Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-04 / 27. szám
2 MAGYAR PAIZS 1901. junius 27. Nagyméltóságú Wlassics Gyula dr. m. kir. vallás- és közoktatásügyi Minister Úrhoz! EMLÉKIRAT. Legutóbb két nevezetes fordulópontot volt alkalmunk megérni, egyrészt politikai, másrészt azon életünkben, melyet az egész emberiséggel együtt, mint szerves orgánum folytatunk. Egyik ezek közül kizárólag a magyarság nemzeti ünnepe volt, mig a másikba valamennyi nemzettel együtt a természetszerű időrendi haladás révén jutottunk bele. Az első pont a millennium, a második pedig századfordulónk! Mindkettő már külső alakjánál fogva olyan, — a mennyiben nagy időközöknek zárókövei, — hogy alkalmasak az utánuk következő új és ismeretlen jövő kezdetén fogadalmak, Ígéretek tételére, nemkülünben új életczélok és törekvések kitűzésére. A magyar nép jövőjének biztosítása, létének fentartása érdekében mindkét fordulópontot megragadta, meg is kellett ragadnia, mert bár észlelte nemzeti életében a legutóbbi évtizedekben a haladás némi nyomait, de konstatálhatta mellette anyagi helyzetének sanyaruságát, konstatálhatta eladósodását s előre láthatja ezekből vagyoni bukásának szomorú bekövetkezését. Kétségbeesésében nem találván meg biztositékát csupán becsületes munkájában, egyesitett erővel a szövetkezés révén kísérelte meg léte fentartását az új millennium, illetőleg az új évszáz beköszöntése alkalmából. Szövetkezése azonban nem szemei előtt működő ellen-" ségeinek és rosszakaróinak erőszakos elnyomására irányult, hanem irányult a legszentebb, legigazibb és legméltányosabb czélra: a magyarságnak Magyarországon való megvédésére s mindenben való érvényesítésére. Szövetkezését a vezető kormányférfiak hivatalos és nem hivatalos formában, magán és nyilvános beszédeikben, szabályrendeletekben, írásban és nyomtatásban nemcsak helyesnek tartották, de arra a magyart, mint egyedüli mentőeszközre buzdították és segítették is ! Buzdították különösen a tanítóságot. (L. a • Néptanítók Lapjá»-nak 1898. évi 19.; 1899. évi 89.; majd 1900. évi 20. Számát, mely utóbbiban Darányi földmivelésügyi miniszter v," L szövetkezeti eszméknek tanfolyamokon való elsajátítására ösztönözi a tanférfiakat.* Végre 1. 1900. évi 25-ik számot.) Ily módon alakultak meg nálunk a különböző fogyasztási, értékesítő és hitelszövetkezetek, melyek egyes helyeken rövid idő, lehet mondani hónapok leforgása alatt szemmel láthatólag előre vitték szegény népünk érdekeit. Legbiztosabb jele e szövetkezetek eredményes működésének az az ellenségeskedés, melyet ellenük az érdekeltek: a szegény magyar elem elnyomói — támasztottak részint alattomos támadások, részint nyilt, de igazságtalan rágalmak alakjában. Szórói-szóra ez a története és jelenlegi helyzete a • Zalaegerszegi Központi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet>-nek is, mely alig 10 hó alatt már három vidéki fiókkal működve oly eredményt mutat fel, a melytől a magyar népet tönkretevő %-ra dolgozó kereskedőink méltán rettentek meg. A magyar nemzetiséget egyáltalán figyelmére nem méltató eme kenyéririgység'úk és a magyarságra, mint ilyenre mit sem adó önzésük támadásaik révén nemcsak a szövetkezet mint eszme ellen irányult, de kiterjedt annak vezető férfiaira, ki a tagjaira, sőt pártolóira is. Igaz ügyről s magyar ügyről lévén azonban szó, megrettenés és védekezés vagy támadás helyett kettőzött szorgalommal és ambiczióval működtünk tovább. Ez előtt pár héttel azonban már oly eszközökhöz nyúltak ellenünk, melyek alkotmányos államba illőknek egyáltalán nem mondhatók, —- melyek forrongásba hozva az amúgy is izgatott kedélyeket, bennünket ez emlékirat megszerkesztésére kényszeritettek. Ráléptek t. i. a gyanúsító és alattomos rágalmazásnak, a besugásnak ama csúf terére, melynek elszomorító eredménye egy állami tisztviselőnek, szövetkezetünk kiváló előharczosának, a magyar eszme írásban s szóban való lelkes terjesztőjének erkölcsi tönkretételét czélozza. Ez a tönkretétel azonban oly alakban, a minőben kezdődik, jogállamban, Magyarországon nem lehetséges! Mikor ezért a leghatározottabban tiltakozunk ellene, egyúttal világosságot is akarunk látni az egész ügyben. Ezt a világosságot hivatva * Vájjon a Darányi által nevelt tanítók nem fognak-e a Borbély György sorsára jutni ? I van megtenni az alább következő előterjesztés, hivatva azért, mert itt nemzeti érdekről, mindnyájunk ügyéről, jövő boldogulásunkról, a magyar ipar felvirágoztatásáról, a szegény népnek a hatalmasok ellen való megvédéséről, szóval a magyarságnak e hazában való fentartásáról, magyar állami létünk biztosításáról van szó, hogy ne csak papíron irott malaszt legyen: *n.l magyar, áll Buda még/* s hogy megvalósuljon már valahára nagy Széchenyink ama mondása: <Magyarország nem volt, hanem lesz,* A szövetkezet ellen szüntelen irányult áskálódásoknak következménye (egy előzetes és Borbély György főgymnasiumi tanár, valamint a tanítóság ellen irányult s helybeli kereskedők által aláirt rágalmazásokkal s valótlanságokkal telt alaptalan s a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett följelentésen kivül) az, hogy a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter f. év junius 15-én 1940. eln. szám alatt kelt rendeletével a mult évben Borbély Györgynek 3368. sz. alatt a • Magyar Paizs» iparpártoló hetilap szerkesztésére vonatkozó engedélyét visszavonta, még pedig azon okból, mert ezen lapban megjelent czikkek hangja egyeseknek, tulajdonképpen pedig az önzőknek, kapzsiknak s általában azoknak, kiknek szivén a magyarnép jóléte, s boldogulhatása nem fekszik, s kik minden mozgalmat, mely ezen czél előmozdítására irányul, minden tőlük telhető módon, nem válogatva módokban és eszközökben, megakadályozni akarnak, — nem tetszik. Pedig a «Magyar Paizs> programmjához híven kezdettől fogva a magyarság jogos érdekeiért harczolt; nyilt, őszinte magyarsággal, tárgyilagos kritikával vizsgált, szemlélt mindent, nem tekintve a személyeket, csak azért, hogy az elszegényedett, eladósodott szegény magyar népen segitsen. Azt akarta és akarja, hogy ezen őseinkről reánk maradt vérrel áztatott föld a magyaroké legyen s ne a jövevényeké; legyen úr ismét a magyar abban a hazában, hol sajnos több már a koldus, mint a. jómódú, s hol naponkint ijesztőbb mértékben terjed a kivándorlás csak azért, mert hosszú idő óta éppen az államfentartó elemmel nem törődtek s mert nem tették meg azokat az óvó, segitő és támogató intézkedéseket, melyeket joggal várhatott volna el ezen elem, mely vérével tartotta fenn a hazát ezredéven át. Ott állunk már, hogy ha egy szívvel és lélekkel össze nem tartunk, ha eddig követett gazdasági politikánkon nem változtatunk, attól kell tartanunk, hogy liczitáczión veszítjük el Magyarországot s hogy a legdisztelenebbül ptisztulunk el. •Jaj annak a nemzetnek, a melyik fajában van megtámadva. Tegye tönkre ellenség, zsarnok, csapás, akármi : bukjék el harczok viharában: még mindig talpra tud állani. De az a nemzet, a melyiknek földjét népe otthagyja, más ország földjéért, melynek uri, nemesi osztálya könnyelműen eldobja birtokát magától! annak a népnek utja lefelé vezet>. (L. «Magyar Paizs. 1901. évi 13. számát.) Ezen irányító elvek szolgáltak eddig a •Magyar Paizs» alapjául A magyar iparvédő mozgalmat és a szövetkezeti intézményt oly erővel karolta fel kezdettől fogva, minővel eddig azt egyik lap sem tette, mert általános a meggyőződés, hogy csak ezen két irányban regenerálható gazdaságilag Magyarország. Hogy mindkét irányban mily áldásos volt szövetkezetünkre, s ezzel együtt népünkre eddig a •Magyar Paizs» működése, azt mutatja az a körülmény, hogy az ország különböző részeiből számtalan helyről hozzánk fordulnak tanácsért, s ebből merítenek ismereteket s lelkesedést a jövő nagy küzdelmeire. (Iparvédő egyesületek és szövetkezetek alakítása és szervezése, vezetése, mindennemű irányítása ügyében.) Ennek a lapnak hatása alatt fejlődött a »Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet., mely első az országban a tekintetben, hogy czéljául nemcsak azt tűzte ki, hogy a hivatalnokok, a kisemberek s az elhagyott nép nyomorúságos helyzetén javítson, segitsen, s hogy ezeket a hatalmasabbakkal szenben pártfogásába vegye s talpra állítsa, de azt is, hogy a versenyképes hazai és helyi ipart és termelést pártolja, a hazai és a helyi ipart és termékeket és termeléseket forgalomba hozza s amennyiben versenyképesek: árusítsa.
