Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-05-01 / 4. szám

Börtönfaiakat rombol, aki gyermekotthonokat épít Poíiáknc Stern Szeréna városi tanácsnok beszéde a Nemzeti Segély országmentő munkájáról telítés mellett Is számítását. Ez volna kérésem külföldi vendé­geinkhez és egyben köszönetem fejezem ki, amiért ezekbén a ne­héz években támogattak bennün­ket. A Nemzeti Segélynek azt kívá­nom, hogy működése legyen még Amikor hozzákezdünk ahhoz a munkához, amit a Nemzeti Se­gély I. Országos Kongresszusának el kell végeznie: számot adni ed­digi munkánkról és megjelölni a jövő útját, ezt a feladatot nem kezdhetjük el méltóbban, mint azzal, hogy visszaemlékszünk a két esztendővel ezelőtti időkre, azokra 'az időkre, amikor ez a nagy város, az ország szíve csupa rom volt körülöttünk, az embe­rek legnagyobb része pincékben, bunkerekben élt, amikor a szü­lető gyermekek közül minden második éhenhalt, amikor a sza­badság örömével együtt a nyo­morúság és a reménvtélenség le­targiája keveredett itt, ebben a városban is és az egész országban azon pusztulások nyomán, ame­lyet a fasiszta Horthy-rendszer hozott az ország nyakára. Két év telt el és látjuk, hogy ex alatt a két év alatt minden más háborút vesztett ország­nál nagyobb és szebb emelke­dést tettünk felfelé, anyagi és szellemi téren egyaránt. És, hogy itt vagyunk már, el-A Kongresszus programjának be­fejezéseképpen hosszú autókaraván indult é Tatabánya felé. Az új, frissen lakkozott járművek külföldi vendégeinket és a Nemzeti Segély munkatársait vitték Tatabányára. A kocsik símán, szinte nesztelenül suhannak a bécsi országúton és sz útvonal két partján kitáruló pano­ráma jó ideig hallgatásra kénysze­ríti az utasokat. Aztán megindul a beszélgetés. Hat . nyelven folyik a társalgás. A szomszédok néha egyáltalán nem értik egymást, de azért a hangulat kitűnő. A hangulat csak akkor ha­nyatlik, mikor letérünk a betonúi­ról; Különböző nyelveken, de teljes egyértelműséggel szidják a rázós, huppanos meUékútvonalat, Végre megérkeztünk Tatabányára. A ven­dégeket Osztrovszky György nem­zetgyűlési képviselő, Mag János, az Ütemi bizottság elnöke, valamint a Nemzeti Segély tatabányai vezető­sége• üdvözli. Az üdvözlő szavak után azonnal a bánya felé indul a társaság. Vá­rosi ruháinkra bányászkabátot húz­nak, fejünkre védősisak kerül, mely leginkább a trópusi fövegekre em­lékeztet, majd felszerelésünket egy­­egy bányász-lámpással egészítik ki. Betessékelnek bennünket a liftbe, mely tompa zúgással süllyed lefelé. A liftakna falain valóságos vízerek zuhognak alá. E földalatti esőből bőven jut a lift utasainak is. Kísérőnk szavai szerint 260 méter mélységig széliünk le. Hogy némi fogalmat alkossunk a távolságról, mely a napvilágtól elválaszt ben­nünket, tizenöt egymásra tornyozott pesti bérkaszárnya magassága jelel meg 260 méternek. Mikor a lift földet ér, valóságos földalatti városban találjuk magun­kat. Szerteágazó sínpárok, villany­­nya'C világított főútvonalak s min­denütt kivilágított táblák, melyek * eredményesebb', mint a múltban volt és járulj ón hozfcá ahhoz,­­hogy bizonyos számú, nem na­gyon hosszú esztendő után nem­zetgazdasági és szociális jólétünk emelkedése következtében a Nem­zeti Segély működése váljék fe­mondhatjuk bátran és min­den dicsekvés nélkül, hogv a Nemzeti Segélynek ebben ko­moly, nagy szerepe volt. A Nemzeti Segély megmozdu­lása volt az első. amely a társa­dalom erőit összefogva, a segítőit, a nyomorgó, szenvedő, mélybe taszítottak felemelését tűzte ki céljául. Ügy érzem, további mun­kánk útja sem lehet más. Nem a régi. látszat-segítség útját járjuk,, mély erőkre támaszkodva visszük munkánkat, elsősorban a gyerme­kek felé az új Magyorországot jelentő tíz “százezres, milliós se­reg felé. Kongresszusunk nevében kö­szöntőm a megjelent Tildy Zol­tán köztársasági elnök arat és hitvesét; a második magyar köz­társaság elnökének feleségét. Ká­rolyi Mihálvnét, Rákosi Má.tyás­­nét, Gerő Ernőnét, Molnár Erik népjóléti miniszter urat, Veres Péter újjáépítési miniszter urat, Jékely Sándor miniszter urat s minden vendégünket, a Kongresz­­szus budapesti és vidéki kiküldöt­teit. mélységben dolgozó bányászcsopor­tok létszámát jelzik. Vezetőnk most letér a főútvonal­ról s egy szűk „mellékutcába'“ for­dul. Vége a villanyvilágításnak, bá­nyászlámpáink derengő fényére va­gyunk utalva. Vezetőnk most megállítja a társa­ságot. Közvetlenül előttünk .bá­nyászlámpák villognak, néhány eré­lyes vezényszó hallatszik, aztán tompa robaj rázza meg a csillogó fekete falakat: robbantanak . . . Külföldi vendégeink most a rob­bantó csoporthoz lépnek. Ez egyszer nincs szükség tol­mácsra. Egyik munkás franciául válaszol, a másik románul, de akad olyan is, aki tökéletes, bolgár nyel­ven ad fe világosítást, Mind kül­földet járt emberek s Európa ;ó­­néhány bányájában fejtették már a szenet. A lift újra zúg velünk fölfelé. Sietnünk kell: óriás program vár még ránk- Vendégeinknek megmu­tatjuk a cement-, a karbid-, az aluminiumgyárat és a viüamoserő­­mü-telepet. Valamennyi üzem ha­talmas erővel dolgozik az újjáépí­tésért. E látogatás után megszemléljük a Nemzeti Segély néhány intézmé­nyét. A bölcsőde és gyermekotthon különösen mély hatást gyakorol vendégeinkre. Búcsúzás előtt még vacsorára gyűlnek össze a vendégek és ven­déglátók- Kárász .Győző főtitkár szól néhány meleg szót az egybe­gyűltekhez, majd a külföldi Vendé­gek üdvözlik Tatabánya dolgozóit. Kint, a párásodó estében nehéz munkáslépések dobognak: a munka, az építés szakadatlanul folyik. A francia delegátus most áll szó­lásra: — Üdvözlöm az új Magyarorszá­got, melyet a dolgozók építettek fel, hogy végre a dolgozóknak adjon igazi otthont. ,A Szociáldemokrata Párt és a Társadalompolitikai Ügyoszlálv nevében meleg szeretettel üdvöz­löm a Kongresszust! A mai kongresszuson sokat hal­lottunk a Nemzeti Segélyről; nem akarok ismétlésekbe -bocsátkozni, csak egyetlenegy tényre szeret­nék rámutatni, még pedig' arra, hogy a Nemzeti Segély érdeme áz, hogy Magyarországon sike­rült szociálpolitikai közvéleményt teremteni. Magyarországon is­merték a jótékonyságot, amely „kezétcsókolorh“-mal kezdődött ás egy szelet kenyérrel végződött. Ismerték a szociális olajcseppet, de a reakció nem jutott el a szo­ciálpolitika felemeléséig. A Nem­zeti Segély a demokráciával egy­szerre született és ahogyan erősö­dik a demokrácia. ugyanúgy erősödött vele együtt a Nemzeti Segély is. Aki ma végighallgatta ezeket a rendkívüli nívós előadásokat,­­amely kezdődött a Köztársasági Elnök Ü5 megnyitójával, folyta­tódott a Népjóléti Miniszter úr programjával és mondjuk úgy: befejeződött Rákosi Mátyás ál­lamminiszter ragyogó megállapítá­sával ahogy a külföldhöz fordult és azt mondotta: ha segittek, akkor most már segítsetek ügy, hogy azt adjatok, amire nekünk legnagyobb szükségünk van. Ez mind azt mutatja, hogy a szociál­politika jó úton halad. De ez nem jelenti azt, hogy most már a mun­kával megállhatunk. t- -Tragédiánk, hogy azoknak kél! likvidálniok a háborút akik a háború ellenségei voltak, azok­nak, akik börtönben, emigrá­cióban internálótáborban vol­tak, csak azért, mert békét akartak, mert háborúellcnc­­sek voltak. És ma azt kell mondanunk, ha a fegyverkezésre az egész világon volt pénz, akkor lenni kell pénz­nek akkor is, amikor életmentés­ről, gyermekről, asszonyról, öre­gekről van szó. Ha találunk Csa­ládot amelynek forintjai és gyer­mekei is vannak, mondjuk azt: Adj a forintokból, örülj, hogy a te gyermeked nem is­merte meg a legnagyobb ka­tasztrófát, a korai árvaságot. Ha olyan emberrel találko­zunk. akinek nincs gyermeke, annak azt mondjuk: nyisd ki ajtódat és fogadj be egy olyan gyermeket, aki elvesztette szüleit vagy nyisd meg er­szényedet és adj azok szá­mára, akiknek nincs egy fa­lat kenyerük, akiknek nincs cipő a lábán, A 3 éves terv befejezésével erre már nem lesz szükség, mert az állam, a közületek olyan helyzet­ben lesznek, hogy ezt a munkát ti tudják végezni. De addig min­denkinek segíteni kell. Most felvetődik a kérdés: az egyén i hogyan segítsen? A társa­dalmi egyesületeken keresztül. És mikor végez jó munkát a tár­sadalmi egyesület? Ha a legszo­rosabb kapcsolatot tartja fenn a közületiéi, akár állammal, akár községgel., hogy együtt állapítsák meg a programot és ott segítse­nek, ahol arra legnagyobb szük­ség van. Börtönök falait rombolja le az, aki gyermekotthonokat r 1 épít'! Romboljuk a börtönök falait, hogy minél több gyermekotthont építhessünk, hogy ez az ország a boldog, kacagó gyermekek or­szága lehessen! Nagyon sok sikert kívánók úgy a Szociáldemokrata Párt, mint a Társadalompolitikai Ügyosztály; nevében a Kongreszusnak! A Nemzeti Segély I. Országos Kongresszusa alkalmával az alábbi külföldi táviratok érkeztek: Algíri magyarok előtt nem ismeretlen a Nem­zeti Segély hatalmas munkája, ezért I. kongresz­­szusuk alkalmából szivből jövő jó kívánságainkat küldjük további munkájukhoz. Az Algíri Demokratikus Magyarság meleg szere­tettel üdvözli a Nemzeti Segélyt kongresszusa al­kalmából, gigászi munkáját nagy érdeklődéssel figyeljük és segítjük nehézségeink dacára. Az eredmény bámulatos, további működésükhöz teljes sikert kívánunk. Algíri Demokratikus Magyarok Egyesülete Komgresszust üdvözöljük, minden erővel to­vábbra is segítjük fasiszták által, lerombolt ha­zánkat. Első küldeményünk ezerszáznegyven kiló ruha, cipő jelenleg háromszáztizenhat pár cipő* ruha behajózás előtt. Uruguayi Szabad Magyarok A Szovjet Vöröskereszt köszöni a meghívást. Nagy elfoglaltságunk miatt nem tudunk megjelenni kongresszusukon. Sok sikert kívánunk Szervezetük humanitárius munkájához. Divakov A Szovjet Vörös Kereszt alelnöke Kongresszusukra baráti üdvözletét küldi és további eredményes munkát kíván Socieda Cultural Ady Rio de Janeiro A gyermek az út Magyarországot feiend Hondja Darvas József nemzetgyűlési képviseld a Nemzeti Parasztpárt képviseietóüen Kétszázhatvan méter mélységben aföld alatt... Külföldi vendégeink Tatabánya egyik aknájában keresték fel a dolgozókat O

Next

/
Oldalképek
Tartalom