Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-09-15 / 10. szám

2 Magyar Jövő 1947 SZEPTEMBER 15-delkezésére álló erkölcsi és anyagi ereje megengedte. Eddig is sok üzem­ben működik olyan napközi otthon, amely a Nemzeti Segély szervezetének vezetése, irányítása alatt áll. 1947-ben 2000 üzemi dolgozó gyermekét nyaral­tatta a Nemzeti Segély. Nagybudapesten ma már igen sok mintaszerűen berendezett, korszerű ve­zetés alatt álló napközi otthon és böl­csőde működik a Nemzeti Segély szer­vezetén belül- A Rózsadombon és Sza­­badságh. gyen három bentlakásos gyer­­m kotthonunk működik teljesen elha­gyott. vígy félárva gyermekek részére. Budapesten a Nemzeti Segélynek több, mint 70 intézménye, vidéken is közel 90 intézménye végzi hasznos, szo­ciális működését• Napközi otthonok, bölcsődék, tejkonyhákkal, egybekötött ambulanciák. Ezeknek a kétségtelenül komoly, szociális hivatást betöltő intéz­ményeknek a száma a Nemzeti Segély ks rétén belül hónapról hónapra nö­vekedik. Jellegük, szellemi' tartalmuk természetesen alapvetően eltér a régi típusú, úgynevezett ,.jótékonycélú“ in­tézményekétől. Amazok régen cseppet jelentettek a nyomor tengerében és kö­­nyöradományokból táplálkoztak; a Nemzeti Segély egész működését a társadalmi ember egymáshoztartozásá­­nak, a kölcsönös segítség törvényének kollektív szelleme hatja. át. Hangsú­lyozni kell, a Nemzeti Segély műkö­désének ez a kollektiv erkölcsi tör­vény és nem az álhumanista könyö­­rületesség a sugalmazó ja, mozgatója és irányító szelleme- A Nemzeti Segély tehát nem irgalmasságot gyakorol, ha­nem szociális igazságtalanság kiküszö bölcsére törekszik, — amennyire ez a mai gazdasági rend keretében lehet­séges. A falu egészségügyének megjavítá­sán a hároméves terv szélesen szerte­ágazó orvosi, egészségügyi intézmé­nyek megszervezésével igyekszik segí­teni. Ezeknek taglalásét a legközelebbi számunkban folytatjuk. A külföldi magyar sajtó hangja New- York A Westinghouse és a Du Pont de Nemours atombombánként két és félmillió dollárt keres. A Westing­­bousenak szabadalma van az Uránium­fémet kivonni a nyersanyagból, Du Pontéknak pedig a bombakészítésre van szabadalmuk! ... Milliókat köl­tenek reklámra! Sajtóban és a rá­dióban. De különben ne is beszél­jünk róla, mert még ránk fogják, bogy — uram bocsáss! — felforga­tok vagyunk. A néger képviselő, Adam Powell a napokban belépett a kongresszus éttermébe, hogy emberi és demo­kratikus jogai alapján — megebé­deljen. Ott volt történetesen a né­gerfaló Rankin szenátor is, aki tün­tetőleg rögtön felkapta tányérját, bevonult a telefonfülkébe és ott fe­jezte be étkezését. Ha Truman elnök így folytatja to­vább, akkor rövidesen több katona lesz a kormányban, mint Német­országban. Charlie Chaplinről világgá röpítet­ték a hírt, hogy azért veszítette el népszerűségét, mert nem vett részt egyetlen jótékonysági akcióban sem- A magyar sajtó korrigálja a hírt: Chaplin nemcsaik 15 rokonáról gon­doskodik, de összes kiöregedett szí­nészét is ellátja-Az amerikai történelem legna­gyobb bírósági tömegtárgyalása fog lefolyni Los Angelesben. A filmszak­szervezetek konferenciádnak 1200 tagját verték véresre és tartóztatták le Hollywood-ban a sztrájk ala-t. Ezek (t. i. az áldozatok) állnak most bíráik elé. Akkora tárgyalóterem, ahová ennyi ember beférne — nincs. Ezért kellett erre a célra bérbevenni a Patriotic Hall-t (Hazafiak csarno­kát). Igen jellemző találkozás. Billy Leeds, a bádogkirály va­gyona 12 mil'ió dohárra csökkent- Ázonnal elkezdte a takarékoskodást; nem saját — csak bérelt jachton utazik F oridába., Henry Wallace képtelen lakást kapni New Yorkban. Jelenleg egy al­bérlő — albérlője. * Magyar Jövő New-York, Parádé. Kétmillió mo­solygó arcú gyermek szegélyezte a newyorki utcákat a ,,Haladás ün­nepén“. Színes léggömbök erdejé­ben boldogan villogtak a güermek­­szemek. A novemberi nap jótéko­nyan Szórta sugarait. Hömpölygő áradatként sorakozott az embertömeg, kíváncsiskodó gyer­mekszavaktól viszhangzott a levegő. A gyermeki öröm ünnepnapja volt ez a nap s a holnap embereinek szűztiszta öröme mint egy nagy át­fogó kapocs eggyé forrasztotta a nagy gyülekezetét. Ezekre az arcokra kell nekünk vigyázni, mert még emlékszünk jól, hogy nem is oly régen, hogy remeg­tünk, hogy vájjon a bombázás bor­zalmai nem fognak-e meglátogatni minket is, emlékszünk az agóniás évekre, amikor nem volt Parádé. Ma hálát adhatunk, hogy ez a veszély nem dübörög felettünk, de a gyűlö­let sötét erőinek mesterkedései már­is árnyékot vetnek a gyermekeink örömteljes arcára. A fellángoló ,,tűz­­keresztek“, az egyre szaporodó ko­­lumbiás gyűlöletcinkosok, a mohó önzés érdekében, „atombombát“ dobni készenlevők vannak; „pará­déra“ készülnek ők is a bánat pará­déjára. Az ártatlanul meggyilkolt gyerme­kek emléke, a szenvedő, éhező gyer­mekek jajkiáltása, a saját gyermeke­ink szeretete kell, hogy cselekvésre késztessen bennünket. Mi felelősek vagyunk a jövőért! KANADAI MAGYAR MUNKÁS ■—I » < €>» 0— Omh OW __________TORONTO. ONT- 1947 JUNIUS 19, CSÜTÖRTÖK__________ Charles White.és Jack Lawrence a híres Southern-teremben állítják ki festményeiket. A festők nem te­hetik be a lábukat a saját tárlatuk­ra. A két országoshírű piktor ugya. nis — néger... * A drágaság a nyomortelepeken ijesztő mértékben emelkedik. Az égyrajárás 20 centről 35 centre ug­rott. Torontó, Kanada Cape Breton-ban vásárlási sztráj­kot kezdett a munkásság. A sztráj­kot kizárólag a nagykereskedők el­len irányítják. Truman Kína helyett Japánt akar­ja háborús ugródeszkának kiépíteni. A japán tömegek ,.lelkesebben“ áll­nak majd Amerika mögé, mint Kína egy esetleges „keleti háború“ esetén. A nagymama szavaz Púpos Istvánná pestújhelyi olvasónk (Adria-u. 41) küldte be az alábbi kis történetet: Egyik pestkörnyéki választási körzet szavazóhelyiségében tör­tént; Kis öregasszony tipeg be a te­rembe. Fekete. ruhája az ünne­pélyes alkalomra szépen kivasal­va, eltaposott cipője ragyogóra fényesítve, — megáll az elnöki asztal előtt. Az elnök nyájasan nézi a he­lyes kis öregasszonyt, aki most eljött, hogy döntsön a haza sor­sáról és barátságosan szól hozzá: — Hogy hívják, nénikém? — Özv. Varga Elekné — feleli, majd értelmesen megmondja la­káscímét és mutatja az egyik párt szavazásra felszólító körle­velét, ahol fel van tüntetve a néni sorszáma is. — Személyazonossági igazol­ványt kérek — mondja az elnök úr. A nénike zavartan kezd keres­gélni kopott táskájában, de ott ilyen holmi nincs. Segélytkérően körülnéz. — Ismerjük, ismerjük — szó­lal meg egyszerre három bizalmi is, különböző pártoktól, majd egyik hozzáteszi: —- Varga nénit ismeri az egész környék, 5 a „nagymama“. A néni megkapja szavazólap­ját és a borítékot, előveszi oku­­láréját és önérzetesen elvonul a szavazófülkébe. Eltelik pár perc, újabb szava­zók jönnek és a nagymama még mindig a fülkében van, , pedig már várakoznak többen a fülke előtt. Egyszeresük kilép a fülké­ből, egyik kezében a nyitott sza­vazólap, másikban a ceruza és hangosan szól az elnök felé: — Mondja lelkem, más szava­zócédula nincs, mert ez nem jó! — 'Miért nem jó, nagymama? — Hát ezen nincs rajta az, akire én szavazni akarok. — Rajta van azon minden párt, amelyik indul a választá­son. — Dehogy van, dehogy van — csóválja fejét a nagymama. — Hát kire akar szavazni? — kérdi az elnök. — A Nemzeti Segélyre — mondja az öreg néni, majd kicsit gondolkodva hozzáteszi: — Az adott ruhát a kis unokámnak és vitte el nyaralni, az Isten áldja meg érte. (János, tmesi ySrthid a multitól Irta: Rühl Ferenc vájár, Nagytétény, Diósárok P'zerkilencszázharmvnc. Egy csillagfényes éjszakán, pislogó karbidlámpákkal a kézben, csi­korgó hidegben dideregve, rongyokba csavart lábakkal bányászok közeled­nek a tárna felé. A környező hegyeken mindenütt ugyanilyen fények tűn­nek fel. Itt is, ott is gömyedthátú, kiéhezett bányászok tartanak a tárnába, dideregve tapossák a havat. Sokszáz munkást nyel el fekete gyomrában a tárna mélye, rejtekhelye a fekete gyémántnak, a szénnek, amely úgy a kapitalista, mint a demokratikus rendszer fenntartásának nékülözhetet­­len anyaga. F)tt ballag közöttük János bácsi. Harminc éve cipeli már öreg csontjait nyolc kilométer távolságról, lakásától a bányáig, bányától a lakásáig. Napi tizenkét órát dolgozik, hogy a kenyeret megkeresse magának és családjának. D ökrös rész közeledik, ahol észrevétlenül egy csendőr járőr lapul meg. Miért? Azért, hogy még munkábamenet is megfigyelés alatt legyen a bányász, hiszen neki még beszélni sem szabad... János bácsi ma különös érzéssel búcsúzott beteg feleségétől. Rosszat álmodott? Vagy a föld mélyé­ben évtizedek óta áll a veszéllyel küzdő ember kifinomult érzékével valami veszélyérzet? Ki tudja? ... — Imre! — fordul a mellette ballagó fiatalabb bányászhoz. — Én ezt nem bírom soká... A múltkor, amikor a csendőrök a faluban összeszedték a munkásujságot, tudod, mennyire elvertek engem ... — Tudom. — Tudod, hogy az nekem jobban fájt, mint ez a harmincéves kényszermunka? — Elhiszem azt! ... ’ —1 De ha mégegyszer!... _ Ekkor éles kiáltás harsan: 1 ■: 'i ' ■ — Állj! Dermedten áll meg az amúgyis összefagyott, rongyokba burkolt két ember. — Melyikőtök vitte a szót? Csend. — Te vén kommunista, miért nem felelsz? — rivall az egyik csendőr az öregre és oldalba vágja a puskatussal, míg járőrtársa szuronyt szegez a mellének. De neki is van fegyvere: a bányászlámpája s azzal szemköztvágja az őrmestert. A másik csendőr abban a pillanatban keresztülszúrta. T / érbefagyva feküdt a decemberi hideg havon az éjszakában János bácsi, r az öreg fővájár. Harminc évig megállta a helyét a bánya mélyén, sok veszéllyel megküzdőit, de az ál nők gyilkosokkal szemben alulmaradt. Megkapta, mint nyugdíjra érdemes öreg bányász, a Horthy-rendszer által adományozott bányásznyughelyet: a temetőárkot. élda legyen ez ifjú bányászaink számára! Hiszen ők is jól emlékszenek még a múltra: a kapitalizmus és feudalizmus kakastollas, puskatusos rendszerére. Bányászok! Rajtatok és apáitokon még ott van a nyom, a puskatus nyoma... Ha. szemetek talán már nem is látja, de megtaláljátok a lelkek mélyén„ ahol eltör hihetetlen nyomot hagyott a mult. Most már lassan heged a seb. Hála a demokráciának, most már heged. Talán már nem is fáj. De felejteni? ... Azt nem lehet! Soha!

Next

/
Oldalképek
Tartalom