Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-07 / 10. szám
2. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÁRCIUS 7. Hatmillió orosz munkás borzalmas sorsa a szovjet hadiüzemeiben Kíméletlenség, kegyetlenség, rossz fizetés, nélkülözés A Szovjet azzal hálálta meg a szociáldemokrácia bolseviki forradalmat előidéző, bomlasztó tevékenységét. hogy — midőn a forradalom első felvonása után különböző tervek láttak napvilágot és a különböző intézkedések ellen a szociáldemokraták egymásután tiltakoztak, —• a legkíméletlenebb terrorral lépett fel velük szemben és a szocialista dolgozókat munkás dandárokba sorozta. A «Szociálforradalmárok» részére külön büntetőtáborokat létesítettek! Igen sokat hurcoltak később a murmanszk vasút építéséhez, ahol ezerszámra pusztultak el azok a szocialisták, akik a bolsevizmus részére a talajt előkészítették. A szovjethatalom nem ismerte a hála fogalmát és ellentmondást sem tűrt! Az ellenzékieskedéshez, a liberális állam-Körülbelül hatmillió ember senyved a szovjet háromszáz óriási, kényszermunkatáborában. A Sztalin-nevű csatorca építésénél holttestek százezreit ásták el! Az építés gyilkos iramát Benjámin Davidsohn és Jacob Behrensohn diktálták. És míg a vörös vezérek, termelési biztosok márványlapokkal borított palotákban dőzsöltek, a félrevezetett munkásság kimondhatatlanul piszkos odúkban húzódott meg. A szó nem lehet elég ennek a mérhetetlen nyomorúságnak a jellemzésére. A toll nem képes eléggé híven visszaadni azt a rettenetes süllyedést, amit az orosz földön láttak honvédőink. A fénykép is csak homályos tükre annak, amit ott tapasztalhattak. Arról a förtelemről, bűzről, elfásult közönyről közvetlen közelből kell meggyőződni! szül táplált o ősz munkásnak jelentékenyen többet kellett dolgozni. Aki pedig nem bírta az iramot, a Stachanow-rendszer bevezetése után csak abban az esetben kapta meg eredeti, régi munkabérét, ha pótlásul napi tizennyolc órát dolgozott. Arra pedig, aki ellenkezni mert, a pártból vagy a munkásszervezetből való kizárás várt, ami egyenlő volt az éhhalállal! Kis fizetés, nagy beszerzési árak A szovjetipari népbiztosság mindig újabb és újabb módokat talált ki arra, hogy a szerencsétlen munkástömegeket kiuzsorázza. És nem volt elég, hogy a szerencsétlen munkás verejtékezett, munka után következeit a legnehezebb feladat: a keservezetés kesztyűs modorához hozzászokott szociáldemokratákat letörte! A kazáni munkásküldöttség tagjait, akik a nyolc órai munkaidő bevezetését és a terrorista zászlóaljak eltávolítását követelték, számszerint hatvanöt, agyonlövették. Az asztrakáni sztrájk alkalmával kétezer munkás esett áldozatul a GPU (Cseka) gépfegyvereinek, csak azért, mert a munkavállalók gyülekezési engedélyt kértek. Trockij annakidején kijelentette, hogy «ezért a követelődzésért kíméletlenül meg kellett, büntetni őket.» Agyonhajszolt munkásság A szovjetfegyverkezés, a hadiipari programúi mindenáron való megvalósítása csak úgy volt lehetséges, hogy' a munkásságot kímélet nélkül agyonhajszolták, hogy' fokozzák a «világforradalmasító» vörös hadsereg harcképességét. Ha egybevetjük azt a helyzetet, amelyben a mi gyári (hadiüzemi ) munkásaink élnek, az orosz munkásság helyzetével, összehasonlíthatatlan előnyök tűnnek fel a mieink javára. Erről különben bárki, aki az Ukrajnában harcoló csapatoknál volt, közvetlen benyomást szerezhetett. A mi munkásságunk meg is győződött arról, hogy áldozatos, komoly munkája mit jelent honvédelmi szempontból és azt is tudja, hogy munkája mindig oly'an elismerésben részesül, amilyen értéket képvisel. Az intézményesítés előtt álló nemzetnevelés, — a hadiüzemi munkavállalók honvédelmi munkára való .igénybevétele, a munkásság sorsának fokozott Íf igyelemmel kisérése, mind olyan tényezők, ameyek nemcsak a munka folytonosságát, hanem a népi tömegek lelki egyensúlyának megszilárdítását szolgálják. Kegyetlen szigor A szovjethatalmasságok példátlan szigorúsággal bántak el a munkássággal. A legkisebb késésért havi, negyedévi bérelvonással sújtották a vétkeseket, az igazolatlan elmaradókra pedig hat havi börtöntől öt évig terjedhető fegyház várt, ahonnan alig volt visszatérés. Még kegyetlenebb volt a sorsa a kényszermunkára ítélteknek, akik nem voltak fegyenoek, — mindössze az volt a bűnök, hogy nyíltan bírálatot, mondottak a szov jet rendszerről. Szovjet-megbízottak halomra lövöldözték a nemzeti érzésű spanyol munkásságot 1936-ban Munkások rabszolgasága Ha valaki nem tartozik a bolsevizmus kiváltságosai közé, azon ruhának elkeresztelt rongyok lógnak, gomb helyett spárgával összekötve. A mi kéregetőkne.k maszkírozott munkakerülőink operett-gavalléroknak festenek hozzájuk hasonlítva, a szerencsétlen orosz dolgozókhoz képest! Fentiekből önként következik, hogy az egész rabszolgatartó szovjelrendszer célfa nem más, mint az, hogy az emberekből kipréselje a lehető legnagyobb munkateljesítményt és e mellett csak annyit adjon nekik, hogy éppen éhen ne haljanak. Az alapgondolat: a kimerült, rosszul táplált, elfásult tömeg csupán egyetlen életnyilvánulásra legyen képes: a végsőkig felfokozott falanszter munkára! Ezzel szemben a kiváltságosak fényűzése az amerikai méreteket is felülmúlja! S. J. Barlangnyomoríanyája küszöbén üldögél hajszolt munkája után az orosz család Az orosz munkarendszer A Szövet, hogy a rosszultáplált, példátlan lakásviszonyok által sújtott munkásságot fokozottabb termelésre kényszerítse, életbe léptette a hírhedt Stachanow munkarendszert, amely nem más, mint a munkásság erejének és munkaképességének végsőkig való kiuzsorázása. A rendszert Stachanowról, a Nikolaj Donec-i bányamunkásról nevezték el, aki a munkahelyén állítólag rendkívüli teljesítménnyel lepte meg üzemvezetőit. Az elfásult, megbénult orosz tömeglélek felrázására Sztálin és sajtóhada a jámbor Stachanowlól rendszert és divatot csinált. Minden üzemben teljesítmény versennyel gyötörték a kimerült embereket. Tény, hogy mindenütt akadt egy-két szakmunkás-artista, aki ügyes kézilegények' segítségével az átlagon felüli munkának többszörösét produkálta. Ezt aztán nagy hűhóval ünnepelték és az ilyen felfokozott teljesítménybez arányosítottak az átlagot. A teljesítményversenyek bevezetése után a kimerült, roszvesen megszolgált munkabéren vásárolni is valamit! A szövetkezeti áruház tulajdonosa, az állam, (a nagykereskedő és egyszemélyben munkaadó) oly árakat szabott az áruért, amilyet aláirt és olyan árut adott, amilyen éppen volt. Sztálin a kommunista párt 1939-i XVII. Kongresszusán 287 rubelcn állapította meg a szovjetmunkás átlagos havi keresetét, amely oly csekély, hogy csak arra elég, valaki éhen ne haljon. A legrosszabb kabát 400 rubel, egy jobb 700-tól 1000 rubelig. Egy pár halina - csizma 300—600 rubel. Egy pullover 100—140 rubel. Egy ing 25—60 rubel. Egy munkássapka 45 rubel. Egy zsebkés 15—20 rubel! Ha még mindehhez hozzávesszük az orosz átlagmunkás heti 30—50 rubeles keresetét, összehasonlítva a beszerzési árakkal, a 650 rubeles csizmával, vagy egy rend ruha 1000 rubeles beszerzési árával, amelynek ellenében mindössze egy pár gumitalpas, vászonfelsőrészből álló cipő, valami kapcaféle, egy térdnadrág, egy selejtes minőségű micisapka és egy rubaska (gombolás orosz ing) járt a szövetkezeti raktárból, fogalmat alkothatunk magunknak ezen az istenáldotta természeti kincsekben dúslakodó földön élő elnyomott népnek égbekiáltó nyomorúságáról! Elképzelhető, hogy a háborús viszonyok beálltával miiven drásasáa van ma a Szovjetunióban!
