Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-08 / 6. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. november 15. hajtások és árverések rengeteg számát, a kivándorlásokat, a városok temérdek adósságait, iparunk pangását, s az ország elárasztását külföldi gyártmánynyal, s minden nagyítás nélkül mit tapasztal ?! Tapasztalnia kell, hogy magyarország népének legnagyobb része ijesztő mértékben elszegényedett, eladósodott; másik része bukófélben van; ipara a művelt népek előhaladott ipara miatt, — de meg azéit is, mert a hazai ipar kellő pártolásban cs védelemben eddig önmagunk által sem részesült, annak megteremtése és fejlesztése érdekében több százados politikai küzdelmeink miatt nem tettük meg mindazt, mit megtennünk kellett volna : sok tekintetben fejlesztésre, — egész mértékben pedig pártolásunkra vár ! Behozatalunk a statisztikai kimutatások szerint évről-évre sok millióval nagyobb, mint kivitelünk. Nyersterményünk olcsón a külföldre megy, honnan ipari feldolgozás után tízszeres árban vesszük azt meg. És ez a külömbség oly sok millióval esik kárunkra, hogy ha ennek idejekorán elejét nem vesszük : teljesen elszegényedve, dicstelenül elpusztulunk ! . . . Népünk legnagyobb része földmíveléssel foglalkozik, melynek jó nagy része, mit tavasztól őszig keres, a téli hónapokban tétlenségében, nemcsak, hogy azt fölemészti, de sokszor még legszükségesebb életfentartására sem elégséges az. Ezért a (női cs férfi) házi ipart létesítenünk kell. Iparos osztályunk szegény, a közép osztály jobban, mint nem, pusztulóban van. Tőke-gyűjtésről szó sincs. Nem vagyunk takarékosak. Ideje, hogy segítsünk bajainkon, mert most még egyetértőlcg, erős akarattal, kitartással, hazafiassággal és áldozatkészséggel azokon segíthetünk. Segits magadon, az Isten is úgy segít, mondja a közmondás. — De necsak szóval, tettel is lássunk valamennyien a nehéz munkához. Kitartás és igazságos ügyünkbe vetett bizalom legyen vezércsillagunk, akkor a siker el nem marad. Tiszta dolog, s könnyű felfogni, hogy valamint az egyes ember, vagy család, ha évenkint többet kiad, mint mennyi a bevétele, hovahamarább tönkre megy ; épen így van ez az olyan országgal is, mely évenkint sok száz millióval többet kiad külföldi ipartermékekért, mint a mennyit saját iparából és termeléséből a külföldtől kap. Nagy hibánk, hogy szerfelett szeretjük a nagyzást; mindenki többnek akar látszani, mint a mi. — Többet költünk, mint a menynyit megbírunk. A takarékosságot nem szeretjük, a tőkegyűjtésre nem gondolunk; fejlődő, s magára hagyott iparunkat lenézzük, s mindenben csak azt keressük, a mi külföldi: akár jó ez, akár nem. A hazai felett túlságos előnyben részesítjük saját kárunkra és megrontásunkra az osztrák árút: linzi gyufát, liesingi sört, cseh üveget, porczellánt, prágai sonkát, keztyüt, csipkét, rumburgi vásznat, brünni posztót, graslitzi trombitát, bécsi nyakkendőt, kalapot, czipőt, harisnyát, kocsit, vasat, szappant, gyertyát, stb. sok ezerféle árút. A külföldi iparnak ezen bálványozása, a kritika nélkül való utánzás, idegen nemzetekre való támaszkodás, s mondhatni: tehetetlenkedés, s dicstelen pusztulás, nem méltó a magyarhoz, mely ezeréves múlttal, s annyi jeles férfiúval dicsekedhetik ! Sokan abban a téves hitben élnek, hogy ha idegen portékát vesznek, idegen tollakkal cziczomázzák fel magukat, mindenben idegeneket kritika nélkül utánoznak, ez által nagyobbak, előkelőbbek, s tán műveltebbek lesznek ?! Pedig nagyon csalódnak. — «Nőn i, nem emeltetni kell, hogy nagyá legyünk!» (Báró Eötvös J.). — Nem gondolják meg, hogy ez által ónsírunkat ássák, melybe egymásután estiek polgártársaink. Ez így tovább nem maradhat. Föl kell ébrednünk aléltságunkból. — Föl kell fognunk, át kell éreznünk és átértenünk a haladókor jelszavát, hogy csak a kiművelt agy és a munkáskéz, a takarékosság, előrehaladás, saját iparunk szeretete, megbecsülése, pártolása, fejlesztése, s újabb és újabb iparvállalat létesítése által, saját erőnkre támaszkodva boldogulhatunk. — Iparunk, kereskedésünk és általános jólétünk előmozdításán kell buzgólkodnunk mindnyájunknak, egyetértve és vállvetve faj-, nyelv-, nemzetiség-, vallás-, politikai pártállás, s rang- és álláskülömbség nélkül, ha csak dicstelenül elpusztulni nem akarunk. Szívlelje meg mindenki, Deák Ferencznek következő szavait, melyeket a zala-szent-gróthi védegylet alakuló közgyűlésén mondott, s melyek napjainkban is találók: «. . . . igen rosszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak harczok zivatara sodorhat el egy nemzetet; van még egy más, lassúbb, de dísztelen és aljas 7iemzeti halál is: — a közeiszegényülés, vagy nemzeti sorvadás. Ettől hazánkat megóvni a jelen időnek feltétlen parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasztosabb honfi tisztünk. Mennyire elszegényedett e nemzet (hátha még most látná ?!), mutatja az, hogy alig van már hazánk földén adóssággal nem terhelt jelentékeny család. Nemzetünk végre öntudatra jött és most az a kérdés : hogyati kell és lehet e bajon segíteni °> Nemes öntagadással töröljünk ki jövőre sokat kiadási lajstromunkból, mások helyébe pedig írjunk honi kelméket. A fényűzés minden más országnak áldás, csak a magyarnak átok. Ezen nemzeti átok elhárítása végett alakult a védegylet, hol gróf, kereskedő, kézműves, jobbágy, conservativ, liberális egymás mellett állnak a sorban stb.» Az akkori védegylet áldásos működése a közbejött események miatt akkor elmaradt. Ezért a küzdelmet most újból fel kell vennünk, még pedig nagyobb erővel! Nem akarunk mi ez által szomszédainknak hadat üzenni, velük ellenségeskedni, s e miatt gyűlölködni, hanem csak azt teszzük, mit a jó gyermek tesz édes annyjával szemben. — Azért, hogy mi édes anyánkat, vérrel áztatott hazánkat szeretjük, őt nyomorúságában, szegénységében teljes erőnkből, mások sérelme nélkül segítjük, ebből az még nem következik, hogy szomszédainkra haragszunk. Mi csak kötelességünket teljesítjük. Más nemzetbelieket ilyesmire oktatni sem kell, mégis megteszik, mit megtenniük kell. S csak mi maradnánk hátra?! Az által, hogy a hazai ipart és termelést pártoljuk, felette^nagy szolgálatot teszünk a hazai iparnak. Ez által megizmosodik, fejlődik, s virágzásra jút a hazai ipar. — Ezerek és ezerek kapnak itthon munkát, a pénz az j országban marad, újabb ipar keletkezésének, s vagyonosodásnak lesz a megteremtője. Ez a czél vezérelt bennünket, mikor a hazai ipar és termelés pártolása érdekében a mozgalmat megindítottuk. — Fáradozásunknak azonban csak akkor lesz meg a várt eredménye, ha megyénkben minden polgártársunkban fel tudjuk kelteni ezen szent czél iránti lelkesedést, s ha ezen czél iránti lelkesedés nem lesz csupán rövid idóre fellobbanó szalmaláng, hanem komoly elhatározás eredménye: állandó, maradandó és általános. S e mellett szükséges, hogy a lelkesedést tett és áldozatkészség kisérje, s mindenki tőle telhetőleg, te\ hetségéhez képest anyagilag is segítse egyesületünket Követeljen mindenki lépten-nyomon, mindenütt hazai iparterméket. Hegyen, völgyön, rónán állandóan zengjen a jelszó, hogy : pártoljuk a hazai ipart • legyen divat és hazafias kötelesség a hazai ipar pártolása; s ha választhatunk hazai és külföldi árú közt, — hasonló minőség és ár mellett, mindig hazait vegyünk! Ily általános óhajjal szemben, kereskedőink sem lehetnek — már saját érdekükből sem — a hazai iparnak ellenségei. De különben is elvárjuk hazafias kereskedőinktől, hogy önként jó szántukból lesznek a hazai ipar termelés apostalai és előharezosai, s rajta lesznek, hogy azt mielőbb virágzásra juttassák és minden ízében magyarrá tegyék. Vajha ez mielőbb bekövetkeznék! . . . De elvárjuk t. polgártársainktól azt is, hogy nemes szándékból keletkezett egyesületünket mindenki, tehetségéhez képest anyagilag is segítse, mert csak így felelhetünk neg nehéz feladatunknak. — A vagyonosabb adjon többet, a szegényebb kevesebbet. — Bármily csekély összeget köszönettel fogadunk. Ne szégyenelje senki fillérjeit odaadni; a sok csepp vízből lesz a tenger, a sok száz ezer fillérből lesznek az ezerek ! . . . Kiválóan számítunk a megye t. földbirtokos osztályára, a lapok t. szerkesztőire és az egész intelligencziájára, s főkép a t. lelkész, tanító és jegyző urakra. Ismertessék meg a néppel intencziónkat és serkentsék őket, hogy eszménket úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogassák. Bizalommal fordulunk az összes községekhez, intézetekhez, társaságokhoz, egyesületekhez, kaszinókhoz, olvasó-körökhöz és általában az erkölcsi személyekhez ! Hogy a czélt mielőbb elérjük, tegye meg mindenki azt, mit ezen ügyben megtehet . . . Az iparosok pedig necsak egyszerű tagjai legyenek az egyesületnek, de rajta legyenek, hogy a magyar ipart minden ágában előbbre vigyék, azt versenyképessé tegyék, s a fogyasztókkal megkedveltessék ! Kívánatos volna, hogy ily irányú mozgalom az egész országban meg induljon. * * * Zala Egerszegen, a keresk. ifjak önk. köre helyiségében f. é. január 14-én d. u. 2 órakor megtartott népes gyűlés egyetértelműleg kimondotta, hogy elvileg a «Zalavármegyei magyar iparvédő-egyesület»-et megalakítja, s az alapszabályok kidolgozására egy bizottságot küldött ki. Tisztviselőkül megválasztattak: dr. Kele Antal elnök, Borbély György és dr. Csák Károly jegyzők, Duzár István pénztáros, Balassa Benő ellenőr. A kiküldött bizottság az alapszabályokat elkészítette, melynek lényegesebb részét ide iktatjuk: Az egyesület czíme : Zalavármegyei magyar iparvédő-egyesület», székhelye Zala-Egerszeg; hatásköre kiterjed Zalavármegye területére. Czélja : A magyar ipar és termelés pártolása, védelme a külföldi hasonló ipartermékekkel szemben a házi ipar meghonosítása; kiállítások rendezése ; iparcsarnok létesítése ; hazai ipatvállalatok erkölcsi támogatása; hazai ipartermékek ismertetése ; s a mennyiben anyagi ereje engedi, új iparvállalat és könyvtár létesítése. E czélok elérésére szolgáló eszközök: a tagok által fizetendő díjak, s egyéb adományok. Az egyesület tagja lehet minden 18 évét betöltött magyar honpolgár (férfi és nő) ; továbbá minden község, testület, intézet, társaság (jogi személy). Az egyesület tagjai : védnök, örökös tiszteletbeli, alapító, rendes, pártoló és önkéntes tagok. A védnököt és örökös tiszteletbeli tagokat a közgyűlés választja. Alapító tag, ki az egyesület czéljaira egyszer, s mindenkorra, legalább 4.0 koronát ad. Rendes tag, ki évenkint 2 koronát, pártoló tag, ki évenkint egy koronát fizet. — A tagsági díj két részletben is (félévenkint előre) fizethető. Önkéntes tag, ki egy koronán alul bármily csekély összeget fizet. Ö)iké?ites tag lehet az is, ki az egyesületet anyagilag nem, csupán erkölcsileg támogatja stb. Fel tehát a nemes küzdelemre, előre lelkesen ! ^Álljunk elő, s fussunk más nemzetekkel versenyt a tökéletes felé, s nézzük mi szükséges nekünk magyaroknak.* (Gr. Széchenyi István.) Tán nem haltak még ki "szabadítóid óh te vasra vert hazám ; ?> Vagy ha igen, akkor : <íNyeld le jajgatva a bilincset, s edd magadnak a halált /» (Katona: Bánk-bán.) ... Itt az idő : válaszszatok ! . . . A Zalavármegyei magyar iparvédö-egyesület tisztviselői. Örökös tiszteletbeli tagok : Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elnök : Dr. Kele Antal. Alelnökök : Dr. Csák Károly és Kovács László. Jegyzők: Borbély György, Cs. PéterffyJózsef, Klosovszky Ernő és Schütz Frigyes. Pénztáros : Tuczy János. Ellenőr: Balassa Benő. Könyvtáros : Pais Kázmér. Ügyész : Dr. Czinder István. A felügyelő-bizottság tagjai : lvrosetz Gyula, Udvardy Ignácz és Gombás István. Választmány. Helybeliek : Csertán Károly, Dr. Ruzsicska Kálmán, Arvay Lajos, Skublics Jenő, Szupics Antal, Fülep Imre, Königinayer János, Farkas Ferencz, Kiss Lajos, Paukovich György, Nóvák Mihály, Fángler Mihály, Breisach Sámuel, Farkas Ignácz, Goldner Ödön, Duzár István, Fischer Miksa, Büchler Jakab, Preszler Gyula, Baly Béla, PfeifTer Henrich, Vörös Gyula, Bencze György, Papp Alajos, Kummer Gyula. (26). A 26 közül Botfy Lajos polgármester időközben meghalt. Vidékiek : Nagy-Kanizsáról: Vécsey Zsigmond,