Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-23 / 21. szám

1901. április 25. MAGYAR PAIZS 165 áldozatául egy kimondott vagy elhallgatott szó miatt félrevezetett igazságszolgáltatásnak. Áldásai, előnyei mellett, bizony sok bajt, viszályt és szenvedést hozott létre a nyelv az emberi történet kezdetétől fogva a mai napig és mennyi lesz még elkövetkezendő miatta a jövő idők nemzedékei között: azt az Isten tudja ! . . . Naponta tapasztaljuk a jelenben is, erény, hűség, elv, akarat mint esik áldozatául a csáb és biin ékesszólásának ; hányszor szenved hajótörést a legerősebb politikai meggyőződés egy programmbeszéd akaratáthelyező hatása alatt; gyakorlati ész, óvatosság, kétely, tapasztalat mint szégyenül meg csúfosan a «vigéczek» rábeszélő művészete előtt . . . Mit szóljunk továbbá a hazugságnak — a nyelv ezen méltatlan aberratiojának karos befolyásáról, mely nemcsak az egyes ember erkölcsi szétbomlását, de azzal együtt a sociális viszonyok teljes decadentiáját vonhatja maga után. Olyan ember, aki egy hazugságot ejt ki, nagy dologra vállalkozik, mert hogy az igazságnak meg nem felelő első allitását fenntarthassa, kénytelen azt mindig több és több valótlansággal megtoldani s a vége az, hogy a hazugságoknak egész tömkelegébe bonyolódik, — ahonnét becsülettel nincsen menekülés. Milyen lealázó pedig a hazug embernek helyzete, midőn rábizonyul, hogy gyalázatosan élt vissza embertársai bizalmával, hogy meglopta jóhiszeműségüket! . . . Ámde, valóságos átokká fejlődhetik a nyelv, mint az irigység és rosszakarat készséges eszköze : a pletyka, emberszólás és rágalom szolgálatába n. A pletyka, mely szúnyogból is elefántot csinál s egy teljesen ártatlan eset alapján épiti fel képzelmeinek és combinatioinak égbemeredő Eiffeltornyát. — Álnok ravaszsággal férkőzik a legjobb barátok közé elidegenítve őket egymástól ; befurakodik a békés családi élet szentélyébe s konkolyt hint a szeretőszivek boldogságának illatos virágai közé, nem kiméivé sem a férfiérdem babérait, sem a női tisztaság liljomát. Lenge hópehely játszi ártatlanságaval — egy semmit mondó szócska alakjában száll, szállinkozik szájról-szájra, itt is, ott is egy kis fantáziával megtoldva, egy sokat jelentő mosolytól kisérve, egy mindent sejtető tekintettel fűszerezve. Majd hozzá szegődik az irigység és rosszakarat is, mindegyik tetszés szerint elferdítve, hozzáadva vagy elvéve valamit belőle. Végül az álnok ravaszság kiszámított mesterfogással boritja rá a diskretió és legmélyebb titoktartás fátyolát, hogy annál ingerlőbb, érdekesebb és mysticusabb színben tüntesse fel a hirhordás azon alkalmas közegei előtt, akiknek tovabbadasi viszketegvágyától és terjesztési szenvedélyétől bizton várja czéljainak sikerét. Nemsokára a hópekelyke: -— lavinává, a szócska : — históriává nőtte ki magát. A lavina életedet: jó hírnevedet a história tette tönkre ... Ki törődik azzal, hogy olyan bélyeget sütött egy ártatlan ember homlokara, melyet semmi hatalom le nem vehet onnan többet ? — A prédára leső vampyr meglibbenti denevérszárnyait s tovább repül — uj aldozatot keresni . . . Nem kevésbé átkos szerepe van a nyelvnek a pletyka többi kegyetlen ikertestvéreinél, az emberszólás és rágalom szolgálatában. Mint a görög hitrege stymphaolidai, kikeresik ezek is az ember legfájóbb, legkényesebb oldalát és odamarkolnak bele hosszú érczkarmaikkal, nem törődve az áldozat kínos vergődésével. Egyik sem ismer kíméletet, elnézést, kegyelmet ; nem pirul megszólni az az ártatlant, megtámadni a távollevőt, aki nem védelmezheti meg magát ellene. Porba rántja az érdemet s bemocskolja a dicsőséget; szenynyel dobálja az erényt és foltot keres a legtisztább életben is, sőt annál kitartóbban keres, kutat, mennél lehetetlenebb a kilátás, abban az életben foltot talalni, mely, mint a frissen esett hóval boritott táj tündöklik minden szem előtt . . . Senkit sem kiméi meg, senkinek sem kegyelmez. Mindenütt otthonos és minden időben van, volt és lesz, «mert olyan régi, mint az emberiség maga.s nul a szűz tiszta homlokát, a tisztes aggastyán ősz haját, a felkent király szent személyét és az elhalt hűlt tetemét. Foglalkozik a legmagasabb osztály képviselőivel csakúgy, mint a szegeny proletárral, a szerencse gyermekeivel ugy, mint a sorsüldözöttek és sínylődök sokasagával. Bekopogtat az ajtón, benéz az ablakon : érdekli a ruhák szabása, a tárczák mibenléte, a tűzhelyen párolgó fazekak tartal ma. Behatol a szegeny kis kunyhó házatájára és a nagyúri paloták fényes termeibe ; — felkutatja a sírboltok elrejtett titkait és az oltár szentélyét . . . Emberszólás, ragalom és pletyka mindig létezett, mióta csak emberi társadalom van a világon. Noe bárkájában és Kleopatra alexandriai udvaraban épugy virágjában lehetett az mar, mint volt később Velencze fénykori dogepalotáinak illatos éghajlata alatt ; ép ugy otthonos a karakelpakok sátrai — és a lappok nyomorult gamméinek létkörében, mint a civilizállt világ tulfinomult sphaerájában. A müveit társaság salonjai, a clubbok, cassinók, nagyúri termek helyiségei csakúgy termő talaja a pletykanak, emberszólásnak, mint az egyszerű emberek összejöveteleinek helyei : a boltok, piaezok, korcsmák, műhelyek, malmok, fonók stb. És ezerszeresen jaj! annak, aki a beszédtárgyat, az anyagot szolgáltatja az ezeket látogató rossznyelvű, botrányoknak és más kárának örvendő közönség rosszakaratú részének ! Nem marad egy hajszála sem görbitetlen, egy vonasa sem másitatlan, Bonczkés alá veszik, szétszedik, összetépik, mint kegyetlen gyermekek n szegény kis pillangókat megfosztani szokták himporuk, szárnyaik — és tagjaiktól, aztán sárba tiporjak vergődő áldozataikat : ugy cselekszik az emberszólók nagy tömege is, midőn felebarátaik jó hírnevével, bcesületével könnyelmű játékot űzve, azok életét is tönkre silányítja. Sok cynismus vagy nagy lelki erő kell ahhoz, hogy valaki nem törődve a gonoszság mérges kígyó sziszegéseivel nyugodtan szemlélhesse, sőt tán nevethesse is a rágalmazók hiu erőlködéseit. Sokkal gyakoribb az, hogy a kiszemelt áldozat eleintén kétségbeesetten vonaglik a lélekkinzók becsületsértő vádjai alatt, mig egyszer aztán megunva a kínos hajszát és meghurczoltatást: elkeseredésében erőszakos módon vet véget amúgy is örömtelen életének. A rágalom ezen iskoláiban nincsen-e az emberszólók között egy is, aki hallaná az intő szót : «Ne itélj, hogy ne Ítélhessél ?» — kinek eszébe jutna: hodie mihi. cras tibi ? vagy ki ne tudná, hogy «gonosz beszéd : gonosz cselekedet ?» . . . Bizony nemtelenséget, bűnt követ el az, ki rosszakaratból vagy könnyelműségből törekszik ily módon megkarositani valakit ! Amint a lelketlen, vad comunista elve az : ha nekem nem lehet, neked se legyen! — ugy a lelki szegénységben sínylődő saját érdemetlenség-e megismerésében önmagát nem Nem hagyja érintetletisztelhetvén : felebarátját sem akarja tisztelni. Epés irigység, rosszakarat és bosszú tehát az, ami rábírhatja az embert arra, miszerint ugy éljen «méltóságának e dicső jelével* — a szólással, — hogy fegyver legyen embertársai megrontására. Ámde elárulja lelke sivárságát, kedélye koparságát, tudásának szegénységét, szellemének ürességét, ki (az írás szavai szerint) csak «a versengés, susárlás, rágalmazás és fo7idorlás» szomorú élményeit ismeri. Nemes lélek és jósziv, igaz műveltség és nevelés tiltakoznak az emberi méltóságot gúnyoló ezen társadalmi visszaélés ellen, mert ismerve saját becsületének, erényének és jóhirnevének értékét és becsét : — embertársáét is tiszteletben tudja tártani. Az emberek között való érintkezésnél okvetlen szükséges, hogy egymás gyengéi és botlásaival szemben kölcsönös kíméletet és elnézést tanusitsunk. E nélkül egész életünk csupa ellenségeskedés, gyűlölködés és meddő marakodás volna. Minthogy nem létezik olyan halandó, kinek hibái, rossz szokásai, apró cseprő bűnei ne volnának : ennélfogva mindnyájunknak elnézésére van szükségünk s igy követ senkire sem dobhatunk. Emberi méltóságunkhoz illő, hogy a megbottlottak és tévedők iránt is kíméletesek legyünk. Ha tehát a mindennapi élet ezer gondjaitól szabadulni óhajtva, tarsaságban, mivelt emberek között keresünk üdülést, pihenést fáradt testünknek és lelkünknek — váljon nem kinálkozik-e ezer méltóbb, nemesebb, illőbb tárgy a beszélgetésre és társalgásra, mint botrányokban gyönyörködni, valakit jó hirne vében megkárosítani, a magát védelmezni nem tudó távollevőt gyáván megtámadni, emberi furcsaságait kigúnyolni és ostorozni? Szellemünk felélénkitésére, kedélyünk felüditésére, mulattatásunk — és gyönyörködtetésünk elérésére nem nyujtana-e kedvesebb, ártatlaj nabb és üdvösebb alkalmat, ha tartózkodva minden szennytől s méltatlantól társas összejöveteleknél a tudomány, irodalom, természet és művészet kimeríthetetlen forrásaiból meritenők beszélgetéseink anyagát, ha nézeteinkeit, véleményeinket kölcsönösen kicserélve olvasmányaink, munkáink, utazásaink és — kirándulásunk élményei képeznék társalgásunk fonalát, hogy gátat emelvén a gonosz beszéd vad áradatának, gyarapitsuk a mivelt, nemes hangot a társadalomban, meghonosítsuk benne a jó ízlést és illlemet, irányítsuk az erkölcsöket, idomítsuk a közszellemet és «a mi beszédünk mindig kedvességgel füzerezett legyen.» — — — Tanítói közgyűlés Perlakon, A cMuraközi Tanitókör> f. hó 18-án Perlakon, az állami népiskolában tartotta rendes évi közgyűlését, melyen a tagok nagy száma, a kir. tanfelügyelő és számos vendég jelent meg. A közgyűlést ünnepélyes cVeni Sancte» előzte meg, ezután pedig Gasparics Márk, ferenezrendi szerzetes és 1848-49. évi szabadság•harcz vértanujának Perlak főterén álló emlékszobrát koszorúzták meg a tanitók Mencsey Károly körelnök hazafias beszéde kíséretében. A szép szónoklat találóan kiemelte, hogy az anyanyelv nem lehet a honszerelem akadalya. Tanúbizonyságot tettek erről a szabadságharcz dicső vértanúinak legelőkelőbbjei közül számosan. Muraköz sem maradt cl. Fiai közül vértanúságot szenvedett Gasparics Márk, kinek horvát anyanyelvét senki sem vonhatja kétségbe. Ezután hazafias munkára buzdította a tanítókat mert csak igy ismételhetjük Gasparics Márk végső szavait: 'Éljen ! És élni fog a haza!» A koszorúzás után az egybegyűltek az iskolába vonultak. 1. Elnök megnyitó beszédében rövid visszapillantást tesz az elmúlt XIX. évszáz népiskolai történelmén, melyből erőt meríthet a haza tanítósága jövőjének fényére, melynek okvetetlen el kell következnie. Ezután üdvözölve a megjelenteket, megnyitja a közgyűlést. 2 Polesinszky köri jegyző évi jelentésében leszámol a kör munkálkodásáról, 3. Dr. Szabó Zsigmond, perlaki körorvos szabad előadást tart a tanitók betegségéről. A szellemes csevegésszerü előadás élénk érdeklődést s tanulságos volna mellett több helyen derültséget is keltett. A közgyűlés köszönetet szavazott a körorvosnak és felkérte, hogy az előadás kéziratát engedje át a körnek kinyomtatás ezéljából. 4. Rendkívüli hatást keltett Zrínyi Károly képezdei tanár «Az iskola és az egyház a nemzeti ügy szolgálatában® czimü értekezésével, melyben szomorú valóságként adja elő, hogy itt Muraközben az iskola magyar nyelvi hatása teljesen elvész, mert a gyermek megtanul ugyan magyarul, de az iskolából kikerülve hamarosan elfelejti azt, mert sehol sincs alkalma a nyelvet használni. Kivételt csak Csaktornya tesz és némileg Perlak. Ezen csak ugy lehet segiteni, ha az egyház válvetve dolgozik az iskolával. Ámde a «Muraköz» papjainak nagy része közönyös magatartást tanusit e tekintetben és azért van, hogy Muraköz templomaiban sem magyar ének, sem magyar prédíkáczió, szóval semmiféle magyar istentisztelet nem tartatik. A papságnak ez állásfoglalása érthetetlen, mert dogmatikus akadály nincs. (Bár egyéb akadály se volna. Szerk.) És itt gyönyörű példákat hoz fel a szomszéd Vasmegyéből, hol a vendek közt nemzeti irányban előljár a papság ; valamint az északi Szepességből, hol szintén a templom siet a magyar eszme segítségére. Ragyogó példákat