Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

Szere tétből szenvedni

A püspök intelme nem volt helyénvaló. A visszaemlékezésben ugyan találtunk utalást „neurózis tünetekre”, amely állapot — az említett okok által is erősített - aggályosságával, „letörtségre hajló természetéivel45 is összefügghetett; lehetett ilyen hatása „túlböjtöléssel” járó aszkéta életmódjának is, de nem hihető, hogy elegendő ok lett volna a végleges elbocsájtáshoz. Erkölcsi vagy tanulmányi téren pedig szóba sem jöhetett semmiféle defektus. Gondolhatunk itt is az elöljárók rossz emberismeretére — volt rá példa —, de méginkább a hatóság önkényes beavatkozását gyaníthatjuk az események mögött.*4 (Több kispapot elküldték ekkortájt egy-egy évre — nem egyértelmű indoklással.)

Nem kímélték meg a győri szemináriumot sem a politika durvább módszerei. A tanári karban is akadt nem egy „beépített ember”, de kilétük nem maradt titokban.45 Jól jellemzi a közhangulatot Készéi Gábor jogtanár kifakadása a sok jogtalanság láttán — némi humorral enyhítve a keserűséget: „Csak öt percig lennék villám! Három perc alatt rendet teremtenék!”46 — Megtörtént, hogy a Káptalan-dombon, a szeminárium kapuja elé letett tejeskannákat kiburogatták „antiklerikális akciós elemek”. Ugyanakkor érzékelhető volt a köznép részéről a sajnálkozás. Sajnálták az egyházat; séta közben ritkábban hangzott el a gúnyos, gyűlölködő „csuhás!” szidalmazás.

A szeminárium feszes, szigorú napirendjében nem volt könnyű megtalálni a helyes arányt a test-, szellem- és lélekedzés között. 5.20-kor keltek, rövid reggeli torna és készülődés után 6.00-tól ima, elmélkedés következett, majd 6.30-tól szentmise. A kispapok nyelvén: a „szent szilencium” a fél 8-as reggeliig tartott. 8-tól naponta négy előadás délig, 12.45-kor rózsafüzér. Eleinte az egész társa39