Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1946 (2. évfolyam, 4. szám)
1946-02-01 / 4. szám
H aráci g ny Irta: Kárász Győző Emberemlékezet óta a karácsony mint a szeretet és a béke ünnepe ragyogott előttünk. így tanították szüléink, tanítóink, felekezeteink vezetői, sőt az ország vezetői is. A népek szeretetre és békére való ösztönös és természetes vágyakozása hányszor keltett illúziót a széle« tömegekben! Hányszor homályosul! el sokak tisztánlátása: hitték, hogy a szeretet és béke lehetséges abban a rendszerben, amelyben éltünk. Nem látták, hogy az ország vezetői, — miközben szeretetet és békét hirdettek, — gyű" löletet és háborút készítettek elő. Hazánk belső békéiét a hazug fa.jelmélet és a népellenes nemzetiségi politika segítségével részekre bontották, — és a gyűlölettől izzó csoportokat egymással szembeállítva, —■ terelték el a figyelmet önmagukról, a nép igazi ellenségeiről. Kifelé, a „Szent Istváni Magyarorsz.ág“ és egyéb „élettér“, revizionista demagóg-ie-lszavak mögé bújva, takarták 1919-es árulásukat, amikor a reakció trónra ültetéséért minden árat hajlandók voltak megfizettetni a magyar néppel. Ugyanakkor a sovinizmus tervszerű fokozásával egy új háború lélektani előfeltételeit igyekeztek megteremteni a világ szabadságszerető népei ellen, köztük elsősorban a Szovjet- Unió népei, vagyis azok ellen, akik Magyarországnak sohasem ártottak és akikkel szemben soha semmiféle követelésünk sem lehetett. Sokan nem látták, hogy az a rendszer nem a szeretet és béke, hanem a gyűlölet és háború bölcsője volt. A szeretet és béke fogalma szorosan összefügg a demokrácia és a szabadság fogalmával. Két éve lesz, hogy Magyarországot a Vörös Hadsereg felszabadította és most a második szabad karácsonyra készülünk. Ha összehasonlítást teszünk két év előtti, azaz az 1944-es karácsonnyal, amikor a fasiszta háború egyik legvéresebb periódusában az éhínség és halál jegyében töltöttük a „szeretet és béke“ ünnepét és ha összehasonlítást teszünk a múlt év karácsonyával, amikor ugyan már szabadon, a demokráciában, de a háború következtében fűtetlen, ablaknélküli romlaikásokban, ínség közepette, de bizakodással szívünkben ültünk ünnepet, akkor .az" eddigi utat lemérve képet kapunk az elkövetkezendő karácsonyokról. Ez a kép pedig biztató! Igaz, még ma is igen nagyok a hiányok, még ma is nagyon sok munkáscsalád él tömeglakásokba zsúfolva, éhezve és fázva. Épen ezért mi, akik a Nemzeti Segély nevében sokirányú élet- és nemzetmentő munkánkat a szeretet, valamint a béke szellemében folytattuk és folytatjuk, megvetjük és gyűlöljük a nép ellenségeit és harcolunk ellenük. Harcolunk (ellenük, amikor gyermekeket, hazatérő ihadüifoglyokat, újjáépítő paraszoikat és munkásokat segítünk, amikor a háború következtében el árvult gyermekeket mentünk meg a zülléstől, és általában, amikor a nép ellenségei által ránkzudított liáborúütötte sebeket gyógyítjuk. Harcolunk ellenük, amikor demokratikus hazánkat újjáépítjük, amikor népünk egységét szervezzük és jóbaráti viszonyt teremtünk a többi szabadságszerető népekkel. Harcolunk ellenük, amikor a bűnös rendszerükből fakadó társadalmi nyomor ellen a társadalmi együttérzést, szolidaritást szervezzük és amikor 1946 karácsonyát az igazi szeretet és az igazi béke szellemében készítjük elő minden magyar gyermek és magyar anya szebb jövőjéért. A Nemzeti Segély a múltban is, a jövőben is a társadalom szolidaritására, együttműködésére számít. A szolidaritás és a könyöradomány közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, A könyöradomány a reakció trükkje volt, mely egy-két jótékonysági cselekedettel igyekezett elterelni a figyelmet népellenes tizeiméiről. Agyondolgoztattak száz- és százezer munkást és felállítottak néhány kórházat. Céljuk a korgó gyomor lecsendesítése, a tömegek türelemre bírása volt. A szolidaritás nem azonos a könyöradománnyal, a koldusfillérekkel. Szolidaritás volt a jugoszláv nép egyetemének együttműködése a partizánokkal, a franciáké ellenállási mozgalmukkal. A szolidaritás szociális vonalon a magyar társadalom demokratikus sorsközösség-vállálását és segítőkészségéit jelenti, amely igyekszik a háború elesettjeinek szenvedésén enyhíteni. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy a megoldás helyes módja az állami szociálpolitika volna Ez azonban az államháztartás ma amúgy is óriási megterhelése mellett lehetetlen. Az N, S.-re hárul tehát az a feladat, hogy a társadalom segítségét igénybevegye és így a szociális bajok orvoslásában a népjóléti kormányzat támasza legyen. Legfontosabb feladatunknak az általános gyermekvédelmen belül továbbra is az elhagyott és züllés veszélyének kitett gyermekek meg' mentését és a tüdőbeteg gyermekek felkarolását, gyógyítását tekintjük. Meg kell mentenünk a jövő háború' gyötört nemzedékét. Természetesen igyekszünk a szegénysorsú dolgozók nehézségein is segíteni. Ne legyen megoldatlan probléma a gyermekek napközi elhelyezése azoknak a csa~ ládoknak, ahol mindkét szülő kény télén egész napját munkában tölteni. Nem feledkezünk meg az újjáépités hőseiről, az ellenállási mozgalom vértanúi hozzátartozóiról sem. ' Az anyagi segítségen kívül fel" adatunknak tartjuk a demokrácia vértanúi emlékének ápolását. Err lékük példát mutat és tudatosítja bennünk a fasizmus szörnyű bűneit, országpusztitó tevékenységét. Az eredményeket jó szervezőmun' kával értük el, azonban a Nemzeti Segély tömegbázisát tovább kell szélesítenünk. Védnökségeket’ kell kiépítenünk országszerte. Most fe~ jeztük be a központi védnökség szervezését, melybe a társadalom minden rétegének legkiválóbbjait, írókat, tudósokat, politikusokat, üzemi bizottságok tagjait stb. von" tűk be. Ennek a központi védnök" ségnek feladata, hogy N. S. irányításában útmutatásokkal segítsen és a vezetést a társadalom széles rétegeinek bevonásával biztosítsa. Mindéin intézményünk köré védnökségeket szervezünk, melyeknek nem csak az a feladatuk, hogy az intézményeket gazdaságilag támogassák, hanem irányításukban tevőlegesen résztvegyenek. Ugyanezlt a célt szolgálja az üzemek kollektív tagsága, mellyel az illető üzem egész munkássága az N. S. tagjává válik és’ anyagilag (fizetésének V2%-ával), valamint munkával támogatja a Nemzeti Segélyt. A kollektív tagság segítségével akarjuk bevonni a szociális segítés munkájába a közületek tisztviselőit és munkásait is. Ki fogjuk terjeszteni az úgynevezett kismama rendszert is, melyben az üzemek, közületek vagy egyének egy általuk kiválasztott gyermek gondozásának és nevelésének költségeit vállalják el. Ily módon akarjuk a Nemzeti Segélyt még szélesebb társadalmi alapokon nyugvó tömegszervezetté kiépíteni. Tudjuk, hogy munkánk nehéz, tennivalónk számtalan, de hisszük, hogy a magyar dolgozók segítőkészsége eredményes tesz. Ezzel válik a Nemzeti Segély az egész nemzeti segítő, szociális szervévé és ezáltal tudjuk majd mindig több és több szenvedő arcról letörölni a könnyet, ezáltal tudunk enyhíteni a dolgozók gondjain. Kádár Iván A NemzeH Segély a magyar jövőért küzd! Támogasd! Erősítsd! i_______________________________________________________________ Á gyermekért harcol i Segély áSBj mellé! Lépj be a Nemzeti Segély táborába! A jövő tervei
