Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-05-29 / 22. szám
Ara 10 fillér Erre kötelez bennünket a múlt és a jövő! «Kicsoda híresebb ez világon, mint azok, kiknek a história világ fogytáig becsülettel említi neveiket.» (Zrínyi.) Az esztendő szép, bensőséges, áhítatos ünnepeként köszönt el hozzánk a Hősök Napja. Ezen az ünnepen minden magyar ember talál egy-egy órányi időt arra, hogy csöndes elmélkedésre visszavonuljon a világ zajától, s azokra gondoljon, akik éltekhaltak érettünk, s akiknek fajunk, népünk, nemzetünk — egyszóval: a Hazánk — legtöbbet köszönhet. Szolgálat-ajándékaink közül, amiket a Haza oltárára, helyezhetünk: legdrágább az életünk! A magyar ember nem veti meg az életet, nem könnyelmű, nem életgyűlölő. Sőt inkább megbecsüli a jó napokat, amiket itt tölthetünk az áldott, magyar Földön. Megbecsüli mindaddig, amíg a Magyarok Istene, s a Legfelsőbb Hadúr engedi. Éppen ez a becsülés — az életnek, családnak, munkának szeretete — szabja meg mindannyiunk számára, hogy a szeretett Hazának, amelynek határai között életünk folyik, magát az életet is feláldozzuk, ha a történelmi sors akként fordul, hogy megkell óvnunk, s biztosítanunk kell országunk épségét, függetlenségét. A Hősök Napjának megünneplése nemcsak az első világháború hadseregnyi magyarjának megdicsőülésére emlékeztet. Elhozza közénk mindazokat a Magyar Hősöket, akik fajtánk-népünk védelmében nagyok voltak, életüket-vérükét áldozták,hogy élet — magyar élet' — folyhasson, alkothasson, beszélhessen, örülhessen, dalolhasson a Kárpátok koszorúja alatt, a Duna-Tisza tájon, ahová ezer esztendővel ezelőtt Eleink vezéreltek bennünket. Itt ülnek körülöttünk ilyenkor a Megdicsöült Magyarok lélek-légiói. S arról beszélnek, hogy mindig harc és küzdelem volt a magyar nép sorsa, — fennmaradásáért, életéért, földjéért, Hazájáért! Sorsunkat nemcsak viseltük, de vállaltuk is. Azzal a nem-Hozsánna, Hősök! Hozsánna, Tinéktek, honfoglalásunk Hősei, kiknek A kengyele szélvész, nyerge vihar, Kik elöl szaporán menekült az ellen Vergődve a rémület szárnyaival! — Hozsánna, Tinéktek, kik markukba törve a félhold Zúzó bölényszarvát, keményen Állták a harcot izomszakadásig, Hogy a Kárpát-aréna Magyar Hon legyen! — Hozsánna, Tinéktek bús Kurucok, kik a tört lobogóból Vágtatok inkább vándorbotot, Csak ne hordjatok szégycnbilincset Szabad karral, mi harcra szokott! — Hozsánna, Tinéktek, Március Népe, Ki lőcsöt, kaszát, fejszét ragadott, Hogy leüthesse az ajkába tépett, Rozsdás, idegen lakatot! — Hozsánna, Tinéktek, Ti Lengyel mezőkön elesett Akikhez a félelem árnyéka se fért [honvédek, És Néktek, akik jártátok a bőgő Isonzót —• S bár lóhasig ért is — a vért! — Hozsánna, Tinéktek, Ti pillérvállú Vitézek, Ti hídemelő, eleven Cölöpök! Rajtatok ívelt a sorsunk a mába Ezer év dühös árja fölött! A Ti sírotok bölcső lett a Jövőnek! Nem balt ki a kopjafa és a kereszt! Új sudarunk, a Ti ős-tövetekből Égbe-suhantó lombot ereszt! lm: tetteket áldozunk Oltárotoknál, Hű fiák módján, Hősök! Apák! Néktek ajánljuk — ünnepi torként — Testtel és vérrel ezt a csatát! Csinger József. zeti önérzettel, amely az erős, küzdő, önálló,, maradandó népek sajátja. Itt vannak Árpád harcosai, akik életüket áldozták, hogy állandó és örök Hazát adjanak a magyarnak. Itt van a magyar kereszteshadak népe; távol hazájuktól haltak meg, hogy nemzetük önálló életet tarthasson fenn az európai, keresztény kultúrában és civilizációban. Itt vannak körülöttünk Mátyás királyunk feketeseregének harcosai, Erdély fejedelmeinek vitézei, Rákóczi szabadságküzdői, Kossuth fiai, az első világháború hősei. S mostani, mai hőseink ! / Itt lebegnek a Megdicsőült Lelkek. Évszázadok sorozatának távolából ködük elő testi alakjuk, izomerejük, fegyverzetük. Halljuk hősi csatakiáltásukat, amellyel mindig és mindig arra az ellenfélre vetették magukat, amelynek útjában volt Magyarország, s amely el akarta söpörni népünketnemzetünket az európai kontinensről, az ősi Haza földjéről. Meghaltak mindannyian a Hazáért! És mert megdicsőültek,— azért él ereje teljébén maga a magyar faj, a magyar nép, a Magyar Haza! Életük szent váltság volt. Ebből a váltságból fakad a mi életünk; fiainké, unokáinké, s az örök, magyar nemzedékeké ! Minden magyar tudja a kötelességét. Ez a kötelesség kettős: a múlt kötelez bennünket, hogy méltók lehessünk azokhoz, akiknek lelke megdicsőült érettünk! S a jövő is kötelez: példaadóknak kell lennünk azok iránt, akiknek tisztaságán, hűségén, lelkierején, áldozatosságán a Haza jövője nyugszik. Végtelen hálával és tisztelettel tekintünk Hősök Napján minden megdicsőült magyarokra! A Szellem-Légiókra, akik előttünk menetelnek most és mindörökké: a Hazához valá^Jiü^égben, önfeláldozásban. Megtanuljuk tőink, hogy életünk is boldogan legyen áldozat a Hazáért, ha kell! Látogasson el a Kálvin-téri Zrínyi-sátorhoz a Könyvnapon!
