Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

ELSŐ RÉSZ

„Szemétből szenvedni”

ra már nem tud következtemi, mint teljes részvét-, szeretethiányra; jobban letöri, mintha véresre vernék. Mert ott csak a testét, itt pedig a lelkét sebzik meg. " (1950. márc. 10.) A negatív megítélést erősítette egy rosszindulatú információ is: Farkas Dénes vikárius „hordott össze valamit”12 a Püspökvárban id. Kováts Ferenc jellemzésére, s a fiánál is ezt a „hibát” vélték felismerni.11

Egy eset, amely szigorúan mérve is csak a „rejtett engedetlenség” kategóriájába sorolható - a felszínen; mélyebb értelmezésben határozottsága és egyenessége mutatkozik meg itt is. A nyári szünet előtt Kovács püspök megeskette őket, hogy otthon nem járnak reverendában. Ferenc úgy intézte, hogy ne legyen ott akkor, amikor esküdni kellett — s otthon hordta a reverendát. Érthető és indokolt volt a püspök részéről a féltés és óvatosság, hiszen az utcán nemegyszer leköpdösték a „csuhásokat”;3'* a fölösleges megaláztatástól akarta megkímélni fiait. Az viszont nagy csalódást okozott Ferencnek, amikor azt kellett tapasztalnia, hogy főpásztora sem mindig állt ki bátran az igaz ügy mellett. Keserűen idézte szavait: „a jópásztor életét menti juhaiért.”

35