Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-08 / 6. szám

1900. november 15. MAG-TAR PAIZS 3 Halis István, Elek Lipót, Fesszelhófer József. Csáktornyáról: Ziegler Kálmán. Letenyéril: Úr. Csempész Kálmán. AlsóLendváról: Hajós Mihály. Keszthelyről: Nagy István. Sümegről: Eitner Zsigmond. 7apolczáról: Glazer Sándor. Zala-SzenlGrótról: Botfy Péter. Nováról: Malatinszky Lajos. Légrádról: Kovács Gyula. Zala-Lövőről: Marton Lajos (14-). Együtt 40. Egyesületi főfelügyelők : Zalaegerszegen : Faragó Héla. Nagy-Kajtizsán : Gelsei Guttmann Vilmos. Rajkón: Koller István. Keszthelyen: Csák Árpád. Sümegen: Darnay Kálmán. Tapolcza városban : Vastagh János. Tapolcza vidéken : Hertelendy Ferencz. Zala-Szent-Grócon: Pranger György. Csáktornyán: Gráuer Miksa. Letenyén: Hirschler Miksa. Novában : Persay Gyula. Perlakon: Tóth Sándor. B.-Füreden: Hirschfeld Samu. Bellalinczjn: Nagy Sándor. Stridón Dietzl Sándor. Zala-7árnokban: Stadel János. Nagy-Lengyelben : Strausz Sándor. Légrádon: Gadó Mátyás. Zala-Lövőn Jusztus Izidor. Alsó-Lendván: Pollák Lázár (20). A Zalavarmegyei magyar iparvédö-egyesület adományozó tagjai. (A felsorolt összegek korona értékben értendők.) Dr. Czinder István 4.— Belső István - .40 Schütz Frigyes 4.— Zsohár Ignácz — 20 Marton Lajos 1.— Soós Rózi —.06 Horváth Lajos 1 — Czigány Zsigmondné —.20 Bárány Jenő 2.— Paukovich György 2.— Gampi K. 1— Medgyesi Lajos 1.— Kecskés Gy. 1.— Czigány Lajosné —.20 Koch Imre —— Szabó Józsefné — OS Kovács Zsigmond 2.— Czigány Györgyné —10 Szép Mihály —— Bencze István Pesti János —.— Pető György Szigethy Ferencz —.— Igazi Sándor Nagy Károly —.— Ungár Hermán Farkas Ferencz Horváth Károly —.30 — .10 —.20 —.30 2.—• Czigány György molnár 2.— 1.— Konkoly Lajos 2.— 2 — Ható Antal 1.— 1.— Igazi György —.20 2.— Andris Károly —.20 1.— Igazi József 1.— 1.— Simon Gábor —.20 1.— Czigány Bertalan 1.— 2.— Czigány György —.20 2.— Kálóczy László 1.— 2.— Czigány Gábor —.20 1.— Németh Pál —.20 2.— Czigány József —.20 1.— Czigány Kálmán 2.— 2.— Zalaegerszegi hitelszöv. 10.— —Vörös Ferencz 2.— 2.— Weinacht Lukács 1.— 2.— Ágoston Kálmán —.20 2.— Noé Gábor —.20 20.— Gyarmati Gábor —.20 1.— Cilii Gábor —.20 2.— Gecsovics Fercncznc 2 — 2.— Németh Gábor 2.— 2.— Goldfinger János 2.— 1.— Goldfinger Jánosné 1.— 2.— Goldfinger Dezső 1.— 2.— Gaszta Antal 2.— 2.— Hanty Károly 2.— 2.— Stark Dezső 5.20 1.— Gecsovics asztaltársaság 6.— 2.— Weinberger S. 2.— 2.— Dr. Kele Antal 40.— 2.— Dr. Kele Antalné 2.— 2.— Baly Béla 2.— 2.— Borbély György 40.— 2.— Gombás István gyűjtő 2.60 2.— Fischer Miksa 2.— 1.-- Faragó Béla 2.— 2.— Csabrendeki iparos-egyl.6.— —.20 Társaskör 4.— 1.— Keszli Ferencz — 1.— Zalaegerszegi ipartest. 20.— 1.— Königmayer János 2.— — .20 Zalavármegyei takarék—.10 pénztár 40.— Kisági Józ>ef Szeged 4.— N. N. úrhölgy 3.— Jegyzet: A kiknek a nevök és adományaik tévesen, vagy hiányosan van közölve, vagy épen hiányzik, szíveskedjenek jelezni, hogy javítsuk ki. Neubrunn Gábor Vinkovics Mihály Monczinger József Németh István Herényi Ferencz Sipos Antal Vörös Gyula Halász Miksa Kasznár Márton Kadi Károly Dergács Károly Pallos János Czukelter Lajos Molnár Sándor Stern Miksa Thassy Lajos Büchler Jakab Skublics Jenő Salczer Miksa Pféifer Henrik Breisach Sámuel Farkas Ignácz Cs. Péterffy József Farkas László Komlós H. Miksa Radó Henrik Mondschein Lajos Rosenberg Sándor Kom Gyula Simonics Mihály Goldner Ödön Gombás István Klosovszky Ernő Papp Alajos Heinrich W. Rosenberger Lajos Duzár István Simfer János Kalóczy Sándor Vörös János Weintsingl Anna Szép Gergely Kovács Ferencz Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (Folytatás.) Min kell kezdenünk ? ! (Nehézségek ; akadályok.) Szemet hunyni ily viszonyok között bűnnél nagyobb hiba volna, külünösen akkor, mikor mindenki tudhatja és láthatja, ki nem szín-vak, hogy kereskedői kartell itt, kartell ott, kartell mindenütt, természetesen mindenkor és mindenütt a fogyasztóközönség rovására. Van most már mindenféle kartell: Vaskartell, szénkartell, papirkartell, czukorkartell, petroleumkartell, stb; Van még biztosításikartell is. Az «osztrák-magyar baleset biztosító társaságok® Bergcrnek, a «nemzetközi baleset biztosító társaság® igazgatójának kezdeményezésére kartellt létesítettek, mely szerint a valamely társaságnál érvényben lévő balesetbiztosítás csakis a lejárat után terelhető el. Azon esetben, ha a biztosított fél biztosításának lejárata előtt óhajt más társaságnál biztosítani, az csak azon esetben vehető, vagy fogadható cl, ha a fél nyilatkozatot ad, mely szerint előbbi biztosítását is érvényben tartani köteles. Kell még ennél több ? ! . . . Hogy a meglevő bajokon segíteni kell, az kétségtelen. A segítséget hiába várjuk másoktól, hanem önmagunknak önmagunkon kell segíteni. Ezt legkönnyebben elérhetjük, ha országszerte minél több életerős szövetkezetet alakítunk, s azt minél többen szívvel, lélekkel, teljes erőnkből támogatjuk! . . . S különösen a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek (melyek által a legnagyobb előnyöket érhetik el a kis emberek) megalakítása és virágzásra emelése legyen első sorban a feladatunk. A szövetkezetek létrejöttét, a már említetteken kívül minden áron megakadályozni akarja még két kereskedői fogás. 1. Mihelyt valamely vidéken, vagy községben megkezdődik a mozgalom egy fogyasztási szövetkezet létesítése érdekében, az érdekelt kereskedők azonnal kezdik leszállítani, mérsékelni az árúkat, a keveréssel is jobban felhagynak, a mértéket is jobban megadják, melyek által azt akarják elhitetni a közönséggel, hogy a kis emberek szövetkezése felesleges, mert ők «önként» (? !) leszállítják úgyis az árúkat, nem is keverik a portékákat, s a mértéket is megadják. Pedig ez által azok között, kik okadatolva és megfontolva gondolkodni szoktak, épen az ellenkezőjét érik cl, mint a mit tulajdonképen elérni akartak. Ezek így gondolkodnak : Igen, most mérséklitek az árakat, de miért nem tettétek ezt addig is, mikor még fogyasztási szövetkezetet nem akartunk létesíteni. Tehát magatok beismeritek, hogy az árak mérséklendők, tehát eddig nagyok voltak, s ha esetleg a fogyasztási szövetkezet létre nem jön: nem szöknek-e fel ismét a portékák árai, s nem külföldről hozatnak-e be azok a hazaiak rovására ?! . . . Ezzel a fogással — úgy hiszem — a gondolkodók között nem sokra mennek. 2. A másik kereskedői Tbgás már elijeszteni akarja minden áron, úton-útfélen a közönséget attól, nehogy az Isten szerelmére tagja legyen a szövetkezetnek, s így a kis emberek is számítsanak valamit, s megtakarítsanak annyit, mennyit ezen tömörülés által megtakaríthatnak és ez által vagyonosodhatnak. Legelőször is azt kürtölik a kereskedők mindenfelé, hogy kár a szövetkezetért egyet is lépni, mert úgyis halvaszületett gyermek lesz. De, ha ezeknek minden elképzelhető erőlködése daczára is a közönség önállóbb része ezen ijesztegetéstől nem ijed- és nem hátrál meg, s a szövetkezet elcg vakmerő nem *halva születni», sőt egyes hazai ker. és külföldi kazárok czirkuluszait megzavarni, s a felebaráti szeretet és a hazafiság lángjával élni, mozogni, a szegény, magára hagyatott államfentartó elemen a törvény által is megengedett módon, s ennek korlátai között segíteni akar: akkor haragjok nem ismer határt. Először is megütközésüknek adnak kifejezést a fölött: hogyan mernek — az ő engedelmük nélkül — a fogyasztók az ő mesterségükbe belevágni, mely kereset forrás már annyi «szegény embert®, sőt jövevényt tett tízezeressé, százezeressé, s néhányat milliomossá ! ? Persze, hogy mindjárt össze is ül a konferenczia, melyen egyhangúlag elhatározzák a kereskedők, hogy a fogyasztási szövetkezetet, mely elég vakmerő volt nem halvaszületni, lábatlankodni maguk közt meg nem tűrik, hanem készen a jelszó, hogy ennek törik, vagy szakad, de pusztulnia kell még pedig mielőbb. Csakhogy az a bökkenő, hogy a kis csecsemő nem hagyja el magát, az igazságból és emberi szeretetből font vértje, mely egész testét fedi, oly erős és megközelíthetetlen, hogy ezen az úton czélt nem érhetnek. Mérges nyilaik visszapatannak róla, s önmagukat sebzik meg velők. Megindul tehát a hajsza ellene más útonmódon. Magán érdekből összeírnak és iratnak a szövetkezetek ellen minden tücsköt bogarat, úgy hogy nagyon ostoba embernek kell annak lenni, ki azonnal észre nem veszi a lólábat. Evvel sem érnek czélt. Sőt nem mérsékelhető dühök hajtja legjobban a szövetkezet malmára a vizet, erősebb összetartásra serkentvén a bentlévőket, nagyobb óvatosságra, ellenőrzésre és vigyázatra a vezetőséget, melyek a szövetkezeteknek csak előnyére szolgálnak. Kikkel hatalmukat éreztethetik: éreztetik is. Visszatartanak ezen intézménytől mindenkit, a kit csak lehet. Csakhogy ez is nehezen megy, mert a szövetkezet által nyújtható előnyöket és hasznokat semmiféle furfanggal sem lehet levitatni, annyival kevésbbé, mert ezen intézmény a külföldön már kipróbálva van, áldásos működése mindenütt bevált, s vannak egyesek, kik annak ezélját, hasznát, s az elérhető előnyöket megmagyarázzák, a népet felvilágosítják, összetartásra serkentik és a mi a fő, mi előttük megfoghatatlan ebben az anyagias korban, vesződnek, dolgoznak, agitálnak a közjóért, ingyen! Nohát e miatt csakugyan nem lehet sok szavuk. De azért nem nyugosznak. Megkezdődik az akna-munka, melynek czélja hogy a kisded szövetkezet egy év alatt kiszólittassék ebből az árnyékvilágból Apróbb és sokfajta intrikáikkal, ráfogásaikkal stb. e kelyütt nem tartom érdemesnek foglalkozni. Csupán egyet említek meg, melyet a kereskedők a szövetkezetekkel szemben mindig és mindenütt következetesen és állandóan használnak. U. i. apodiktikuszan kimondják, s mindenkinek, tudva azt a valótlanságot hirdetik, hogy a szövetkezet, ha megalakult is, egy év múlva megbukik. Már hogyan buknék meg, mikor ez is, mint ők — habár mérsékeltebben — nyereségre dolgozik, melyből kiadásait fedezi?! Minthogy a szövetkezetnél nem a gyors meggazdagodás a czél, hanem, hogy a kis embereken segítsen, ezért kisebb nyereségre dolgozhatik, s hamisítatlan árúkat, igaz mérleggel adhat. Ezt a valótlanságot, hogy t. i. a szövetkezet megbukik, természetesen azért terjesztik, hogy a közönséget a szövetkezettől elidegenítsék, s ott, hol a fogyasztó közönség gyámoltalan, látóköre szük, s át nem lát a szitán: czélt is érnek. De ott, hol a közönség a szövetkezeti intézményt ismeri, ezen hazug állításnak hitelt nem ad, s nem is adhat, nemcsak azért, mert a kereskedők nem próféták, s a mi nekik jó, hasznothajtó, gazdagító, az a szegény népnek sem lehet rossz, káros; de azért sem, mert tisztában van ellenségeinek intenczióival, s jól tudja, hogyha a szövetkezeti tagok összefognak, igaz lélekkel ezen humánus intézményt támogatják, nem kétszinűek, a vezetés helyes, az ellenőrzés jó és szigorú, a kiadások a bevételeket meg nem haladják, szóval, ha minden tekintetben rend tartatik: a szövetkezet meg nem bukhatik. Hogy a szövetkezetben minden tekintetben rend legyen, az első sorban maguktól a tagoktól függ, s az igazgatóságnak is ez képezi legfőbb feladatát! Ez okból a rendfentartást a szövetkezetnél, ne vegye senki sem magára nézve kényelmetlennek és terhesnek. Meghatározott, s kipróbált irányító elvek szerint kell eljárnunk, s akkor biztosan czélt érünk ! Azért ne higyjen a fogyasztóközönség, ellenségei valótlan állításainak, ijesztegetéseinek. Nézzen körül az életben; innen egyszerű látásra megtanulhatja, hogy mi ebben a kérdésben az igazság. Tömörüljön, tartson össze, s így a fényes eredmény el nem maradhat; erre tanítanak bennünket a külföldi kipróbált és mindenütt jónak bizonyult példák. Alapítsunk minél nagyobb számban életképes szövetkezeteket! . . . Dr. Kele Antal. (Folyt, köv.) A „Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet" tagjainak betüsoros névjegyzéke. Ángler Lajos iparos 1 részvény, Ángler Mihály ip. 1, Árvay Lajos vm. főjegyző 3, zalaegerszegiek. Balaton Sándor hív. 1, Balogh Gyula hiv. 3, Bácsay János ip. 2, Beczők József földműves 2, Bedő István hiv. 1. Bedő János földm. 5, Bedő Vendel birt. 10, Bencze György ip. 5, Berta Imre földm. 1, Bita Laios ip. 2, Bizsók István ip. 1, Bolla Ferencz hiv. 5, Borbély György tanár 15, Benkő Gergely földm. 1, Bődy József tan. 1, Braun-