Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-05-29 / 22. szám

6. OLDAL MAGYAR KATÓ NA LU SAG 1942 MÁJUS 29. Tudnivaló as ittDonmavádollak ssámára DARÁZS KÖZSÉG KIS MAGYARJAINAK ÜZENÜNK! Leveleket hozott szerkesztőségünkbe a posta, Darázs község kis magyarjaitól. Leveleket, amelyek számunkra, akik a boldog hl agy magyar ország fana­tikus álmodói és munkásai vagyunk, igen becsesek. Olvasóink közül valószínűleg kevesen tudják, hogy az ország melyik sarkában is van Darázs község és miért ilyen kedvesek számunkra ezek a levelek? Megmondjuk! Darázs község az alig egy éve visz­­szaszerzett baranyai háromszögben, Délbaranyában van. A leveleket pedig a község elemi iskolájának igazgató-tanítója és leventejóoktatója Lassányi József küldte, a levelek írói az ő tanítványai, Leventéi. Pusztítás nyomai Lassányi József igazgató-tanító már a csonka­országban eltöltött tanítói működése alatt bebizo­nyította munkájával, hogy lelkes « Zrínyi-munka­társ», aki nemzetnevelő és nemzetvédő munkája sarokpillérjének tekinti a Zrínyi-szellem, a ma­gyar katonaeszmény hirdetését és ápolását. Azt írja, hogy amikor Darázs községbe került, minden téren rettenetes pusztítás nyomait találta, de a legszomorúbb az a lélekmérgezés volt, amit a szerb tanítók vittek végbe a magyar gyermekek Lelkében. Magyar gyerekeket talcdt, akik nem tudtak magyarul írni és olvasni, csak a cirillbetü­­ket ismerték, akik rosszul beszélték édes anya­nyelvűnket; és magyar gyerekeket, akiknek lel­kében kiölték, vagy legalább is közömbösítették a magyar érzést! Próbatétel Hét hónapi megfeszített munkája után — a Zrínyi-szellemből kiáradó erő segítségével — a magyar fiúk és leányok nyelvben és érzésben ma újra magyarok! Próbát is tett velük. Gyűjtést ren­dezett a honvédek számára és levelet Íratott ve­lük a Vitézi Rend Zrínyi-csoportja központi ve­zetőségének. Húsz pengő és tiz fillér gyűlt össze, mind magyar gyerekek adták, a megtakarított fil­léreikből. A. leveleket a pénzzel együtt címünkre kül­­dötte. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk! Most pedig itt, a Magyar Katonaujság hasábjain megszólaltatjuk a Zrínyi-szellemben ismét ma­gyarrá lett — télen csizmás, nyáron mezítlábas — kis magyarokat. Beszélő levelek Vargits Ferenc leventeapród írja: «Bocsánatot kerek, ha levelemben hiba van, a szerbek alatt hat osztályt jártam. Sajnos, hogy magya­rul nem tanultam. Magvarországról csak annyit tudtam, amennyit szüleim meséltek. Most már, hála Istennek, megértem azt, hogy magyarul tanulok és már levente vagyok! Ha megérem azt az időt, honvéd is leszek!» Farkas István leventeapród: «Tizenhárom esztendőm alatt nem tanultam any­­nyit, mint most hat hónap alatt. Most levente va­gyok, majdan honvéd is leszek. Én is onthatom véremet a hazáért!» Véber Ferenc leventeapród így üzen: «Szeretettel küldöm soraimat a Magyar Honvédek­nek, akik felmentettek minket a szerb rabság alól! Szüléink csak lopva nevelhettek magyar fiúvá! Zrínyi Miklós hirdette, hogy a Hazát úgy kell szeretni, nem­csak szájjal, hanem kell is segíteni rajta, ahogy lehet!» Pintér Katalin írja: «További legforróbb óhajunk, hogy még vissza nem tért magyar testvéreink is mihamarább visszatérjenek az Édes Anyaország kebelére!» l-M - .j rJ il Lili f:üli) Válasz a levelekre Darázs község Kis Magyarjai! — akik az ősi magyar földön, de szerb rabságban születte­tek, — mi, katonák azt üzenjük Nektek, hogy amióta olvastuk a Ti magyar lelketek üzeneteit, azóta hívőbben mondjuk a leventeköszöntést: — «Szebb jövőt!» — «Adjon Isten!» mert a Ti fiatat lelketek izzó magyarsága biztos záloga a szebb jövőnek. Lassányi József igazgató-tanító úrnak pedig azt üzenjük, hogy a magyarok Istene segítse tovább nemzetnevelő munkájában. Gondolatban katonás nyíltsággal szorítjuk meg Lassányi igaz­gató-tanító úr kezét és kérjük, ne engedje el ezt a kezet egy pillanatra sem! Ez a kézszorítás kössön össze minket vele és az ő kis magyarjaival. Az egymás kezének el nem engedése, a magyarok Istenének és a Zrínyi-szellemből kiáradó önerő­tudatnak segítségével, el fog vezetni bennünket a nagy, szabad és boldog Magyarországhoz! A közelmúltban jelent meg egy rendelet, amely itthon a községek és városok lakossága, — tehát az itthonmaradottak összesége — részére megalkotta a bajtársi közösséget: a bajtársi szol­gálatot. Maga a gondolat nem új, de testet öltött azáltal, hogy hivatalos szervként kezdi meg mű­ködését. A bajtársi szolgálat lélekből eredő lényege minden igaz magyar szívében élt és él. Mind­nyájan éreztük és tudtuk, hogy a harctérre ki­menő katonának hozzátartozói soha egy pillanatra s,em érezhetik magukat egyedül és a tűzvonalban küzdő katona sohasem érezheti azt, hogy övéi ma­gukra hagyatva, kénytelenek megbirkózni olyan feladatokkal, amelyek férfiembert kívánnak. A természetes hiányérzeten kívül, amit a sze­retet szava sugalmaz, ne fájjon semmi az itthon­­maradottaknak és ne fájjon a harctérre indulók­nak. Ne gondoljanak aggódva a holnapra, mert egyet ne felejtsenek el soha, hogy itthonmaradot­­taikkal együtt van és mellettük áll egy nagy kö­zösség: a nemzet! Az itthonmaradottak nem nyújt­hatják ki egyetlenegy alkalommal sem hiába a segítséget kérő és váró kezüket. Ha segítségért nyúl egy kéz, száz kéz nyúl feléje, hogy erejével, segítségével pótolja azt a kezet, amely most pus­kát szorongat. A harctérre menő katonák nem voltak mind abban a szerencsés helyzetben, hogy hozzátarto­zóikat szüleik, rokonaik körében hagyják vissza. Sokan voltak olyanok, akik szomszédok, ismerő­sök jóindulatába ajánlották övéiket a búcsúzás pillanataiban. De bízvást mondhatom, hogy nem kellett egy pillanatra sem kétségbeesnie annak, aki csupán «ismerősök» jóindulatába ajánlotta a hozzátartozóit, mert a nagy magyar sorsközösség felismerése és a közös magyar sors vállalása ro­konokká tette és teszi az ismerőst, a szomszédot egyaránt. És ezen a rokonságon belül nincs kegy, csak kötelesség! Magyarok vagyunk! Egy nemzet fiai! A ma­gyar sors és gond közelebbi kapcsolatokat hoz Magashegyi kiképzés és síverseny a Radnai havasokban A kolozsvári IX. hadtest a Hadnai-havasokban tartotta első, magashegyi tanfolyamát, amelynek keretén belül az odavezényelt járőröknek alkalmuk volt megismerni a magas hegységben való mozgás és harc minden nehézségét. Egy-egy nagyobb vál­lalkozás alkalmával a hónélküli völgyekből elin­dulva a járőrök rövidesen rákerültek a hóié mosta csúszós hegyoldalakra, majd nem sokkal később a Részlet a járőrversenyről. vizes hóba, hogy a keménykérgű havon át azután a kemény jégen kelljen áthatolniok. Az ilyen nehéz feladatok végrehajtására alapos kiképzés és külön­leges hegyi felszerelés kell, amit a tanfolyam részt­vevői megkaptak. A tanfolyam befejezésekor ver­senyt tartottak, amelynek eredményei az alábbiak: Válogatott járőrverseny számban: első a 22. hv. zlj. (parancsnoka: dr. Nagy Kálmán zászlós). A tüzér­járőrök csoportjában: első a 27. tü. oszt. (parancs­noka: Sziver Sándor hdp. őrm). Az utász járőrök csoportjában: első az I. utász zászlóalj (parancs­noka: Balázsi István fhdgy.). A híradó járőrök cso­portjában első a hv. híradó század (parancsnoka: vitéz Sulkovszky Alfréd hdgy). A hegyidandár jár­őrei közül: első a 24/2. hv. század (parancsnoka: Szilágyi Gyula őrm.). Egyéni lesiklóversenyben a versenyzők három csoportban, különböző pályán indultak. A versenyzők csoportjában: első dr. Nagy Kálmán zászlós 22. hv. zlj. A haladók csoportjá­ban: első Balázsi István fhdgy. IX. utász zlj. A kez­dők csoportjában: első dr. Horváth Mihály hdgy. IX. árk. tábor. A legénységi versenyzők közül: első: Czimbor Dénes tizedes, 34. hv. zlj. Haladók létre, mint a lcomaság, vagy sógorság. Testvérek vagyunk és bajban, jóban egymás mellé rendelt bennünket a sorsunk. A harc folyik a győzelemért és az életért! A harc első tényezője és alanya a tűzvonal katonája, de vállvetett munkával támo­gatja a munka napszámosa. Az arcvonal nemcsak kint áll a határokon túl, ezer kilométerre, hanem idehaza is, minden irányban és vonatkozásban. Egymás mellett kell állni itthon is, mint odakint. Ha új magyar életet ad egy magyar anya és férje nem lehet mellette a nehéz órákban, legyenek mellette mindazok, akik helyett is küzd és harcol a katona-apa. Ha a beteg gyermek itthon lázas ajakkal apja után sóhajt, de az nem hallhatja meg a só­hajtást, mert puskával kezében őrködik hatá­raink felett, legyen ott minden jó magyar segítő­­kezével: a kis beteg magyar ne érezze hiányát annak, hogy katona-apja nincs itthon. Ha az egyedül maradt fiatal magyar asszony kétségében, bajában segítőkezet kér, nyújtsa ki felé kezét sok­sok, erős magyar asszony és férfi, hogy ne érez­hesse elhagy atotts ágát, ha katona-férje elment a Haza hívó szavára, hogy megalapozza jövendő boldogságukat, a közös magyar boldogságot. Ha nincs itthon a gazda, aki szántson, betakarítson, érezze minden magyar azt a lelki kötelezettséget, ami ráhárul azzal szemben, aki védi mindnyájunk itthoni munkáját. Az itthon üzenjen tetteivel a harctérre, hogy ne aggódjék a katona, mert ő mindnyájunk szeme-fénye és itthon minden azért történik ma, hogy ő a holnapunkat kiverekedhesse. A hiva­talos «■bajtársi szolgálat» mindezeket az önként adódó feladatokat csupán rendszerbe foglalja aíz észszerűség követelményeinek megfelelően. De nem kényszerít, mert nem is kell kényszeríteni senkit arra, amit érzése szavára hallgatva, ön­ként végez. A bajtársi szolgálat hivatalossá tette a magyar szív és magyar lélek szavát. közül: első Salamon János honvéd 34. hv. zlj. Kez­dők közül: első Balog György honvéd 25/III. zlj. A verseny ezerötszáz méter fölött folyt le. A had­test parancsnoka és még több magas elöljáró végig­nézte, akik a látottak felett megelégedésüket nyil­vánították ki. Főiskolásaink sportbajnokságai A főiskolai párbajtőrbajnokság eredményei. Baj­nok: Ritter (BEAC), 2. Zsoldos (MAC), 3. Kovács (BEAC), 4. Majlátli (LASE), 5. Székely (MAFC), 6. Méray (LASE), 7. Pápai (LASE), 8. Vajda (MAC), 9. Zalai (LASE). — Párbajtőr csapatverseny: A küzdel­mek során kialakult hármas holtverseny miatt a mér­kőzést a csapatok újra fogják vívni. — A főiskolai tőrbajnokság eredményei: Bajnok: Ritter (BEAC), 2. Áprily (LASE), 3. Székely (MAC), 4. Versényi (DEAC), 5. v. Bucsi (LASE), 6. Telegdy (BEAC), 7. Buocz (LASE), 8. Mónus (PEAC) 9. Pamuk (LASE). — A főiskolai kardbajnokság eredményei: Bajnok: Ver­sényi (DEAC), 2. Zsoldos (MAFC), 3. Zöld (MAFC), 4. Tereskey (PEAC), 5. Szántay (BEAC). — Kard­csajratversenyben: 1. MAFC, 2. LASE, 3. BEAC. Külön ki kell emelnünk Ritternek a kettős bajnoki győzel­mét. A két bajnokságot Ritter mindössze két vereség árán harcolta ki, ami nagyképességű fiatal vívónknak nemcsak kimagasló tudására, hanem nagyszerű küzdő­képességére is igen jó fényt vett. A kardversenyben is bizonyára jobb helyet tudott volna kiharcolni, de az előző versenyektől már túlságosan fáradtan vívott. A főiskolai labdarúgóbajnokság eredménye: Bajnok: a KEAC csapata, 2. TFSE, 3. MAFC, 4. PEAG A mérkőzések részletes eredményei: KEAC—TFSE 3:2 (1:1), MAFC—PEAC 3:2 (0:1), KEAC—MAC 2:0 (1:0), TFSE—PEAC 4:1 (0:0). Vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke átadja a vívóbajnoki verseny díjait. KATONÁK SPORTJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom