Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-07-10 / 28. szám

1942. JÜL1US 10. MAGYAR KATONAUJSÁG 3. OLDAL rövid hírek útban a keleti harctérre (A Magyar Katonaujság külön haditudósítójától) — Kassa gyászünnepe a szovjetbombázás első évfordulóján. A bolsevista légierő a múlt évben orvtámadást intézett Kassa városa ellen. A táma­dás következtében n város -polgárai közül huszon­kilencen életüket vesztették. Az évfordulón Kas­sán gyászünnepséget tartottak. A katonai és pol­gári hatóságok vezetői teljes számban jelentek meg. Az emlékbeszédet vitéz Lukács Béla tárca­nélküli miniszter mondotta. Utalt arra, hogy a magyar honvéd nem területi nyereségért, impe­rialista célokért harcol Keleten, hanem az egész Európát fenyegető vörös téboly ellen küzd. A postaigazgatóság épületén a hősi halált haltak nevét feltüntető emléktáblát helyeztek el. Ünnepség Kassán a légitámadás évfordulóján. — A Kaposvári iparosok támogatják hadbavonult társaikat. A Kaposvár e9 Vidéke Ipartestület közgyű­lésen elhatározták, hogy minden iparos az ipartestü­leti tagdíj 100o/o-át fizeti a hadbavonult iparosok hozzátartozóinak támogatása céljából. — Jászberény búcsúja honvédéitől. Jászberény város közönsége a hősök szobránál búcsúzott a harctérre induló egyik honvédalakulattól. A hely­őrség nevében az állomásparancsnok, a város ne­vében Pénzes Sándor polgármester mondott búcsú­beszédet. Megígérte, hogy Jászberény városa külö­nös tekintettel lesz a harctérre induló honvédek hozzátartozóira. — Augusztusban fontos értekezletet tartanak a przemysli bajtársak. Przemysl volt védőinek bajtársi közössége augusztusig nem tartja meg a szokásos havi bajtársi összejövetelét. Ezúton is felhívja azonban a przemysli bajtársak figyelmét, hogy augusztus végén, a nemzetközi vásár idején nagyobb összejövetel lesz s akkor fontos és álta­lános érdeklődésre számot tartó kérdések kerülnek megvitatásra. Az augusztusi összejövetelre nagyon sok vidéki bajtárs már előre bejelentette részvételi szándékát. A vezetőség felkér minden pesti baj­­társat is, hogy az összejövetelen minél nagyobb számban jelenjenek meg. — A táboriposta-csomagküldés szabályozása. A me­legebb időjárás és a táboripostai csomagok szállítási idő­tartama miatt a csomagok tartalmának újabb korlátozása vált szükségessé. A hadműveleti területen szolgálatot tel­jesítő honvéd személyek havonta csak egy darab, egy kilogramm súlyú csomagot kaphatnak. A csomagokban szalonna, kolbászféle és egyéb húsáru, gyufa, továbbá a címzettnek személyes szükségletét meghaladó, vagy a hadműveleti területen nem szükséges egyéb cikkek nem küldhetők. Élelmiszerből legfeljebb 500 gramm, dohány­­neműekhől legfeljebb 100 gramm, vagy 150 cigaretta, vagy 25 darab szivar, szappanból legfeljebb egy darab helyezhető el a csomagokban. A megengedettnél na­gyobb számban küldött csomagok 'Tilos! »-jelzéssel a feladónak; saját költségére, visszaküldetnek, vagy a cím­zett beleegyezésével ezeket készpénzfizetéssel a marko­­tányos osztag veszi át. Dohányneműeket lehetőleg a Vöröskereszt útján küldjünk a hadműveleti területre, mert ilyen adományokkal az összesség ellátási színvona­lát emeljük, s ezt kívánja a bajtársiasság. — A móri kőszénbánya munkásainak gyűjtése. A móri kőszénbánya munkásai saját kezdeménye­zésre gvüjtést indítottak hadbavonult munkástár­­saik családjának megsegítésére. A gyüjlés alapján ezerötszáz pengőt meghaladó összeget juttattak a rászorulóknak, s egyben elhatározták, hogy erre a célra havi fizetésük egy százalékát ajánlják fel, ami havi ezerhatszáz pengőt jelent. — Hírek cgv mondatban. Vas vármegyében tizen­ötezer nő jelentkezett önkéntes munkaszolgálatra. — Az. elmúlt vasárnap avatták fel Gyergyóremele hősi emlékművét. — A honvédelmi miniszter felhívást in­tézett a háztulajdonosokhoz, hogy hadirokkantakat al­kalmazzanak házfelügyelőkül. — A miskolci bajtársi szolgálat könyvekkel ajándékozta meg a harctérre in­duló honvédeket. — A verbászi cukorgyár tízezer pengőt adományozott a hadiárvák javára. — Szmrecsányi ér­sek üzenetet intézett a hadbavonuló egri honvédekhez. « A haditudósító század harcos alakulat» — mondotta a honvéd vezérkar főnöke a májusi díszszemlénkén. A. század ennek szellemében ké­szült, hosszú hónapokon keresztül, rendkívül fon­tos hivatásának betöltésére és ennek tudatában indult a keleti harctérre. A haditudósítóról a világháborús tapasztalatok alapján úgy tudta a közönség, hogy távol az arcvonaltól, hátul, biz­tos fedezékben írta «eredeti» riportjait, cikkeit, s ott készítette felvételeit. A haditudósítónak ez a típusa ma már kimúlt, szíven találta az új kor­szellem, amely egészen mást követel és más igé­nyeket támaszt a hadiiudód'ásokkal s.emben. Ma már nem lehet a front mögött megrendezett «hadmozdulatokról» méteres cikkeket írni, hanem vállalni kell a háború minden veszélyét s egyszerű katonájává, részesévé kell lenni a háborúnak. Igen, az új, korszerű haditudósító jegyzettömbjével mikrofonjával, fényképezőgépével, vasty filmfel­vevőjével ott kúszik az első vonalakban, hogy pontos krónikás a, lerögzítő je legyen bajtársai hősi küzdelmének. Így éppen olyan részese a háború­nak, mint a többi alakulat. Az újonnan mezalakult honvéd haditudósító század ilyen lelki felkészült­séggel és a legkorszerűbb anyagi felszereléssel in­dult a keleti harctérre, hogy a — a jelvénye szerint — harcos és lángoló szellemével megteremtse a lelki kapcsolatot a fronton küzdő honvéd és az otthon között. A kelenföldi pályaudvaron még a búcsúzó tömeget láttuk, de lelkünk már legyőzve a mérhetetlen távolságot, kelet felé nézett s sze­retettel gondolt harcoló testvéreinkre, drága hon­védőinkre. Vonatunk maga mögött hagyta a ma­gyar tájakat, a Kátpátok gerincét. A háború első nyomai Kirakodtunk. Utunkat gépkocsikon folytattuk. A nagyszerűen megépí'ett műúton kígyóztunk to­vább kelet felé. A bágyasztó meleg és az uta­zás fáradalmai alvásra kényszerítenek. Lépten­­nyomon el-elnyom az álom. De ébren tart a kíváncsiság, a látnivágyás leküzdhetetlen érzete. A háború első nyomai tűnnek fel az út mentén. Először egy gépkocsi roncsa, majd sűrű. egymás­utánban következnek berozsdásodott páncélkocsik, repülőgép-maradványok, s’b. Néhány helyen ócska­vasként összegyűjtött lövedékek s hüvelyek tor­nyosulnak. Itt-ott egy-két egyszerű fakereszt me­­redezik az alig begyepesedett földhalmon, je­lezve, hogy ott hős pihen. Elesett katona, aki meg­tette kötelességét népe és Hazája iránt. A falvak aránvlag épen maradtak. Golyónyomokat ugyan fel lehet fedezni több háznak a falán. Romokat még csak elvétve látunk. A falusi emberek kíván­csian nézik hosszú oszlottunkat. Nézésükből tel­jes részvéllenség tükröződik. De ha megállunk va­lahol, könyörgőssé változik a tekintetük, s össze­tett kézzel kérnek kenyeret és cigarettát. Az éh­ségnek ekkora fokát elképzelni sem tudtam. Az eldobált kenyérhéjat is csemegeként kapkodják. Városokat érintünk. Bejáratuk előtt annyi a gép­roncs, hogy még ma is csaknem közlekedési aka­dályt okoznak. Egyrészük az út szélén, másik az árokban hever, f elf ordítva, szétlőve. Egymásután száguldunk el az agyonreklámozott, félelmetes tankóriások mellett. Az oldalra dűlt szovjet pán­célkolosszusok valóban — így ártalmatlanná téve is — félelmetesek, többirányba meredező lőveg­csöveikkel. Áthaladunk olyan városon, amelyben egyetlen ép házat sem lehetne találni. Elször­­nyülködve bámuljuk az anyaghalmazok között ég­nek meredező. csonka falakat, kéménymaradvá­nyokat. Látszik, hogy minden utcát, sőt minden házat külön-külön kell elfoglalnia a német had­erőnek. Mindenütt a közelharc nyomai tűnnek fel. Érdekes, hogy templomot véletlenül sem talált el lövedék. A vallásos lengyel nép sok-sok temp­loma mind épen, érintetlenül áll. Ami rombolás látható, az mind régebb keletű .. . „Honvéd-otthon“ Ha ételt, vagy italt akarunk szerezni, a leg­nagyobb városokban is csak német katonaottho­nokban kapunk. A «Soldatenheim »-ok egyetlen olyan helységből sem hiányoznak, ahol német ka­tonák vannak. Olyan hely is van, ahol négy-öl ilyen otthon is található. Ezekbe az otthonokba csak katonák léphetnek be. Állandóan túlzsúfol­tak, s tiszt, legénység együtt issza a rossz sört — vidám zene mellett. Megdobbant a szívünk — r.okszáz kilométerre a: otthontó', kimondhatatlan melegséggel töltötte el szívünket, — amikor az egyik városban ezzel a felírással találkoztunk: «II onv é d - otthon». Kipirult arccal, egyszerre mutattuk egymásnak a felírást s szívünk me­legével simogatva a kis táblácskát, siettünk be­térni a díszes épületbe . . . «Honvéd-otthon»/ mi­lyen különös értelme van ennek a két szónak, itt messze, «valahol Oroszországban». Otthon! Honvéd-otthon! Vajtársak otthona. A mi ott­honunk! Megálltunk, s percek alatt f élszáza - zadunk bent szorongott a három helyiségből álló épületben. Azért a félszázad, mert a többi már nem fért be. Megöleltük a gramofon hangjai mellett iszogató határvadász-bajlársakat. Sört ren­deltünk, hangosan, magyarul!... Az otthon mellett, magas fallal körülvett, várszerű épület ormán, magyar zászlót lenget a szél. Magyar helyőrség, a megszálló honvédek egysége állomá­sozik a világháborúból fölismert várban. Az előtte emelkedő domboldalon: kőből művészien kira­kott máz var címer díszeleg.. Meghatottan közele­dünk a vár felé. Messziről hallatszik a vidám ének és zeneszó: «Horthy Miklós katonája va­gyok ...» Magyar filmelőadás Szódjet földön Nagyobb városban tartunk pihenőt; kell a gépnek, s embernek egyaránt. A város hangya­bolyhoz hasonlít. A szállító- és ellátó alakulatok hatalmas géposzlopai százszámra állnak meg eb­ben a városban kelet felé vivő útjukban. A ha­talmas laktanyák zsúfolásig megtelt épületei­ben ismerkedik, barátkozik a sokféle egyenruhás katona... Századunk egyik szakasza mozielő­adást tart. Magyarok, németek, olaszok szoronga­nak a volt mozihelyiség hatalmas termében s tapsolják végig a «Kölcsönkért férjek», majd pe­dig a «Dr. Kovács István» című filmek hatásos jeleneteit. Magyar szó csendül, magyar zene száll a terem forró levegőjében s a fegyvertársak önfeledt boldogsággal ünneplik a magyar baj­­társakat!... Kuntár Lajos. A Szabadság-tcri Ereklyés Országzászlónál a Székely- napón — midőn beiktatták Marosvásárhely Ország­zászlóját — a deli őrségváltás idején a SZEFHE és a székely munkások, valamint a budai kereskedő- és iparos-ifjak egyesületének szakasza tisztelgett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom