Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-10 / 2. szám
1901. január 10. MAGYAR PAIZS 3 nagyon fölkapott karlsbadi lábbelik és azok silány utánzatai nagyon sokat ártottak iparunknak s a közönség is sokszor becsapódott általuk. Iparkiállitás Munkácson. Az iparpártolás eszméje mindenütt termékeny talajra akadt. Ujabban Munkácson szövetkeztek e végből a társadalmi tényezők, aminek eredménye az lett, hogy Karácsonykor megnyitották az első iparkiállitást. A rendezés munkáját a munkácsi nőegylet végezte. A kiállítást Magara főispán védnök nyitotta meg nagyszámú előkelő közönség jelenlétében. A kereskededelmi miniszter 500 korona segélyt küldött a rendezési költségekre. Bizony Munkács környékén is kell a magyar ipar pártolás és szövetkezés. Czukorkivitelünk a Keletre. Sza.lonoki főkorfzulunk jelentése kiemeli, hogy ott a magyar czukor már a sokat emlegetett galaczi díjtételek életbe léptetése előtt is nagy keresletnek örvendett, kivált azért, mert az árut évről-évre igen szép, fehér, nagy darabokban szállították, Miután Szalonikban a novembermárcziusi üzleti évad a mérvadó, amikor a Duna be van fagyva, valószínűnek tartják, hogy a magyar czukor Fiúmén át fog odaérkezni. Novemberben érkezett, Trieszten és Fiúmén át 4468 zsák czukor, vasúton 5 rakomány koczkaczukor és 1 rakomány piléezukor, Odesszából pedig 1039 zsák orosz porezukor. Névmagyarosítás. Goldmann Zsigmond kesztkelyi lakos vezetéknevének «Zala»-ra kért átváltoztatását a Belügyminiszter megengedte. Mit eszünk? Horváth József állatorvos részletes, havonkénti kimutatást ké-zitett az 1900. évben megölt és megett állatokról. Mintegy negyven mészáros-hentes és vendéglős ez évben Zalaegerszegen levágott és eladott — hány állatot f Sokat. IVeisz Móricz 39(5 drb szarvasmarhát, Tárók György 219, Klein Ignacz 301, Hajmási Imre 289, Policzer Ignácz 295, Muíh Jakab 282, Farkas Lajos 244, Beck Mihály 126, IVeisz Mór 136, Ilajmási János 41, Kozma Dénes 116, Bárány-ve ndéglö 124 Korona-vendéglő 125 (összesen 549 marha, 746 tejfogu, 1351 borjú, 168 birka;együtt 2814 szarvasmarha). A disznókból Farkas Lajos ölt 176 drbot, Beck Mihály 97, Domokos Ignácz 35, Varga István 50, Kovács Károlyné 90, Házas Sándor 102, Rózsás Ferenczné 170, Fodor Gábor 109, Molnár Vendel 54, Zsoldos Zsigmond 68, Sipos Antal 69, Herényi Ferencz 69, Hajmási János 59, Gecsovics Ferenczné 36, Hajmási Imre 55, Fridrik Márkus 27, Göndöcs Antal 14, Pály Ferencz 10, Kozma Dénes 22, Ro'senkrancz József 9, Hegyi Sándor 16, Fekete István 5, Czekmájszterné 12, Kondor József 20, Zsilinszky Sándor 31, Somogyi Sándor 1, Szalai János 105, Róka Mihály 67. Ekler Sándor 6, Kovács Vendel 77. Boczkovits Gábor 41, Szalóky Géza 4, Tuboly Imre 3, Császár József 4, Dergáts Gyula 22 (összesen 1737 disznó). Együttvéve pedig megettünk 4JJ/ állatot a nagyobb fajtából, mert ebben a récze, a hal stb. sem azok nincsenek benne, a miket az egyes gazdák vágtak le. A kinek alkalmas kiadó szállása van a szolgabiróság számára, jelentkezzék a zalaegerszegi szolgabiróságnál. Egy uri öveges kocsi és egy uri szán olcsó pénzért eladó. Czim megtudható a kiadóhivatalban. A Zalavármegyei magyar iparvédö-egyesület története. (Folytatás.) Borbély György felolvasása Bakon. Az egyesületnek törekvése volt, hogy az iparvédelem eszméjét terjessze minden uttalmóddal, kirándulások alkalmával, kisebb-nagyobb összejövetellel. Az alakuló közgyűlés után egy hónappal, április első napjaiban egy társaság sétált ki Bakra, hol Németh József iskola igazgató összehívta a község lakosságát, s Borbély György a következő levelet olvasta fel előttük : Tisztelt Uraim ! Nem vagyok sem fináncz, sem végrehajtó, ne féljenek, csupán zalaegerszegi ember vagyok, egyébb semmi. Egy zalaegerszegi históriát akarok önökkel megismertetni. A napokban alakult Zalaegerszegen egy egyesület, a «Zalavármegyei magyar iparvédő egyesület». Ezt az egyesületet meg kell ismernie a megyében minden embernek. Tudni kell az okat, hogy miért alakult, s a czélját, hogy mi végre alakult. Ismertetni kell szóval és Írással, beszélgetéssel és levéllel, szónaklatokkal és felolvasásokkal. Már meg is írtam a levelet Németh József kollégámnak s kértem benne, hogy Bak községében, Egerszeg szomszédságának az első tekintélyesebb községében olvassa fel ezt a levelet, ismertesse az egyesületet, hogy hogyan és miért alakult. Véletlenül azonban magam is itt vagyok, hát felolvasom én magam a levelet, s azokat a leveleket, melyek ugy hiszem eléggé megfogják ismertetni önökkel ezt a hazafias egyesületet. Tudni kell mindenkinek, hogy régen a magyarnak kardja volt, melylyel támadott, győzött, hazát szerzett és orszagokat alapított. Most paizsra van szüksége, hogy védelmezze magát saját otthonában. Régen a kardot dicsőséges diadallal hordozta meg Európában, ma már olyan gyöngék vagyunk, hogy a védelmező paizst is alig bírjuk. Gyengülünk, pusztulunk, csenevészedünk, veszendőben vagyunk. Zalavármegyében 600 legény közül 150-et vesznek be katonának, 100 ifjú legény közöl csak 25 bírja el a puskát, a többi gyenge, nyomorék. Kitudja miért ? vájjon nem azért gyenge-e, hogy roszul táplálkozik, nincs mit egyék, szegény, nyomorult. Le]iet, hogy nemcsak ez az ok, de én azt hiszem, hogy ez is. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy szegények vagyunk, s napról-napra szegényedünk. S nemcsak a középbirtokosok, de a nagyobb gazdák is; mindennap hezitálnak, dobolnak a bőrükre. S épen ugy szegényedik az ország, mint az egyesek. Nem volt nagyobb ellenségünk régen a török, tatár, mint ma a szegénység. Jól mondotta dr. Kele Antal ügyvéd közgyűlésünk elnöki megnyitójában, hogy régen, ha baj volt az országban, a véres kardot hordozták körül ; most is baj van, de most egy botot kell körül hordozni, melynek egyik végén egy üres tarisznya, a másik végén egy czédula lóg. A botot koldusbotnak hívják, a a tarisznyát ko'dustarisznyának, s a czédulát váltónak, melyet eddig hírből sem hallott a nép. S vájjon mi az oka az elszegényedésnek ? a hiu pompa, a fényűzés, a czifrálkodás. Sokat törekedünk haszontalanságokért. S még jó volna, ha életszükségletünkre csak olyan portékákat választanánk, a melyek itt a hazánkban teremnek, s melyeket itt a hazánk ban készítenek. S jó volna, ha az a sok pénz országunk határán belül maradna. Most ha az ország nem szegényednék, az egyes emberek sem szegényednének ugy, mert ha a zsebünkből bizonyos iparczikkekért egyik-másik honfitársunknak a zsebébe vándorolna át a pénz, s mi elszegényednénk és ő meggazdagodnék : következő nap egy más alkalommal könnyebben visszafordulhat abból a pénzből valami, mint egy olasz, német vagy franczia országbeli ember zsebébe vándorolt pénz. Igen nagy külömbség tehát, ha különféle iparczikkekért évenként 5—600 millió frt megy ki az országból, vagy pedig benmarad. Ennyi megy ki, s az benmaradhatna, mert mindazokat a terményeket megtermi a mi földünk, igen kevés kivétellel, (kávé, gyömbér,) ezek nélkül ellehetnénk, s mindazokat az iparczikkeket megkészithetnők mi is, a miket külföldről hoznak a nyakunkra. Azt mondják, hogy a magyar iparczikk nem olyan jó, mint a külföldi. Mesebeszéd. Hazugság. Ha némelyik nem is olyan jó, annak az az oka, hogy az iparosnak nincs kedve a törekvésre és a fejlődésre, mert az ő portékája helyett a külföldit veszszük meg. Hazugság, hogy a magyar embernek nem volna olyan ügyessége és tehetsége, mint másnak. Azt a hamis okoskodást fényesen megezáfolja Hegedűs Sandornénak, a miniszter feleségének az esete, a ki egy újságban is leírta már, hogy járt ő egy kefével. (S itt elbeszélte az újságolvasók előtt már ismeretes pozsonyi kefe-históriát.) Tehát csak ugy hisszük, hogy Magyarországon nem tudnak finom munkát végezni. De ez nem igaz. S ezért a balhiedelemért évenként öt hatszáz millió forintot engedünk ki a kezünkből. Hegedűs Sándor, a ki nemrégiben lett kereskedelmi miniszter, s a ki egyúttal az iparnak is minisztere, erősen meg van győződve, hogy a külföldi czikkek vásárlásával egyfelől nem fejlődik a mi iparunk, másfelől szegényedik az országunk. S felemelte hathatós szavat az országban, hogy pártolni kell a hazai ipart A miniszterek meg is rendelték országosan a hivataloknak, hogy hazai iparczikkeket vásároljanak. A városok és vármegyék törvényhatóságai el is olvasták a rendeleteket, aztán föltették a polezra, a többi akták közé. Másnap csak azt vásárolják a boltból, a mit tegnap es a mit a boltos rájok tukmál, s a gyűlés termén kívül levő nagyközönség azt sem tudja, hogy mit irt a levélben, s mit kíván tőlünk az a hazafias miniszter, a mi közös érdekünkben, Epen azért nem elég csupán a törvényhozás termeiben targyalni a magyar ipar pártolását. Egyesületeket kell teremteni, társadalmi uton kell terjeszteni, hogy minden ember tudja meg, miről van szó, városi, falusi, palotáknak és kunyhóknak a lakója, asszony, férfi, gyermek és öreg. Ki kell vinni az életbe, s terjeszteni kell keresztül a hazán. Hogy ez az eszme kijött a társadalomba is egyesületek alakítására, sokat tett erre Hegedűs Sándornénak az előbb említett kefehistóriáról irt levele és különösen Bartha Miklós országos képviselőnek néhány ujságczikke, melyekben azt mondja, hogy jól tennék a magyar asszonyok, ha a tollas kalapok fényűzése mellett fényűzést tartananak a hazaszeretetben is, hogy tennék divattá a hazai czikkek viseletét, s igy tennék divattá a hazaszeretetet is. Legelébb Kol ozsvart alakult egyesület, s mindjárt utána Zalaegerszegen — a vármegyére kiterjedőleg — evvel a jelmondattal, hogy «Pártoljuk a hazai ipart és termelést /». Ennek a czélnak elérésére három irányban terjed ki az egyesület kívánsága: 1) hogy a fogyasztó közönség első sorban mindig hazai termést és honi iparczikket kérjen és vásároljon a kereskedőtől, mely aztán a kereskedőt is kényszeríti ilyen czikkeknek a szerzésére, 2) hogy a kereskedő kényszerítés nélkül önmagától is hazai gyarakból és belföldi iparosoktól szerezze a portékáit és első sorban ezeket kínálja a közönségnek, 3) hogy a hazai iparosok is törekedjenek minél jobb munkát végezni, s ne tartsák drágán. Végczélja pedig az az egyesületnek, hogy a honi ipar pártolásával fejlessze az ipart, vagyis a magyar közműveltséget, s védelmezze az iparos osztályt az éhen hálástól és végre kogy védelmezze, sőt erősítse ugy az egyeseknek, mint az álladalomnak országos közgazdaságát. (Az egyesület történetéből felolvas egypár adatot: a felhívást, a közgyűlést, a megalakulást, az alapszabályt, stb. A társaság másik tagja, Péterffy József felolvasta és megmagyarázta a szövetkezetre szóló felhívást, s egyúttal mint gazdasági szaktanár, épen tavasz idő lévén, gyakorlati előadast tartott a gazdáknak, több gazdasági ágra nézve. Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (14. Folytatás.) A hitelszövetkezetek. Kétségtelen, hogy a gazdasági élet legfontosabb része: a hitel, kétélű fegyver; ha mértékkel, okosan használtatik fel : áldás, ellenkező esetben átok. Az okosan felhasznált hitel a nemzet vagyonosodásának legfőbb forrása, mig a túlhajtott, s könnyelmű: romlással jár. A hitel hiját (hozzátehetjük : az olcsó hitel hiányát) tartom azon oknak — mondja gróf Széchenyi István — hogy a magyar birtokos mely azzal az alapszatási és értékesítő szövetkezet" boltja UZi ll0U uult AÍA U&J aA U A b ái ysz erü _ törvényével kezdette működését és folytatja is, hogy „Pártoljuk a versenyképes hazai ipart és termelést". Ez a jeligéje. S ezért magyar boltnak is hívják.
