Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. január 10. vámközösség- által az iparfejlődést. Ha iparunk volna — ha csak annyi is, a mennyi hazánk szükségletét ellátná: nem beszélnénk kivándorlásról, nem kopogtatnának az ajtókon munkakeresők, nem kellene tűrnünk azt a szégyent, hogy kultiválatlan nép vagyunk, mely még ruházni sem tudja magát. A hivatottság gőgjével vertétek (és veritek «M. P.») a melleteket, hogy csak ugy jó, csak ugy bölcs az eljárás, a hogy ti csináljátok. Most itt vannak az éhezők. Adjatok kenyeret nekik. Itt vannak a munkátlanok. Adjatok nekik munkát. Itt vannak a kivándorlók. Adjatok nekik otthont. Silány és bukott rendszeretekkel mit akartok még? Nem volt elég a sikertelen próbákból? A középosztály vonaglik, a kézműves-osztály tönkre ment, a nép uj hazát keres. Mi van még elpusztítani való, hogy oly szívósan ragaszkodtok ahhoz a rendszerhez, mely ennyit pusztított? Bariha Miklós. Üdv a községi és körjegyzőknek! Gratulalhatnak önmagoknak a zalai körjegyzők, kogy Kováts Gyula az elnökük. Kováts Gyula elnök Starzsinszky György főjegyzővel Zalavármegye községi és körjegyző egyletének tagjait rendkívüli közgyűlésre hivta össze 1901. január 5. szombaton délelőtt 9 órára a vármegyeház nagy gyüléstermébe. A közgyűlés tárgya a közigazgatas javitasára és általanos rendezésére vonatkozik. A kormányzás uj levegőjében változnia kell a a közigazgatásnak, — változnia kell annak a lélekölő bürokratizmusnak. A körjegyzők is memorandumot terjesztenek a belügyminiszter elé: felmutatják a mostani szolgálatjukat, melytől megkell borzadnia az embernek, s eléadják reformszerii kvivánságukat, melyet meg kell, legalább illő meghallgatnia a felsőbb tényezőknek is. Az eddigi papirkorszak és géprendszer nem ölte ki még egészen a szellemet az emberből, sőt némelyikbe egy kis reakeziót szült, s mint a földre sújtott gummi lapda, hogy visszapattan, élni kiván az ember emberi tulajdonságával, megkülönböztetve a gépszerkezettől. . . . Kováts Gyula és Starzsinszky Gyöigy jegyzők 42 pontban állították össze a jegyzői tisztség kívánságát. Nem csak kívánság ez ; egy érvekkel okadatolt hatalmas előterjesztés ez, melyet a közgyűlésen csak meg kell hallgatni s a tanácskozás is felesleges. Nincs ember a körjegyzőkön kiv"íil, aki nemhogy az ők dolgát eltudná végezni, s az ők tudományát meg tudna tanulni, hanem aki csak el is hinné, hogy mi mindenhez kell nekik érteniük : a bábasagtól a hidépitészetig, a házasságkötéstől a végrehajtásig és a tanügytől a vértetüszaporodásáig, s ki mindenkivel vannak összeköttetésben és alárendeltségben : a minisztertől a bakterig . , . A 42 pontban összefoglalt kivánságprogramjokból egyet-kettőt felemiitek: 1.) kívánják. hogy az adó ügyek kezelését vegyék el tőlük. 3.) Minthogy diszmagyarban nemzeti jelvényyel házasságot kötnek, ne kötelezzék, arra is, hogy a másik órában zálogtárgyakat, tollas párnákat szedegessenek a faluban gyűlölt végrehajtókként. 2i Elfogadják az ebadó kivetés lajstromának a készítését, esak ne kelljen azt három példanyban is megkészíteni, épenigy a tankötelesek összeírását is. — 23, Hogy a gyámoltak és gondnokoltak nyilvántartását ne legyenek kénytelenek az árvaszékekkel is, a szolgabirósagokkal is külön-külön közölni stb. 28. Epenugy az adóügyekre nézve is. 34. a szőlőtörköly összeírásától óhajtanak menekülni. 35. Elégségesnek tartják továbbá, ha a körorvosi fizetésekről, a mnnkásviszonyokról, a szerb tövis kiirtásáról, a korcsmák és üzletek megvizsgálásáról, az utak állapotáról, a vértetüről, a cserebogarakról — évenként egyszer készítsenek jelentest. 37., Fölöslegesnek találják a sok tárgynélküli nyilvántartást. Javasolják a közvetlenséget és egyöntetűséget minden vonalon. 40. Megkönyitendő a községeknek a vagyonszerzési jog, a rendelkezés egyszerűsítendő, hogy a magyar nemzeti törekvéseket semmi se gátolja. 42. Végre óhajtjak a községi tisztviselők szolgálati pragmatikáját, nyugdíjügy rendezését stb. Nós, mi közönség is megjegyezhetjük evvel a mozgalommal kapcsolatban, hogy bizony a bürokratizmus, ez a leketlen és életnélküli formaszerüség nem magyar ember tal*álmanya, valahol a pokolban született, s ezért nagy örömmel üdvözli a «Magyar Paizs* Zalamegye jegyzői egyletét s főleg annak vezetőségét, mikor azt a pokolból származó rendszert igyekeznek visszataszítani a pokol fenekére. Adjon Isten sikert nekik. B. A föld. A «Magyar Paizs® múltkori vezérczikke avval foglalkozik, hogy a föld ad nekünk ételt, italt, ruházatot, bútort és szerszámfát; az ő terményéből lesz az ipar; a termény és az ipar szüli a kereskedelmet s csak azután következnek a levegőbeli philosophálások, Lépjünk csak a földre, itt van a mi életünk. A föld termi a füvet, fát, mely nélkül levegőnk sem volna. A földművelési miniszter figyelmet fordit a faiskolákra. Van 15 faiskola s 25 kert és földműves iskola, melyeknek név és árjegyzékét terjeszteni óhajtja, hogy a kertészet, a gyümölcsfák müvelése erősödjék közgazdasagunkra. A név és árjegyzékről szóló füzetet az egyes iskolák vezetősége is megküldi ingyen, valamint megrendelésekkel is fordulhatnak a gazdák ugy az iskolákhoz, mint Molnár István kir. tanácsoshoz, aki miniszteri biztosa az orsz. gyümölcstermelésnek és fatenyésztésnek. — E gazd. iskolák névsora a következő : Erzsébet királyné gyümölcstelep Buda-Eőrsön. Igazgatóság Bpest I. ker. Ménesi-ut 45Allami faiskolák vannak: Fogaras, Kisbér, Kis Szeben (Sarosmegye), Kolozsvár, Lúgos, Nyitrarudno, Sepsiszentgyörgy, Szolyva (Reregmegye), Tarczal, Tihany, Torda, Trencsén, Ungvár, Zilah, (Szilágymegye) helyeken ; M. kir. gazd. akadémia Magyaróvárt. M kir. Kertészeti tanintézet Budapest Ménesi-ut 45; M. kir. gazd. tanintézet Debreczen, Keszthely, Kolozsvár, Kassa városokban ; M. kir. földművelési iskola Ada, Algyógy, Békés, Csaba, Csákovár (Temesmegye), Hódmezővásárhely, Jászberény, Kecskemét, Papa, Rimaszombat, Szentimre (Somogymegye, u. p. Kadarkút), Szerbnagyszentmiklós (Torontálmegj •e); Áll. Kert munkásiskola van Nagybocskón, Lőcsén. Bajan, Tordan ; Állami Miklós-Szőlőtelep Kecskeméten, Kertgazdasági tanszék Orosházán ; Magyar kir. Vinczellér izkola Ménesen (u. p. Gyorok), Nagyenyeden. Heti hirek. Szilveszteri istentisztelet. A helybeli nagytemplomban ó év utolsó estéjén az 5 órai misén óriási néptömeg tolongott istentiszteletre, hol Decsits Géza a rendes szokástól eltérőleg hathatós prédikácziót is tartott, hálára intve az embereket az isteni gondviselésért, s hitet, reményt és szeretetet keltve a szívben a jövő iránt. Az éjféli misén Németh Géza vezette a templomi szertartást. A ..Magyar Paizs" pályázatára decz. 31-én érkezett az ötödik dal. Egy biráló-bizottság fogja átvenni az öt költeményt, s a legjobbnak ról. Azután össze-vissza álmodnak mindenféle tökéletességeket, ezekkel ártatlanságukban feldíszítenek egy férfit és a kiválasztott férfiúban képzeletüknek ezt az ideálját szeretik . . . Egy társasköri tánczestélyen ő is találkozott az ideáljával, egy fölötte chikkes fiatal emberrel. A sima parketten, a ragyogó csillárok alatt, flirtelt vele. A jégpályán pedig ő kötötte fel mindég, piczi lábára a korcsolyát. És midőn a tavasz lehelete alatt, a jég olvadozni kezdett, az ő lelkük is egy másba olvadt, merő vonzalomból . . , És a hogy csak szerét ejthette, egyik vagy a másik, úgy egymáshoz közeledtek és hoszszasan beszélgettek. Megjött a bűbájos tavasz. A fák rügyet hajtottak es a szép parkban szerelemről daloltak a kis madárkák és szerelemre gondolt az ott sétáló ifjú pár is . . . A májusi nap arany csókjai alatt, kivirított az orgona bokor is. Illatos hajlékony virággalyain csattogva hintázott a kis csalogány. A madárkák danája, az orgonabokor bódító illata édes érzelmeket fakasztott az ifjú lények szívében, a kik némán haladtak egymás mellett. Lassú léptekkel közeledtek az orgona bokor felé. És ott megálltak. A leányka szedett orgonavirágot egy csokorra valót, a miben az ifjú is segédkezett és összereszketett mindakettő, ha a kezűk véletlenül egymáshoz tévedt. A szeműk is találkozott. És erre az ifjú magához vonta a kedves leánykát és az öntudatlanul engedte, hogy a szeretett férfi megölelje, forró csókot nyomjon hajara, szemére, piczi piros ajakára . . . S a természet is örülni látszott a boldogságuknak: Szerelmesebben csattogott a kis madár is a fészke fölött, a növények, a fák mámorító virágillatot leheltek . . . A nap diszkréten egy fehér felhőfátyol mögé bujt; de azért mégis két tanúja volt e jelenetnek : A csalogany az agon és az apa a közeli fák árnyában. A csalogány az édes titkot kicsattogta, az apa pedig a leányát eljegyezte, de nem a vagyontalan csinos ifjúnak, hanem egy dúsgazdag öreges kérőnek. Nagyon szomorú lett erre a szép leány és szomorúan mult a tavasz és muló félben volt már a nyár is. A rózsák a nyönyörű parkban levirftóban voltak mar, és hervadtak a rózsák a szép leány orczájan is . . . A holnapi napra pedig ki volt tűzve az esküvő: Ott a pamlagon készen várja mar a fehér Luchesse ruha, csipke uszályát myrtus szegély díszíti. Mellette hever a hosszú menyasszonyi fátyol. És a zongorán zöldellik a koszorú is . . . Halvány sugár éri, mely ott imbolyog a zongora sárga fényezetű régi fáján . . . Ez a zongora ismeri minden víg és bús érzelmét. Még a nagyanyjáé volt és bizonyára ő is ült mellette mint menyasszony, mint boldog menyasszony! Valamint az édes anyja is és ő ? ... A halvány arczú leány szive elszorult . . . Sötét szeme végig siklott, a zongorán és a myrtus koszorún megakadt . . . s remegő kis keze alatt elhangzott az utolsó ütem is, ez életben az utolsó . . . s a régi zongorán is elpattant ép egy húr ... a szép leány felrezzent ... és villám gyorsan felcsillog a kezében egy fényes kis tárgy, melyet a zsebében rejtegetett, s egy durranás és a halvany arczú leány holtan elterült a szoba virágos szőnyegén ... és utolsó sóhaja összevegyült az elpattant húr siralmas rezgésével . . . A virágüzletben ép most készül a menyasszonyi csokor, most metszik le az illatos fehér tubarózsákat ... a vőlegény csinos fogatja kint áll az üzlet előtt és várja, ő pedig sajátkezűleg válogatja a legszebb példányokat, s ez alatt mosolyogva kacsint a szép virágárús leánykára . . . A nap még mindég odatú'z az erkély-ablakra, melynek zöld redőnyei mögött ép tanyát ütött a kétségbeesés . . . * * * Új sírt ástak a közeli temetőben . . . melette egy ifjú állt. Férfias szép barna arczán legördült a köny . . . Elmerengve pillantott a felhantolt sírgödörre . . . s gomblyukából odadobta a hervadozó szegfűjét. Szomorúan távozott. Harmadnapra e sírba temették a fehér arczú leányt. Virágerdőben állt a ravatala. Illatos fehér tubarózsákból készült a fejpárnája, erre tették örök alomra hajtott bá| jos fejecskéjét . . . mennyasszonyi fátyola lett a szemfödője ... Az aranyozott érczkoporsó födelén ott zöldéit most a myrtus