Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-05-01 / 4. szám

fcí>j*R* Tfftttff, Xmérflwi Unitárius Sfc­­gélyfciaottság megbízottja több mint egy esztendeje jött Magyarországa, hogy ki­keresne azt a területet, melyen a legered­ményesebben tudja a rendelkezésére álló segélyt felhasználni. Bár sok nyomort lá­tott. -de alig találkozott olyan szívettépő látvánnyal, mint aminöt az utcán kóborló. rorbTyokba burkolt, mezítlábas gyerekek nyű,itatnak. A Nemzeti Segély nagyon he­lye« úton jár. amikor erejének nagy részét a* elhagyott gyermekék 'megsegítésére for­dítja. Az Unitárius Segítőbizotság készség­gel támogat mindén kezdeményezést, hogy az. elhagyott gyermekek egészséges, erköl­csös emberekké válljanak. Kéri, hogy a Kóngvesszus célkitűzése legyen, begy á ma­gyar társadalom figyelmét fokozottabb mértékben Irányítsa erre az égető problé­mára. A Nemzeti Segély I. Országot Kongresszus ’ m »«bikájának eredményéhez értékes felszó­lal áíókkal járultak hozzá: Csapi ár Péter szakszervezeti .titkár, dr, Szirbik Fe­­reetc a MlOT é* a-MaDlSz nevében. Soós Imre , a Budapesti Ház- és Tömbmegbizot­­tak küldötte. B á r t f a j Antal IX. kerü­leti elöljáró, B a 1 a a Ottóné a Gyermek­­barátok, Országos Egyesülete nevében. Szönyi litván az Üttörökv dr. TO.rnay F.ndre. a III. kerületi Gyermekvédelmi Ta­nács kiküldötte, Tömpe András vezér­őrnagy, a Magyar Partizán Bajtársak Szö­vetsége nevében, Hollay Sándor, az Agrolux vezérigazgatója Az értékes, felszólalások után a Gazdasági Osztály és a számvizs­gáló bizottság -részletei; jelenté­sére -került a sor. Ezután Kárász Győző főtitkár sajnálatát fejezte ki, hogy az időből nem futja az összes jelentkezők felszólalásának beiktatására. Az elhangzott fel­szólalások megválaszolását azzal a kritikával kezdi, hogy abban re­ménykedett, a felszólalások ko­moly bírálattal illetik majd a Nemzeti Segély munkáját s az itt elhangzó megnyilatkozások rá fog­nak mutatni az esetleges mulaszr tárokra. Sajnálattal veszi tudomá­sul, hogy ez a kritikai hang hiány­zott a felszólalásokból. A jövőt il­letőleg kéri a munkatársakat, védnököket és vendégeket, hogy mindig közöljék észrevételeikét, még akkor is, ha ezek egyben ke­mény bírálatot jelentenek. Majd megválaszolva a felvetett kérdé­seket, az összes küldötteknek, mind a budapestieknek, mind a vidékieknek további sikeres jó­munkát kíván. Kárász Győző főtitkár szavai után a Kongresszus munkájának két fontos programpontja követke­zik. Tisztikar kijelölése és megvá­lasztása. A kongresszus munkáját összefog­laló határozati javaslat felolvasása. A tisztikar és a határozati ja­vaslat szövegét lapunk más helyén közöljük. A Kongresszus dr. Alexits György, vallás- és közoktatásügyi államtitkár záróbeszédével vég­ződött. Alexits György utal arra, hegy a Nemzeti Segély a felszabadulás óta ál­landóan fokozott munkát végzett a ma. gyár nép szociális helyzetének meg­javításáért. A bunkerekben íelhalott csecsemők jutottak tejhez,, voltak 2 éves gyermekek, kik ülni és 3 évesek, kik járni mm tudtak és ezeket a Nem. zeti Segély adta vissza az életnek, hogy a magyar fiatalság pusztulása nem lett még sokkal nagyobbmérvü, azt jórészt a Nemzeti Segély munkájá­nak köszönhetjük. A karitatív mun­kán felül beszélni kell egy olyan ne­velő folyamatról, mellyel a Nemzeti Segély megtanított felnőttet, gyerme­ket egyformán arra, hogy mit jelent a társadalmi összetartozás. Nekünk neve­lőknek fel kell használnunk azt az óriási szociális erőt, mely a Nemzeti Segély akcióiban mindenkor megnyilat­kozott. Ügy érezzük, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a Nem­zeti Segély mintegy affilizációja. A* iskolákon és egyesületeken két észtül megtartja a kapcsolatot azzal a diák­sággal, mélyet évtizedeken keresztül egy barbár horda viselkedésére igye­keztek rászoktatni. Az átnevelés a leg­nagyobb problémák egyike. Maga az a tény hogy a kormány minden módón igyekezett megmutatni, hogy a Nem­zeti Segéllyel mennyire egyetért es akcióiban milyen tevékeny módon igyekszik részt venni, mutatja a jelen­tőségét, értékét ennek a nagyszerű társadalmi szervezetnek. Köszöni a köztársasági elnök úrnak, és a kormány tagjainak részvételüket és együttérzésüket a Kongreesssus aL. Megköszöni a külföld' vendégek rész­vételét és arra kéri őket. hogy vigyék magukkal hazájukba azt a tud tót, hogy a mai Magyarország nem azonos a régivel- A mai Magyarország a vi­lág összes szabó dságszeretö népével együttműködésre törekszik és minden szomszédjával abban a szellemben kíván együftélni, amit a magyar tár­sadalmon belül a Nemzeti Segély fel­fogd a igyeksz'k kifejezésre juttatni. A szolidaritás szelleme ez: Vigyék el üdvözletünket a szomszéd és távolabbi nemzetek hasonló szerve hez és azt a tudatot, hogy mi emberek bármily nyelven beszélünk egynek érezzük magunkat a valóságos humánumban. Ahogy külföldön látják! . . . Külföldi delegátusok nyilatkoznak hazájuk szociális kérdé­seiről és a Kongresszus munkájáról .Munkatársunk a KaUyes’r.us egyik ezünetében kérdéseket intézsett a kül­földi delegátusokhoz- -Elsőnek Julius Bogdán a román ki­küldőit nyilatkozik: — A demokratikus Románia is még­­ferértitéüe a maga Nemzeti Segély szervezetét, mélyet minálunk Apararea Patrioticáüak hívnak. E szervezetben a társadalom minden rétege képviselve - van: iparosok- munkások, parasztok, örvösök, tisztviselők, mérnökök, mű­vészek, pedagógusok ... Taglétszámunk több mint 800000 emberre rúg. Sem­miféle 'nemzetiségi megkülönböztetést nem csinálunk. Románia ■ valamennyi nemzetisége összefogóit, •— románok, magyarok; örmények, zsidók —. hogy a háború sújtotta ország legégetőbb problémáit megoldják. Problémánk pedig éppen elegendő akad- A katasz­trofális termés hatásaképpen renge'sg család étkeztetését kell e’látnunk. Ez a Apararea Patriolica háromhónapos tervének legelső, pontja. De., gondos­kodnunk kell a fasiszta terror áldoza­tairól is. Gyermekekről és Özvegyek­ről, akiknek családfenntartóját elso­dorta, megölte a rémuralom: Termé­szetesen minden célkitűzésünket úgy oldják meg. hogy a kormány, illetve az állam alkotó programjával a leg­szorosabb összefüggésben legyen. A hatalmas termőterületekkel rendel­kező Romániára — mint tudjuk — *7. éhínség csapott le. Most tehát ter­vet kellett kidolgoznunk, mely ezt a csapást, elhárítja, v-agy legalábbis eny­híti. Tervünkét 6 pontban foglaltuk csízé:' . 1. A szárazság és a«*ály álfát ter­méketlenné. vált területek lakossá­gának megsegítése. 2. A tömegek mozgósítása hogy a demokratikus kormány 4 éves terve, mely az ország talpraállítását célozza, megvalósítható legyen. 3. Kíméletlen harc a feketézők és a szabotálok ellen. 4. Mindazok megsegítése, akiket az esztelen háború és a fasiszta rémuralom tett földönfutóvá. 5. A tömegek kulturális és politi­kai színvonalának felemelése. «. Harc a bekéért. Szervezetünk legátfogóbb feladata, — folytatta Julius Bogdán, a román kiküldött,a szolidaritásra való ne­velés. A széthúzó érdékű és oly gyak­ran egymás ellen harcoló embereket rá kell nevelni, hogy egy hatalmas test, a társadalom tagjai. A szolidari­tás érzete, úgy véljük felvértezi a nemzetet mindazok ellen a bűnös, kártékony behatások ellen- melyek már egyszer egy katasztrofális hábo­rúba sodorták. Ugyanezt célozza a po­­litikai és kulturális felvilágosítás is. A képzeté ember tisztábban látja, mind a maga, mind a nemzet helyes célkitűzéseit. Mindén erőnkkel azon . vagyuk, hogy az életszínvonalat fel­emeljük Romániában, hiszen a nyomo­rúság egyszerre : két kézzel sújtja az országot- Égjük öklével betegséget, ragályt, szenvedést hoz, másik keze viszont a reakciót segíti; mert e de­mokráciaellenes • erők minden bejt, nélkülözést a demokratikus kormány­zat nyakába «karnak varrni, A szolidaritásra való nevelés nem áll meg a halároknál. Tömegeinket orvképpen formáljuk át, hogy azok a jó szomszédság eszméjének előharcosai legyenek. A két szomszédos nemzetnek -—ma­­gyaroknak és románoknak — nem szabad féltékenységgel, vagy gyűlölet­tel tekinteniük egymásra. Ellenkezőleg segítőtársakként kell egymás mellett állniok. Ez az elv gyönyörűén érvé­nyesült a magyar gyermekei:' romániai nyaraltat ásóban és most, midőn ro­mániai gyermekek jönnek magyar­­országi üdülésre-Tömegeinkkel megismertetjük a de­mokrácia európai kérdéseit is. A spa­nyol szabad=ágharcosok ügyét népgyü­­lésen vittük nyilvánosság e’é s ezen a tömegmegmozduláson 100 000 ember vett részt. A népgyűlés eredménye­képpen országos mozgalom indult a spanyol hősök megsegítésére. A mi munkánk eredménye volt az is, hogy a háborús bűnösök ügye az egész nemzet érdeklődésének homlok­terébe került. Hadiözvegyek és • árvák követelték a tömeggyilkosok szigorú megbüntetését. Feladataink tehát egyrészt politi­kaiak, másrészt gazdasági természe­tűek. Jelen pillanatban erőink járó­­részét a gazdasági arcvonalon össz­pontosítjuk. Az elkövetkező új termé­sig kell a lelket |ártanunk embereink­ben. Az infláció és a terméskaf aszfrófa minden csapását el kell hárítanunk, addig, míg az aratás e kérdések jelen­tős részét megoldja. Hálával kell meg­emlékeznünk a Szovjetunióról, Bulgá­riára', Csehországról. Franciaországról s néhány tengerentúli államróU mely szorongatott helyzetünkben segítsé­günkre sietett-Julius Bogdan most magyarországi tapasztalatairól beszél: — Tapasztalataim szerint Magyar­­ország a legszebb és legjobb uü>n ha- 1M az igazi demokrácia, a nének ba­rát sága s a teljes megbékélés felé. El­­visszük magunkkal a szere* et teli es fogadtatás és figyelmesség emlékét és elvisszük magunkkal azt a szellemet, melyet kizárólag a demokratikus élet­forma biztosíthat csak-Felejthetetlen élményünk marad a Nemzeti Segé'y kétéves munkáiéról szerzett benyomás is. Látjuk, hegy magyar testvérszervezetünk. hatalmas, heroikus munkát fejtett ki. Miránk az Aprarea Patriotica tag­jaira még nagy munka vár. Hiszen a mi munkásaink életszínvonal* jóval mélyebb az önökénél. Az aszálysúi­­totta vidékeken örülünk, ha paraszt­jainknak egy-egv tál levest, tudunk juttatni. A Nemzeti Segéllyel való érintkezés, a szervezet munkájának megismerése buzdító hatást tesz ránk. Nekünk■ nem szabad meghátrálnunk. A demokratikus Romániát el kell in­dítanunk a felemelkedés útján. Dimirif Ntnor Haloff, a Pomocna Organizáció Bulgaria kiküldöttje az alábbiakban nyilatkozik: 22 évvel ezelőtt .iártam utoljára Budapesten. Megrendítő élmény most számomra huszonkét év múltán a Duna királynőjének- Budapestnek seb­­helyes, omladékos arculatát látni. Épületek, melyeket európai hírű épí­tészek, kiváló iparosmesterek és szor­galmas munkások emeltek, romokban hevernek- Ez a legmeggyőzőbb bizo­nyíték arra nézve, hogy a -fasizmus a céltudatos rombolás gyilkos hóbortja volt. De a városszerte látható épület áll­ványok bizonyítják azt is, hogy a ma­gyar nép megfeszített erővel dolgozik az ország újjáépítésén. Budapest élete szinte egyedülálló európai jelenség, Mindenütt mozgás. , jforgaloro--élénkaég. A munkatempó — a szó legjobb értelmében — valósággal amerikai méreteket mu'at. örömmel látom, hogy itt az iparcikkek minden megszorítás nélkül, szabad forgalom­ban kaphatók. Nálunk, Bulgáriában kénytelenek voltunk a pontrendszert bevezetni- Iparcikkünk ugyanis nagyon kevés van Bulgáriának még neu) si­került a nemzétközi árucsere-forga­lomba bekapcsolódnia. Külkereskedel­mi szerződést egyelőre csak a Szov­jetunióval sikerült létrehoznunk. A gazdasági élet vezetői mindent elkö­vetnek azirányban, hogy a termelést emeljék. Ez év elején fogtunk hozzá a kótéves terv megvalósításához- Ál­lami szervezetet létesítettünk és ehhez a szervhez minden gyár és üzem be­nyújtja a maga részletterveit. A felső irányítás e terveket jóváhagyja, vagy átalakítja aszerint, hogy az or zág ter­melésének összhangja milyen megöl* dást kíván. Az élelmiszerellátás jóval kedve­zőbb. A városi lakosság hetenként 40 dkg. húst kap. A napi kenyérfejadag 50 dkg- barna, vagy 35 dkg fehér ke­nyér. Agrárállam vagyunk. így a fa‘* vak nagyrészében az élelmiszerjegy bevezetésére nem volt szükség- Azok­ban a* községekben azonban, amelye­ket aszálykár sújtott, vagy nem fog­lalkoznak szemtermeléssel, az ál'snr. közellátás gondoskodik a lakosságról az imént ismertetett fejadag alapján. A magyar, majd a román infláció, — folytatja Dimitri} Nenov Haloff — sokat foglalkoztatta közvéleményünket. Bulgária az inflációt el tudta hárítani. Az élelmiszerek és az iparcikkek árát hatóságilag állapították meg s az árak, illetve pénzünk soha nem mutatott inflációs kilengéseket. A bolgár kiküldött m-ost magyar­­országi tapasztalatairól beszélt; — Igen mély benyomást tett rám a Nemzeti Segély munkája és az a sze­retet, melyet az otthonokban elhelye­zett gyermekek nyilvánítottak gondo­zóik iránt- Reménytkeltö dolog az is, hogy a Kongresszuson megjelent dele­gátusok a nemzet legkülönbözőbb ré­tegeit képviselték. Az aktív miniszter mellett ott ült a bányavidék kikül­döttje, a teremben pedig parasztok. értelmiségek, munkások foglaltak he­lyet-A mi parasztjaink már szövetkezeti alapon gazdálkodnak s iz lehetővé teszi mezőgazdasági gépek használatát. a föld intenzívebb kiaknázását és jö­vedelmezőbbé tételét. A mi városi lakosságunk vasárnaponként munkás­brigádokat szervez, melyek kimennek, fa'ura és segítenek a parasztságnak a föld megművelésében. A Pomocna Organizacia Bulgaria — mondja a bolgár kiküldött — kizáró­lag a fasiszták áldozatainak hozzátar­tozóit, illetve azokat a rokkantakat ■támogatja, akik az ellenállási mozga­lomban sebesültek meg'. A hitleri hordák fegyvereitől 9134 partizán esett el, míg a szervezetünk­ből több mint 20.000 ember áldozta életét a szabadság és demokrácia esz­ményéért. Nálunk a fasizmus sosem tudott tömegeket hódítani. Csak a fel­sőbb osztályok köreiben akadtak hívei- A bolgár nép demokratikus gondolko­dására jellemző, hogy a Hz év előtti választás alkalmával egy 8000 lakosú faluban a bolgár Kommunista. Párt több szavazatot kapott, mint a milliót lakosú Bukarestben. Dolgozóink életszínvonaláé minden erőnkkel emelni óhajtjuk- Étkezdéket tartunk fent, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkásember a háztartás gondjaitól megszabadulva elsőrangú táplálékhoz jusson. Minden üzemben, amelyben 20 munkásnál több dolgozik étkezdét létesítünk, de ugyanilyen in­tézményeket találunk a háztömbök­ben is. Az étkezdék közül igén sok szövetkezeti alapon működik és állami támogatásban részesül. A bolgár-magyar barátság — fejezi be nyilatkozatát Haloff — nem új ke­letű, Hiszem, hogy ez a barátság még jobban elmélyül majd, mert a demo­kratikus gondo'kodás békét sugalmaz mindkettőnk népének-Dániel Renould, Montreuil polgár­mestere lép most asztalunkhoz. Á fran­ci a or reá gi segélyszervezetet, a Seeour» Papulairét képviseli. — Paris egyik munkás külvárosának vagyok a polgármestere — mondja Renould. ■— Természetesen abból a .-Tpmnnníból figyeltem a Nemzeti Se­gély Kongresszusának munkáját, hogy minél több ötletet, tervet és megol­dást vihessek haza városom Ínségesei­nek megsegít cséré. Bámulattal töltött el az a hatalmas szervezet, melyet a Nemzeti Segély alig két év alatt élet­­rehivott. A mi szervezetünk jóval ki­sebb, igaz. hogy feladataink is speciá­lisabbak. Mi elsősorban az ellenállási mozgalom hőseit támogatjuk, vala­mint azokat az özvegyeket és árvákat, akiknek családfenntartójuk a náci gyilkosok fegyverétől pusztult el- Megvallom, még olyan fe'adatunk is adódik, ami egész hihetetlennek hang­zik a demokratikus Európa kellős kö­zepén. Politikai foglyokat kell kisza­badítanunk. akik mint antifasiszták kerüllek börtönbe és akik a még mindig lesben álló reakció áldozatai­ként, mindmáig fegyintézetekben, vagy tengerentúli gyűjtői óborokban sínylőd­nek-A magyar nép hősies erőfeszítései — fejezi be Renould nyilatkozatát, — frf.ndenkit meg kell győzzenek a ma­gyar denwkrácia erejéről. A romokon új város épül, a feldúlt ország he­lyett a magyar nép új hazát teremi magának, mely valóban a szabadság­­az emberies gondolkodás és a. legszé­lesebb rétegekre felépített demokrácia otthona. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom