Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. junius 13. Igazságokat eltiporni nem oly könnyű dolog. Epp azért nem engedhetjük, hogy ez ügy mindnyájunk ujabb szégyenére s ellenségeink örömére elcsendesedjék. Nem engedjük, mert magyarok vagyunk s menteni akarjuk már-már veszni készülő fajunkat s hazánkat! Kegyelmes Ur! Megáll az ember esze, látva a fent vázolt hajszát, egy tisztességes, munkás polgárnak ily módon való tönkretételét s erkölcsi megbélyegzését. Hogy lehet az, hogy egy embert, a ki évek óta való működésével kartársai bizalmát, szeretetét, lakostársainak pedig méltó tiszteletét vivta ki, a ki kötelességeinek lelkiismeretes elvégzését mindig szentnek tartotta, a ki hivatalos működéséből fennmaradó idejét nem léha kedvtelések üzésére, hanem szellemi tőkéjének emelésére, a magyarság eszméjének szóval és Írásban való sikeres terjesztésére, egyéni érdekeinek teljes mellőzésével, legjobb tudomása és lelkiismerete szerint használta fel, — hogy lehet az, hogy ily férfiút oly hirtelen érjen oly megbélyegző csapás, mint a melylyel működése teréről igazságtalanul leszoríttatott??? Erre még hazánkban eddig példa nem volt! A milyen megdöbbentő egy családban valamelyik kedves tag váratlan kimúlása, oly megdöbbentő e munkás tagnak körünkből való méltatlan kiszakitása, megdöbbentő, mert ő példányképünk volt Kegyelmességednek szülő városában a magyarságban ! Valamennyiünknek jogosan felháborodott igazságérzete nem is csillapodhatik le addig, mig Exceliencziád ezen Ítéletet alapos vizsgálat s nem egyoldalú följelentés és személyi indító okok alapján fogja módosítani. Itt ugyanis nem egyesek felfogásáról, hanem a közvélemény eme hatalmas erőnek nyilvánulásáról van szó. E közvélemény, mondhatjuk a magyarság véleménye Excellencziádat igazságszeretőnek ismeri, viszont e közvélemény méltatlanul meghurczoltnak tartja a magyarság lelkes előharczosát, Borbély Györgyöt, — méltóztassék tehát e két felfogását a közvéleménynek összeegyeztetni, méltóztassék ne máskép, csak az igazság keresésével! Ti pedig magyar testvéreink, várjátok az Ítéletet, mely a ti Ítéletetek is, várjatok, mert nem lehet másnak lennie, nem szabad másra vezetnie, mint arra, hogy: «Itt mégis élned, halnod kell!» Kelt a zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesitő szövetkezet Igazgatóságának 1901. évi julius hó 2-án tartott ülésében. Az igazgatóság. Meghívó. Ebben az ügyben a zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesitő szövetkezet f. évi julius hó 14-én (vasárnap) délelőtt n órakor a helybeli elemi iskola helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az összes szövetkezeti tagok, valamint az ügy iránt érdeklődők tisztelettel meghivatnak. Ezen rendkívüli közgyűlés egyedüli és kizáiúlagos tárgyát képezi a fentebb ismertetett eljárás megvitatása és határozathozatal. Tekintve az ügy fontosságát, kérjük a minél tömegesebb megjelenést. Zalaegerszeg, 1901. julius 2-án. Az igazgatóság. Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. XXI. Nemzeti szempont. Idáig vázlatokat irtain a helyzetről. Szürke képeket rajzolgattam szürke alapon. Festésre, színezésre nem volt időm. A mennyit elszakithaték rendes foglalkozásomhói, csak annyi időt szentelhettem ezeknek a rajzoknak. Ide-oda kanyargó vonalaimban van-e élet? Gerincz, agyvelő, vér van-e ezekben a képekben ? Tudnak-e beszélni, fognak-e hatni, van-e bennük meggyőző erő ? Csöndes visszavonulásban, mentve a napi élet zaklató követeléseitől, talán nyújthattam volna erről a tárgyról rendszeres, kidolgozott müvet. Valami egészet. Olyas valamit, a mit könyvnek lehet nevezni. Igy azonban csupán futó árnyképeket vetitek az olvasó elé s érző szivére és képzeletére bizom, hogy azoknak életet és szint adjon. Vázlataim, úgynevezett alaposságra nem tartnak igényt. De azt sem hiszem, hogy felületesek volnának. Az elfogultságtól pedig szigorúan tartózkodom Szivemet oda vittem az Ínséges nép közé, de gyűlöletet nem vittem a khazárok közé. Az igazságot kerestem, mindig a valóság szemüvegével. Törekvésem az volt idáig, hogy hü képét adjam a viszonyoknak. Ha a képben fölismerhetők a népnyomor okai : akkor nem irtam hiában. * * * Egy élő, működő, hasznos organizmus pusztulása mindig fájdalmat kelt. Az eperfától, mely alatt valamikor játszottunk s melynek árnyékában egykor nagyanyánk töltögette vendégei számára a tejes-kávét, nehezen válunk meg. Még egy kutyától is nehezen válunk meg, ha életéhez emlékek fűződnek. Rosszul esik tudni, hogy az élő test holt targygya változott át. Ismerjük a nagy törvényt. Tudjuk, hogy nem tür kivételt. Vigasztaljuk is magunkat, hogy a halál is életfolyam. Átváltozás egyik működési körből a másikba. Ma mint csont, holnap mint vas, viz, só teljesiti feladatát a Mindenség laboratóriumában. Ezt mind tudjuk. De érezzük, hogy a dolog nem egészen mindegy. Minden ürt betölt a természet. De nem mindegy : a régi eperfa áll-e még a kis udvaron, vagy szerbtövis nő a helyén? Nem mindegy, hogy a ruthén nép teljesit-e a hegyvidéken polgári kötelességeket, vagy a khazár éli ki a földet, hogy onnan aztán tovább hatoljon ? Ha arról volna szó, hogy a kipusztuló haszonfa helyén más haszonfa nő: tétlenül is nézhetnők a változást. De a ruthén organizmust egy évezred kapcsolta be a magyar nemzet testébe. Életközösséget fejtett ki köztünk a hosszú idő. Azonos lett a vérkeringésünk. Eltanultuk egymás szokasait. Harczoltunk, véreztünk egymás mellett. Szenvedtünk a közös csapások alatt. A khazár pedig idegen. Más a szokása, mint nekünk. Más az erkölcse is. Mas az életmódja, a czélja, a vágya. Nem a néppel él, hanem a népen. Nem azt az ételt eszi, nem azt a munkát végzi, nem azt a ruhát viseli. Hazafias ösztöne nincs. Még állami sincs. Csupán utilitárius ösztönei vannak. Mindegy-e, ha a libanyáj helyett a görény marad meg, mely a nyájat elpusztította ? Avagy mindegy-e, ha a felfalt juhsereg helyett egy farkas-csorda marad birtokunkban ? Bármily szempontot vegyünk figyelembe, akár közgazdasagit, akár biologiait, akar ethikait, akár nemzetit: a hegyvidéki akcziót mindenáron meg kellett indítani. Hangsúlyozom, hogy mindenáron és hangsúlyozom, hegy nemzeti szempontból is. Hazankban egy fél millió ruthén lakik. Galicziában két és fél millió. Bukovinában egy fél millió A Beszarábiában, Ukrániában és Podoliában lakó 16 millió ruthént maholnap feldolgozza az orosz. Iskolájuk immár nincs. Hatóságaikkal nem érintkezhetnek anyanyelvükön. A közérintkezés terén is rohamosan terjed az orosznyelv. Az orosz kormány vaskeze megragadta azt az időt, mikor még fejletlen volt a ruthén öntudat s az eloroszosodás ott már csak rövid idő kérdése. De a galicziai ruthén képviselőket küld a bécsi birodalmi gyűlésbe. A ruthén iskolák száma meghaladja a lengyel iskolák számát. A ruthén nyelvű gymnaziumban ruthén középosztály fejlesztetik. A külön iskola, külön vallásfelekezet és külön nyelv megtermi a külön felfogást, külön vágyat, külön politikai szervezkedést is. Az osztrák politikái élet logikájához tartozik, hogy maholnap külön ruthén autonomikus mozgalmakról olvassunk. Ez a mozgalom nagyon is közel kapná a mi ruthénjeinket. E pillanatban ugyan egy jel sem mutat arra," hogy a mi ruthénjeinkben fogékonyság volna a galicziai irányhoz való csatlakozásra. Ellen-