Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

,Szeretetbóí szenvedni

Az első évfolyamok közösen tanultak a „múzeum”-nak nevezett nagyteremben, a nagyok külön cellákban, a szobájukban. Működött önképzőkör, a Szent Imre Egyesület. Történelmi távlatból tekintve vissza: zsinat előtti időket éltek. Foglalkoztatta őket a Guardini-liturgia; Kari Rahnerről is lehetett hallani.

1954 májusában felajánlották a szemináriumot a Szűzanyának. Mária tisztelete47 s a szentek kultusza (Lisieux-i Szt. Teréz, Assisi Szent Ferenc, Loyolai Szent Ignác, Szent Benedek) találkozott a Szombathelyről hozott lelkiséggel. Az egyházmegyék összetartozását, közös sorsát szimbolizálhatta az a tény is, hogy együtt volt jelen a két mártír főpap, Apor Vilmos és Mindszenty József emléke és szelleme a tanári, kispapi közösségben. Képük a tilalmas évek ellenére ki volt helyezve a falon, a folyosón. Péntekenként nyitva tartották a kármelita kriptát; a kispapok gyakran lementek Apor Vilmos koporsójához. Április elején, a püspök mártírhalálának évfordulóján, minden évben szentmisét mondtak, de a megfélemlítés erejét mutatja, hogy alig akadt pap, aki erre vállalkozott volna.48

A győri években Ferenc legkedvesebb tanára, igazi lelki atyja Böck János spirituális volt. Ferenc így írt róla — „egy nehéz gyónás után” - 1953. okt. 23-án: „...igen igénytelen benyomását keltette. Ma már látom: a legértékesebb ember. Megért. Majdnem úgy\ mint Kappel úr. ”Böck János is szép szavakkal gondolt vissza és jellemezte kedves tanítványát a 90-es évek elején: „Jó értelemben véve megszállott volt. A kegyelmi élet, a tökéletesedés érdekében megtett mindent. Sokszor lehetett látni a kápolnában a kötelező időn kívül is. Szentgyónását rendszeresen, hetente végezte. A havonként, kéthavonként esedékes lelki beszélgeté-41