füstje jelöli az útirányt. A második a regényes lovagkor, keresztes vitézeivel, hős és művészet pártoló fejedelmeivel. •—• Az elsőben hazát szereznek a magyar ipar segítségével ; a másodikban nagy országot alapítanak, hitvallást és becsületet védnek a magyar ipar segítségével ; a harmadikban boldogságot várnak a magyar ipar segítségével. A dolgos kéznek ennél szebb dicsőítését nem várhatjuk Ennél szebb fogalmazást és kerekebb szerkezetet Arany János sem csinalhat. Ritmusa magyaros, csengő, Arany-féle rímekkel, álliteratiokkal ékesítve. Belső, külső szerkezete művészi. És csudálatos. Az érzésnek és gondolatnak korlátlan szabad folyása jegeczesedett meg ilyen kötött alakra : szókra, mondatokra és sorokra Szerzőjében a dal fogant meg először és a dal teremtette a szókat, melyeknek a tartalma történetet mond és jellemez, a hang alakja pedig képeket fest. A költemény azt a hatást teszi, hogy a költőjében az érzés teremti a fogalmat, a fogalom szüli a gondolat, s a gondolat eltalálja a történelmet, a mint igazában volt. Szavaiban báj, zene és erő van, jellemzés és festés. Némelyik kifejezése nem olyan szép, mint a Petőfié (Magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet s dél hulló csillaga), de nem gyengébb, mint a Shakspere- • féle : (a tenger, mint lapult vad, nyögve hordja árboezunkat). A költeménynek egy pár sora a sok alárendelt jelző miatt nehézkés a kimondásra, dc az éneklő előadás ezt megfogja szüntetni. Az egész történelmi költemény tartalmas, hangzatos, szónoki erejű,, — derék költői mű, — emeli az irodalmat, s hálára kötelezi a magyar iparos világot. A két arany dijat ennek a versnek itéli oda a bizottság Megjegyezzük itt, hogy Budapestről is itt volt már a Bartók Lajos véleménye, de ezt csak a helyi bizottság véleménye után olvastuk fel. A vélemény-ok lényegben megegyeznek. Elég kedvezően itélt Bartók Lajos az 1, számúról is népies irányáért. Ennek a szerzője eddig még nem jelentkezett, hogy beleegyezését adja a jeliges levél felbontasara. A nyertes költemény szerzője, amint kiirtuk már a múltkor, Farkas Antal. A költeményt most közöljük, melynek minél előbbi megzenésítésére is megteszi a szerkesztő a lépéseket. Igazító leVél. Tekintetes Szerkesztő ur! A «Magyar Paizs» 2-ik számában megjelent «Kis iparosaink és a honi ipar» czimü közleményre a következő megjegyzéseket teszem. Öröm áraszt el bennünket mindannyiszor, amikor bárkit is sikra szállni látunk iparunk védelmére. De annál nagyobb megelégedésünkre szolgálna, ha kevesebb frázist és több tett erőt látnánk kifejteni zsenge iparunk érdekében. Nem tudom t. czikkirö ur honnét merítette azt a kicsinylő véleményt, amely'yel irántunk, iparosok iránt viseltetik; mondhatom ez valóságos arczul ütése a kis iparosnak. Vegyük csak egész higadtan bonczkés alá, ami iparbarátunk ránk nézve nem valami hizelgő állításait. Nem ugy van az ! Tisztelt ismeretlen iparbarát. Nem a kis iparosok nembánomságán múlik iparunk felvirágzása, mert ők megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy a honi ipar súlyos átkát, a külföldi ipartermékeket leszorítsa a hazai piaczról. öda irányul minden törekvésünk, hogy fogyasztó közönségünket megnyerjük saját készítményeinknek. De hogyne törpülne el ezen törekvésünk, amikor nálunk a derék újság irókon

1) és hazafias kerskedőinken

2) kivül csak fehér hollóként akadnak iparbarátok. A mi nagyközönségünknek semmi sem jó, ami hazai, mert ők úsznak az árral. Egy ragályos betegség gyanánt nehezedik az a kór a mi közönségünkre, hogy szükségleteit összetákolt kiselejtezett külföldi árukból szerezhesse be. Itt gyökeres orvoslásról van szó, amelyre a gyógyszert csakis maga a fogyasztó közönség szolgáltathatná. A mi nagyközönségünk ne legyen abban a téves felfogásban, hogy igényeit a magyar iparos nem képes kielégíteni. Nem halljuk-é lépten nyomon : hiába ez a czipő nem jó, mert ezt csak egerszegi czipész készítette, igy jajdul fel a nő ; alig egyet lépünk, halljuk a férj boszankodását, neki meg a nadrágja nem tetszik, pedig mikor már sok időre elszakad a czipő, a nadrág elkopik, akkor a panaszosok azt állítják; hát bizony nagyon jó volt, a czipő is meg a nadrág is. No de persze valamit csak kellett rá mondani, de miért, mert vevő közönségünknek nincs bizalma hozzánk. Semmi egyéb ez tisztelt czikkiró ur, mint a nagyzásí hóbort. (Hiszen a czikkiró épen a nagyzási hóbortot és az urhatnámságot czirogatta. Szerk.) 1) Ilyenek is vannak. Sz. 2) Na! ez sem mind ilyen. Sz. Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. II. • Egán Ede. A kormány átvette a gyülésezőktől a panaszos irást. Mivel mindent kértek benne, annyi, mintha semmit se kértek volna. A kormány érezte, hogy valamit csakugyan tenni kell, Egyelőre inségmunkán járt az essze mindenkinek. Ez egy általános flastrom. A seb enyhül, a mig rajta van. Ha lehull a tapasz : újra kezdődik a vérzés. A kormánynak eszébe jutott Egán Ede, a ki legutóbb, a millennáris évben százötven előkelő német gazdat, volt minisztereket, államtitkárokat, nagynevű szaktudósokat toborzott össze hazánk földmivelésének tanulmányozásara. Vezetőnek a német utazók Egánt választották. Ő csinált számunkra költségvetést. Rendezte a külön vonatokat, a fogadtatásokat, a közös étkezéseket. Meghordozta őket Magyaróváron, Kisbéren, Alcsuthon, Mezőhegyesen, Zsombolyán. Megmutatta a Tátrát a csorbái tóval, az alföldi kis tanyákat, a torontáli sváb gazdaságot, a hortobágyi pusztát. Ekkor történt, hogy Zsombolyán a vasútnál Csekonics grófnak hatvannégy négyes fogata, czimeres szerszámokkal és urasági livréebe öltözött kocsisokkal várta a vendégeket. A németeknek szemük szájuk elállott. Sebes ügetésben másfél óráig kocsikáztak uradalmi buza-táblák között jobbról és balról. A buzatenger hullámai széditőleg hatottak a németekre. Ilyen dimenziókról még sem volt fogalmuk. Hazánk becsületét, kulturai hírnevét, gazdasági fontosságát Németország előtt oly magasra emelte ez az ut, hogy azóta a szász rágalmak nem igen találnak hitelre. Ez a nagy siker Egán felé fordította a kormány figyelmét. Külömben is, korábbi időben évekig volt ő a földmivelési kormány kötelékében, mint országos állattenyésztési főfelügyelő, osztálytanácsosi rangban. Erről leköszönt, mert családi viszonyai Poroszországba szólították. Most meghívást kapott, hogy tanulmanyozza a ruthén gazdasagi állapotokat s tegyen azokról véleményes jelentést. A meghívást elfogadta. Hónapokat töltött a hegyvidéki megyékben. Kö zségről-községre, emberről-emberre vizsgálódott, adatokat szerzett, meggyőződést érlelt. Kezét rátette a viszonyok üterére. Figyelemmel hallgatta a nyomor szívdobogását. Méregette azon lejtők esési viszonyait, a melyeken ez a nép a mélységekbe sülyedt. Tanulmanyozta a nép testi-lelki állapotát. Egyszerre dolgozott lélektani, orvosi, gazdasági és czocziologiai műszerekkel. Éles szemét semmi sem kerülte ki. Mindazon szálakat összegyüjtögette, melyek a népet a földhöz, a keresethez, a kocsmához, az uzsoráshoz, a templomhoz, a jegyzőhöz, a bírósághoz, a vármegyéhez, az adóhivatalhoz, az erdőhöz, mezőhöz, baromhoz, a hazához, istenhez és családhoz fűzik. Igy készült el az a jelentés, melyről az imént szólottam. A nyomornak szörnyű képe az. A jelentés második felében a mentés eszközeit hozza javaslatba. Ezt olvasva, lehetetlen föl nem kiálltani: Az a szegény nép megtalálta végre a maga emberét! Azt a férfiút, a kinek keblén százezrek sóhajtása, vágya, álma tetté érlelődik, Mikor a kormány elfogadta és helyben hagyta javaslatait és megbízni kívánta a javaslatok foganatosításával, ugyanakkor Hohenlohe herczegtől ajánlatot kapott, hogy vállalja el uradalmainak kormányzóságát 25000 márka évi fizetés mellett. Egan a kormány 3000 frtos megbízását vállalta el. Miért ? Hiszen még a hivatalos statusba sem iktatták be őt. Rangfokozatot nem adtak neki. Nyugdijképessé nem tették. Állását nem állandósították. Működését nem rendszeresítették. Jövendőjét nem biztosították. Hát akkor miért ? Miért ! Miért féltjük az életünket és biztonságunkat a jégen, hegy el ne csuszszunk, a magasban, hogy le ne szédüljünk, a ragály alkalmával, hogy meg ne betegedjünk? Miért hivatunk orvost, ha mellszurást érzünk? És mégis, mi az oka annak, hogy ha szólít a haza : elvetjük óvatosságunkat, megszűnik félelmünk, nem gondolunk náthával, fogfájással, halállal és megyünk a tűzbe, hallgatjuk a golyók fütyölését, ontjuk a vért patakszámra ? Miért ? Azért, mert az élet nem czél. Mert a nagy és nemes ambicziók felül kerekednek és legyőzik a köznapiságot. Mert nincs e földön