Magyar News, 1997. szeptember-1998. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 7. szám
A nemes harcot megharcolta 1 Reverend Bela Poznan, pastor of Calvin U.C.C. brought the condolences of his church and the I Hungarian Protestant community Excellencies Uram, Fődsztelendó Urak és Nővérek, Atyák és Testvérek, Gyászoló család, Szeretett testvérek az Ur Jézus Krisztusban. Mint szomszéd, szolgatárs, és testvéretek az Ur Jézus Krisztusban az apostol szavaival köszöntelek Titeket: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az O szent Fiától a mi Urunk Jézus Krisztustól. Amen. A Kálvin Egyházkerület és püspöke Ft. Dr. Vitéz Ferenc nevében, a Keleti Egyházmegye, a Krisztus Kálvini Egyesült Egyháza tagjainak és Raymond Gilliam főgondnok nevében, a Fairfieldi Lelkészegyesület és az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület Keleti Körzete nevében, őszinte részvétünket fejezem ki Ft. Németh Róbert atya elhunyta és hitünk szerint örökéletre születése alkalmából a gyászoló családnak és a Szt. Imre Római Kathólikus Egyház Főtisztelendő papjainak és az egyház egész tagságának. Róbert atyáról kegyelettel és tisztelettel megemlékezőkhöz csatlakozva, hálásak vagyunk Istennek, hogy ismerhettük és szerethettük őt. Láttuk és felismertük Róbert atya életében Istennek kegyelmét és lelki ajándékait, mi is részesültünk szolgálata áldásaiban és szeretettében, amelyet örömmel osztott meg velünk is. Hálát adunk Istennek az ő életéért és sok-sok áldásokkal bővelkedő papi szolgálatáért. Róbert atya a nemes harcot megharcolta, futását elvégezte a hitet megtartotta. Isteni Ígéret szerint végül eltétetett neki az igazság koronája. Személyes emlekem:...A vers szavaival mondunk búcsút: Isten veled, viszontlátásra: Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad, az örök menny fénykörébe bevezet majd Szent Urad. Véget ért itt küldetésed, elszált vándor életed, üdvösséggé lesz reményed, égi látássá hited. Végezetül azt az áldást mondom amit a vele való utolsó találkozásomkor mondottam: Az Isten békessége amely minden értelmet felül halad, őrizze meg sziveiteket és gondolataitokat a Jézus Krisztusban. Övé a hatalom és a dicsőség. S a mindenható Istennek áldott kegyelme, Fiának szeretette és a Szentiéleknek közössége legyen veletek és maradjon velünk, mindannyiunkkal örökkön-örökké. Ámen. P Rí VILÁGÉ OF FRIENDSHIP How can a few typewritten words describe Father Robert and our tremendous loss at his passing. Some of the adjectives we could use to describe Father would be "effervescent as champagne”, a smile if generated in kilowatt power could outdo Las Vegas, a boyish charm and delight that would never change - no matter what his chronological age might be - and who ever counted anyway? - his enthusiasm for life was contagious. He spread joy and shared happiness with everyone - whether a casual acquaintance or a longtime friend . He “worked the room” - shaking hands but he was spreading good fellowship and cheer while "making the rounds” and every smile or greeting was sincere! He could make you feel wonderful with an approving smile or kind word when you needed some moral support at particularly bad times in our lives - a blessing for someone ill or a word of encouragement when needed - sometimes “Champ" - “Boss” or “Gorgeous” would do it! Father could speak extemporaneously - a two minute notice at a banquet attended by hundreds and receive a standing ovation. His convention Masses were inspiring orchestration of Monsignors and priests (17) at one convention. His homilies always featured love as the theme . We've all had “happy times” with Father over the years - whether it was a young boy at Disneyworld getting his hair messed up or the young couple receiving his wedding blessing. We've attended SupremeAnchor Club and Alhambra conventions over the past thirty years and each one has its own memorable events - Father, Frank, Charlie and Vinny horseback riding on downhill run, a horsedrawn carriage with a mind of its own in Quebec, the jewelbox of a church in Montreal, freezing in the Poconos, beautiful bluegrass country in Louisville and Churchill Downs, the chimes in Las Vegas, the Ponderosa Ranch in Virginia City, Lake Tahoe boating, New Orleans and great food, traffic lights in Miami that “ding and then you cross”, the monorail in Orlando with red lights, the wedding chapels in Reno, the Hotel Del Coronado in San Diego and the outdoor hotel elevators and the Star of India tall ship, historic Norfolk, the Philadelphia Beefeaters, the beautiful Sunset Masson, the beach in Honolulu, our rinky-dinky plane ride, the first mission built in San Diego where Father conducted a special Mass - all good memories. With El Poder caravan and the St. Emery's CYO, Father invited and shared in dances and parties for the mentally retarded citizens of the area and Southbury. Their dignity was a great concern of his F ather had a sense of beauty and a flair for the dramatic - remember showtime at Frank’s dinner upon his appointment to the honor of St. Gregory the Great by the Pope? Great honor and great fun! Although he was a Friar - he was a millionaire - he had a million friends. We are all better persons because he touched our lives. He was a dear friend but always a priest. We will remember Father with love. Our loss is Heaven’s gain and we will miss him dearly. Thank you Father for the privilege of your friendship. Frank and Goldie Polke Page 7
