Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
HARMADIK RÉSZ
Kapiller Ferenc misztikus kiválasztottság kegyelmet kapta meg betegségével. Ferenc - nővére családjához, Izsákfára utazva - többször meglátogatta az ágyban fekvő beteget. Vö.: „...tövist kaptam testembe...“ (2Kor 12,7) 106 Rendszeresen misézett, más napokon is. Később — orvosi tiltás ellenére - kiszökött a kórházból, hogy misézhessen. 107 Ragaszkodásának bizonysága a július 31-én írt levele: (...) „Minden reggel megyek misére és szentáldozásaimat és imáimat ajánlom fel meggyógyulásáért. A kerékpárját hétfőn megtisztítottam. Nemcsak a keresztapámnak hiányzók, nekem is nagyon hiányzik. Nincs a napnak olyan órája, hogy föl ne sóhajtanék, szegény keresztapám mire fog meggyógyulni. De imádságos lélekkel tovább bízva a jó Istenben, maradok szerető keresztfia, Sütő János.“ 108 Ugyanez a véleménye volt egy másik belgyógyásznak is, aki személyesen nem ismerte a beteget, csak a kór lefolyását. 109 A beteg egyre csak fogyott, a hasa viszont óriásira nőtt. 110 „...az embernek jussa van / Hogy megélhesse a maga halálát...“ (Sík Sándor: Imádság jó halálért - 1953) 111 1958-ban a „reakciós elemeket“ menesztették Győrből. Öt ember távozott, köztük Böck János is, aki Várgesztesre került. 112 Hencz József közlése. 113 Árnics László augusztus 26-án írt levele. 114 Ferenc kérte nővérét, hogy vele maradjon, ezért Annának és férjének három apró gyermekük sorsáról kellett gondoskodni arra az időre. Az iskolakezdő Máriát Bocskába vitték, ahol a férj bátyja, Zoltán tanított, a kis Imi és Ferkó - e sorok írója - Zalaegerszegre került. 115 Vö.: „Isten előtt nincs mivel kedveskedjünk, hiszen még halálunk óráján sem lesz mit vennünk a kezünkbe, hacsak kölcsön nem kérjük Krisztus keresztjét vagy Mária rózsaflizérét. “(1957. Szilveszter) 116 Ekkor már felülni sem tudott. 117 Október 7-én Rózsafüzér Királynője jött érte. 118 Anna, aki végigkísérte öccsét betegségében, a haldokló utolsó sóhajánál nem volt jelen. 119 A gencsi - Herold esperes által írt - História Domusban olvassuk: „1. XII. Pius pápa Őszentsége porhüvelye csütörtöktől fogva koporsóban fekszik. Az egész világ hívő népe kegyelettel gyászolja 98
