Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

ELSŐ RÉSZ

.Szerétéiből szenvedni

az osztály előtt. Hogy milyen mélyen érinthette érzékeny lelkét ez a megaláztatás, tanúsítja nővére, aki - más esetben, de ugyanott - hasonló igazságtalanságokat élt át.

A négy elemi osztály után Anna a Zárdába került, a fiúk a Deák Ferenc Gimnáziumba. Itt a tanárok közül is elkápráztatott egyeseket a német csapatok díszmenete 1941- ben, amikor Zalaegerszegen át vonultak Jugoszlávia felé. A diákok visszaemlékezése szerint a higgadtabb, józanabb hang volt azonban a meghatározó. Móra János magyar-latin-görög szakos tanár így kommentálta az eseményeket: „Elszomorító látványban volt részünk...” Erre a józanságra, tisztánlátásra volt szükség a nyilas uralom alatt ugyanúgy, mint a szovjet-import „népi demokrácia” országlása idején. Azokkal szemben, akik „szabadságot ígértek, holott ők maguk voltak a romlottság szolgái”. (2Pét 2, 19)

A koalíciós korszak s a rákövetkező évek, évtizedek kutatása és feldolgozása többé-kevésbé megtörtént. A tények, dokumentumok összegyűjtése mellett azonban a hiteles értelmezéssel helyenként még adós maradt a történetírás. Az aránytévesztésektől mentes, érvényes összesítés egy tisztultabb kor feladata lesz. Mindenesetre Mami Sándor 1945-46-os naplóbejegyzései - a további történések ismeretében — pontos látleletnek bizonyultak. Ezt írja a beköszöntő „új világról”: „...afféle alantas, értéktelen, selejtes emberek (...) vannak túlságos számban mindenütt.” Máshol: „Söpredék tüntetők járták be Budapest utcáit; (...) B. páternek, mikor a miniszterelnökség nevében megnyugtató szavakat mondott, (...) ezt kiáltották: Halál a keresztény papokra!”

A söpredék alkotta aztán az ÁVO néven hírhedtté vált brutális fegyveres testületet, s az áruló írástudókból „tovább17