Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-07 / 10. szám
6. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÁRCIUS 7. Bárdossy László miniszterelnök nagy beszédét mondja a Magyar Művelődés Házában ZRÍNYI MIKLÓS SZELLEME AZ ÉLEN! Bárdossy László miniszterelnök vasárnap este a Magyar Művelődés Házában, a Darányi Kálmán Diákház felépítésére indított országos mozgalom megnyitó ünnepségén jelentős beszédet mondott. Ä keret és az alkalom méltó volt a miniszterelnöki beszéd fennkölt szelleméhez. A rádió is közvetítette az előkelő helyről megnyilatkozó iránymutatást, s így a magyarság százezrei hallhatták, s közvetlen lelki élményképpen átélhették és magukévá tehették azokat a gondolatokat és elveket, amelyek ma a nemzet legjobbjait eltöltik. A beszéd az ifjúságról szólt. A magyar ifjúságról, amelynek szárnyaló lendülete, egyben hűséges szolgálata átvezet bennünket a nehézségeken. — Csak az a nemzedék lehet naggyá — mondotta a miniszterelnök — amely nem feledkezik el a múltról, de nem is merül el benne. A nemzet legfőképpen azt várja, hogy az ifjúság legyen a nemzeti egység kovásza! Zrínyi igéi Megrázó erejű volt a miniszterelnöki beszéli befejező része, amely a magyarság halhatatlan szellemi és erkölcsi értékének, az évszázadok távolából fellobbanó fáklyafénynek, a nagy katonabölcselő Zrínyi Miklósi.a'c igéit idézte: — A fáradhatatlan szorgalom, az unalom nélkül Való vigyázás, a kész gyorsaság és a gyors készség szokta érlelni annak a fáinak gyümölcsét„ amelyet nemzeti dicsőségnek hívunk. Minekünk, magyaroknak pedig nemcsak a dicsőségünk, hanem a megmaradásunk is abban vagyon! Van-e nemzet a világon, amely háromszáz esztendő távolságából, a hősi eszménynek élt költőhadvezérének ajkáról idézhet ily igéket, ily igazságokat, ily örökirányú életszemléletet? Van-e nép, amely előtt a saját eszméi ekként megfogalmazva élnek, színesen, erőteljesen, dúsan és igazul, a saját valóságainak, adottságainak, faji természetének, lelki alkatának, történelmi helyzetének és célja inak figyelembevételével ?! Tavaszodó népünk Március van. lavaszódik; kint a földeken s a lelkekben; — hallottuk a nemes veretű beszédből. Igen, itt állunk a magyar tavasz küszöbén, nagy megpróbáltatásokra, de dicsőséges, győzelmes jövendőre felkészülve. Itt állunk, ősi múltú, ifjonti erejű és szellemiségű, győzelmes jajunkkal, népünkkel. Csoda-e? véletlen-e? hogy éppen ezeknek az időknek kezdetén lobbant fel újra sorainkban tüneményes fénnyel Zrínyi Miklós szellemi fáid á a° Igen, ez csoda! De nem véletlen! Nincsenek véletlenek. Csak nemes törvényszerűségeik vannak. Nagy törvények, a faji és nemzeti akaraterő és élethivatás törvényszerűségei, amelyek bosszú évszázadok során sem halványodva, mutatják az utat. Erőteljes, céltudatos, nemzeti korszakainkban, felfelé ívelő pályánkon egyik nagy szellemiségünk hívja-szólítja a másikat, jaz új Vezér hívja a régit, együttesen állnak elénk. És mi menetelünk mögöttük, zárt hadirendben, büszkén és boldogan. Vezérek szelleme Hogyan is történt? Mai korunk megújulásának kezdetén eljött az élünkre Horthy Miklós Főméltóságú Urunk, a Vezér s Legfőbb Hadúr. Mögéje sorakoztak fel legjobbjaink, a harcban edzettek, a próbált hősök, a vitézek s felzárkóztak abba az eszményi kötelékbe, amelyet Vitézi Rendnek hívunk, s amelyhez hasonló szervezet a Föld egyetlen más nemzeténél sem található. Csoda-e, hogy ez a rend mindhalálig azzal a hősi eszménnyel kíván töltekezni, amely méltóvá teszi hivatásának betöltésére?! Így és ebben a vágyban. született meg évekkel ezelőtt a Vitézi Rend keretében a «Zrínyi Cioport» elnevezésű szervezet, melynek immár többezres munkatársi táborát Zrínyi élő szelleme tölti el és tündökletes példaadása segíti előre nemzeti és katonaeszményünk áldozatos szolgálatában. Zrínyi Miklós vezérlő szelleme íme eljött, tanít, bátorít, intelmeket és életszabályokat ad, s azok szerint ha élünk, bizonyára méltókká válunk a feladatra. Mert örökre igaz marad Zrínyi tanítása: «Minekünk. magyaroknak nemcsak a dicsőségünk, hanem a megmaradásunk is abban vagyon, ha mindnyájan egy szívvel, egv lélekkel segítségül hibán Istennek szent nevét, kör/nösen nyúlánk a magunk dolgához és fáradunk, vigyázunk, tusakodunk a mi életünkért.» Azmyj képek a szó y j etháborúból Július 3-án léptük át a Tatárhágóná’■ a határt. Leomlott a kínai fal, amellyel a szovjet urai az egész hatalmas birodalmat körülvették azzal a szándékkal, hogy se fizikai, se szellemi értelemben vett anyag ne kerüljön he az országba. Nemesik anyagilag rendezkedtek be az önellátásra, hanem szellemiekbe is. Ez sikerült is. Mást, mint ami jellegzetesen bolseviki volt, nemigen találtunk. Kezdve a ruhától a szokásokig, minden magán viselte az ötágú csillagos bélyegzőt. * Legkevésbbé könyvet, újságot volt szabad az országba bevinni. Nemcsak a vasút nyomtávolsága és a szellemi termék hirdetője, —- a betű, — volt, más Oroszországban, hanem az élet minden megn vitatkozása. A rádió elé nehéz, áthághatatlan akadályt állítani. Legalább is mi azt hittük, hogy nem lehet, de az orosz szovjetek unióját terror alatt tartók ennek is megtalálták a módját. * Egy-egy faluban csupán egy rádió volt, mégpedig a falu politikai biztosának lakásán. Innen vezetéken keresztül jutott az egyes házakban felszerelt hangszórókhoz az orosz adók leadása. így a politikai biztos, — politruk. — maga is az egész falu ellenőrzése alatt állott és csak azt hallgathatta, amit a Kreml urai a rádión keresztül is adagoltak. Azokban a kerületekben, melyekben orosz leadóállomás volt, lehetett tartani akárhány rádiót, de csak olyan vevőképességüt, amelylyel csak a közeli orosz adót lehetett venni. D s. BANZÁD! A felkelő nap országa ma harcban áll és ugyanazon az arcvonalon küzd, amelyre nemzetünket állította az önvédelem, a hit és a becsület. Már harebalépésük első napján megdöbbent a világ. Valami rendkívülit Iáíott a japán katonák teljesítményében. Aztán lolytaíődtak a sikerek és az újságolvasók nagy tábora minden egyes újabb akadály leküzdésekor érezhette: különös erő lendíti győzelemre N i p p o n titokzatos fiait. De sokan mégis úgy hitték: Szingapúr előtt csődöt mond a japán sikersorozat. «És valójában Szingapúr megadásakor ébredtek rá a valóságra: m i- 1 y c n ii a g y b atal o m, milyen h a d s e r c g, milyen katonanemzet állt csatasorba! Páris elfoglalása tetszett ilyen képtelennek, mint Szingapúrnak, ennek a féltett, makacsul védelmezett kulesvárosnak a fölényes meghódítása. Japán elvégezte azt, unit minden népnek meg kell lennie, nagy történelmi fordulók, viharok idején. Lemérte súlyát, számonvette erőit, bölcs mértéktartással megállapította helyét a népek sorában: tudatára ébredt ne m z e t i hivatásának. S most már az egyéni törekvések is csak a nemzeti hivatás kijelölte célok, eszmények leié irányultak, hogy egy akarattá, egy tetté egyesüljenek. Mit láthatott ebből a távoli szem? — Japán fiatalsága clözönlöttc Europa kulturális központjait. Állandó érdeklődés, lankadatlan szorgalom és hihetetlen munkabírás jellemezte ezeket a kis sárga embereket. A japán tudósok, művészek, katonák csendben dolgoztak. A kultúra és civilizáció hatalmas anyagát vitték vissza hazájukba, de mielőtt n hozott kincseket átadták volna népüknek, átszűrték a japán faji alkaton és 1 e f u j t á k róla az európai port. Míg a szakemberek serege termelődött külföldön, az anyaország tervszerűen átfogó egységgel hajtotta végre nemzetnevelő m unkája t. Korán felismerte, hogy a sportnak csak egy célja lehet: tömegsport útján edzeni, erősíteni, fegyelmezni az egymást követő nemzedékeket. A katonasorban lévő ifjak így könnyebben feleltek meg azoknak a kemény feltételeknek, amelyeket feljebbvalóik, elöljáróik szabtak eléjük. A kiképzés ideje alatt nemcsak katonai tudást kaptak, hanem életformát: a katonai életeszmény t. amely polgári életüket is meghatározta. Az államhatalom pedig minden áldozatot meghozott a korszerű hadsereg fejlesztéséért. S mi volt ennek a munkának a szellemi háttér e V Olyan arányú hősi k u 1 t u s z, a «k a t o n a e s zm é n y» olymérvű ápoló a, amely szinte egyedüláll a nemzetek történetében: A történelmi hagyományok ébrentartása, a nemzeti dicsőség elmúlt alakjainak tisztelete, a vitézi tettek méltatása, u katonai erények állandó és tervszerű nevelése eredményezte, hogy ma a japán hadsereg tagjai szemében n hősi halál, a nemzetért feláldozott élet a legfőbb * * él. de egyúttal természetes elemi kötelesség is. Hősi m ó d on él n i. hősiesen meghalni! — ez jellemzi ma Nippon lelkét. Ez az út, amely Szingapúrhoz vezetett. Ezt az életformát tartotta veszedelmesnek bizonyos európai réteg. S ha így értelmezzük, valóban az is. Mert minden élettől duzzadó nemzet veszedelem a hanyatló népek szamara. S így a fiatal, feltörő Japán halálos veszélyt, végzetes öklöt jelent az öregedő USA-nak és a megrokkant brit világbirodalomnak. Ez Szingapúr tanulsága Európának és nemzetünknek is. A japán főváros utcáin diadalmas tömeg harsogja a győzelem dalát. A házakon a nagy nemzeti örömöt hirdetik a napkorongos lobogók. S egy szó. egy rövid japán kiáltás tör elő minduntalan a lelkűkből s zúg át a tömeg feje fölött: «Banzáj!» (Éljen!) Mi is ezt a lelkes kis, tartalmas szót küldjük u győzelmes Nippon felé. Banzáj! Éljen a baráti, a testvéri japán nemzet, amely igaz ügyért, a fiatal népek jogaiért harcol. Éljen a japán katona, akinek komoly ferdevágású szeme nem lát akadályt, csak a győzelmet és a vitéz önfeláldozást ismeri! Isten segítse előre a japán lobogót és mögötte az új világrendért harcoló birodalmat! Banzáj! SPORT Vívás Március 8-áu Olaszországban. Torinóban világbajnokunk, vitéz T ersztyánszky Ödön ezredes emlékére rendezett hardvívóverseny lesz. A hadiesemények miatt tiszti vívóink egy részének szolgálati beosztása nem engedi meg, hogy az edzéseken és a vívó ver senyeken rendszeresen részt vegyenek. így Kovács Pál főhadnagy vívó-bajnokunk és Kőszeghy Attila vezérkari százados az edzéseken nem vehetitek részt és a válogató versenyen sem indultak. Az edzésben lévő vívókból kellett tehát összeállítani az Olaszországba induló ka rdvívó csapatot. A végleges válogatás március 1-én, a BEAC versenyén dőlt cl. A csapatkapitány ílátszeghy Józsel százados lesz, aki az orosz harctéren tavaly szenvedett sebesüléséből inár felgyógyult és a vívóéletbe bekapcsolódott. Vezetésével Rajcsányi, dr. Rajczy, Berczelly, Gerevich, Pesti, Palócz és dr. Ray utaznak Torinóba Kerékpáros mezei verseny Már rámutattunk arra, hogy az egyes sportágak közül sok közvetlenül szolgálja a honvédelmeit, a katonai kiképzésben helyet foglal. Ilyen hasznos sportág a mezei kerékpározás is. Ma, amikor a gyorscsapatok a korszerű haderő szervezési alapját képezik, a kerékpáros a ’almiatok nagyon fontosak. Örömmel vesszük a BESzKART részéről azt a komoly szándékot, amelyet ősz Lajos képvisel, hogy a közel jövőben mezei kerékpáros versenyt rendez. Ez a versenyszám a mai komoly időkben a .nagy cél felé vezeti ifjainkat. Ida a verseny résztvevőinek száma is tömeges lesz, akkor örülhetünk a megmozdulásnak igazán. A sportban a kiváló teljesítmények hívei vagyunk, de nem az öncélú primadonna rendszert, hanem a férfias teljesítőképességet és nagyszámú edzést óhajtjuk.
