Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-01 / 31. szám

1901. augusztus 1. 31 AGYAR PA IS 3 nosok, háziurak, hát fölötte állnak e czimen a magasabb minősségü lakóknak is. Ők urak, a lakok pedig — csak zsellérek. Hát ha már csak haszonhajtó egyednek tekintik a házi­urak a lakókat, legalább becsüljék meg őket, Keressék a lakó kedvét, adják meg kényel­mét ; adjanak ne csak négy falat és tetőzetet, hanem — nyugalmat is. Bezzeg megbecsüli a hangya a levelészt, mert szíhatja. A lakó is táplálja az ő házigazdáját keserves izzad­mányaval, becsüljék meg hát a lakókat a pénzükért. Aztán — ha a lakó jól érzi magát a lakás­ban, ne csigázzák fel a pontos fizetőnek a lakbért, még ha kevesebbet fizetne is, mint a rossz fizető. Többet ér a biztos kevés, mint a bizonytalan sok. De meg a nyugalom a házban,, a békessé­ges élet, kölcsönös tisztelet, a barátságos érintkezés a haziurak és a lakók közt, ez mind csak semmi ? Csak nem kell olyan ret­tenetes anyagiasnak lenni, annyira kapzsis­kodni, annyira imádni a pénzt. Megélünk azért holtig. Ez a varos a lakóknak, bérlőknek, hivatal­nokoknak ugy sem nyújthat semmi szórako­zást, élvezetet, kínáljon és adjon hát minden kiadó lakás nyugodsagot, békességet és — egészséget a drága lakbérért. A lakókat igenis meg kell becsülni, kedvüket keresni, mert mindenik egy-egy jövedelmező tőke a házi­uraknak. A varos becsülete is parancsolja, hogy a lakásviszonyok ne legyenek tovább is olyan kikiáltottak, mint a jelenben. Törekedjenek erre maguk a háziurak is, a háziasszonyok is, de a város egészségére ügyelő hatósag is. Szólunk Egerszegnek — értsen belőle más város is. N. Közgazdaság. Az idei termés. A tótszentmártoni körjegyzőségből a követ­kezőket irjak nekünk : — Mezőgazdasaggal foglalkozó népünkre szomorú napok köszöntöttek be az idei ara­tással. — A mult év őszén elszaporodott me­zei egerek a vetéseket teljesen tönkre tették, — s a mit meghagytak, azt pedig a hosszú téli fagyok ölték ki, úgyannyira, hogy az őszi vetések nagy részét, az év tavaszán fel kellett szántani. a munkának még tegnapelőtt. A marhák tu­lajdonosaival meg kell értetni, hogy ez nem luxus. Semmi áron nem tűröm, hogy itt tizenöt holdon savanyu perje és macskaszék teremjen. Meg kell velük értetni, hogy ez a munka az ők érdekében fekszik.® «Egy nap alatt az a hatvanöt ember el­végzi az arkolást. Huszonöt igás fölszántja a területet egy-egy nap alatt. A tél megérleli a talajt. A felréteg különben is iszapföld, mert ez az egész völgy a Latorcza hordaléka. Ez tehát porhanyó lesz tavaszra.» «Kérem, feljegyezni, hogy nedves talajba való keveréket kapjunk. Kivalóképen trifolium hybrádum, trifolium repens. poa pratensis, avena elatior, lolium perenne és festuca pra­tensis legyen benne. Itt a jövendő őszön már édes füveknek és pillangós növényeknek kell teremni.» «Meg van a térkép? Jól vigyázzon a rét­mester, hogy az árok ne szögletben törjék meg, mikép a térképen kitüntetve van, hanem szelid hajlásban. Különben felduzzasztja a vizet. Ezt a lecsapolást már holnap munkába kell venni, hogy a fagyok beállta előtt szá­radjon ki a talaj.® «Összevarták-e a zsdenyovai tinó sebét ?» «Mért nem hajtottak ide a szolyvai üsző­ket is?» Egyet sem látok azokból. «Elkészült-é már a vállú a felső kúthoz?» Ilyenformán néz ki a nepmentés első lépése. (Folyt, köv.) Az igy nyert területek kukoriczával lettek beültetve, melyek kezdetben vérmes remények­kel kecsegtettek, de — a már több, mint két hónap óta tartó nagy szárazság következtében — azok is teljesen tönkre mentek s igy vidé­künknek tavaszi termésre sincs kilátasa. Községeink lakossága ezek következtében a legnagyobb nyomornak néz elé, mert nemcsak az előre felszedegetett kölcsön-gabonat nem tudja vissza adni, de sem kenyere, sem vető­magja nincs. Ily körülmények között tanácstalanul állunk azon fontos igények kielégítésével szemben, melyek a pénzügyi hatósagok részéről támasz­tatnak ; mert kisgazdáink nemcsak ez évre, de beláthatatlan időig fizető képtelenekké váltak. A gabona és kukoricza termésen kivül el­pusztította a nagy szárazság az összes takar­mányféléket és pedig ugy, hogy gazdáink kény­telen ek a létfentartáshoz feltétlen szükséges ha­szonállataikat olcsó áron elvesztegetni. — Ily körülmények között, hogy mikép fogja népünk a felszaporodott adótartozását rendezni, — fe­lelni nem tudunk. Tótszentmarton, 1901. julius 26. Kámán Lajos, körjegyző. A kavicsos talajok takarmánya. Ha valahol nehéz a gazdálkodás, akkor első sorban a kavicsos talajokra mondhatjuk ezt, a mennyiben nemcsak a föld megmunkálása tekintetében találunk minduntalan nehézséget, hanem a termelendő növények megválasztása is gondot okoz. E gond különösen a takar­mánynövényeket illetőleg lép előtérbe, s nem egy olyan vidékkel találkozunk, a hol ugyan­csak próbára teszi a föld kavicsos minősége a gazdának türelmét. Alábbi sorainkban arra nézve óhajtunk ta­nácsot adni, hogy mily növényeket termeljünk takarmánynyerés czéljából a kavicsos földeken. Legjobb növény határozottan a baltaczim, | különösen, ha az nem egymagában, hanem 1 egy-két fűfélével keverten vettetik. A lóheré­vel szemben előnye az, hogy a szarazságot sokkal jobban eltűri, nem vénül el oly hamar, szárítása is könnyebb, levelei nem peregnek le oly könnyen s nem puffaszt; de viszont hát­ránya, hogy évenként csak egy biztos kaszá­lásra számithatunk és sarjú fejlődése csakis csapadék esetén kielégítő. A baltaczimből tiszta vetés esetén jó erőben levő földbe kat. holdanként 80 kg.-ot vetünk tavaszszal védő­növenynyel ép ugy, mint a hereféléknél ; a különbség mindössze abban áll, hogy magját mélyebben kell alátakarni. Ha a baltaczimot füvei keverten vetjük, ak­kor még jobb erndményt érhetünk el, a meny­nyiben sűrűségét hosszabb ideig meg tartja s legelőnek is jobban használható. A keverékhez csomós ebirt, franczia perjét, nyulszapukát és vérfejü csábairt használhatunk, ugy azonban, hogy a baltaczim az összes magszükségletnek legalabb is 50%-át tegye ki. Nagyon jó sikerrel kultiválható még kavicsos talajon a nyulszapuka egymagában is, s ebből holdanként 10—12 kg.-ot vetünk el vagy ősz­szel, vagy tavaszszal, szintén védőnövénynvel. Igaz ugyan, hogy e takarmányt a lovak nem eszik, de a juhok annál inkább. Ha kizárólag kapáljuk, akkor 2 — 3 évig, legeltetve pedig 3—4 évig használható, feltéve, hogy a mag jól elkészített s istálló s műtrágyákkal megja­vított földbe került. A sertés Magyarországban. Ily czimen irt s adott ki enesei Dorner Béla a földmiv. m. kir. minisztériumba beosztott kir. gazdasági intéző egy 25 ivre terjedő s 38 legnagyobbrészt directe ezen czélra készült fényképfelvétellel illusztrált szakmunkát, mely­ben a sertés tenyésztését, hizlalását, a keres­kedelmet, forgalmat s a sertés betegségeket, a sertés értékesítésének módjait tárgyalja tör­téneti ismertetésekkel s a gyakorlati életnek megfelelően a modern elvekkel s tapasztala­tokkal kiegészítve. — A munka ugy van meg­írva, hogy azt nemcsak az uri birtokosok, de a kistenyésztők is megértik s abból igen sok hasznos ismeretet meríthetnek. — A munka keretébe mindaz fol van véve, a mi a sertést, — hazánk közgazdaságának ezen igen lénye­ges factorát — érinti s mely a tenyésztőt, hizlalót s kereskedőt — érdekli, A munka 4-70 korona beküldése ellenében kapható szerzőnél (Budapest, VII., Bethlen­utcza 45 ), vagy a Franklin-Társulatnál (Buda­pest, IV., Egyetem-utcza 4.) könyvkereskedés­ben 5 koronáért lesz megszerezhető. Heti jeoyzetek. Azt mondjak, hogy egyik szomszéd község a tanítónőjének egész évi fai illetményével töb­szöri felszólítás daczára is adós. Ebben igy még nincs semmi különös, mert ez nálunk megszokott dolog, hanem az már mégisfurcsa, hogy ilyen állapotok mellett a jegyző a taní­tónőt bepörölte az útadóért. Igy azután meg­történt, hogy a mit sem sejtő tanítónőt, mikör az alföld egyik varosaba vakáczióra hazaért néhány korona zalai útadóért a végrehajtó fogadta. * * De erről a nótáriusról mást is mondanak, t. i. hogy nagy bűvész. Híveivel mulatott a kocsmában és az ötko­ronás, sanzse mars, ale hopp, ugy eltűnt, hogy lámpával keresték s még sem kapták. Végre a tulajdonos az elő varázslást amo­lyan ómagyar öt'óssehmegkisérlette, mely oly nyomos és hatásos volt, hogy az ötkoronás rögtön megkerült. * # * A szövetkezet sőjtöri fiókjában 2 óra alatt 154 vásárlót szolgáltak ki, a minek olyan hatása volt, hogy egyik odavaló kereskedő két ezer forintot szánt a megbuktatására: váljon nem lesz kevés ? A «Magyar Paizs» nak pár hét előtt káni­kulát csinálták. A rendezők véletlenül hideg zuhanyt kaptak, melytől évekre szóló influen­zába estek. A zuhanyt a napi sajtó rendezte. Meteor. Szilágyi Dezső. s Magyarország egyik legnagyobb el­méje megszűnt gondolkodni. Csak ma jött a rettenetes hir, hogy Szilágyi Dezső tegnap meghalt. Szilágyi Dezső, volt igazságügyi mi­niszter, házelnök, legnagyobb jogtudós, törvényhozásunk egyik legerősebb osz­lopa, az életerős, egészséges vasember, nemcsak szellemileg, testileg is nagy athléta, ki az életnek még inkább a derekán vala: 61 éves korában hirtelen meghalt. Pár napra jött haza Budapestre egyik fördőből, hogy másnap Tátrafüredre men­jen : nem mehetett, mert szobájában szélhűdés érte a nagy embert. Szilágyi Dezső 1840-ben született Nagy­váradon, hol apja ügyvéd volt. Bécsben és Pesten tanulta a jogi tudományokat. Nagy ész, hajthatatlan jellem és nem­zeti érzés voltak vonásai, Vezére volt a jogász ifjúságnak. Kitűnő szónok. If­janta hivatalnok lett a minisztériumban, hamar osztálytanácsos s 31 éves korá­ban már miniszteri tanácsos. Külföldi tanulmányutjában leginkább az angol alkotmányt tanulmányozta. Nagy része van a törvényalkotásban. O volt a leg­pártatlanabb házelnök s nagy igazság­ügyi miniszter . . . Elég korán a földe tért . . . o

Next

/
Oldalképek
Tartalom