Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-14 / 11. szám
6. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÁRCIUS 14. Ifjúvezetőink kiképzés alatt. A levente vezető-képzés új rendje Tizenhat-huszonegy éves ifjakból képezik ki a vezetők ezreit NemzcMflfim) icgqzefelt 1939 március 15. A minden évben megújuló és örökké élő magyar márciusok sorában külön ünnepet jelentett nemzetünknek 1939 március 15. Ezen a napon hangzott el Kormányzó űrünk hadparancsa és a Legjobb Hadúr szavára a magyar haderő elindult Kárpátalja magyar és rutén népének felszabadító ára. A kötőjellel és terrorral összekapcsolt Cseh-Szlovákia alkotórészeire bomlott: honvédségünk a történelmi igazságszolgáltatás útján haladt az ezeréves északi határokig. Míg újonc kerékpárosaink a nagy hótól akadályozva küzdöllék le a felelőtlen szabadcsapatokat, mi a múlt fényében néztük Ruténföld lakosságát. — «Pro Patria!» — írta zászlajára a XVIll. század felkelő magyarsága és a «hűség népe» Rákóczi mögé zárkózott. A XIX. század fiatalsága a Nemzeti Múzeum lépcsőin ismét a szabadság eszményére esküdött. S amikor a nagy harcok előtt az ország testében a magyarság ellen fordultak, a rután nép nem feledte el, mi a kötelessége. Visszautasította az idegen zsoldot és lovagias együttérzéssel a szorongatott magyarság mellé állt. És három évvel ezelőtt a nemzet fiatalsága vitte a szabadságot Kárpátalja népének. Ma, amikor Európa szovjet-elleni nagy harcában tevékeny részt vállaltunk, fokozott mértékben érezzük Kárpála'ja visszafoglalásának jelentőségét. Mikor még volt cseh demokrácia, a szovjet urai Prágán keresztül akartak utat törni Közép- és Délkeleteurópa felé. A Hradzsin uralmának megszűnte után aggodalommal figyeltük, milyen veszélyes és alattomos harcba kezd a határainkra került szovjetorosz rendszer. Akkor csak sejthettük, ma már tudjuk: a Kárpátok északi lejtőin akart a ruszin nép felbújtását célzó propaganda eret nyitni az egyesült bolsevizáló szovjet és orosz imperialista politika céljaira. A jellegzetes kommunista terv csődöt mondott: egyrészt minden hazug aknamunkának ellená It a ruszin nép kiegyensúlyozott bölcsesége; más észt a merénylő szovjet banditáknak a magyar honvéd ég cdolt választ: néhány hónap alatt elűzte a határokról a bolsevista hadsereget. S ma Kárpátalja és egész Magyarország büszkén tekinthet a jövő március tizenötödikék elé: a kilencvennégy évvel ezelőtt elhangzott eskü szavát a fiatal magyarság fegyveres ereje testesíti meg, s ez biztosíték minden hódító akarat ellen. Szellemi gerillaháború folyik szerte az országban. A suttogó propaganda csak nem akar elhallgatni s ellenségeink hűséges segítőtársra akadtak ezekben a tőlünk javarészt idegenfajú szellemi szabadcscpntosokban. Kávéházi Komódokat is megszégyenítő szakértelemmel és állandó jólértesiillséggel közlik a «lehető legbizalmasabban », «öregem, csak neked» felkiáltással azokat a sülctlen rémhíreket, amelyekkel az ország belső arcvonalát szeretnék megbontani. Mert ellenségeink is jól tudják — s talán csak nálunk nem eléggé ismeretes —, hogy a belső arcvonaltól erősen függ a külső arcvonal győzelme. Franciaország elsősorban lélekben omlott össze: katonái sem arathatlak sikert. Ezt a belső arcvonalat minden erőnkkel, minden áron fenn kell tartanunk. Itt nincs visszavonulás, itt csak megsemmisítés lehet. Indítsunk tehát kíméletlen harcot a szellemi orvvadászok ellen, pusztítsuk ki ezt a rombolásokat előidéző sálánfajzatol. Ne tűrjük, hogy javarészt olyanok, akiknek semmi közük sincs e hazához vagy legjobb esetben is csak üzleti érdekük fűzi ide őket, piszkos pletykák, alaptalan rémhírek, ferdítések és túlzások terjesztésével megrántsák nemzetünket, megbontsák egységünket s beszennyezzék szent eszményeinket. De vigyázzunk közben arra is, hogy ily hírek átvételével és továbbadásával észrevétlenül és akaratlanul magunk ne váljunk ilyen szellemi orvvadászokká. Ütünk egyenes, célunk világos, teljesítsük kötelességünket! Az 1939:11. t.-c. értelmében új és nagy feladatokat kell vállalnia a leventemozgalomnak. A törvény életbeléptetése ifjúsági mozgalmunkat átalakítja. Az átalakítás kél vezérgondolata a következő: 1. A levente-intézményt az ifjúság önkéntes munkája révén fokozatosan mozgalommá kell kiépíteni! 2. A leventemozgalom az ifjúságé! Ennek a két gondolatnak megvalósítására cs életrekeltéíére szervezte meg a Leventék Országos Parancsnoka minden hadtest területén az ifjúvezelöképzőcsapatokat. A hadtestvezetőképzőcsapa-Katonai »íjárőr verseny A budapesti hadtest március 3-án, a budai hegyekben rendezte síjárőrversenyét. A hadtest vándordíját az 1. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának síjárőre nyerte. A győztes csapat tagjai: Dávid Miklós hadnagy járőrparancsnok, Gombos Gyula őrmester, Győri Károly kp. szakaszvezető, Jancsik Pál őrvezető, Pusztai József, Nagy Kálmán és l'arga József honvédek. A második helyezett az 1. honvéd gyalogezred I. zászlóalj síjárőre; harmadiknak a II. lüzérosztály, negyediknek az I. tüzérosztály síjárőre futott be. Valamennyi járőr ideje jó volt Magyar-Olasz kardvíró verseny A magyar olimpiai bajnok, vitéz Terstyánszky Ödön ezredes, emlékere alapított vándordíjért mérkőzött Torinóban március 7-én a magyar—olasz kardcsapat. Ötödször mérte össze erejét e vándordíjért a világ két legjobb kardvívó nemzetének csapata. Mint eddig mindig, most ötödször is a magyar csapat győzött, legméltóbb hódolatként nagy vívónk, vitéz Terslyánszky ezredes emlékének. A versenyt 21:15 arányú győzelemmel nyertük meg. A magyar csapatból Gerevich 5, Rajcsányi és Pesthy 4, Rajczy és Palócz 3, Berczelly 2 győzelmet aratott. Az olasz vívók közül legjobb volt Darre, aki 5 győzelmet vitt. Húsz éve az élen küzdő olasz vívó, Gaudini, most csak 2 győzelmet aratott. A csapat egy része még Páduában március 10-én az olasz—magyar főiskolai vívóversenyen is részt vesz. — Március idusa. Ez évben is nagy ünnepségekkel emlékezik meg az egész ország 1848 március idusáról. A katonai és polgári társadalom a nagy, nemzeti ünnephez illő kegyelettel és szeretettel gondol vissza arra a magyar ifjúságra, amely előkészítette és örökké emlékezetessé tette a magyar szabadság nagy harcát. — Magyar—bolgár testvériség! ünnep volt a pesti vármegyeház dísztermében. Beszédekben, dalban, zenében és szavalatban hódoltak a testvériségnek és sorsközösségnek, amelyben a két nemzet azóta él, amióta elszakadt a közös őshazától, hogy letelepedjék a Dunavölgyében. Ez a testvéri együvétartozás soha oly erős nem volt, mint ezekben a vérzivataros, súlyos időkben. — A nemzetvédelmi keresztesek újabb névsora. A Budapesti Közlöny keddi száma a nemzetvédelmi kereszttel kitüntetettek újabb névsorát közli. A névsor mintegy tíz oldalra terjed. — Hidasi magyarok adománya a Vöröskeresztnek. Néhány hidasi magyar lakos ötven pengő tíz fillért küldött a Vöröskereszt javára. Az adakozók nem kívánják megnevezni magukat, csak annyit közölnek: «Magyarok adták, szívvel adták! > toknak összesen mintegy 3000 tagja van, akik önként jelentkeztek. Feladatuk: felkészülni a tavaszi, nyári, őszi és téli kiképzőtáborokra, ahol már ők, a fiatal, 16—21 éves, fiúk képezik ki bajtársaikat a vezetői feladatokra. A vezetőképzőcsapatokban a magyar társadalom minden rétege képviselve van. A városi szakaszokban tanoncok és segédek, a vidékiekben pedig parasztfiúk egyesülnek bajtársiasságban a diákokkal. Testben erős és edzett, lélekben ép és öntudatos vezetőket nevelnek így a magyar ifjúságnak. — Miért kelljen elvesznünk, avagy kétségbeesnünk, míng csonlainkban velő, ereinkben vér, míg Isten menny országiban az mi bizodalmunk, míg karunkban kopjál, markunkban szablyát szólíthatunk?!... (Z r íny i.) A kétségbeesés a legrosszabb tanácsadó, különösen akkor, ha a végső elkeseredés pontján állunk és nem találunk cselekedeteink számára helyes megoldást. Mert nem szabad azt hinnünk, nincsen kiút az események zűr-zavaros útvesztőjéből, legyen az bár előttünk szinte érthetetlen. Az agy a szív dobbanásával egyszerre működjék, olyan fegyelemmel és kitartással, hogy a rohamosan reánk rohanó események között mindig csak a lelkiismeretűnk, a vérünk, a faji összetartásunk, hazaszeretetünk szavát kövessük. Kevesen vagyunk? Meglehet! De miért csüggednénk, amikor a bölcsők mélyén szunnyadó új magyar reménységek vitézi vérből születtek, hazaszeretetből táplálkoznak és olyan levegőben nőnek fel, amely tele van dicsőséges múltúnk áramlásával?!... Nem veszhetünk el, amíg csak magyar honvéd is áll őrszemet az ezeréves vártán, mert karja erős, szeme éber, szíve megingathatatlan, akarata törhetetlen, kardja feddhetetlen és vitézi tettei olyan bátrak, hogy a világ csodálattal adózik neki nemegyszer. Az Isten velünk! Igazságunk tudatában a bizodalmunk beitne sziklára épített erős vár és jöjjenek bár a legerősebb megpróbáltatások, felbuzog ereinkben az ősi vér, a gerincünk keményen állja a vihart s hitünkkel ott segítünk, hol a kétségbeesés látható méreteket öltött, hogy csírájában elfojthassuk a csiiggedés magvát. Karunk éppen olyan erősen tartja honalapító kardunkat, mint történelmi multiink dicsőséges harcaiban. Visszaütünk, némán, összcszorított fogakkal és felelünk hazug vádakra, koholt becsmérlésekre, mindaddig, amíg csak egv magyar él is e földön. Hiszen Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér mondotta, szinte belelátva késői unokáinak jövőjébe, mintegy biztatásul a harcok idején: «Miért kelljen elvesznünk, avagy kétségbeesnünk, míg csontainkban velő, ereinkben vér, míg Isten mennyországában az mi bizodalmunk; míg karunkban kopját, markunkban szablyát szoríthatunk?!» SPORT
