Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-22 / 8. szám

I. év. Zalaegerszeg, 1900. november 22. 8. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. MAGYAR PAIZS Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A fényűzés harcza. Korrajz. Irta: Németh Elekné, Andaházy Iréné. Körültekintve a világtársadalom látszólag csendes légkörében, tökéletlen emberi érzékeink a mindenütt nyilvánuló fényűzés csillogó verófényével, s a jólét látszatának szemkápráztató délibábos tüneményeivel találkozván, azt a megnyugtató benyomást nyerjük : mintha a békés nyugalom ama napsugaras látképe általános boldogság és megelégedés inpozáns megnyilatkozása, a társadalmi egység megoldott problémája, s az egyén és tömeg közös hála ünneplése lenne. Agyrendszerünk molekuláris idegrezgései azonban egy ismeretlen hatodik érzékkel vannak titkos szellemi rapportban, melynek érzékeny és magasabb figyelésre idomított sejtelemszerű érzőerejével csakhamar észlelhetjük, hogy a békés felszín alatt, ellenséges szenvedélyek és indulatok ádáz harcza forrong. A külső nyugalom látszata alatt valami nagy izgalom és heves láz lappang, a csillogó verőfény mellett mély levertség és kedvetlenség köde terjeng, mely bénítólag súlyosodik az egész emberiség phyzikumára és lelkületére egyaránt, úgy, hogy ma már egészség és boldogság két ideális fogalom, melyet az élő nemzedék csupán hírből ismer és a mesék világába helyez. A meggazdagodás és pénzvágy arany-láza a műit század ama kárhozalos öröksége, melynehéz átokként súlyosodik az egész emberiségre. Míg e káros légkör bomlasztó elemei az egyén szívéből-lelkéből kiirtják a nemesebb hajlamok és erények csiráit, addig a tömeg izgalmas hangulata jó termő talajul szolgál az anarchizmus és kommunizmus, a stricke és forradalmi eszmék undok pöfetegeinek. Bűntények, öngyilkosságok napirenden vannak és szaporodnak a börtönök és tébolydák lakosai. Beteg az egyén és szenved az egész emberiség. Nap-nap mellett követeli áldozatait a század ezen vészes járványa, s a kit megragadott, ellenállhatlan erővel kergeti, hajtja a veszély és pusztulás örvénye felé, mint a hogy a szegény «vacsoravesztőt» titkos hatalommal vonzza a gyertya halálthozó lángja. Láthatlan erő mozgatja a társadalom komplikált gépezetét, melynek minden egyes része, kereke, tengelye, csavara segítve az uralkodó áram irányától külön-külön a közös czél elérésére törekszik. Ez a csábos czél pedig a meggazdagodás és szerencse reménye ott a messze jövő igéretföldjén. Az őrült hajszában résztvevők mellett pedig jobbról-balról maradoznak el az élet szerény kis örömei, a jelennek virányos tájai. Tekintetüket felfelé irányítva, fenn a magasban keresik boldogulásuk képzelt czéljait, karjaikat vágyva terjesztik szét a szerencse agyrémes tüneménye után, hogy magasabbra emelkedhessenek és megragadhassák a bűvös látományt, irgalom nélkül tiporják maguk alá gyengébb versenytársaikat, megszabadítva magokat az őket feszélyező becsület, szigorú erkölcs, fenyítő lelkiismeret és intő vallás nemtőinek alkalmatlan kíséretétől. Szívükből felesleges teher gyanánt kivetik a hazafiság, barátság és hála érzetét, hogy a nagy, fenmaradó űrben a monstrummá fejlődött önzés és haszonlesés ördögei annál kényelmesebben terjeszkedhessenek. Ma a pénz, a gazdagság, a vagyon az élet végczélja, az emberiség egyetlen ambiczionális törekvése. A pénz, mint eszköz a fényűzés czéljainak elérésére. A pénz, mely tekintélyt, hatalmat, rangot, kényelmet és bámulatot biztosít, megnyitja az élvezetek és gyönyörök zárt ajtóit. Kevés ember van megelégedve sorsával, helyzetével. A szegény osztály zúgolódik, a gazdag unatkozik, s a mammon utáni láz, az elégedetlenség ezen izgalmában ólomlabakon jár az idő a mai nemzedék fogalmai szerint. Már a gyermek "is türelmetlenül várja, hogy a családi fészek biztos oltalmából szabadulva az ifjúkor virágait téphesse és az ifjúvá serdült dőre nemzedék mohón kapkod az élet gyönyöreinek számára még tiltott gyümölcsei után, hogy érett korában már undorral taszítsa el magától az örömnek habzó poharát. így válik aztán sivár pusztává a világ, szomorú siralomvölgygyé az élet, melynek tespedő unalmában fel-fel ütik fejeiket az önmegvetés, életunalom és világgyűlölet rémei. Az önfentartás ösztöne kétségbeesett ellenállást kísérel meg és újabb izgalmak, kábító élvek és hevélyek ingerében keresi a lélek egyensúlyának helyreállítását. Megkezdődik a vagyon utáni vadászat élethalál tusája, a hiú feltűnési vágy vakmerő versenye, a pazar fényűzés tarantella-táncza — és az elkábult emberiség hódolva borúi az aranyborjú lábai elé . . . Úgy a társadalmi, mint a közélet rétegeinek nyugodt külszíne alatt bizonyos villamos feszültség, bizonyos titkos ingerültség jelei mutatkoznak, melyek ez idő szerint egy részt a politikai pártküzdelmek és osztály harczok, másrészt a merkantilisek és agráriusok táborainak csatározásaiban, az elharapózott hitfelekezet: visiáiyok CT faj gyűlölködés kitöréseiben nyilvánulnak. Az elvi ellentétek becsületes harczát személyes ellenségeskedés, a közügy iránti érdeklődés önzetlenségét a személyes érdek és haszonlesés, merész hazárdjátéka, a megbízhatóságot és tiszta becsületet, aljas korrupczió, az eszmény magasztos felemelő tanait a nyers reálizmus és testiség álbölcselete váltotta fel. Csoda-e, ha e romlott társadalom a legtisztább motívumokból származó tényeket és cselekedeteket kétértelmű interpretácziókkal látja el; ha a közérdek érvényesüléséért hozott áldozatkészséget haszonleséssel gyanúsítja ; ha a tiszta ideálizmus őszinte lelkesülését és bensőségteljes hitét kigúnyolja ; ha a jellem törhetlen elveit tagadja ? Hisz olyan kort é-lünk, melyben érdemszámba megy a becsület és tisztalelkűség. Mindezen körülmények természetszerűleg az összetartozandóság és érdekrokonság, a társadalmi béke létrejövésének és a hazai kultura fejlődésének bizonynyal nem csekély hátrányára vannak; s hogy az ellentétek ezen folytonos harcza a társadalmi és közélet teréről kihat a család kül- és beléletére is, kétséget sem szenved. Innét magyarázható a perversítások és túlzások lábrakapásának eredete a magán és családi élet színpadán. A feltűnni vágyás, az élvezetek és szórakozásokért való rajongás, az igényeknek fokozása és a fényűzés vakmerő mérkőzése megtalálta útját az emberi társadalom minden rétegéhez. Senki sem akar elmaradni a másik mögött, de nem ám a nemes ambiczióból vagy dicsérendő haladási vágyból, hanem, hogy mérhetlen hiúságát kielégítve előkelőbbnek, gazdagabbnak látszassék, mint a milyen valójában és az óhajtott előkelőséget legalább külső megjelenésén iparkodik feltüntetni, legtöbbször anyagi tehetségét túlhaladó eszközök segítségéve], a fájó hiányt, hiú látszattal pótolva. Látjuk a földmíves osztályt, mely évszázadokon át kegyeletes hagyományaihoz híven ragaszkodva, szokásaiban viseletében, igényeiben eddig mindig az egyszerűség, szerénység és szorgalom mintaképe volt, most őseredetiségének külső jellegét, szedett-vedett zsibvásári pompával cseréli fel. A paraszt gazdaságban is tért hódított már a fényűzés szelleme. A fatányért, a fakanált rég felváltotta a czifra vásári árú, a rokkát és szövőszéket az üveges almárium, a tulipános ládát a sublat és chifTonére, a saját készítményű jó lenvásznat a bolti patyolat, a báránybőr süveget a módis kemény kalap, a magyar nadrágot a pantallón stb. Míg ezelőtt anyától-leányra szállt át örökségképen a szerény ruhatár egyes értékesb darabja, most minden vásár alkalmával és farsang idején az asszonynépet ott látjuk tolongni a divatárús boltokban : selyemkendőt, csipkét, virágot, koszorút, pántlikát vásárolva. Mindegyik túl akarja Hezitálni a másikat, hogy bámulatot keltsen és híre menjen a faluban. Epen akad költség is egy kis «putz»-ra a vásáron eladott tehén vagy a liferánstól megvett termés árából. Az «apjuk» addig jó pajtásaival egy—két—kilencz liter bor, muzsikaszó mellett áldomást iszik valamely kurta korcsmában. így aztán marad is, nem is, egy kis pénzmag a tovább megélhetésre. No, de I se baj! van még hitel a pénztárakban, s a gazda is már jobban ért a váltó — mint a földforgatáshoz és a szántás-vetés mesterségéhez. Aztán, ki fél manapság az adósságtól ? Nem kell azt visszafizetni, de soha! és a példaszó szerint: «a ki hátul jön, tegye be az ajtót». De ha mégis szorul a kapeza, ott a sok ingyen zabáló gyerek, segítsék megkeresni majd a kenyeret. Nem tanította meg eddig ugyan senki őket a becsületes munkára, de minek is? A kinek kell, megtanítja a fiút «az ekét tartani, hat ökröt hajtani.® A leánygyermekeket pedig úri házhoz adják szolgálatba, hogy megtanuljanak sütni főzni, takarítani és «udvarolni» (asztalnál felszolgálni) és alig fél esztendő múlva a czivilizáczió káros 1 hatása alatt külső-belső metamorphozison ment keresztül a természet vad gyermeke. Rámás csizma helyett ezugos czipőt, kerek szoknya helyett fodros aljat, karton helyett selyemkendőt hord, összes keresete árán. Barna piros arczán pedig az egészség rózsái elhalványulnak, szemei beesnek, fáradt, kimerült lesz, de nem a munkában való megerőltetés, nem is az étkezés hiányossága miatt, hanem az első, divatkellék képen beszerzett fűzőnek szokatlan viselése folytán szükségkép bekövetkezett vérszegénység és gyomorbaj miatt. Hogy mino káros, romboló hatást gyakorol az egész szervezetre, az eddig szabad mozgáshoz, rendszeres lélegzéshez szokott testnek egyszerre, ily erőszakos módon való bepántolása : azt a pathológia van hivatta megállapítani. Laikus ember a torturának eredményét konstatálhatja csupán és bámulja a hiúság heroizmusát a divattá vált szépségi eszmény megközelíthetéseért való erőlködésben. A földművelő osztály vagyonhalmozás czéljából legtöbbnyire érdek házasságot köt. Igen sok esetben tehát, ennek rovására a fiatal leány eleve kártalanítja magát a szerelem nélkülözendő örömeiért. Ezen erkölcsellenes törekvéseknek elérésében is, öltözködési fényűzés a segítő eszköze és viszont több esetben, dőre hiúságában a putz és pompa kedveért becsületét, erényét is sárba tapodni kcsz. Hogy váljék hát belőle gondos feleség, tisztes parasztasszony, szorgalmas, hű segítőtárs ? Nem ritkaság, hogy néhány hétre a lakodalom után, kitör a háború, a gazda főhadi szállását a falú korcsmájába teszi át és 1—2 esztendő múlva egyszer czak megperdül a dob a ház udvarán . . . Ez a fényűzésnek mikrokozmikus látképe, a zivatar egy pohár vízben. (Folyt, köv.)