Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

ELSŐ RÉSZ

Szerétéiből szenvedni”

Első rész

^ováts Ferenc áldozópap gyógyíthatatlan betegségben, súlyos szenvedések közepette halt meg élete huszonhetedik évében, 1958. október 7-én, a zalaegerszegi szülői házban.

Vajon hányán tudják, ki volt? Temetését követően megfélemlítve hallgattak a családtagok és mindazok, akik valamit is hallottak sorsáról: meghurcoltatásáról, mártírságáról. Hatósági tilalom őrizte emlékét jó három évtizeden keresztül — sikeresen. Az utóbbi években megjelent, papi sorsokat fölmutató könyvekben sem találjuk nevét, vagy ha igen, akkor is nagyon szűkszavú és bizonytalan vagy éppen téves adatot is tartalmaz a róla szóló közlés.

Maga Kováts Ferenc emiatt nem bánkódna: soha nem kereste a hírnevet, dicsőséget, elismerést. Rejtőzködő, szent életű ember volt. Magáénak vallhatta Jeremiás intelmét: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

Jellemző, ahogyan 1956 szeptemberében, gencsapáti káplánkodásának első napjaiban elkezdi írni a plébániatörténetet, a Historia Domust. HeroldJózsef esperes arra kéri, hogy tegyen eleget Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök kívánságának, s kezdje el vezetni a Historia Domust, mondván: „talán még valaha érdeklődéssel fogják olvasni”. „ Érdeklődésre nem tartok számot - írja a fiatal káplán. - Előírás, tehát lejegyzem a plébánia, ill. plébánia-ház életét érintő eseményeket.”

9