Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-07-01 / 6. szám

Akik megfogták a kék madarat A múlt héten azután, amikor egy perzselő, forró, nyári délelőt­­tön otthonlátogatásra hívott a Nemzeti Segély, örömmel láttam, hogy Tyltyl, meg Mytyl, a pok­­ezer rongyosruhás Tyltyl, meg Mytyl nem hiába kergette a bol­dogság el-elillanó kék madarát. Sikerült nekik megfogni a rakon­cátlan kis jószágot s most ott él közöttük egy-egy ilyen boldogsá­got, örömöt jelentő kismadár a Nemzeti Segély valamennyi ott­honában ... A kék madár nyomában . .. Körséta az NS birodalomban újra apukája meg anyukája. El­érkezett a nagy nap, amikor a kislányt végre haza akarták vinni az örökbefogadó szülők. Julika azonban hallani pem akart ilyes­miről. „Jöjjenek ide az otthonba lakni az apuka, meg /az anyu­ka —; jelentette ki határozottan — de én nem megyek el inneni.. És nem is ment. Kint a kertben, a fák között vi­dáman fütyül a kék madár- S versenyt fütyül vele az otthon kedvence, „a Somogyi“’, a kis ci­gány A Szabadsághegytől Csepelig ... A napközi ma már teljesen nél­külözhetetlen intézmény. Ha apuka meg anyuka elmegy dol­gozni, nem kénytelenek a Jancsi­ra, meg a Katira rázárni a laikást — mennyi tragédia származott ebből valaha — nem ip csavarog naphosszat az utcán a Pista, meg a Pali, hanem ha anyuka munká­Még a télen történt- Egy var párnap délelőttre ünnepélyre hí­vott az egyik szabadsághegyi ott­honába1 a Nemzeti Segély. Mínusz húsz fok körül járt a hőmérő s helyenkint fönt a hegyen térdig ért a hó, de mégsem bántam meg ezt a kirándulást, mert amit ott fönt a Laura-úton azon a fagyos téli délelőttön láttam, felejthe­tetlen élmény volt. Húpz, huszonöt gyerek, fiatal lány, meg fiú színházat játszott, nem a Jancsi és Juliskát, vaigy a Hófehérkét adták elő, hanem Maeterlinck Kék Madarát játszot­ták, >a két szegény 'kisgyerek tör­ténetét, akik hegyen-völgyön át kergetik a boldogság rakoncátlan kék madarát. A két kis főszereplő, Tyltyl, meg Mytyl testvérek vol­tak az életben is, valahonnan az utcáról kerültek az otthonba és bizony Tyltyl haját nem kizárólag a ,,nadrágszerep“ kedvéért nyír­ták kopaszra. S az a szép fehér­­ruháp nagylány, aki a tündért játszotta, sem egyenesen Tündér­országból került a „színpadra“ . .. Maeterlinck valószínűleg éppen ilyennek álmodta a két kis ron­gyos pzegénygyereket, mint ez a kis Tyltyl, meg Mytyl — hiszen nekik igazán könnyen elhihette az ember, hogy azért nem tudnak boldogságkereső útjukra elindulni, mert nincsen cipőjük ... A szabadsághegy! téli délelőtt emlékét p a boldogságkereső kis szegénygyerekek képét ma is ott őrzöm szívemnek abban a rekeszé­ben, 'ahova a nagyon megható, nagyon szívbemarkoló élményeit raktározza az ember • ■. egyszer az egész környéket fel­veri. Nem csoda, hogy olyan jól érzi magát közöttük s el se kíván­kozik innen aß a nyughatatlan, el-elröppenő kip jószág: a kék madár... * A Szabadsághegy aljában, a Fodor-utcában, Wünsch er Fri­gyesnek, az egykori Hangya ve­zérigazgatónak a. villájában van az elhagyott gyerekeik otthona- Nem egyet közülük az ostrom után félig agyonfaigyva, kiéhezve találtak az utcán s azóta se je­lentkezett értük senki, mert apuka is, anyuka ip eltűntek a nagy forgatagban. De azért még sincsenek egyedül ezek a Jancsik, Palik, meg Katik, mert új apu­kájuk: a Demokrácia és új anyu­kájuk: a Nemzeti Segély gondos­kodik róluk. Szép tiszta, tágas. Megelégedetten csipog, vidám dalt fütyürész ez a ritka miadár a Nemzeti Segély szabadsághegyi gyermek-tüdőszamatóriumában, hi­­pzen azok <ai gyerekek, akik itt most tejben, vajban fürdenek, ki­tűnő orvosi ellátásban részesülnek s a gyógyító magapliaiti levegőn kellemes, ámyap terraszokon pi­hennek, nem is olyan régen még százszámra pusztultak a naptalan, levegőtlen lakásokban, az utca po­rában. Most tipzták, gondozottak, boldogok, megelégedettek s ab­ban versenyeznek, ki hízott töb­bet ... A doktorbácsiktól, meg a doktornéniktől dehogy félnek, sőt méhányan közülük már alaposan kitanulták a! gyógyítás minden fortélyát. Pontosan tudják, hogy kell ta vérsejtsüllyedést „csinálni“’ s komoly szakértelemmel kezelik a hőmérőt. •. Nem nyugtalankod­nak, nem rakoncátlankodmaík, ha­nem az ágyban szép nyugodtan fekve csodálatos meséket olvasnak ép ai szakképzett gondozónők irá­nyításával gyönyörű színes rajzo­kat készítenek, papírjátékokat ra­gasztanak. S olyan szép énekeket tudnak, hogy vidám daluk nem napfényes, levegős szobákban lak­nak, gyönyörű nagy kertben ját­szanak, annyit esznek, amennyit akarnak s ők bizony, hála Isten­nek, jócskán akarnak • •. Tiszták, egészségepek, gondozottak, ezek a gyerekek. Az ember önkénytele­nül is régi „árvaházi“ szegények emlékét idézi, hogy érezze ia kü­lönbséget. Ez nem árvaház, nem is intézet — otthon ez, a szó leg­nemesebb értelmében. S ezt nem­csak a felnőttek hirdetik, hanem a gyerekek is érzik. Az egyik kis­lányt nemrégiben örökbe akarta foigi3dni egy gyermektelen család. Hetékig bejártak hozzá az ott­honba, elhalmozták ajándékok­kal, sétálni, cukrászdába vitték s a kislány büszkén dicpekedett a társainak, hogy ezentúl apukája is, meg anyukája is lrpz •.. (Mert ezen a tájon úgy „vágnak fel“ a gyerekek, hogy: „Bizony, van nekem apukám is, meg anyukám is’“ és ha valami igen nagyot akarnak mondani, azt is hozzá­teszik: „meg sok-pok testvérem is van“. •.) Szóval ia kis Jukka igen boldog volt, hogy neki is lesz ba megy, ő szépen elmegy a nap­közibe ... Figyeljük meg jól: nem elviszik, elmegy — szabad akaratából, önként, ahogy az a demokráciában illik.-. „Anyukám meséli — mondja az egyik kisfiú — hogy amikor ő kiqsi volt és rosszalkodott, azt mondták neki, hogy elküldik az óvodába .. • Nekem meg ha rossz vagyok, vaigy nem akarok szót fogadni, azt mondják, hogy „Já­nos, holnap nem mehetsz a nap­közibbe- — és akkor mindjárt megjuvulok..: Tizenhat éves ko­romig fogok napközibe járni, azután felmegyek a Madisz-ba, a mépodik emeletre és mindennap lejövök ide meglátogatni az Irén nénit, meg a gyerekeket. • •“ A Nemzeti Segély Szent István­­körúti napközi otthonában hang­zik el ez a nyilatkozat, ahol több, mint száz gyereket, dolgozó szü­lők gyermekeit látnak el naponta. A közeli Margitszigeten tölt’k a délelőttöt a kicsik s délután kis nyugágyaikon pihenik ki a dél­előtt fáradalmait--.. Étvágytalan gyerek nincs közöttük, kis szé­kek, kis asztalok mellett ülve minden gyerek egyedül eszik. A rossz, engedetlen gyerek itt tel­jesen ismeretlen fogalom... A nagyok, az ipkolások együtt ta­nulnak, olvasnak, szellemes, ötle­tes faliújságot szerkesztenek é* kitűnő énekkórupuk van- Izgal­mas pontverseny folyik közöttük szociális, magatartásból s ez a verseny annál izgalmasabb, mert nemqsak jó pontokat lehet sze­rezni, hanem rosszakat is — anti­szociális magatartás miatt... Biztosra vesszük, hogy ha ezek a gyerekek kikerülnek az életbe, ott is folytatni fogják majd egy­más között az izgalmas pontver­senyt . •. * Csepelen, a munkásgyerekek nagy birodalmában bizony azelőtt nem igen láttak kék madarat Cpak szomorú, szürke verebek szálltak arrafelé, szomorúarcú, sá­padt gyerekek játszottak az utca porában ... Nemrégiben azonban a Nemzeti Segély József Attiláról elnevezett othona eresze alatt ott is fészket rakott ez az állha­tatlan kip kék jószág . . Neon is csoda, aki egyszer ebbe az otthonba belép, mindjárt ked­vet kap arra, hogy ottmaradjon. Gyönyörű, tiszta szobák, ragyogó fehér ágyak, boldog megelégedett­séget sugárzó gyerekarcok . -. Hogyne lennének boldogok, hiszen befejeződött az ipkolaév s most a Balatonra készülnek nyaralni- Ajkukról cáak úgy zeng az ének: „Nincs a földön több ilyen meny­ország, Mint ez a gyönyörű Magyar­­ország •..’“ Velük énekel a ház, velüík da­lolnak a fák, a bokrok és velük fütyül gyönyörű szép dalt a bol­dogságról a Kék Madár ... Földes Éva. Felhívásunk külföldi visszhangja Az új gazdák segítségére siet a külföldi magyarság A Nemzeti Segély áprilipi orszá­gos kongresszusán felmerült a ma­gyar vidék új telepeseinek egyik legégetőbb problémája. Ugyanis a falvak újgazdái munkálataiknál magy hiányt szenvedtek mezőgaz­dasági kipszerszámokban. Ebben az értelemben szólalt fel kongresz­­szusunkon Rákosi Mátyás minisz­­terelnökhelyettep is, aki kijelen­tette, hogy javuló élelem és gyógyszerellátásunk kívánatossá teszi, hogy a külföldi segélyszer­vezetek és a külföldön élő magya­rok ezentúl inkább mezőgazdasági szerszámokat küldjenek a hiányo­san felszerelt újgazdák munkájá­nak megkönnyítésére. A kongresszupi határozat értel­mében felhívással fordultunk a külföld magyarjaihoz. Elsőnek a kanadai demokratikus magyarság lapja, a Kanadai Magyar Munkás közölte felhívápunkat, röviddel utána, az Egyesült Államok ma­gyarnyelvű lapjaiban is napvilá­got látott. Ennek eredményekép­pen Detroit magyarsága 5 traktort ajánlott fel a magyar falvak szá­mára, a chicágói magyarok pedig — mint értesültünk — 1 -traktorra valót igyekeznek gyűjteni. Máris megállapítható, hogy felhívásunk folytán a külföldi magyarok köré­ben egyre szélepedik az újgazdák megsegítéséért indított mozgalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom