Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-10-01 / 11. szám
1947 OKTÓBER 1. Magyar Jövő 7 Visnyevszkij: A TALÁLT FIÚ A girbe gurba utca finoman permetező és sűrű füstfátyolba burkolózott. Izvjekov kapitány, hirtelen vállon ragadva soffőrjét, izgatottan kiáltott rá: — AUj! A gép megtorpand, néhány métert még előre csúszott, azután megállt. — Mi van veled? Megvakultál? Az úton, szinte a kerekek alatt*, három-négy év körüli gyermek kuporgott és keservesen sírt. A kapitány kiugrott a kocsiból és karjára vette az apróságot- Akkorra a páncélosztag többi gépé is odaért és valamennyi állva maradt. A katonák felugráltak. Mindenki látni akarta, mi tartóztatta fel az előnyomulást. A tiszt babusgató hangon kérdezte a csöppséget: — Hát te ki vagy? Hogy hívnak? Hol van az anyukád? A fiúcska még mindig pityeregve, rámeresztette nagy, dióbarna szemét. Ezek ű szemeld, mintha az ő kis Valjájának szemei lettek volna. Azután megint hangosan elbőgte magát, úgy szótagolta: — Nem tu-do-o-om. — Mi? — Nem tu-do-o-om. A kapitány most hallott először magyar szót. Persze nem értette Na. nyicsevó. — Valaki még eltapos, pajtás — biztatta a gyermeket,, mintha magafajta élemedett férfi lett volna. — Jössz velemt, azután majd megtudjuk, ki ija-fija vagy. A páncélosok nekirugaszkodtak és elrobogtak a menekülő ellenség nyo mában• * * Ez a kis jelenet 1944 őszén játszódott le, amikor a Vörös Hadsereg már a délmagyarországi síkságon üldözte a visszavonuló németeket. Ugyanaznap a fasiszták halomra bombázták azt a falut, amelyben Izvjekov a fiúcskát felszedte s üszkös romokká változtatták a magyar parasztok viskóit. A földhözragadt nép mentette életét, ahogy tudta. Félt a bombáktól. Félt a golyóktól. No meg a németek is telebeszélték fejét!,, hogy a vörösök kardélre hányják asszonyostól, gyermekestől. Menekült mindenki, amerre látott-Estefeléi, amikor a zászlóalj rövid pihenőt tartott, Izvjekov kapitány mindenekelőtt saját maga megmosdatta, megetette és megitatta a gyermeket, azután aludni fektette. Rá nem bízta volna a világon senkire- Azután, először a legutóbbi napok hajszájában, nagyon-nagyon elgondolkozott saját életén. Eszébe jutott az ő csöndeske Valjája. Ugyanilyen csöppség volt az is, ami kor otthon hagyta. És Valjájának is ugyanilyen szemecskéi voltak ^. < Izvjekov előtt sokáig titkolták gyermeke halálát. Tudták, mennyire szerette. De szíve mélyén érezte, hogy fia már nincs többé- Végül is megírták neki az igazat. A gyermeke megbetegedett s a németek által megszállt városkában nemcsak orvosság nem volt, de még friss víz vagy fa sem, amivel a vizet f elf or ralhatták volna. Valjának meg kellett halnia!, az anyja pedig eltűnt, nyomtalanul Szive ettől kezdve egyre sajgott. A folytonos harc is csak futó feledést hozott- Feledést, de nem megnyugvást. — Talán ez a fiúcska visszahozza a nyugalmamat, — gondolta Izvjekov — a gyermeknek pedig az apját. A talált fiú egészen jól érezte magát a katonák közt. Mivel nevét nem tudta megmondani, „Találtkának“ keresztelték el, amit hamarosan megtanult„Találtka“ volt a katonák vigasza és öröme. De legjobban örült neki a kapitány. Nem volt könnyű dolog a kemény harcokban egy ilyen legénykéről gondoskodni. De íz vjekov nem sajnált semilyen fáradságot. Hahálás szemecskéibe nézett, ha karjaira emelhette, minden gondoskodásért kárpótolva érezte magát. Két-három hét múlva „Találtka“ már sok orosz szót megtanult és mindent megértett, amit mondtak neki- Izvjekovot „kapitány papának“ szólította és nagyon megszerette. A katonák valósággal versengtek a fiúcska kegyeiért. Mindegyik mondott neki valami szépet és hozott neki valami jót. A zászlóalj szabója kis katonaruhát, meg köpenyt szabott „Találtkának“, amelynek vállpántjára őrvezetői rangot varrtak- Le sem lehet írni, mennyire örült, amikor ilyen parádésan kiöltöztetve, a kapitány autójába ülhetett és vele utazgathatott... Izvjekov már el sem tudta képzelni életét a gyerek nélkül. Megszépítette és boldoggá varázsolta napjait- Hányszor gondolta el, mint tér majd vissza a háború után szülőföldjére, kedves iskolájának kedves gyermekseregétíez s mint rendezi be újra megbolygatott életét- Akkor talán újra meg is nősül, de a gyerek azért mindig mellette lesz. Nem fontos, kinek a váré, kik a szülei. Csak derék ember váljék belőle. De egy nap valami egészen váratlan történt. Egy séta közben ismeretlen asszony haladt el mellettük, akinek pillantása olyan állhatatosan tapadt „Találtkára“, hogy Izvjekov szive beleremegett- Észrevette, hogy az asszony nem maradt el tőlük s átható tekintettel egyre a. gyereket fürkészi-Izvjekov sietve vonszolta magával kedvencét, de másnap az ismeretlen asszony már másodmagával szegődött nyomukba. Látni lehetett, hogy erősen fel van indulva, bár ezt leplezni igyekezett. A kapitány alig tudott már magán uralkodni. Erezte, hogy most azonnal egy világ omlik össze benne. A gyerek dicsekedve hasztalan mutatta neki az ügyesen elkapott pillangót- Nem is hallotta- Egyre az idegen asszonyt figyelte s arca halottsápadt lett, amikor az halk hangon szólítani kezdte a gyermeket. — Tibi! Kicsi fi-am... „Találtka“ hirtelen megfordult, szemei tágra nyíltak és zavartan1 mintha bűnösnek érezné magát a hosszú távolmaradásért, alig hallhatóan suttogta: — Anyu -.. Az anyja volt. * * * Nincsen szerencsém az életben — tette még hozzá a kapitány, amikor történetét elbeszélte. — Az anya természetesen nagyon boldog volt. De vájjon tudta-e, mi ment végbe az én szivemben? Prof. Kováts F.: Óránként 48 halott... Az ősi ellenség nyomában Az évezredek titokzatos gonosztevőjét KOCH ROBERT leplezte le 1882- ben, amikor egy festékoldattoan felejtett készítményben meglátta a tuberkulózis bacillus halványkékre színezett karcsú pálcikáját. Az egész világot izgalomba hozta felfedezésével és főleg avval a kijelentésével, hogy most már nem ismeretlen ellenségről, hanem leküzdhető ártalomról van szó, amellyel a fertőző betegségek szabályai szerint könnyű lesz elbánni. A jóslat azonban nem vált be, a bacillusok sok gondot és bajt okoztak. Kiderült, hogy meglapulnak a szervezetben anélkül, hogy tüneteket okoznának, évtizedek múlva törhetnek ki börtönükből, de akkor sem árulják el magukat mindig. Almányi és nagyobb üregeket okoznak a tüdőben és a beteg nem tud róla, dolgozik tovább. Köhögését jelentéktelennek tartja és ezért késik el a szerencsében áldozatok több mint háromnegyed része a korai gyógykezeléstől. Zavarosak voltak a viszonyok a fertőzéssel kapcsolatosan is: gyermekre, csecsemőre már egyetlen találkozás a fertőző beteggel végzetes lehet, viszont a felnőttek — orvosok, ápolónőik. házastársak stb. — évtizedekig élhetnek fertőző környezetben anélkül. hogy betegek lennének. A legutóbbi évtizedek felfedezései nagy fontosságúak voltak, kezd már tisztulni a probléma és megérthetünk sok olyan jelenséget, amiről azelőtt fogalmunk sem volt. Kezdődik a dráma A dráma avval kezdődik, hogy a bacillus bejut a szervezetbe. Erről bőven gondoskodik az a sok gondatlan beteg, aki szerteköhög és köpköd, mert parányi nyálcseppecskék kerülnek a levegőbe, avval együtt libegnek a bacillusok, amelyek a belélegzett levegővel könnyen bejutnak a tüdőbe- A veszedelmes zóna kb. 2 méter, ez az a környezet, amelyen belül a köhögő ember fertőz, a tüsszentés még messzebb sodorja a kórokozót. A tüdőbe kerülő bacillusok megtelepednek valamelyik kis hólyagocskájában (alveolus). Bátran tehetik, mert hiába erőlködik a szervezet, nem bír a bacillussal. egyszerűen azért nem, mert páncélos lovag: viaszburokkal védett, nem lehet hozzáférni, maga viszont a mozgósított falósejteket egymásután megmérgezi, tönkreteszi. Seregestül pusztulnak a védők, körülöttük izzadmány képződik, az megalvad. el'Sajtosodik. így keletkezik az a parányi kis tüdőlob. ami kiindulópontja lehet a tüdővésznek. Az elfolyósodó, bacillusokat dúsan tartalmazó váladék bejut a kisebb hörgőkbe s egyik területet a másik után betegíti meg. így terjedne akadálytalanul, ha a szervezet nem tudna másképpen védekezni ellene. De védekezik: amikor a bacillusok elleni támadás nem sikerül, igyekszik a bajt elhatárolni, sánccal, gáttal veszi körül a beteg részt, s ha a tüdő egy része meg is betegszik, a vége legtöbbször az, hogy mégis elhatárolja, befalazza. Mindebből a küzdelemből nem látunk semmit, az némán folyik le » legtöbbször csak évek múlva derül ki, amikor egy meszes folt, sötét nyirokcsomók árulják el a röntgenvizsgálatnál. A csecsemőt minden más fertőző betegséggel szemben az anyai szerve zet bőségesen ellátja védőanyagokkal, kivéve a tuberkulózist, amellyel szén: ben ebben a korban fokozottan érzékeny. A bacillusokat nem tudja elsáncolni, a sejtek mérgezése, alvasztása akadálytalanul folyik, a léghólyagocskákat elönti a savó, abban a bacillusok még jobban elszaporodnak. A mérgezett sejtek elhalnak, kiesnek a szervezetből. Így maradnak vissza azok a kisebb-nagyobb lyukak a tüdőben, amelyek kavema (barlang) néven ismeretesek, Erősen megduzzadnak a tüdőkapu (hilus) nyirokcsomói is, a kis borsónyi képletek tojásnyira is megnőnek, tartalmuk elfolyósodik, felrágódik az az erős tok is, ami körülveszi. Ha egy vérér közelében van, ? annak a falát is felmarja, a sok milliárd bacillust tartalmazó geny a vérpályába jut, elárasztva a szerveket. Agyhártyalob kölesgümőkór (miliaris) a következménye. Minden szerv tele van hintve kölesnyi kis göbcsékkel, minden göbcsében ott vannak a bacillusok, szaporodnak, nőnek s a kis szervezet merőben védtelen áldozat. De betörhet a geny egy hörgőbe is, következménye a sajtos tüdőlob, ami ráterjed egy tüdőlebenyre, vagy akár a fél tüdőre is. Ha már nagyobb a gyermek és kevesebb a genyben a bacillus, úgy egy jobbindulatú tüdőlobszerű betegséget okoz, ami rendszerint meggyógyul. Ekkor már a szervezet érzékeny a bacillus és a mérgekkel szemben, amint azt könnyen ki lehet mutatni. A bacillusokat táptalajon lehet a test hőmérsékletén tenyészteni, a tuberkulózis bacülus nagyon jól nő az olyan levesen, amelyben glicerin !s van. Az ilyen leves felületén vastag, penészszerű réteget alkot, az végül lesüllyed a folyadék aljára. Ha ezt a tenyészetet gőzben elöljük, sűrű papirszűrőn átszűrjük és a tizedére besűrítjük, barnás, olajsűrű folyadékot nyerünk: a Koch-féle tuberkulint. Ha a megkarcolt bőrre ebből rácseppentünk, vagy 1:4000 hígításban a 'bőrbe fecskendezünk, úgy olyan egyéneknél, akik tuberkulózis bacillussal még nem fertőzöttek, semmiféle következménye nem lesz. azoknál, akik a fertőzésen már átestek, élénkpiros lobos udvar képződik. Ez a tuberkulin próba, így lehet könnyen elkülöníteni a fertőzötteket a még nem fertőzöttektől. A próba tehát nem azt mutatja, hogy az illető beteg, kivéve a csecsemőkorban, amikor is a fertőzöttség együttjár a betegséggel. Második felvonás EZ a tüdvész első felvonása, hogy lesz-e folytatása vagy végzetes volt, tisztán attól függ, milyen korban történt a fertőzés és milyen mértékben. A régebbi felfogás az volt, hogy hároméves korig minden fertőzés végzetes, ma már tudjuk, hogy elég nagy százaléka meggyógyul még ebben a korban is. A 4. és 12. év között a legnagyobb a gümősfertőzéssel szemben az ellenállás, ezért a legkisebb a halálozás. A nyirokcsomóknak még mindig nagy jelentőségük van, kismennyiségű bacillusok bebetömek a véredényekbe, megindul a második felvonás, a két tüdőcsúcsban képződnek apró kis gócok, szerencsére általában jóindulatúak. El jutnak, azonban a bacillusok szóródással más szervekbe is: szembe, agyra, mellhártyára, ízületekbe, csontokba, vesébe. Még az a sajátosságuk is megvan, hogy a már járt utakat kedvelik- A tulajdonképpeni tüdővész — a régiek tézise — csak 15 éves kor után fejlődik ki. a most már túlérzékeny szervezetben. Azt hitték, hogy a csúcsban indul meg és húzódik lefelé. A röntgenvizsgálat — ami nélkül helyes diagnózis el sem képzelhető, mert az a tüdőgyógyász szeme — sok zavaró: fogalomban rendet csinált. Eltűnt a csúcshurut, amit valamikor annyit emlegettek, mert azoknak egy része tüdőbajnak bizonyult, másik részéről meg kiderült, hogy a csúcsban semmi sincs. Azután jöttek rá, hogy a legtöbbször a kulcscsont magassága alatt felfedezhető kerek beszűrődés, vagy felhős kis árnyék a tüdővész névjegye. Ezek panaszokat, tüneteket alig, vagy egyáltalán nem okoznak, néha influenzával tévesztik össze és tiszta szerencse még. amikor véres köpet a figyelmeztető jel, mert avval a megijedt beteg siet az orvoshoz. Máskor vannak előzmények, fogyás, ideges pa. nászok, kis hőemelkedések, a beteg megváltozik, amit figyelmes hozzátartozók észre is vesznek. Van a tüdő-Ha vxdtaynit fsaik mindig! mind&n&áC a £egjo&&at! Aperitiu? MECSEKI ITÓKA! Brandy? DÉKÁNYNAPOLEON! Pezsgő? LITTKE íor ENGLAND LITTKE CASINO I Forgalomba hozza: Zala Károly cég Budapest, V., Vadász-u. 13. T-: 123-963.
