Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-10-18 / 3. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. október 11. Temetkezö-egylet. A csáktornyai csizmadia iparosok temetkezési egyletének alapszabályait a belügyminiszter megerősítette. Erős bor. A zalaegerszegi hegyről szállította a pinczéjébe borát egy gazda. A dugó be volt ütve s a bor a hordó fenekét kilökte. A bor kifolyt s a gazdának kár, de a borra jó hírnév. A sok nyávogó német «Zengerájt» a rendőrség figyelmébe ajánljak sokan. Debreczenben eltiltották. Katona szemle. A népfölkelők ellenőrzése a város és a zalaszentiváni körjegyzőség részéről 17-én volt Kaszaházan, a járásbelieknek 18, 19, 20-án volt és lesz ugyanott; a közöshadseregbelieknek 22, 23, 24-én, s a város részéről 25-én lesz; a honvédeknek 27-én lesz a város részéről s 30-án a járás részéről. Pályázat: A néhai özvegy Tallián Istvánné született Jeszenszky Zsófia által létesített csaladi leánynevelési alapítványnál egy megüresedett segélydíjas helyre pályázatot hirdetnek. Erre a helyre jogosítva vannak az alapítónő fivérének néhai Jeszenszky Jánosnak: József, Zoltán, Lehel és Flóra nevű gyermekeitől szármázó, legalabb 8 éves, de a 24 életévet még túl nem haladt leánysarjadékok. Az említett alapítványi helylyel 240. korona évi segélydíjjár, s ugyanaz a jogosult részére 24 életévének betöltéséig vagy a netalán előbb bekövetkező térjhezmeneteléig adományoztatik, A folyamodók leszarmazasukat, életkorukat, valamint családi és vagyoni viszonyaikat is kötelesek kimutatni. A folyamodványok a kinevezési jogot gyakorló vallás és közoktatásügyi magy. kir. ministeriumnál az 1900. évi október hó 31-ig bezarólag nyújtandók be. Szégyeljék megukat a következők: 1 Carl Bácher Budapest VI. Waitzner Boulevard 17. Ez a magyar faló idigen magyar tesületekhez intézett német levelekben ajanlja külföldi czigarretta-hüvely gyármányát. A Clausenburger Verein-oknak küldi tolakodó leveleit. 2. Carl von Eisenvaaren-Agentur Kronstadt (Siebenbürgen). Ez a magyarfaló szász, mint látható Brassóból tejeszti a magyarok iránti gyűlöletet. Német szóval igyekszik táplálni a kolozsvári kereskedőket. Mind a két urat üzleti szempontból kerülni kell. Sségyeljék magukat. Szaporodás. A fogyasztó és ertékesítő szövetkezetnél az utolsó héten a következők vettek részjegyeket: Tikk László (Zalaegerszeg) a volt kettőhöz még nyolezat, Szily Dezső (Ollár) 10-et, ifj: Kleinhempel Károly (Zalaegerszeg) 30-at, Horváth Kálmán (Zalaegerszeg) 2-őt, Csiszár Józsefné-Kisfaludy Laura (Zalaegerszeg) 30-at, Marton Lajos (Zala-Lövő) 2-őt, Nagy Károly könyvelő (Zalaegerszeg) 30-at. Mintegy 300 tagnak 600 részjegye van. A névsort ebben a számban nem közöljük. A levelezőkhöz, a kik még eddig nincsenek, azt a kérést intézem, hogy legyenek. A „Magyar Paizs" egyelőre díjul semmit sem Ígérhet, csupán a postaköltség megtérítését. Szíveskedjenek érdekeltségből megtenni, hogy egy-egy nevezetesebb eseményről bár levelező-lapon tudósítsanak. Szerk. A kik a „Magyar Paizs"-t nem akarják rendesen járatni, egyes számait megvehetik 8 fillérért a következő boltokban : Miklós János úrnál Ola végén, Kohn Jakab úr könyv- és papirkereskedésében a főgimnáziummal szemben, Breisach Sámuel úr könyv- és papirkereskedésében a városház alatt, s a szövetkezet boltjában. lázas mozgalom indult meg a honi portékák felkarolására. Az a véleményünk, hogy egy két városnak és egy két varmegyének bármilyen lázas munkássága nem eredményes. Fel kell verni mindenkit és addig nem szabad pihenni mig az egész országban minden egyes ember át nem lesz hatva, mig meg nem győződik, hogy a hazai ipar pártolása, a hazafiság pártolása ; a hazafiság pártolása pedig létkérdés és becsületkérdés. A „Zalavármegyei magyar iparvédőegyesület". A Zalavármegyel magyar iparvédö-egyesület története. 1899. decz. 24-én a «Zalamegye» 52. számában a hirek között következő czikkelyecske jelent meg: A magyar ipar pártolása. Mozgalom indult meg a magyar ipar pártolására, mióta Hegedűs Sándor vette át a kereskedelmi tárcát. A napokban a belügyminiszter irt leiratot a vármegyékhez, emlékezetbe hozva a hazafias kötelességet a vásárlásoknál is és szabályrendelet alkotását ajánlja. Győr városa átiratot küldött a törvényhatóságokhoz a magyar ipar pártolása végett. Kolozsvárt pedig Bartha Miklós és Hegedűs Sándorné leveleinek a hatására Ugyancsak a «Zalamegye» ngyanaz évi 53. számában jött utánna a következő czímnek első fele. Két levél a hazai ipar ügyében. I. Bartha Miklós. Mert az egyik levelet Bartha Miklós írta, s megjelent az újságban is . . Különös, mikor az ö ujságezikkeit olvasom, pedig jó hosszúak, olyan rövidnek tetszik az idő, mig a végire jutok. Olvasás közben rá-rapillantok a végire és sajnalom, hogy mindjárt ott vagyok. Sokszor megállok s mint az étel kéjencze, hogy ; kényelmes nyugodtsággal fekszik neki, s apranként szopogatja a falatokat: olyan lassan szedegettem én is — jól megrágva — a mondatokat, hogy tovább tartson az ünnep. Pedig ugy-e bizony, ugyancsak különös gusztus, szeretni az ő irását, hiszen tele van fájdalommal. Altalaban olyan kellemetleneket szokott mondani A tarsadalmi rend ragadós betegségeit nem himezi-hámozza; a közéleti erkölcs sebeire kíméletlenül ramutat és belé-belévag szatírájának éles késével; több egészséges embert szeretne látni maga körül; nem jó kedvvel nézi, hogy polgártársainak üresedik a zsebe, mert akként üresedik a társadalomnak és a hazanak is a zsebe Felemlegeti a szomorú statisztikai, hogy ennyi meg ennyi ilyen rongyért, ennyi meg "ennyi szaz forint, amolyan rongyért kétszerannyi. az összes portékákért 5—600 millió forint vándorol ki évenként a hazából, a mi itthon is maradhatna. Nos, minek igy búsítani az embert, ilyen beszédekkel. Nem kellemes dolog ezt sem hallani, sem olvasni. Tatán az előadás módjában van valami mesteri, valami szép. Az lehet. De talán épen a mesterkéletlenségében van a mesterség. Talán az érzés mélysége, a gondolat magassága, vagy a beszéd világossága tetszik inkább, mely tele van megfogható testes hasonlattal s mégis — vagy tán épen azért, átlátszó mint az ég; talán a következtetések lánczszerü egybekapcsolódása és erőssége imponál ; vagy beszédjében a magyar nyelv hat olyan üdítőleg, mint az erdős levegő, ha a fiiledt völgynek tikkadt lakosára csap ... Ez is, de nem az. Egyik sem ugy, mint épen az az említett fájós rész. Jobban mondva, abban a fájdalomban levő igazság. Azt hiszem, ennek van nagyobb tekintélye. Ügy is szokták kritizálni, hogy — jók, jók ezek az ujságezikkek, de olyan véresek. Az lehet Excellencziás uram, felelte egyszer a tulajdonos, hiszen a véremmel írom. A vérért van bennök igazság és az igazságért van bennök szépség. A mult hetekben egy országos akczíónak megindítójaként és útbaigazítójaként írt egy levelet Bartha Miklós a hazai ipar ügyében. A tárgy nagy fontosságáért kell ismertetni ezt a levelet s foglalkozni magával a tárgygyal mindenütt és mindenkinek ; mert az országnak, a társadalomnak, s az egyes embereknek a zsebére és a bőrére megy ez a dolog; létkérdés az, s egyúttal hazafiasság, a mi megfordítva is áll. Megemlítek pár szóval egynémely vázlatos előzményt. Hiszen fel-felbukkant időközönként itt-ott a magyar iparügy, mint a hullámverés, aztán megint lesimult, sőt sülyedt. Emlékezhetünk a Kossuth-időszakban az úgynevezett védegyletre. Kevés ideig tartott. A hatvanas években megint felbúzdult a magyarság, s legalább a ruhacsinálás terén kényszerítette a magyar ipar fejlődését, — mert a brünni szabó csak még sem tud olyan vitézkötéses nadrágot varrni. Aztán ott van hivatalosan a «Magyar ipar» czímű újság; most tölti be a tizennyolezadik évét. Bizonyosak lehetünk, hogy czimének meg felelően dolgozik. 1897-ben gróf Zichy Jenő az országos iparegyesületnek egy nagy küldöttségét vezette a miniszter elé, kérve a magyar ipar pártolását, többek között, hogy magyar területen, közszálításoknál több jogot nyerjen a magyar ipar, mint a külföldi. Megnyugtató választ kaptak. Hiszen már az 1881 évi 44 és 1890. évi 13. törvényezikk a vállalkozásnak és tőkének állami kedvezményeket nyújt. Grc'i Zichy Jenő nem elégszik meg a deputáczioval. írta az újságezikkeket is. És írják a többiei' is. De a hivatalos törvényhozás körül forgolódva. Eredmény is van. Hiszen az 1896. ezeredéves kiállításon elég büszkeséget nyert a magyar ipar. Ez mind igaz és szép dolog. De az 1899. újsagezikk még most is azt mondja, hogy ipartárgyakért évenként 5—600 millió forint megy ki Magyarországból. Matlekovics Sándor a Magyar Ipar 1897. 28. számában ezekkel a mondatokkal : Hódítsuk meg Magyarországot a magyar iparnak és sze- . rezzünk magyar piaezot a magyar czikknek — mintha a társadalomra vetné a szemét. S jobban is van ez így. De mintha félne. Nyomban útánna teszi: «Nem chauvinisztikus törekvések, nem üldözési mánia : tisztán anyagi kérdések ezek». Mintha az életünkről való gondoskodást chauvinismusnak keresztelhetné valaki, s mintha az ilyen fajta sóvinismus bünvolna. Hol itt, hol ott lehet hallani időközönként egyikmásik embertől, hol komolyan, hol tréfásan, hogy pártoljuk a hazai ipart, — én brassói posztót veszek stb. Szappanbuborék ez a tenger hullámzásához képest: Megkell mozdulnia az egész tömegnek, mint a tenger, ha belékapaszkodik egy nagy szél. Erre a tengerre, a nagy tömegre fújt rá Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter minapi beszédében, mikor egyenesen a társadalom tátámogatását kérte a honi ipar szamára. Erre azután kétféle mozdulat is történt. Egy hivatalos és egy társadalmi. A melyekről tudomásom van, azokat megemlítem. A belügyminiszter leiratot intézett a vármegyékhez, s felhívta a honi ipar pártolására, hogy a szokással szakítani kell, ha ezt kötelesség parancsolja, s erre nézve szabályrendelet alkotását is ajánlja. Győr varosa is helyesléssel tárgyalta már ezt dr. Csukássy Károly b. tag felszólalására, de szabaly rendeletet nem csinál, mert Győr lakossága ismeri hazafias kötelességét a hazai ipar pártolása körül. Ugyan kinek lehetne a szemébe mondani, hogy csak ezen a téren is hazafiatlan ? Hiszen mindenki hazafias. Azért mégis 5—600 millió frt. megy ki az országból. Itt csinálnak szabályrendeletet, ott nem csinálnak. Nem nagy a külömbség. Mindez főképen csak az akták számát szaporítja. Az élet derekába kell nyúlni. Törvényhozás nélkül kell törvényt csinálni, s tinta nélkül kell azt írni az emberék lelkébe. A társadalmi mozgalom ilyenformán csinál törvényt. Ilyen társadalmi mozgalmat indított Kolozsvárt egyik politikai pártnak bizottsága, de nem politikai szempontból, hanem az egész társadalom organizáczióját téve a mozgalom alapjává — s elhatározták azt a kívánságot, hogy a magyar közönség lehetőleg minden igényét a honi ipar termékeivel födözze. Ennek a bizottságnak elnökéhez írta Bartha Miklós a levelet, üdvözletül, irányadóul, tanácsul, s hogy nagyobb lendületet adjon a mozgásnak. Amúgy is nem egyszer emelt szót már e nagy kérdésben. A levélből a hosszúság miatt csak néhány mondatot írok ki. Elég lesz ez ismertetésül, s további gondolkodásunk alapjául. «Ennél a határozatnál, így szól, ha megfogamzik és csirát hajt, nem adott a közelebbi ötven év alatt értékesebb karácsonyfiat senki a nemzetnek.* «Miért ne működhetnék közre minden háztartás abban, hogy a nemzeti munka részére megtakaríttassék azaz 5—600 millióra menő évi összeg, mely most Ausztriába vándorol» ? «Azonban mégis van akadály. Egyik a nemzeti akarat erő hiánya . . . Vagyoni ügyekben hiányzik az életösztön . . . azok az életszervek, melyek a nemzetközi érintkezésben erőt képviselnek, nem fejlődtek ki.» «Az organismusnak új szerveket kell létrehozni. Minden egyesbe be kell oltani ezt a kötelességet, hogy a saját portáján védje és oltalmazza hazája gazdaságának érdekeit. Ezt a k telességet mindenkire nézve a becsület törvényévé kell tenni.*