Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1900-10-18 / 3. szám
1900. október 18. MAGYAR PAIZS 3 «Sokszor elmélkedtem a divatok keletkezéséről és terjedéséről. Egy hóbortos piktor, vagy egy féleszű szabó vagy valami excentrikus «masamód» képes a legfurcsább, olykor •a. legizléstelenebb, sokszor leginpratikusab divat meghonosítására. Érzi látja mindenki, hogy .iz ú] divat nagy bolondság. Azonban mind majd meg nem vesznek utánna. Vájjon mi ennek a pszihologiája ? — vájjon miért nem lehet komoly és nagy nemzeti ügyekben is divatot teremteni ? Mi tartóztatja vissza a magyar hölgyvilágot attól, hogy a hazának hasznos leanyai legyenek ? «De van más akadály is. Honi iparunk ma még nem képes összes szükségleteinket ellátni. De a társadalom kényszerítheti ennek fejlesztését, ha mindig honi munkát kér ... a vevő közönség akaratereje tompa és engedékeny. «Nagyobb akadály rejlik a kereskedelemben . . . kereskedőinket igen nagy felelősség terheli. Egyetlen esetről sincs tudomásom, hogy a kereskedő világ fejlesztőleg hatott volna az iparra. Ellenkezőleg; a kérkedésnek el nem palástolt indulatával kinálja a kereskedő a külföldiárut, mely szerinte jobb és olcsóbb a honinál. Nincs tudomásom, hogy valamelyik kereskedő felhívta volna az ipartársulatokat ennek vagy annak a kelendőségére ; hogy rajzokat adott volna a műhelyekbe, melyek szerint dolgozzzanak ; hogy tanácsokkal, felvilágosításokkal szolgált volna arra nézve, hogy melyik forma, melyik szin, melyik összeállítás lett külföldön divatossá, — útba igazította volna a lakatost, a szíjgyártót, az asztalost, esztergályost, gombkötőt, takácsot, stb. «Az agitáczió érdekében érintkezésbe kellene lépni a keresk. és iparkamarával, az iparos egylettel, Emkével, várossal, stb. ^Kiindulási ponttól nem a quótaemelést venném, hanem Hegedűs miniszternek a hazai gyáripar támogatásáról szóló törvény javaslat tárgyalása alkalmával mondott beszédéből azt a részt, mely a társadalom támogatását kéri a honi ipar számára. Ezzel az idézettel a mozgalomhoz kell szegezni a minisztert . . . Az -6 állásában aktualitása van minden szónak. «Aztán gyorsan levelezésbe kell állani a honi iparos és kereskedő világgal . . . olyan agitáczionális hangon, hogy az igazságok tüzet fogjanak országszerte» . . . stb. A levél szerint is tehát három nagy tényezővel kell szóba állani: az iparossal, a kereskedővel és a közönséggel. Mindenik nagy akadály. Alighanem legnagyobb akadály a közönség, melyben az emlegetett magyar büszkeség — dehogy van, az önérzetnek halvány sugara sincs. Van helyette szolgai kapkodás és bárgyú hiúság. Ezt megbizonyítja Hegedűs Sándornénak, a miniszter feleségének a levele, melyet a jövő számban fogok ismertetni, s még ezer meg ezer adat, melyek közül egyet ketőt, úgy lehet felemiitek. Lesz tehát folytatása. Borbély György. A Zalavármegyei magyar iparvédő-egyesület tisztviselői. Örökös tiszteletbeli tagok : Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnök : Dr. Kele Antal. Alelnökök : Dr. Csák Károly és Kovács László. Jegyzők: Borbély György, Cs. PéterffyJózsef, Klosovszky Ernő cs Schütz Frigyes. Pénztáros : Tuczy János. Ellenőr: Balassa Benö. Könyvtáros : Pais Kázmér. Ügyész : Dr. Czinder István. A felügyelő-bizottság tagjai : Krosetz Gyula, Udvardy Ignácz és Gombás István. Választmány. Helybeliek : Csertán Károly, Dr. Ruzsicska Kálmán, Arvay Lajos, Skublics Jenő, Sztipics Antal, Fülep Imre, Königmayer János, Farkas Ferencz, Kiss Lajos, Paukovich György, Nóvák Mihály, Fángler Mihály, Breisach Sámuel, Farkas Ignácz, Goldner Ödön, Duzár István, Fischer Miksa, Büchler Jakab, Preszler Gyula, Baly Béla, Pfeiffer Henrich, Vörös Gyula, Bencze György, Papp Alajos, Kummer Gyula. (26). A 26 közül Botfy Lajos polgármester időközben meghalt. Vidékiek : Nagy-Kanizsáról: Vécsey Zsigmond, Halis István, Elek Lipót, Fesszelhófer József. Csáktornyáról: Ziegler Kálmán. Lelenyérol: Dr. Csempész Kálmán. AlsóLendváról: Hajós Mihály. Keszthelyről: Nagy István. Sümegről: Eitner Zsigmond, lapolczáról: Glazer Sándor. Zala-SzentGrálról: Botfy Péter. Nováról: Malatinszky Lajos. Légrádról: Kovács Gyula. Zala-Lövőről: Marton Lajos (14). Együtt 40. Egyesületi főfelügyelők : Zalaegerszegen : Faragó Béla. Nagy-Kamzsán: Gelsei Guttmann Vilmos. Rajkon: Koller István. Keszthelyen: Csák Árpád. Sümegen: Darnay Kálmán. Tapolcza városban : Vastagh János. Tapolcza vidékén : Hertelendy Ferencz. Zala-Szent-Gróton: Pranger György. Csáktornyán: Gráner Miksa. Letenyén: Hirschler Miksa. Novában : Persay Gyula. Perlakon: Tóth Sándor. B.-Füreden : Hirschfeld Samu. Bellatinczon: Nagy Sándor. Stridón Dietzl Sándor. Zala-Tárnokban: Stadel János. A Tagy-Lengyelben : Strausz Sándor. Légrádon: Gadó Mátyás .Zala-Lövőn Jusztus Izidor. Alsó-Lendván: Pollák Lázár (20). A Zalavármegyei magyar iparvédö-egyesület adományozó tagjai. (A felsorolt összegek korona értékben ertendök.) Dr. Czinder István Schütz Frigyes Marton Lajos Horváth Lajos Bárány Jenő Gampl K. Kecskés Gy. Koch Imre Kovács Zsigmond Szép Mihály Pesti János Szigethy Ferencz Nagy Károly Farkas Ferencz Horváth Károly Neubrunn Gábor Vinkovics Mihály Monczinger József Németh István Herényi Ferencz Sipos Antal Vörös Gyula Halász Miksa Kasznár Márton Kadi Kátcrly Dergács Károly Pallos János Czukelter Lajos Molnár Sándor Stern Miksa Thassy Lajos Büchler Jakab Skublics Jenő Salczer Miksa Pfeifer Henrik Breisach Sámuel Farkas Ignácz Cs. Péterffy József Farkas László Komlós H. Miksa Radó Henrik Mondschein Lajos Rosenberg Sándor Kora Gyula Simonics Mihály Goldner Ödön Gombás István Klosovszky Ernő Papp Alajos Heinrich W. Rosenberger Lajos ! Duzár István Simfer János Kalóczy Sándor Vörös János Weintsingl Anna Szép Gergely Kovács Ferencz Kisági József Szeged Jegyzet: A kiknek anevökés adományaik tévesen, vagy hiányosan van közölve, vagy épen hiányzik, szíveskedjenek jelezni, hogy javítsuk ki. 4.— Belső István -.40 4.— Zsohár Ignácz -.20 1.— Soós Rózi -.06 1— Czigány Zsigmondné -.20 2. Paukovich György 2.— 1 — Medgyesi Lajos 1.— 1.— Czigány Lajosné —20 —.— Szabó Józsefné -08 2. Czigány Györgyné -.10 —.— Bencze István -.30 —.— Pető György -.10 —.— Igazi Sándor -.20 —.— Ungár Hermán -.30 2. Czigány György molnár 2. 1 — Konkoly Lajos 2 — 2.— Ható Antal 1.— 1.— Igazi György —.20 2. Andris Károly —.20 í.— Igazi József 1.— 1.— Simon Gábor — .20 1.— Czigány Bertalan 1 — 2. Czigány György — .20 2.— Kálóczy László 1 — 2. Czigány Gábor —.20 1.— Németh Pál —.20 2. Czigány József —20 i.— Czigány Kálmán 2— 2.— Zalaegerszegi hitelszöv. 10.-—.— Vörös Ferencz 2.— 2.— Weinacht Lukács 1.— 2.— Ágoston Kálmán — .20 2.— Noé Gábor —.20 20.— Gyarmati Gábor —.20 1.— Cilii Gábor —.20 2. Gecsovics Ferenczné 2 2. Németh Gábor 2. 2. Goldfinger. János 2. 1.— Goldfinger Jánosné í.— 2, Goldfinger Dezső 1— 2, Gaszta Antal 2. 2. Hanty Károly 2.— 2, Stark Dezső 5.20 l'.— Gecsovics asztaltársasá. g6— 2. Weinberger S. 2. 2, . Dr. Kele Antal 40.— 2, Dr. Kele Antalné 2. 2.— Baly Béla 2.— 2. Borbély György 40— 2. . Gombás István gyűjtő 2.60 2, Fischer Miksa 2. 1.-Faragó Béla i.— 2. Csabrendeki iparos-egyl.6.— —.20 Társaskör 4.— 1.— Keszli Ferencz 1.— Zalaegerszegi ipartest. 20.— 1.— Königmayer János 2.— — .20 Zalavármegyei takarék —.10 pénztár 40.— Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (Folytatás.) Min kell kezdenünk f ! (Nehézségek ; akadályok.) Az ily egyesületek, illetőleg olvasó körök nagyon kevés évi tagsági-díj fizetése mellett létesíthetők. Olcsón szerezhetnének be jó gazdasági könyveket, folyóiratokat és lapokat, melyekből a tanító, vagy az ehez értő vasár- és ünnepnapokon felolvasásokat tartana, s az olvasottakat megmagyarázná. Ez által ismeret-körük napról-napra gyarapodnék, s látókörük szélesednék. Megbeszélnék egymásközt hétről-hétre mindazon dolgokat, melyek őket közelebbről érdeklik. Napról-napra nemesednének, művelődnének; megszoknák a munkás, becsületes, józan, s takarékos életet. Szellemi és anyagi erejöket fokoznák, s így erősödnének. Elszoknának a könnyelmű adósság csinálástól, tivornyától, korcsmázástól, s minden rossztól. A világ kereke nagyot fordult. Haladnunk kell a korral, ha elmaradni nem akarunk. Kevesen vagyunk, s így erőnket megkétszereznünk kell! . . . Szükségünk van sok kiművelt agyra és munkás kézre! A «MAGYAR PAIZS» e tekintetben is mindenha igaz tanácsadójok és útmutatójuk lesz. Kérelmezhetik és sürgethetik ezen egyesületek mindazon törvényes intézkedéseket, melyeknek a keresztülvitelét a földművesek érdeke kivánja. A hatóságok esetleges sérelmes intézkedéseivel szemben tagjaikat védelemben részesíthetik. Tagjaikat a békés és tiszta családi életre, munkásságra, takarékosságra, józanságra és rendre szoktatják ; a könnyelmű adósságtól, és különösen a váltótól, mely nem a gazda embernek való, mindenképen óvják, s egymásnak segítségére vannak. Áldásos működésük sok haszontalan perlekedésnek is útját vágja. A biztosítási intézmény minden formájának meghonosításán és egészséges hitelviszonyok meghonosításán fáradoznak. A szövetkezeti intézmény minden ága-bogát részletesen megismerik, s megtanulják, hogyan kell legczélszerűbben a szövetkezeteket szervezni, ellenőrizni, s föntartani ; megtanulhatják, hogy, a mire szükségük van, hol szerezhetik be a legjobb árúkat legjutányosabban, s terményeiket hol és mikép értékesíthetik legdrágábban. Az iparosokra nézve, hasonló értelemben csak az önművelődést, előrehaladást, az ipar folytonos fejlődését, tökéletesítését, az erők fokozását és az erők egyesítését stb. ajánljuk e jelszóval: Előre ! A villám korszakában, mindenki, a ki folytonosan nem halad, elmarad. Különösen áll ez iparosainkra nézve. A magyar megtudta állni a mult harczaiban mindig a helyét, joggal elvárható tőle, hogy megértve a kor"intő szavát, nem engedi magát háttérbe szoríttatni idegenek, jövevények által. Addig, míg lekötött állapotban vannak: a szabadabb mozgás, a nagyobb czélok után való törekvés teljesen lehetetlen. Elszánt erős akarattal, kitartással, lankadatlan szorgalommal, takarékossággal, tanulással és összetartással minden nehézség és akadály leküzdhető, legkönnyebben a szövetkezetek által. További nehézség, hogy a kereskedő-segédek, illetőleg az úgynevezett üzletvezetők között is nagyon kevés van azon hazafias magas színvonalon, melyet tőlük méltán megvárhatnánk. Ezektől nem csak kellő szakképzettséget, a könyvvezetésben való teljes jártasságot, megbízhatóságot és becsületességet várhatjuk meg, hanem egyúttal a hazafiasságot, s a szövetkezetek iránti lelkesedést is magukkal kellene hozniok. Legtöbbnyire ezek discreditálják, rontják (tisztelet a kivételeknek) a szövetkezeti intézményt, kik közül sokan ezen humánus intézményt nem mint egy magasabb hazafias czél eszközét tekintik, hanem ezt oly objectumnak veszik, mely első sorban az ő hasznukra szolgál. Hiszen, ha lelkük van hozzá: helyzetük kedvező voltát annál könnyebben kiaknázhatják, mert ezen intézmény nálunk még csak gyermek éveit éli és sok helyütt a vezetőknek a kezdet nehézségeivel kell megküzdeniök, mi annál nagyobb lelki erőbe kerül, mert csak most nem régen történt kormány-intézkedés arra nézve, hogy néhány tanfolyamban gyakorlatilag előadassék, s taníttassék mindaz, mi a szövetkezetek helyes vezetésénél szükséges. A szövetkezeteknél legnagyobb fontossággal bír a szigorú, tárgyi és személyhez nem kötött ellenőrzés. Az alábbiakban ismertetni fogom ezen eljárást. Ezen szigorú és föltétlenül megbízható tárgyi ellenőrzés a sarkpontja az egész szövetkezeti intézménynek, mely ha jó, s a tagok hívek a szövetkezethez, s nem kétkulacsosok: a szövetkezetnek virágoznia kell, s nem csak nagy hasznot hajt a kis embereknek, s az árképződésre jótékony befolyást gyakorol, de nemzeti miszsziót is tölt be, a mennyiben ezekre vár a nehéz föladat, hogy a kifejlődöttebb osztrák iparral szemben a hazai ipart és termelést tőlük telhetőleg pártolják és támogassák, s egész kereskedésünkbe belevigyék a hazafias szellemet. A szövetkezeti intézmény természetéből folyik, hogy ha annak minél több lelkes és igaz tagja van, s nagyobb a pénzereje: annál nagyobb előnyöket tud nyújtani tagjainak. A szövetkezetek alapításánál a legnagyobb megfontolással kell eljárnunk, s arra kell töre^