Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-15 / 7. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. november 15. bosszúsan és fenyegetőzve. Ez az igazi bosszúállás ! Petőfiként ilyet még nem pipált Európa. Kell é ezen csudálkoznunk ? ezen a kis önzésen? Nem. Minden szentnek maga felé hajlik a körme, s így az osztrák iparnak is — hiszen ő nem is szent. Németországgal és Francziaországgal nem igen szeret birkózni. Azok földhöz vágják. Keresi a gyengébb ellenfelet, hogy könnyen földhöz csapja, ratérdepelhessen, a nyakat fojtogathassa, s diadalmában nagyokat kaczaghasson . . . hanem aztan, ha ez a gyengébb ellenfél véletlenül talpra ugrik, a sarkára áll, egy kis virtust, egy kis «kurázsit» vesz magába: akkor azt mondja a hős birkózó, hogy: Nem játszom. Szóval azt mondja : Váljunk el. Míg mi a török s többefiféle harezok alatt vért hullattunk, ők nyugodtan fejlesztették otthon az ipart, s jól túlszárnyaltak. — Azután — 48-49 után, tudni való, hogy mindenben engedelmeskednünk kellett — hanem erre aztán még jobban rádupláztunk, mikor 1867 körül feloszlattuk a czéhrendszert. s törvényesítettük a feltétlen szabad ipart. Ezt a súlyos csapást mi mértük magunkra. Ennek orvoslására történtek ugyan kisebb intézkedések, de ezek elégtelenek. Magoknak az iparosoknak a feladata, hogy tovább dolgozzanak, esetleg sürgessenek. De ugyan mire ? Az osztrák iparosok már megmondták, hogy nekik nem kell közös vámterület, vagyis nem jatszanak, ha nem tehetik a lábukat a nyakunkra Hogy mit mondanak a magyar iparosok a leendő országos gyűlésükön, azt még nem tudjuk; de hogy gyűlést tartsanak, az kívánatos. Heti hirek. Szabad vélemény. Ritka, mint a forrás a Szaharán, s üdítő, mint oázis a sivatagon. A budapesti kereskedelmi és iparkamara vasárnap megünnepelte fennállásának s munkásságának 50-dik évét, s felszentelte új palotáját. Ez elég nevezetes dolog. Képviseltették magokat a vidékiek közül a pécsi, miskolczi, nagyváradi, győri és zágrábi kamarák is. Jelen volt több országos képviselő, főrendiházi tag, a főpolgármester, Nagy Ferencz és Csörgeő államtitkárok, s Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter. Ezek is följegyzésre méltó dolgok Mindenesetre értékes a Lánczy Leó kamarai elnök beszéde is. Még inkább megfigyelendő a miniszter beszédének a következő pontja: A kamara ne az aktaszámok szaporításában keresse ambiczióját, hanem a fontos és közérdekű kérdések alapos tanulmányozásában és gyakorlati érvényesítésében. A másik pontban elvárja a miniszter a kamarától, hogy híven megfeleljen szakszerű feladatának, s magát egyoldalú felfogásokra el ne ragadtassa. Ennek is van jelentősége. Hanem az egész gyűlésnek, s az egész ünnepélynek mégis csak az a legnagyobb értéke, a hol azt mondja a miniszter a kamarának és tagjainak, hogy őszintén, bátran és szabadon kövessék az egyenes igaz útat, mert ő nem fejbólintó szolgák dicsőítését várja, hanem független véleményt kér. Vörösmarty-ünnepély Zalaegerszegen A mint említette e lap, a Társaskör emlékünnepélyt fog tartani deczember első napjain a nagy költő születésére. A bizottság már elkérte erre a vármegye alispánjától a nagytermet, s meg is nyerte. Az ünnepélyt a következő pontokból állítja össze a választmány : A Szózat, a Hymnus, és a Vén czigány, karéneke Baján Ferencz karnagygyal. Az elnök megnyitója. Dr. Csáktól emlékbeszéd, Mihálovics Béláné magán éneke, Hajnal Stefi szavalása. Szavalnak még Czukelter Lajos, Cs. Péterffy József, Szigethy Erdős írnak, Fangler Béla, Horváth János, valamennyien Vörösmarty ódái közül. Bemeneti díjként a perselybe tetszés szerinti adakozás lesz a Vörösmarty-szoborra. Zalavármegye Vörösmartynak a székesfejérvári szobrara teendő érczkoszorú költségére 80 koronát küldött Csertan Károly alispán utján. A Vörösmarty-szoborra Zalaegerszegen gyűjt a főgimnázium igazgatója a tanárok és tanulók között, továbbá a fogyasztási és értékesítő szövetkezet, a társaskör. A gyűjtést szívesen vállalja és közvetíti a «Magyar Paizs* is. hússal, s nem egyformán öblögették-e vörös borral ? Hol van itt tekintet a nap uralkodójára, gondolám, s mi közben ezt tettem, azok már elsomfordáltak szemeim elől. Azonban újból tiszta lavórt toltak elém, a mi csak nagy felindulásom hiábavalóságáról tett tanúságot. Valóban nagy kedvem telt volna benne, ha enyéim a tengerbe hajigálták volna e gyaurokat, de meggondoltam, hogy mit szólna majd hozzá Oroszország uralkodója ? Ekkor azzal a hirrel állt elő Tolozán orvos, hogy a baj utolérte az orosz czár két képviselőjét is, s hogy azok is el vannak már terülve kajütjükben. Ez mégis csak volt valamicske vigasztalás. Testvérem, kit magam mellé hivattam, azt mondta, hogy mindezt csupa illemtudásból cselekedtek. Mindegy! Csak tegyék azt a gyaurok a mit én akarok, s hagyjanak fel azzal, a mi királyi haragomat ingerli. Oly betegség, melynek magam vagyok az oka, gyötörje saját testemet, de olyan, mely engem ártatlant oly kegyetlenül támad meg, mint ez a tengeri betegség, kínozza mindazokat, kik feleségem dicsőségének árnyékában sütkéreznek, s ha még hoazá gyaurról van szó, igazság szerint elsősorban őt nem illeti kímélet, s neki nem szabad viruló külsővel előállani, mikor a királyok királya fájdalmában forog. Különben a matrózok számára hihetőleg sok dologról gondoskodtunk, mert «Naszr-eddin saht» és szép szőnyegeit annyira helybenhagytuk, hogy valamelyik utódunk európai útjáig lesz rajta surolnivalójuk. Mikor én már rég lefizettem adómat a kegyetlen tengeren, enyéim közül még sokan nyögtek a csúf betegség igája alatt. A herczegek és miniszterek mind azt hitték, hogy elérkezett utolsó órájuk, s különösen az emir úgy össze volt törve, hogy bizonyára rögtön visszaadta volna mind azt a szcp aranyat, melyet pénztárának gyarapítása czéljából tőlem összelopkodott, ha kilátásba helyeztem volna számára a gyors felcpülést.» így megy ez több száz oldalon oly nagy őszinteséggel, hogy csudálatos. Nincs oly lapja ennek a terjedelmes naplónak, melyen ne könyeznénk a hahotázástól, met a sah az ő perzsa szemüvegén át lekritizál mindent, a mi csak eléje kerül. Ráteríti elsősorban a vizes pokróezot az újságírókra, viszont lerántja a lepedőt az európai nőkről, kik neki egyáltalán nem tetszenek, azután Szentpétervárott kidobatja a díszebédlő összes asztalait, székeit és edényeit, s perzsa szokás szerint a földre teríttet magának, majd az Oldenburgi herczeg díszebédjén, mikor már okvetlenül asztalhoz kell ülnie, nemzeti szokás szerint mindenbe az ujjaival nyul, azokkal eszik, s neveti az őt bámulókat, kik nem tudják, hogy «az ízlés már az újjak hegyén kezdődik». Hol van most az a sok kaland, a mely a különféle nemzetek között hónapokig tartó útja alatt érte, mikor a szerzetes házaktól kezdve a czirkuszokig mindent megmutattak neki, s mégsem igen nyerte meg más a tetszését, mint a szökőkút és a párisi czirkusz kötéltánezosai, mert ez utóbbi produkeziókat szerinte «a majmokon és pókokon kívül élő lénytől nem várta». Mihalovits Béla. A vármegyei törvényhatóság rendkívüli közgyűlést tartott nov. 13-án kedden délelőtt dr. gróf Jankovich László főispán elnökletével. Részvéttel vették tudomásul Beszedics Endre járásorvosnak és Botka Ferencz főszolgabírónak halálát, s az illető családhoz részvétiratot intéztek. A gyűlés tárgya a magánorvoslás díjazása legkisebb mértékének a megallapítasa volt. A belügyminiszterhez azt a véleményt terjesztik föl, hogy a vidéki gyakorló orvos helyzeke csakugyan nehéz, s a IV. díjfokozatot ajánlják. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszterünk, a ki kölönösen ipari és nemzeti közgazdaságunknak a gödör felé siető széké rrudj át egy hatalmas rántással megfordította, országszerte nagyobb-nagyobb elismerésben kezd részesülni: a mult héten Kolozsvár választotta meg díszpolgárául, pár nappal ezelőtt Szatmár városának rendkívüli közgyűlése választotta meg egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a város díszpolgárává. SpitkÓ LajOS székesfejérvári tankerületi főigazgató iskolalátogatás czéljából tegnap érkezett városunkba. Abból az alkalomból, hogy e magas tisztet tíz év óta viseli, a főigazgatót Medgyesy Lajos főgimnáziumi igazgató szívélyes beszéddel üdvözölte a tanári kar előtt. Kirendelés. Az igazságügyminiszter Magyary Lajos sümegi járásbirósági aljegyzőt a sümegi járásbíróság mellett alkalmazott ügyészségi megbízottnak állandó helyetteséül rendelte ki. A tűzoltó testület deczember 1-én a Koronában Katalin-estélyt rendez. A meghívót kibocsájtották, melyet a jövőkor írunk ki. Kinevezés A pénzügyminiszter Tóth Gyula helybeli pénzügyőri főbiztost a VIII. fizetési osztály 3-ik fokozatába való sorolással pénzügyőri felügyelővé nevezte ki a győri kir. pénzügyigazgatósághoz végleges minőségben. Előléptetések. A pénzügyminiszter Ötvös Emil nagykanizsai kir. adóhivatali ellenőrt a IX. fizetési osztály 2-ik és Klimkó Antal zalaegerszegi kir. adótisztet pedig a XI. fizetési osztály 1-ső fokozatába léptette elő. Magyarosítás. Kovacsics Károly vármegyei horvát fordító (tolmács) évi 200 korona tiszteletdíját a belügyminiszter 400 koronara emelte. Mindenesetre az érdem jutalma. Ha az emberekből nem is, de az átiratokból magyart j csinál. A király, s a munkás ember. Mai napsag igazi újság a kitüntetett cseléd. Szalapáról írja levelezőnk, hogy ott egy igen szép ünnepélynek voltak tanúi. Keszei János 40 esztendeig szolgált az erenyei uradalomban, s ezért a hűséges szolgálatáért a királytól kitüntető érmet kapott. Ritkaság ez a mai hűtelen világban. Szép ünnepélyt is csaptak az öreg Keszei tiszteletére. A cselédek nemzeti színű zászlóval vonultak Hayden Sándor házához, a hol most Keszli majorosgazda szolgál. A környékbeli urak is összegyűltek, s a főszolgabíró szép beszéd kíséretében tűzte az öreg dolgos ember mellére a király érmét, s adta át az 50 koronás jutalmat, melyet Klosz József ajándékozott az ő régi hű cselédjének. A türjei plébános is tartott beszédet. Azután a cselédek külön, s a gazdák külön folytatták az ünnepség vidám hangulatát pohárköszöntőkben emlékezve meg a háziasszony vendégszeretetéről. Szegény iparosok segélyezése. Vaszary Kolozs dr. herczegprimás a keszthelyi szegény iparosok részére tett fejedelmi alapítvány félévi kamatait 2000 koronát 20 ember között osztották ki, 50—200 koronánként. Halálozás. Maradits István alsólendvai kir. adótárnok életének 52. évében, 26 évi szolgálat után, f. hó 6-án meghalt. Béke porára. A hivatalos nyelv. Háromszék-megye elhatározta, hogy felír az országgyűléshez az iránt, hogy az 1868-iki nemzetiségi törvény helyett új törvény alkottassék, mely a magyar nyelv hivatalos használatát minden hatóságnak kötelességévé teszi. Körjegyzők munkája. Az országban általános az a mozgalom, hogy közigazgatásunkat egyszerűsítsék. A zalaegerszegi járási körjegyzők egylete is felhívta tagjait, hogy ez irányban dolgozzanak ki tervezetet. Október 30-án gyűlést tartottak Molnár István járási elnök vezetésével. Három jegyző nyújtott be javasla-