Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-29 / 9. szám

1900. november 15. MAG-TAR PAIZS 3 olyan magyar nevet választanék, melynek még a kezdő betűje se emlékeztessen a régi nemszeretem névre. Hanem a történelmi nagy nevek tulajdonosait hagynám nyugodni sírjaikban. Hiszen nevet változtatni demokratikus, nevet örökölni pedig aristokratikus. Hát a névmagyarosítók ne aristokratáskodjanak! "Pedig azt teszik : már nem elég jól hangzik Kecskeméti, Vásárhelyi, Béldi, hanem lesznek Vég-Kecskemétiek, Vég-Vásárhelyiek és VégBéldiek. * * * Gyanús nemes. Hallja maga, főpinczér, maga Jsmeri a városi viszonyokat ; úgy-e ez a Kállai uraság — von . . . ? — Oh igen : von ünsere Leut. Két mulatságról. — A közönség haDgnlata. — Az egyik mulatságról már meg is emlékezett a »Magyar Paizs*. Az iparos ifjak önképző köre dicséretesen megoldotta a feladatát, mikor azt a műkedvelői előadást rendezte. Szóba is hozták itt-ott, hogy a közönség nem méltányolta teljesen a jó igyekezetet és a jó- eredményt. De ne legyünk elfogultak. Túlságosán ne ostromoljuk a közönséget se. Némelyik ember talán mulasztásból nem ment el, másiknak ideje nem volt, harmadiknak pénze nem volt rá. Ha a farsangra esett volna az az előadás, bizonyosan több iparos részt vett volna. A dologban legfontosabb az, hogy bizonyosan számítottak sokan a tűzoltók mulatságára is, mely deczember 1-én lesz. Nem esnek a közöny hiabájaba azok, a kik egyikre nem, de a másikra elmennek. Egyenlően kell pártolni mindakettőt, mindakettőnek nemes a czélja, s az eszköze. A ki az egyikről valami ok miatt elmaradt, helyesen teszi, ha kiveszi a részét a másikból. Sőt, hogy a tűzoltók Katalinbálja jól fog sikerülni, nemcsak abból reméljük, mert a közönség előtt különösen a kereskedők és iparosok előtt népszerű a tűzoltó intézmény, hanem abból is reméljük, hogy a tűzoltók nem tartanak rendszeresen minden évben mulatságot, csak hébe-hóba, s ha ritkán veszik igénybe a közönség figyelmét, akkor annál nagyobb mértékben óhajtjak azt megnyerni. Ki lesz tehát egyenlítve a dolog, ha, a kik az egyikről elmaradtak, megjelennek a másikon. Bízvást úgy fog lenni. G. A bor és a nők. A borivás a kultortörténelemben sokkal lényegesebb helyet foglal el, mint azt közönségesen hiszszük. A modern társas életet ivás nélkül el sem képzelhetjük. Hiszen még az egyház is első összejöveteleit közös étkezések alakjában tartotta meg, melyeken gazdag és szegény egyaránt részt vett. Nemkülömben van ez a politikánál is. A diplomacziai lakomák nem a mai kor szüleménye. Eltekintve ezektől, az evés és ivás az előkelő osztálynál mindenkor lényeges dolog volt, s nemcsak az éhség és szomjúság csillapítására szolgált. Ha Montesquieunak hihetünk, az egész földön az ivás szenvedélye egyenes arányban áll a hideg és nedves éghajlattal. Minél jobban közeledünk az északi sarkhoz, annál inkább el van terjedve az iszákos ág, és épen így van ez az egyenlítőtől délre is. Nagyon téves felfogás volna, ha azt hinnők, hogy az ivás, Noe ez öröksége kizárólag a férfiakat illeti: a gyenge nem sem idegenkedett Bachus és Gambrinus adományaitól annyira, mint látszik. Nemcsak a mythologia, mely a boristent nőktől környezve ábrázolja, a történelem is azt tanítja, hogy a nők sem vetették meg a nemes szőlőnedvet, hanem minden illő és megengedett alkalommal élvezték az éllető nedűt. Már Kleopatra, Egyptus szép királynője, mint Horac mondja, Mareotis környékén termő borral nagy pazarlást vitt réghez, s Antonius e bortól ép oly sokszor megittasult, mint a csábító királynő szépségétől. Hogy a Pharaok országában a női nem is részt vett a férfiak ivó mulatságaiban, azt egy, a Thebe romjai között lévő falfestmény is bizonyítja, mely egy vig ivó-társaságot ábrázol. A régi Görögországban is megtudta becsülni a férfi nem .jobbik fele. a bort, mert míg a spártai hajadonok épen nem, vagy csak nagyon vizesen itták a bort, az athéni hölgyek ugyancsak hódoltak e nemes italnak. Rómában azonban a királyok idejében a nőknek teljesen, a férfiaknak 35 éves korukig a borivás meg volt tiltva. A köztársaság szigorú erkölcsei mellett is oda lett volna annak a nőnek jó hírneve, ha c<ak megízlelte volna is a lökén termett bort (mézből készített bort szabad volt élveznie). Egy római polgárnak csak az a felfedezése, hogy neje közönséges bort ivott, elégséges volt a házasság felbontására. Egy bizonyos Mecenius túlszigorában annyira ment, hogy nejét agyonverte midőn rá jött, hogy az hordóból bort ivott és Romulus a gyilkosság bűne alól felmentette. A szigorú Cato azt hiszi, hogy a római férfi azért nyert jogot arra, hogy nőrokonát megcsókolhatja, hogy ezzel «a bortól való tartózkodását, ellenőrizhesse. A mindinkább hanyatló erkölcsök mellett azonban a nök is élvezték csakhamar a bort, a császárok korában pedig már versenyt ittak a férfiakkal egész éjszakákon át. Hogy az 6-kor más népeinél is, mint az arabok, zsidók, kínainak stb. a nők nem idegenkedtek a bor élvezésétől, az bizonyos. A közép-korban a germán népek jártak elől jó példával, mint az alábbi, akkori osztrák törvény bizonyítja, mely a többi között azt mondja: .Ha egy nő el akarja inni szoknyáját, köpenyét, fátyolát vagy más szallagját, a korcsmáros ne adjon rá többet, mint 12 pfenniget, ha azonban többet megivott és férje ki akarja váltani, akkor is csak 12 pfenniget fizessen — a többi kirt viselje a korcsmáros.. Nálunk magyaroknál a nök az ivásban sohasem tűntek ki, bár mindig nagy megtiszteltetésnek vette a magyar, ha egy hölgy poharat emelt reája (még most isi), mind a mellett asszonyaink sohasem lépték túl a mértékletesség határait, és így nem is tettek ez által történelmi nevezetességre szert. Ma már mindenütt mások, jobbak lettek a szokások. Már a mult században a müveit nök köréből száműzve volt a mértéktelen borivás Talán a serfőzök elszaporodása és a kávé elterjedése okozza, hogy a bor elvesztette sok tisztelőjét. Napjainkban a nők már egészen mentek ezen rossz szokástól. A női természet amúgy is a mértékletességre hajlik, és csak rossz erkölcsei egy durva, műveletlen kornak kényszeríthetik az ellenkezőre. Ma nincs már mit aggódnunk azon, hogy bájos asszonyaink szeretetreméltóságából és kedvességéből valamit is elvon e rossz szokás. N. P. Heti hirek. A „Magyar Paizs" 40 koronás pályadíjára megérkezett az első dal. A határidő deczember 31. Óhajtandó, hogy minél többen keljenek e nemes versenyre. — Tájékozásul ismételjük az első számban közzétett pályázatot. így szól: Két darab 20—20 koronás aranyat ajánl fel a «Magyar Paizs > szerkesztősége egy megzenésítendő hazafias költeményért, mely iparinduló-dal lenne; tartalmában pedig a magyar szellem találékonyságát, a magyar kéz ügyességét, s általában a nemesítő munkát dicsőítené. A dalokat jeligés levél alatt kell elküldeni ez év deczember 31-ig a «Magyar Paizs> szerkesztőjéhez, a ki majd biráló-bizottságnak fogja átadni, s a legjobbnak ítélt dalért, ha az egyúttal áltatalában is értékes, a szerzője 1901. január 15-én át fogja venni a két aranyat. Kevesebb díjra más, mértéket ütő lyrák is igényt tarthatnak. A közlés joga a • Magyar Paizs»-é lesz. Színház. Zoltán Gyula színtársulata a mult heti csütörtök óta tartja varosunkban az előadást az Arany-Bárány nagytermében. Sok zsúfolt házról nem szólhatunk, de részvétlenségről sem lehet épen panaszolni. Kezdetben kevesebb látogató volt, aztan többen-többen jőnek, a mint az előadandó színdarabok is mindinkább javulnak. Kevés színész teszi mostanság, hogy azokat a nehéz darabokat elővegye, a melyeket mostani társulatunk elővesz. Felhívjuk a közönség figyelmét Csiky Gergelynek ama kitűnő színműveire, melyeket a Zoltán társulat itt elő fog adni, s a mely tartalmas és nehéz darabokért elismeréssel lehet a közönség. Az eddig előadott darabok névsora a következő: Csütörtökön a Primadonnát játszották elsőnek, melyről bőven elég ennyi tudósítás. Pénteken szünet volt. Szombaton Géczynek az országosan ismert Sárdiházát adták elő, melyből világosan kitűnt, hogy a jó darab a színészt is javítja. Elsőrendű magyar népdráma ez nagy trakikummal, a bűn bűnhödésével. Az elég nagyszámú közönség nagy érdeklődéssel kisérte. jeléül annak, hogy nem csupán az orfeumi költészetet szereti. Érdekes, hogy az előadásban egyes részek jobban ki voltak domborítva, mint a központi egység, a mi a mostani drámaíróknak altalában hibájuk. De itt nem az írónak volt ez a hibája. Vasárnap elég zamatos népies történet volt az Egy magyar huszár káplár Bécsbeji czímű történet. Hétfőn Az ördögűző huszártiszt bohózat került elő, mely egy makranezos hölgyből csinált nagy derültség között engedelmes feleséget. Kedden a híres Szulamit/na. teledesteli telt a ház. Jeles énekrészeért lehe híres. Egyebekben egykissé nagyobb a híre, mint az értéke Szerdán Mozgófényképek. Az előadók közül is fel kell jegyezni a feltűnőbbeket. Jó reményekre jogosít a fiatal, szép színpadi alakú Szabolcsi Jozefin, a ki ízléses magyar menyecskéket játszik, s kifogástalan drámai erővel adja Szulamithot, s özönnel kapja a tapsot. Más természetű, könnyebb szerepekben Zoltánné hasonló előnynyel rendelkezik. Termesy Gizella pompás figurákat csinál a ferde életből; a kopott bárónőt jól eltalálja, s nagy derülséget kelt. Fehérné Rónay Erzsi a szende lánykában tűnik ki, s komoly törekvő színész; a Sárdi hazban méltóképen kitűnt. Szabolcsiné ügyes cselszövő. Homokai Gábriella első rendű és háládatlan szerepet tölt be. Ezek a legkönnyebbek és a legnehezebbek. Ligeti Vilma szintén megnyerő színész. A férfiak közül egyik sem nagy drámai szenvedély, de annál inkább kitűnik a tréfás dalokban s a hülyéknek hahotát keltő ábrázolásában Petre Ferencz, kit ötször hatszor megismételtetnek. Népdalokat szépen tudnak énekelni Fehér és Pintér, kik szintén sok tapsot arattak. Keller Antal nyugodt otthonossággal játszik, továbbá Jámbori, Zoltán, Megyeri, Szabolcsi, Fülöp, Siménfalvi stb. A zalaegerszegi gymnasiumi diákok szavalóköre szombaton d. e. 11 órakor tartja meg Vörösmarty-emlékünnepélyét a tornateremben a következő műsorral: 1. Szózat éneklése. 2. Elnöki megnyitó, tartja Blaske L. VII. o. t. 3. «£lő szobor*, szav. Andalics L. 4. Vörösmarty életrajza, felolvassa Enyedy VII. o. t. 5. «Szózat*, szav. Hofimann Arthur VI. o. t. 6. «Elhagyott anya*, szav. Klein Géza VI. o. t. 7. «Zalán futása>, szav. Forgács F. VII. o. t. 8. «Egy szegény asszony könyve*, szav. Breyer József VII. o. t. 9. cSalamon*, szav. Klein Zsiga VI. o. t. 10. Vörösmarty diák korában, felolvassa Schlcsinger VII. o. t. 11. «Buvár Kund*, szav. Csizmazia György. 12. «Vén czigány*, szav. Reich Antal VI. o. t. 13. «Király hymnusz*, szav. Czukelter József VI. o. t. A zalaegerszegi felső keresk. isk. «Kisfaludy Önképzőkör»-e decz. 2-án d. e. 9 órakor Vörösmarty Mihály születésének 100 éves évfordulója alkalmából nyilvános díszülést tart az iskolában. A műsor a következő : 1. «Szózat», énekli az ifjúsági énekkar. 2. Megnyitó beszéd, tartja Kiss Lajos tanárlenök. 3. «Szózat», szav. Sipos Ernő I. o. t. 4. Vörösmarty méltatása, felolvassa Hamburger Sándor III. o. t. 5. «Uri hölgyhöz®, szav. Schwarcz Jenő III. o. t. 6. Vörösmarty Mihály életrajza felolvassa Schmidhofer György III. o. t. 7. «Vén czigány®, szav. Isztl Zsigmond III. o. t. 8. «Hymnus», énekli az ifjúsági énekkar. A zalaegerszegi társaskör deczember 2-án, vasárnap d. e. 1/

tll órakor a vármegyeház nagytermében Vörösmarty-ünnepélyt tart a következő műsorral: 1, Hazádnak rendületlenül, énekli a helyi daloskör Baján Ferencz karnagygyal. 2. A díszülést megnyitja Borbély György elnök. 3. «Árpád ébredése*, szavalja Péterffy József, 4. Mihalovits Béláné énekel. 5. Emlékbeszédet tart dr. Csák Károly. 6. * Liszt Ferenezhez*, szavalja Hajnal Stefike, 7. cA vén czigány*-t énekli a daloskör. 7. «A hontalan*-t szavalja Szigethy Erdős írnák. 9. «Az élő szobroi-t szavalja ifj. Czukelter Lajos. 10. «Hymnus>, énekli a daloskör. A zalaegerszegi kereskedő ifjak vasárnap este 8 órakor tartják a Vörösmarty-ünnepélyt a Központi-kávéház emeleti termében. Gyűjtsünk a Vörösmarty-szoborra. A zalaegerszegi főgymnasiumban a Budapesten felállítandó Vörösmarty-emlékre eddig a következő gyűjtés történt: Medgyesi Lajos 2 K., Tuczy János 2 K.. Mihalovits Béla 1 K., Margineán Sándor 50 fill., Fülep Imre 1 K., Borbély György 1 K., Kern Antal 60 fill., Kereskedő László 1 K., Udvardy Vincze 1 K., Kunfalvi Rezső 1 K., Kun Vilmos 1 K., Laux Rezső 1 K., Sebők Samu 80 fill. (13 K. 90 fill.). A tanulók következőleg gyűjtöttek: az I. oszt. tanulói 2 K. 64 fill., a II. oszt. tanulói 3 K., a III. oszt. tanulói 6 K. 46 fill., a IV. oszt. tanulói 2 K., az V. oszt. tanulói 4 K. 10 fill., a VI. oszt. tanulói 3 K., a VII. oszt. tanulói 2 K. 30 fill. (23 K. 50 fill.), együtt 37 K. 40 fill. Ebből 10 koronát a «Tanulók Lapja* útján juttattunk