Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)
Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről
Székely László: Emlékezés... Ügy érzem, amit írok, inkább emlékezés, mint történelem. Egy gyermek sohasem tud atyjáról elfogulatlanul történetet írni, mégsem lehet hiábavalóság, amit összeszerkeszt. Tudom, hogy Mikes püspök egyéniségében is volt olyan kettősség, ami például jobb arca és bal orcája között megfigyelhető volt. Egyszer világfinak tűnt fel, máskor nagyon is igazán és őszintén jámbornak bizonyult. Olykor költekező mágnásnak látszott, máskor finom lelkű arisztokratának, aki a főuraknak, mint kitenyésztett szép emberpéldányoknak jó tulajdonságait egyesítette magában. Néha felületesnek éreztük, máskor megcsodáltuk, mily biztos ítélettel talál rá a dolgok velejére. Volt, hogy lelke idegesnek és ziláltnak hatott, általában mégis inkább megcsodálni valóan önfegyelmezőnek és jóságosnak. Ha a fotográfusnak szabad kikeresni a fényképezendő arc előnyösebb oldalát, és még utóbb is retusálni, nem is a nagyobb szépség, inkább a nagyobb hűség kedvéért: akkor a kegyeletes életrajzíró is megengedheti magának, hogy szépet, a szebbet, a legszebbet igyekezzék felfedezni az összetettségében is nagyon érdekes és értékes egyéniségnek [egyéniségben]. Talán lesz még kor, amelyet egy-egy régi egyházfejedelem egyénisége, élete, működése érdekelni fog, talán lesz, aki buzdul példájukon. Azoknak írjuk meg ezeket az emlékezéseket, és átadjuk, mint materiaprima-v. formáljanak majd ők tökéleteset belőle. Székely László 14
