Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-24 / 4. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. január 24. 4. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. AGYAR Hazai dolgok hirdetése féláron . egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Tanyai tanító. Farkas Antalnak a névjegyére oda van irva, hogy Mezőtúr. De a kik ismerik, azt mondják, hogy nem is Mezőtúron, hanem a szélin, még azon is tul, a mezőn, egy pusztai tanyán tanitó. Csakhogy ez nincs benne a geográfiában, a postások sem ismerik. Ugy kell lenni, bejár leveleiért a mezőtúri postára 20—30 klmterre. Be boldog lehet egy tanyai tanitó ! Például a kinek akkora könyvtár áll rendelkezésére, mint Farkas Antalnak, a ki ismeri nemzete történelmét, ugy mint Arany János, dikcziós ékesszólással szól róla, mint Vörösmarty, s hevül a dicsőségen, mint Petőfi, — a mezőségi tanya körül. Hát bizony boldogabb is, mint ha a pesti aszfalton járna czsúrok»-ra és «szuárék"»-ra s irna Esti leveleket, «Friss Újság»-ot és kuplékat gazdag ezüst pénzért. Ne is menjen Farkas Antal soha ezért Budapestre . . . Vagy menne bár többedmagával, hogy róla és társairól ismernének fővárosunkra és reánk az idegenek és ne az idegenekről. Hanem ezeket csak ugy bevezetésképen emlitém meg. Csinál, a mit- csinál. Dalol, álmodozik; olvassa — mert honnan ismerné a művelődés történelmét? Dehát könyvtár is van a tanyán! Mondják, 24 éves. Tanitja az ABC-ét, térdig érő sárban, fagyos ködmönében népszámláloskodik, s közbeközbe felsír a nótája: c.Számláljátok meg a nyomort, írjátok fel a könnyeket.* Azon közben ir egy verset is a magyar iparosok számára Árpád nemzetéről, a melyik nem ment puskáért és kardért, a stájeri fegyvergyárba, mikor háborúba készült ezelőtt ezer esztendővel. Maga készítette a ruháját párduczbőrből. Maga verte ki a kengyel vasat, feszitette a sziját, simította a nyeregszerszámot. Ezeket írja, dalolja Farkas Antal a tanyán, s beszédében hallszik a kalapács ütése, érzik a műhely füstje, látszik a hadi müvek kiállítása, s melegít a magyar géniusz dicsősége — még a munkácsi táborozás idejéből, hogy kénytelenek vagyunk vele mondani: «Üdv az észnek, a karnak, s mely csatákon megsegített: üdv a magyar iparnak ! j Iparos induló. — A MAGYAR PAIZS» 2 aranyat nyert pályadija. — Jelige: Üdv az iparnak ! Árpád népe Ázsiának harczkeresó nagy népe, Ha a kardnak pöngéjére homályt csókol a béke, Ha a turul olajággal kering a hós had felett, Ha az igricz a multakról pongeti az éneket: Nem pihenve, harczesengve Tölti ám a napokat, Élesül a nyil a penge, A kéz pörölyt csattogat. Ég a kohó éjjel-nappal, Száll a füstje Nyugatnak . . . A füst nyomán észszel, karddal Uj hazára kutatnak. Vereczkének szürke ormán füstben ül a rengeteg, Féket vernek, nyilhegyeznek, kopját, kardot edzenek, S ki sem alszik a tüz talán, Már is fut a gyáva Zalán . . . Üdv az észnek, a karnak! S mely csatakon megsegített: üdv a magyar iparnak ! Haladásra hivó szózat versenykürtje felriad . . . Ne félj, Árpád! — e porondon sem verik le hós fiad: Mellén magyar mester müve, a-pöngéje páratlan, Kemény karján Kárpát tövén termett tögyből dárda van. Palotáknak ablakábul Kendő lobog, pálma int . . . Győz a lovag, sisak tárul: Magyar ifjú ez megint! És az ifjú hazaszállva Mesteréhez hogy belép : Kezét rázza: Itt a pálma! Ketten nyertük: vedd felét! Elsötétül, elszögénytil Itália szép ege : Csillagait, virágait tépi bosszús gyermeke Három tenger, — mint lapult vad — Nyögve hordja árboczunkat; # Es ha felzug a vihar: Tulkiáltja háborgását nagy nevével az ipar! Béke napja verőfényén lázas verseny zaja zúg: Letiporja a rossz a jót, az igazit a hazug, Ember és gép harczra kelnek, a fő a kart megveti: Nagy gyárak a törpe műhelyt: vén atyát a gyermeki Halld, Hunnia! Szent szövetség Szálljon harczra e pályán: Egymást fő és kéz kövessék A munkának csatáján ! A magyarnak esze karja Győzhetetlen igy lehet, S nem téphet meg vad viharja A balsorsnak titeket! . . . Hírnevünknek szárnya szálljon a világon szerteszét! Alkotásink dicsősége áldja Árpád Istenét! S mig Európa küzd vagy bámul: Tépjétek le homlokárul A borostyánt, a babért! Az iparnak szent csatáin nyert dicső diadalért! sisakját nem a londoni vásárból hozták, kinek a Kárpátok fájából faragták a dárdát. Beszél Hunyadyról, Nagy Lajosról, Mátyás királyról, kik alatt az ipar — tudománynyá, művészetté fejlődött, s nem egy ága első volt Európában, kik alatt € Magyar tengervizébenhunyt el észak, kelet, s dél hulló csillaga» vagy szerinte meghunyászkodva feküdt gályánk alá a tenger, mint meglapult vad, s nyögve hordd árboczunkat. S ketten nyerték a diadalt: a lovag és az iparosmester. S ez a hősi keresztény korszak megÍ7it magyar ifjú volt. De ebben a modern korszakban elvénült, megtöpörödött, s a hona alól felcserepedett magas gyárak lenézik, mint vén apát a gyermeki. Védő karunk és kardunk mögött megerősödött a nyugati ipar, erejét most arra használja, hogy. megfojtsa a magyart. A hálátlanság és önzés korszakát, Madách londoni zsibvásárját látjuk festve e harmadik és utolsó szakaszban. Azt a korszakot jellemzi, melyben az észnek, erőnek nyílt diadalma nincs, csak furfangos nyerése. És a magyar költészet lovagias és becsületes az elnyomókkal szemben is. Felhív a versenyküzdelemre, s lázit, hogy tépjük le ellenfelünk homlokáról a babért, de csak nyilt csatában nyert diadallal. Ott tanulta ezt Farkas Antal a tanyan, a hol tanitja is. Nem az Akadémián. Borbély György. Farkas Antal költeménye. A következő néhány sorban Szent István népéről beszél. Szent Lászlóról, ki az európai keresztes hadak fővezére volt, kinek a pánczélját, ijját, tegzét, A tMagyar Paizs» két darab 20—20 koronás palyadijára, mint emiitettük, öt vers jött a rendes időre, a szabályok megtartásával. A feltétel az volt, hogy kell egy megzenésítendő hazajias költemény, mely tparinduló dal lenne ; tartalmában pedig a magyar szellem találékonyságát, s általán a nemesítő munkát dicsőítené. A dijat a bizottság a legjobbnak is ugy itéli meg, ha az általában is értékes. A bizottságot dr. Kele Antal ügyvéd, Fülep Imre, Kis Lajos tanarok, s Bartók Lajos budabesti iró tették a szerkesztővel egyetemben. A budapesti tag kivételével január 16-án este gyűltek össze a tagok a szerkesztő lakasán, s a következő bíráló véleményt hoztak. A pályázat egészben véve szépen sikerült mar csupán a szamra nézve is. A «Magyar